Zayden éppen csak azon van, hogy ledugja a nyelvét a torkomon, amikor hirtelen meghallottunk egy borzalmasan ismerős dallamot. Mindenki egy emberként megfagyva nézett a másikra, de hatalmas nevetésben tőrtünk ki.

-Úristen, Sky!-kiáltott fel boldogan Nora.

-Megyünk?-kérdeztem, miközben alig észrevehetően a hely közepe felé böktem a tekintetemmel. Ő azonnal elmosolyodott.

-Még szép!-mondta lelkesen, miközben hevesen elkezdett bólogatni. Több sem kellett, egyszerre pattantunk fel, majd óvatosan arrébb rúgva a poharakat felálltunk az előttünk lévő kisasztalra. Én nem rég ,,kortyoltam bele" Zayden italába. Borzalmasan erős volt és tömény, én pedig már több órája egy falatot sem ettem és inni sem ittam sokat. Lehet onnan jött ez a hirtelen bátorság hullám.

De Noraval minket nem kellett félteni. Miután felpattantunk az asztalra már el is kezdtünk táncolni a srácok egyik legfelkapottabb zenéjükre. Igaz, egy kicsit belepiszkált a DJ, de ennek ellenére nem volt nagy változás. Noraval mondhatni nem annyira visszafogott stílust vettünk fel, de csak nevetve fokoztuk és licitáltunk a másik vadságára. Volt, hogy összeölelkeztünk, volt, hogy egymásnak háttal ringattuk szinkronban a csípőnket és bizony a dal második felében már az a középen lévő rúd is szerepet kapott. A dalszöveget torkunk szakadtából üvöltöttük, miközben én gondoltam egy merészet és szépen a zene ütemére ringatva a csípőm, a rúdba kapaszkodva lassan egyre jobban lejjebb guggoltam. Attól nem féltem, hogy bárkinek is villantanék, hiszen előttem csak a bejárat volt, vagyis senki sem ült előttem. Nora erre csak hangosan felsikoltott, de miután vissza egyenesedtem, mintha megbeszéltük volna, pont egyszerre fordultunk meg és dőltünk neki a rúdnak. Még mindig nevetve üvöltöttük a dalszöveget, de ekkor szemben találtam magam Zaydennel. A tekintete a testemre tapadt és lassan végig mért. Én ennek hatására még jobban beleadtam mindent, de ekkor hirtelen elfordítottam balra a fejem és megláttam, hogy Erick, a menyasszonya helyett, ő is engem néz. Nem is tudom, meg kell hagyni, hogy jól esett. Talán még jobban is, mint Zayden kiéhezett tekintete!

Miután vége lett a zenének Nora felé fordultam, majd szorosan megöleltük egymást, persze még mindig az asztalon állva. Miután elengedtük egymást a tekintetem hirtelen megakadt Erickén. Annyira... Kiéhezett volt... Én erre csak széles mosolyra húztam a számat, de elszakítva a tekintetem az övétől Zayden felé fordultam, óvatosan leléptem az asztalról, majd mellé huppantam a kanapén.

-Ez piszkosul dögös volt!-motyogta lenyűgözve, mire csak halkan felnevettem, de már a túlsó combomra csúsztatta a kezét, közelebb hajolt és vadul meg is csókolt! Annyira heves volt és szenvedélyes.

-Jézusom, Szerelmem! Minden pasi térdre borulna előtted!-mondta lenyűgözve Erick Noranak. Fájt-e? Még szép. Mintha Zayden érezte volna megköszörülte a torkát.

-Kösz, de én kihagynám...-motyogta alig hallhatóan, Cody és Theo szerintem pedig meg se hallották.

-Hogy mondod?-kérdezte sértetten Erick.

-Úgy, hogy nekem nem kellene, pedig nekem általában mindegy, nem?-kérdezte fagyos hangon. Láttam, hogy Nora próbálja nem magára venni, de ordított róla, hogy mennyire rosszul estek neki Zayden szavai, pedig ezt nem is neki szánta. Csak Eicknek akart visszavágni!

-Normális vagy?! Kérj bocsánatot!-morogtam halkan a szemébe nézve, hogy csak ő hallja.

-Nem kérek bocsánatot!-mondta határozottan a szemembe nézve.

-Miért kellett így beszélned?!-kérdeztem értetlenül.

-Ha választanom kell, hogy hagyjam és nézzem végig, ahogy megbántsanak, vagy pedig beletiprok más lelkivilágába, csakhogy megvédjem a tiedét, akkor a másodikat fogom választani! Úgyhogy nem... Nem kérek bocsánatot!-morogta halkan és komolyan a szemembe nézve.

-Elég volt...-hadartam, miközben eltoltam magamtól, mire csak hátra dőlt.-Pisilnem kell, elugrok a mosdóba!-hadartam el.

-Megyek én is!-hadarta el ő is sietve, de én válaszul megráztam nemlegesen a fejem.

-Nem, te szépen itt maradsz!-mondtam, de még mielőtt felkelhettem volna hirtelen felállt Theo is.

-Hát te hova mész?-kérdezte Cody.

-Vécére, szabad?-kérdezte, mire csak felnevettem.

-És te hova mész?-kérdezte Cody, miután én is felkeltem.

-Vécére, szabad?-ismételtem meg nevetve Theot.

-Na, máris lecseréled a mi kis rosszfiúnkat?-kérdezte pimaszul.

-Szerinted hagyná?-kérdeztem, mire Zayden elismerően nézett rám, én viszont megvető pillantásokat löveltem felé, de ezután elindultunk.

...

-Na és mi a helyzet Csajszibarack? Dúl a szerelem?-kérdezte Theo, miután elindultunk vissza a folyosón.

-Nem úgy tűnik?-kérdeztem mosolyogva. Sokat vacilláltam, osztottam, szoroztam és arra jutottam, hogy az egyezségünket tényleg nem mondhatom el senkinek. Theonak és Noranak maximum csak annyit mondhatok, hogy az apám nem fogadja el Zaydent. Vagyis lehet már elkezdett megbékélni vele, nem is tudom... De ennek az ideje nem most jött el. Ez egy gyászosabb téma, itt pedig túl jó a hangulat!

-Annyira örülök nektek!-mondta őszintén boldogan, mire csak elmosolyodtam. Persze, hogy azt válaszoltam, amit. Egy kis vita miatt nem fogom hagyni, hogy rés legyen a mi kis tökéletes színjátékunk pajzsán, amin keresztül megláthatják, hogy mi is a valóság...

-És veled mi a helyzet?-kérdeztem szemöldök húzogatva.

-Nem mondok semmit, mert kiállhatatlan leszel...-mondta, de azonnal felé fordultam.

-Úristen Theo, csak nem...-kezdtem bele lelkesen.

-Hát van egy lány... És igen, kedves, okos, jószívű, és szeretetre méltó...-kezdett el áradozni Theo, de ekkor olyat láttam, amit hirtelen nem akartam elhinni.

-Jézusom!-kiáltottam fel.-Zayden, azonnal hagyd abba!-sikítottam, Theo pedig már ott sem volt mellettem. Odaugrott segíteni Codynak. Zayden éppen most tépte le a kanapéról Ericket, maga alá gyűrte és úgy kezdte el verni, mintha meg akarná ölni, de persze Erick nem hagyta magát és néhány ütése be is talált, de míg ő csak Zayden felsőtesét ütötte, addig Zayden a fejét!

-Zayden!-kezdte el kiáltani Theo a nevét, miközben ketten is alig bírták lerántani Erickről. Amint sikerült Nora azonnal odakuporodott Erickhez és a fejét az ölébe húzta. Teljesen lesokkoltan lépkedtem beljebb. Zayden orrából csak úgy dőlt a vér, a szája felrepedt, a bal szeme pedig már most belilult. Hirtelen úgy éreztem, hogy megszűnt körülöttem a világ létezni. Látom, hogy Cody és Theo éppen Zaydent üvöltik le, miközben Nora egy zsebkendő segítségével törölgeti le Erick arcát. Mi a franc történt?! Nem kaptam levegőt, a szemembe pedig könnyek gyűltek. A lábaimat mázsásnak éreztem, de lassan mégis odacsoszogtam Erickhez. Térdre rogytam mellette, Noraval szemben. Annyira fájhat neki! Értetlenül néztem fel Zaydenre de ő borzalmas haraggal néz le az előttem fekvő fiúra. Éreztem, hogy könnyek gyűlnek a szemembe.

-Fel tudsz kelni?-kérdeztem óvatosan, miután aggódva lepillantottam Erickre. Ő csak morogva fájdalmasan bólintott egyet, majd igaz, hogy támaszkodva, de felmászott a kanapéra, majd a fájdalomtól nyöszörögve dőlt hátra.

-Van zsepid? Nekem nincs több...-kérdezte aggódva Nora, mire már bólintottam is egyet, majd oda siettem a néhány lépésre lévő táskámhoz, csakhogy mellette állt Zayden is, Theoék mellett.

-Sky...-kezdett bele és megfogta az alkarom, de én csak haragosan elrántottam.

-Hagyj békén!-sziszegtem a szemébe nézve.-Normális vagy, bazmeg?! Mi a francért kellett megverni?! Rohadtul hagyj engem békén! Theo, rendelnél kérlek egy fél literes vizet?-kértem, mire már bólintott is és odalépett a kis tabletthez. Láttam, hogy Zayden mintha mondani szeretett volna valamit, de nem mondta, ráadásul Cody is arrább terelte és leültette a kanapéra, ő viszont az oldalához emelve a kezét, halkan nyöszörögve ült le.

Nem foglalkoztam vele! Nem érdekel mi van vele! Normális?! Értem én, hogy lehet többet ivott a kelleténél, de ettől függetlenül nem kell betörnie egy másik pasi arcát! Elegem van belőle! És ebből az oldalából is. Oké, tegnap védeni akart és nem is ment messzire, de most?! Hiszen Erick annyiszor szólt csak hozzá, amennyi a minimum volt! Egy szóval sem többet! Most meg erre kell visszajönnöm?!

Nem érdekel, hogy mi van Zaydennel. Miután előhalásztam azt a kis tízes csomagulású zsepit már vissza is siettem Erickhez.

-Tessék!-hadartam el, miután odanyújtottam Noranak. Ő csak sietve vett ki egyet, majd óvatosan Erick orrához emelte, hiszen a jobból csak úgy dőlt a vér...

-Istenem Erick... Én annyira sajnálom...-motyogtam, miközben mellé kuporodtam a kanapén, Nora pedig a másik oldalára.

-Semmi baj, te nem tehetsz semmiről!-mondta a szemembe nézve, miközben a combomra simította a kezét, de rögtön el is húzta. Alig tarthatott egy pillanatig, ráadásul a térdem fölé emelte csak, de a testemben akkor is valami életre kelt, amitől a sajnálatom még erősebb lett.

-Nem gondolod, hogy be kellene menni a kórháza? Nagyon csúnyák a sebeid!-motyogta rémülten Nora.

-Nem kell! Nincs bajom!-morogta Erick, de én csak sajnálóan a felkarjára emeltem a kezem és elkezdtem simogatni. Én annyira borzalmasan sajnálom! Nem hiszem el, hogy Zayden ilyen! Azt hittem részegen ő inkább a vicces részeggé válik, mintsem a kötekedő és verekedő részeggé... Hiszen amikor azon a bizonyos éjszakán is áthívott magához vagy ezerféleképpen tudott volna megbántani, de ő lényegében az összes történetből, amit meséltem neki, csak viccet csinált, majd nyugodtan aludtunk el, pedig szinte egy egész üveget sikerült kiürítenünk... Most pedig... Közben viszont megjelent a pincérnő.

-Minden rendben?-kérdezte aggódva, miután körbe nézett.

-Igen, persze!-hadarta el Nora, Cody pedig elvette a vizet és fizetett, majd felém akarta nyújtani, de én csak megráztam a fejem, miközben már itt sem volt a nő, aki felhozta.

-Kezdd el légy szíves megitatni vele!-mondtam szigorúan, miközben Zayden felé böktem a fejemmel. Ő csak bólintott egyet, én viszont azonnal vissza emeltem a tekintetem Erickre.-Biztos nem szeretnél bemenni egy kórházba? Lehet össze kellene varrni a sebeidet...-mondtam aggodalmasan, mire csak lágyan elmosolyodott.

-Nincs semmi bajom! Majd meggyógyul!-mondta biztatóan.

-És ha hegek maradnak utána?-kérdeztem továbbra is aggódva, mire csak továbbra is mosolyogva lazán megvonta a vállát.

-Akkor majd beadom az embereknek, hogy tigristámadás ért, de hősiesen túléltem!-mondta, mire halkan felnevettem, ahogy Nora is.

-Induljunk haza...-mondta halkan Nora, mire Erick csak egyetértően bólintott egyet.

-Oké, menjünk...-mondtam, majd csak nehezen tudtam hátra fordulni a többiekhez.-Indulunk!-mondtam Codynak és Theonak még kedves tekintettel, de mikor Zaydenre pillantottam, akkor elkomorodott a teintetem. Ő nem mondott semmit, csak belekortyolt a vizébe.-Nem szédülsz, ha felállsz?-kérdeztem óvatosan, mire lassan felkelt.

-Minden rendben!-mondta, miután felegyenesedett.

-Én tényleg annyira sajnálom...-motyogtam bűnbánóan, majd odaléptem és lágyan megöleltem. Ő is azonnal a karjaiba zárt. Annyira jó volt, a maga targikomédiájában. Persze nem örülök neki, hogy ezt történt vele, de annyira jó volt ismét megölelni! Hiszen ártatlanul történt ez vele! Persze nem húztuk el az ölelést sokáig, mivel ott állt egy lépésre tőlünk Nora és minket nézett, de miután elengedtem még mindig éreztem az ölelését magamon. Norara pillantottam, aki csak szomorúan elmosolyodott, majd átkarolták egymást és elindultak a folyosón. Theo követte őket, majd Cody is. Zaydenre pillantottam, aki nehézkesebben állt fel, de nem mondtam semmit. A haragos tekintetem szerintem bőven elegendő volt. Nem vártam meg, elindultam nélküle, de éreztem, hogy néhány lépéssel mögöttem követ. Mikor beértünk a parkolóba, Nora éppen akkor hajtott el Erickkel az anyósülésen. Mind a ketten integettek nekem, úgyhogy szomorkásan én is vissza integettem. Ahogy odaértem Zayden autójához Cody és Theo éppen akkor szálltak be.

-Add a kulcsokat...-motyogta halkan Zayden, mire csak cinikusan felnevettem.

-Felejtsd el, részeg vagy! Nem fogsz vezetni!-mondtam határozottan, miközben alapból a vezetőülés felé vettem az irányt. Ő nem mondott semmit, csak csendben beült. Ahogy le kellett ereszkedni, közben nagyon halkan felmorgott, de még mindig nem foglalkoztam vele. Miután beültem az autóba és a táskámat az ölembe helyeztem, hogy előhalásszam a kulcsomat, közbe megpillantottam a kezemen egy vérfoltot. Azonnal még idegesebben elővettem a nedves törlőkendőmet, majd miután kihúztam egy kockát valósággal elkezdtem lekaparni a segítségével a bőrömről. Végig éreztem magamon Zayden tekintetét, de egy szót sem szólt, csak némán bekötötte magát és várt. Miután sikerült leszednem magamról a vért, összegyűrtem a törlőkendőt, majd mérgesen kiszálltam az autóból és a nagyjából két lépésre lévő kukába dobtam, hiszen ezt a véres dolgot nem szerettem volna se a táskámba eltenni, sem pedig csak úgy az autóba letenni valahova. Miután visszaültem lehet, hogy a kelleténél egy kicsit erősebben csuktam be magam után az ajtót, de Zayden még mindig nem mondott semmit. Csak ült és bámult elé. Ránéztem, de inkább nem mondtam semmit, csak a dühtől fortyogva visszafordultam előre, bekötöttem én is magam, majd már el is indítottam a motort.

...

Éppen most hagyjuk el a várost. A forgalom most ezerszer tűrhetőbb volt, viszont a gondolataim a fejemben meg sem álltak.

-Mégis mi a faszt gondoltál!?-tört ki belőlem, miután már csak a hegyes táj vett körbe minket. Nem válaszolt semmit, amitől csak még jobban ideges lettem.-Mégis mit gondoltál?! Normális vagy?! Hmm?! Eszednél vagy?! Erick egész este még csak hozzánk sem szólt, csak akkor amikor kellett! Oké, féltékeny volt, az látszott rajta, de ennyi! Ez még nem jogosít fel arra, hogy így megverd! Meg amúgy is! Nem pont ez a lényeg?! Hogy féltékeny legyen?! Nem erre megy ki ez az egész idióta szarság, amit csinálunk? Nem ezért fekszek le veled minden kibaszott nap, hogy ezt cserébe elérd nekem?! Nem, ugye? Nem ezt beszéltük meg, áhh, ugyan dehogy... Ha ő húzott volna be neked egyet, tudod az miatt egyáltalán nem csodálkoznék! Pláne a tegnapi, vagyis a ma hajnali után.... Hogy az szeme láttára az ablaknak passzírozva...-kezdtem bele, de nem tudtam befejezni. Érzem, hogy a pulzusom az egekbe szökött és a hangszínemet sem tudom már kontrollálni.-Megérdemelted volna! Ő nem tett semmit! Semmit! Az egész éjszaka olyan jó volt! Végre nem volt hajtás, csak kiélvezhettük egymás társaságát! Mindenki elképesztően jól érezte magát, te pedig elbasztál mindent! Nagyon remélem, hogy ezután szépeket fogsz álmodni, elvégre jól végezted dolgod! Annyira egy kiabszott idióta vagy! Önfejű! Meggondolatlan! Pillanatokon belül elveszted a fejed! És mégis miért?! Nem! Tett! Semmit!-hadartam szaggatottan.-Kurva nagyot csalódtam benned, tudod! Azt hittem te nem ilyen vagy! Azt hittem, hogy te normális vagy! Azt hittem, hogy te nem egy olyan féreg vagy, akit részegen nem lehet elviselni... Hiszen mikor elmeséltem neked ezt az egészet, ketten szinte egy teljes üveg vodkát gurítottunk le, de mégis megmaradtál emberinek! Melyik volt a valótlan? Az, vagy ez? Mert, ha ilyen vagy részegen, én többet nem akarlak részegen látni! Soha! Elegem van! Tegnap annak a majomnak törted be az orrát, most pedig Ericknek estél neki! Komoly dühkezelési problémáid vannak! Nekem pedig kibaszottul elegem lett belőled!-adtam ki és még elvétve folytattam is, egészen addig, amíg vissza nem értünk. Miután beálltam a garázsba én még mindig borzalmasan ideges voltam.

Zayden egy szót sem szólt egész idő alatt csak csendben nézett maga elé és hallgatta ahogy a fejéhez vágok mindent. 

Sziasztoook!

Itt is a kövi rész, remélem tetszik!

U.i.: Na kinek mi a véleménye a fejleményekről? Szerintetek hogy folytatódik Sky és Zayden kapcsolata, mennyire kavar ez a verekedés be? Illetve szerintetek mi történhetett? A következő rész szombaton jön ki, már meg is van írva, de ettől függetlenül kíváncsi vagyok ti mit gondoltok!😁

Addig is legyetek jók!