Zayden egy szót sem szólt egész idő alatt csak csendben nézett maga elé és hallgatta ahogy a fejéhez vágok mindent. 

Valósággal kirobbantam az autóból, majd Zaydent meg sem várva kikutattam a kulcsot a táskámból, majd kinyitottam az ajtót és már be is léptem. Nyitva hagytam az ajtót, de egyenest haladtam tovább. A kanapéra ledobtam a táskám és én is leültem, majd lehajoltam és elkezdtem kicsatolni a cipőm pántját. Közben persze Zayden is becsoszogott, de mire elért volna a kanapéig, addigra én már le is dobtam magamról a cipőmet.

-Mutasd a kezed!-morogtam még mindig feszülten. Még a klubban sikerült elcsípnem lopva, hogy azért az ő ökle se néz ki valami csodásan. Még ekkor sem mondott semmit, csak leszegett fejjel felemelte a kezeit. Helyes! Biztos érzi, hogy bűne van!

-Van bárhol fertőtlenítő, vagy bármi hasonló? Elsősegély doboz, vagy akármi?-kérdeztem mérgesen.

-A fürdőben.-mondta halkan, miközben a fejével a mellettünk lévő ajtó felé bökött.

-Gyere!-morogtam, majd elindultam.

Zayden kezén a bőr is enyhén megrepedt, amit le kell fertőtleníteni. Borzalmasan haragszok rá, de ismerem annyira, hogy tudjam, hogy ő egy egyszerű öblítéssel letudná. Miután benyitottam azért körbe kellett néznem, hiszen itt még nem voltam. A jobb sarokban volt egy zuhanyzó, jobbra volt egy vécé, balra pedig egy beépített szekrény. Odamentem, ő pedig lehajolt és a csap alatti szekrényt kinyitotta, majd elővett egy kis kosarat.

Mindenféle dolog volt benne. Ő csak letette a pultra, én pedig elkezdtem kutatni. Egy kibontatlan dobozban találtam sebfertőtlenítőt. Persze nem voltam annyira hülye, és mivel gyanús volt, hogy teljesen le van zárva a csomagolása, ezért gyanakodva megnéztem a lejárati dátumát. Még egy hónap van vissza, épp itt az ideje, hogy megbontsuk. Kivettem a kis üvegcsét, majd letettem a pultra. Elvettem egy törölközőt, bevizeztem, majd óvatosan elkezdtem letöröli a kezéről a vért. Miután nagyjából megvolt neki álltam lefertőtleníteni. Halkan felszisszent a folyadék érzetére, de még mindig nem mondott semmit.

-Ha gondolod be is kötözöm, de előtte fürödj le.-mondtam, miközben elkezdtem visszacsomagolni. Nem akartam fürdés előtt bekötözni mindkét kezét, mármint inkább öklét, de utána akármennyire is haragszok rá, megteszem, ha akarja. Ő erre is csak némán bólintott egyet, majd elindult fel. Ahogy magamra hagyott a pultra támaszkodtam és egy hatalmasat sóhajtottam. Ezt nem hiszem el! Olyan mintha meg sem történt volna! Vagyis nem velem! Mintha egy filmet néztem volna, vagy csak álmodtam volna az egészet...

Miután nagy nehezen visszarángattam magam a gondolataimból, vissza csavartam az üvegcse kupakját, majd vissza csúsztattam a dobozába. Ez már a lejáratáig úgyse lesz használva, de azért visszatettem abba a kis kosárkába, ahonnan kihalásztam, majd az egészet vissza a szekrénybe. Elindultam ki, viszont megszomjaztam, úgyhogy odaléptem a hűtőhöz és kivettem a mentes vizet. Elővettem egy poharat, majd töltöttem. A csípőmmel a pultnak dőlev kortyoltam bele, mikor hirtelen kopogtak az üvegajtón. Úgy megijedtem, hogy szinte a vizet ki is köptem, de persze a kíváncsiságom eluralkodott. Letettem a pultra a vizet, majd elindultam az ajtó felé. Miután elhúztam a függönyöket és megláttam, hogy ki is áll a túloldalán, kicsit döbbenten, de kinyitottam az ajtót.

-Szia, hát te?-kérdeztem furcsálva.

-Szia, nos én csak néhány szót szeretnék mondani, aztán már itt sem vagyok!-hadarta el Nora idegesen, mire furcsán néztem rá.

-Oké. Bejössz?-kérdeztem és már arrébb is léptem volna, de megrázta nemlegesen a fejét.

-Én csak nagyon gyorsan elnézést szerettem volna kérni. Én nem számoltam, hogy hány pohárral iszik, és amikor az egész kialakult, akkor én előtte átültem Codyhoz beszélgetni. A következő pillanatban már egymásnak is estek. Én bevallom, haragudtam Zaydenre, de nagy nehezen kihúztam Erickből, hogy mégis mi a franc történt, és igaz, hogy csak nehezen, de elmondta. Én nagyon sajnálom! A nevében is elnézést kérek tőled!-mondta szégyenkezve és sajnálkozva, mire csak értetlenül néztem rá.

-Te miről beszélsz?-kérdeztem zavarosan.-Nekem kellene ez miatt átkopogjak és Zayden nevében elnézést kérnem...-mondtam, mire csak megrázta a fejét.

-Ohh, Istenem, dehogy is! De várj! Nem mondta el, hogy mi történt?-kérdezte zavartan. Én csak furán néztem rá.

-Nem. Nem mondott semmit.-mondtam halkan, mire Nora csak egy hatalmasat sóhajtott.

-Istenem, én tényleg nagyon sajnálom...-motyogta bűnbánóan, de nekem a pulzusom ismét egyre jobban elkezdett emelkedni.

-Nora, mi az, amit nem mondott el?-kérdeztem zavartan, mire ismét egy nagyot sóhajtott.

-Nos... Én... Vagyis Erick... Mármint Zayden...-kezdett bele nehezen motyogva.

-Nora!-szóltam rá idegesen.

-Bocsánat....-hadarta el halkan.-Miután te és Theo kimentetek én átültem Cody mellé, de hallottam, hogy Erick és Zayden néhány szavas mondatokkal megállás nélkül csipkedik egymást. Én persze nem tulajdonítottam neki nagy figyelmet, tovább hülyéskedtünk Codyval, de Erick.. Nos.. Tett egy megjegyzést rád. Zayden visszaszólt, hogy vegyen vissza, de Erick nem fogta be és tovább... Becsmérelt téged, ami azt illeti. Zayden egy ideig hallgatta és többször rá is szólt, de mikor... Egy durvább mondattal illetett téged, azután ugrott neki és gyűrte maga alá...-motyogta szégyenkezve. Éreztem, hogy a világ megszűnt létezni körülöttem. Egyszerűen ezt nem hiszem el!

-Mit mondott rólam Erick Zaydennek?-kérdeztem elfúlt hangon, mire Nora ismét sóhajtott.-És ne szépíts, szó szerint mit mondott?-kérdeztem, mire óvatosan folytatta.

-Hát az elején még csak beképzeltnek és nagyzolónak nevezett elvileg. Ekkor szólt rá ugye Zayden. Aztán elkezdte Erick mondani Zaydennek, hogy még hogy téged választana, ugye utalva arra a kis összeszólalkozásukra, miután lejöttünk az asztalról, és hozzátette azt is, hogy semmi plusz sincs benned, amiért ennyire ragaszkodnia kellene hozzád. Utána elkezdte azt mondani, hogy könnyűvérű vagy, és fordított eseten az első szembejövővel megcsalnád. Erre persze Zayden ismét odaszólt, de Erick folytatta igen csak nem szép szavakkal...-motyogta a padlót elemezve.

-Mik voltak azok a szavak, Nora?-kérdeztem feszülten.

-Kérlek, ne haragudj se rám, se rá, oké?-kérdezte.

-Nora! Mondd már!-szóltam rá.

-Nos azt mondta, hogy nem is csodálkozna, hogyha bárki megdugna téged, ugyanis te vagy a legkönnyebb préda, akire egy pasi halászhat és azt is mondta, hogy ha egy olcsó kurvaként rázod magad egy rúdon, akkor ne is csodálkozzon, ha bárkivel is félrekefélne az ő kis ,,ribanca"...-mondta fülig pirulva, borzalmasan szégyenkezve. A szívem a torkomban kezdett el dobogni. Hogy mit mondott?! Hogy beszélhet Erick így rólam? Annyi év után... Hiszen szerelmesek voltunk! Szerettük egymást! Ráadásul a klubban is úgy nézett rám, miközben az asztalon táncoltam, mintha én lennék legédesebb álmainak főszereplője, erre most ilyeneket mond?!

-Nora...-kezdtem bele halkan és döbbenten.-Zayden egy szót sem szólt. Egy szót sem. Hallgatott. Én azt hittem, hogy ő a bűnös... Hogy ő tett rosszat... Én a hazafelé úton végig rondábbnál rondább dolgokat vágtam a fejéhez... Undorítóan viselkedem vele... Erre most azt mondod, hogy az egész azért volt, mert megvédett a vőlegényedtől és attól amiket rám mondott?!-kérdeztem halkan, miközben valósággal hányingerem lett a döbbenettől és az emlékre, hogy hogy is viselkedtem Zaydennel.-És ő egy ártatlan rossz szót sem szólt vissza, csak csendben hallgatta, ahogy elhordom mindennek, miközben semmi rosszat sem tett!-mondtam egy ,,kicsit" kiakadva.

-Sky, én borzalmasan sajnálom...-motyogta halkan, de én csak megráztam a fejem.

-Most bocsáss meg, de nekem mennem kell és bocsánatot kell kérnem egy olyan embertől, aki az életem folyamán talán egész eddig a legjobban megérdemli.-hadartam el.

-Persze...-motyogta, miközben bólintott is egyet, de hátra is lépett. Én olyan gyorsan húztam vissza az ajtót, amilyen gyorsan tudtam csak, behúztam mindkét függönyt, majd valósággal futólépésben indultam el fel. Az ajtót valósággal felrántottam, Zayden viszont ekkor lépett ki a fürdőből. A teste csillogott a víztől, csak egy törölköző volt a dereka köré csavarva. Mikor rám pillantott nem mondott semmit, de gyorsan el is terelte a tekintetét. Annyira megtört... Én... Sajnálom!

-Itt volt Nora...-hadartam el halkan, miközben hátra dőltem, ezzel becsukva magam mögött az ajtót, de utána nem tudtam ellépni előle. Úgy éreztem, hogy menten összeesek, jó volt neki dőlnöm és a kilincsben megkapaszkodnom... Ő csak helyeslően hümmögött egyet, miközben odalépkedett a szekrényhez.-Zayden.-szóltam neki, mire csak kérdőn hümmögött egyet, miközben átsétált egy komódhoz. Borzalmasan zavart, hogy nem szól hozzám, és az is, hogy rám sem figyelve mászkálgat, akármennyire is jogos ez a részéről.-Zayden!-szóltam rá erélyesebben, mire csak sóhajtva, de várakozva fordult felém. Végre, hogy megállt!-Ülj le! Kérlek!-hadartam el az első mondatot, viszont lágyan mögé illesztettem azt az egy szót. Ő csak sóhajtva visszadobta azt a ruhát, amit kivett, majd fogva magát felült az ágyra és a háttámlának dőlt neki. Én csak elléptem az ajtótól, majd átsétáltam a túlsó oldalra. Végig a padóra szegtem le a tekintetem, nem mertem a szemébe nézni, de mikor megérkeztem mellé, már muszáj volt felemelnem a tekintetem. Ő valószínűleg végig engem nézett. Az ujjait összekulcsolva, kezét az ölében pihentetve várakozva néz rám, de hiába nem mondtam semmit, a tekintete olyan, mintha már most untatnám.-Zayden, én...-kezdtem bele nehezen. Mikor látta, hogy mennyire is küzdök a szavakkal, akkor összeráncolta a homlokát, de még mindig nem szólalt meg. Tudom jól, hogy nem azért fogadott némaságot, mert esetleg haragudna rám. Látom rajta. A szemében... Nem haragudott meg rám. Szerintem most is egy szidásra várt, de a bizonytalanságom és a nyugtalanságom biztos meglepte.-Zayden én...-motyogtam el ismét azt a két szót, amit néhány perce már ki sikerült préselnem magamból. Tanácstalanul helyeztem át a testsúlyom az egyik lábamról a másikra, miközben folyamat azok a borzalmas dolgok cikáztak a fejemben, amiket a kocsiba a fejéhez vágtam. Annyira egy hülye idióta barom vagyok! Meg kellett volna kérdeznem! Azonnal meg kellett volna kérdeznem! Hogy mi történt... Hogy miért esett Ericknek... Hogy tett-e vagy mondott-e neki bármit is, amivel felsikerült ennyire hergelnie... Lényegében nem lett volna olyan kérdés, ami ne lett volna jó, csak fel kellett volna tennem! Nora is ott volt! A menyasszonya! Ő ápolgathatta volna! Törődhetett volna vele! Nekem pedig kibaszottul oda kellett volna mennem Zaydenhöz és megnézni, hogy hogy van! Hogy esett-e bármi bántódása! Hogy kapott-e esetleg egy erősebb ütést... Bármit! De nem! Én hülye úgy ugráltam körbe Ericket, mint egy kiskutya a gazdáját! Annyira egy hülye, idióta vagyok! Egy fogyatékos! Az autóban is teljesen meggondolatlan voltam. Olyanokat mondtam, amiket már ekkor nem gondoltam komolyan, miután közvetlen kimondtam, de ő nem vágott vissza! Nem szólt vissza! Nem üvöltött vissza! Rohadtul nem tett semmit! Ha legalább visszaszólt volna, kiabált volna, vagy védte volna magát, most talán lehet nem lenne ennyire elhatalmasodva bennem a bűntudat. A kép, ahogy leszegett fejjel hallgatta végig... Olyan volt, mint egy kisgyerek, aki rossz fát tett a tűzre és az anyukája éppen jóval felnagyítva az egész ügyet szidja le!-Zayden, én...-motyogtam ismét. Mit kéne mondanom? Annyi mindent kellene, hogy nem lehet kimondani az összeset! Elsősorban is egy hatalmas bocsánattal tartozom neki! Akkorával, amekkorát még a világ nem látott! Esedeznem kellene a bocsánatáért! Lehet még az is kevés lenne. Aztán meg is kellene köszönnöm, hiszen megvédett! Ismét! Ismét kiállt mellettem! Én... Én egyszerűen... Nem is tudom... Most is csak néz rám kérdőn azokkal a nagy zöld szemeivel... Én egyszerűen csak... Borzalmasan sajnálom!-Én...-motyogtam ismét alig hallhatóan, mire kérdőn nézett rám. Istenem, miért ennyire átkozott a beszéd?! Nem is tudom, most mit kellene tennem. Már belekezdtem. Igaz, hogy csak nagyon az elejéig jutottam, de belekezdtem, Zayden kérdő tekintete is a folytatást követeli, én pedig meg sem tudok mukkanni...

Én nem is tudom... Nem gondolkoztam... Egyik pillanatban még az ágy mellett álltam, a következőben viszont sietős mozdulatokkal már hirtelen az ölében voltam és bármi magyarázat, vagy várakozás nélkül, gondolkodás nélkül az ajkára tapasztottam az ajkaimat. Az egész egy másodperc alatt történt! Mindössze egy másodperc! Az, hogy Zaydent meglepte, azt nem csodálom, de ez az egész még engem is meglepett! Én mindkét kezem az arcára emeltem és ő is felemelte az ő kezeit is, viszont nem ért hozzám. A derekamtól 10 centire állt meg talán, de nem fogta meg a derekam. A csókomat sem viszonozta. Nem mélyítette el, ahogy általában szokta.

Nem csinált semmit! Az égegyadta világon semmit!