Néha annyira fel tud húzni! De mindegy! Nem foglalkozok vele! A tegnapi összetörésem és álomba sírásom után eldöntöttem, hogy innentől tudatosan kerülni fogom a férfi nemet. Az egyedüli aki kivételt kap az Theo, hiszen ő a barátom. Tényleg a barátom! De rajta kívül minden más hülye férfit ki fogok zárni az életemből! Itt az ideje, hogy magamat helyezzem előtérbe. Erick meg rohadjon meg!

Tegnap már ide küldettük a holmijainkat még a koncert előtt, ami kellhet az alváshoz, meg a másnaphoz, úgyhogy elővettem a táskát, amiből már hiányzott a pizsamám, elvégeztem a reggeli rutinomat, majd már bele is bújtam egy fehér alapon, apró kicsi kék virágokkal borított nyári ruhába. Június másodika van, de az idő olyan, mintha már legalább nyár közepe lenne! Természetesen mikor leértem a hallba senki sem várt, viszont szemben a kávézó úgy csalogatott, akár csak a mennyei fény, úgyhogy nem volt mit tenni. Kiléptem a hotel ajtaján és már észre is vettem egy férfit, kamerával a kezében, de nem foglalkoztam vele. Körbe néztem, átsiettem az úton, majd már be is léptem. Pont nem állt senki se sorba, úgyhogy gyorsan leadtam a rendelésemet, majd arrébb álltam, hogy a mögöttem lévők is tudjanak rendelni. Olyan hőség van, hogy én a lelkemet el tudnám most adni egy jeges kávéért, esküszöm!

Nem is értem, hogy apu miért nem kezdte meg a srácokkal előbb a turnét. Jó, mondjuk tudom, hiszen ott voltam a megbeszélésen, szinte egy éve. Apu feldobott két lehetőséget. Vagy márciusban kezdik és sokkal lazábban lesznek, kicsit több helyszínnel, vagy pedig júniustól, miután én is be tudok szállni, de átlagban heti két koncert szeptemberig. Nem is értem a hülyéket, ugyanis mindenki, egytől-egyig a későbbi kezdést szavazták meg. Még apám is! Elmondásuk szerint 1 koncertet nem élnének túl nélkülem, és apun is az igazság, hogy azt látom, nem menne neki. Persze nem azért mondom, mert én egy akkora hiper-szuper fontos ember vagyok és az én munkámat nem lehet helyettesíteni, de apu nem tudná. Férfi, komolyabb, bezárkózottabb. Lényegében ő adja az erős háttérszelet, én pedig el kormányzom a vitorlást. Miattuk hoztam előre és tudtam le olyan gyorsan a vizsgáimat, amilyen gyorsan csak tudtam, hogy tényleg minél előbb neki láthassunk. Ma vasárnap van, tegnap volt az első itt Las Vegasban, de szerdán már Monterreyben lesz a csapat. Jó, mondjuk lesz laza hetük is, hiszen lesz olyan, amikor igaz, hogy heti három is lesz, hiszen duplázniuk kell a felkapottság miatt, de akkor mind a 2 egy városban lesz. Vagy többször, de legalább egy országban. A júniusi hónapjuk nem lesz annyira vészes, július lesz a leghúzósabb, augusztus meg igazából csak a levezető köröket jelenti, de így is 3 hónap alatt 28 koncert! Közösen raktuk persze össze, de kész idióták, hogy ezt így bevállalták! Hogy nem fognak kipurcanni a végére?! Aztán majd aput tartják hajcsárnak, de közben ő próbálta a legjobban lebeszélni őket erről. Nagyon durva lesz! Szinte ha összeadjuk egy hónapon keresztül turnéznak majd a nyárból, ha egymás után lennének! És az utazásokról még nem is esett szó...

Miután kész lettek a kávék elindultam vissza a hotelbe, ahol már vártak a fiúk.

-És még, hogy ránk kell várni...-dünnyögte csipkelődve, de ettől függetlenül egy hatalmas mosollyal az arcán Theo.

-Akkor nem kell kávé, Szépfiú?-kérdeztem mosolyogva, mire a szájához kapta kezét.

-Azt nekünk hoztad?-kérdezte, mire ártatlanul megvontam a vállam.

-Lehet...-mondtam mosolyogva, de csak ennyi kellett nekik, már meg is indultak, mint egy csorda.

-Köszi!

-Egy angyal vagy!

-Hálám üldözzön!

-Egy életre leköteleztél!-hálálkodtak sorba, amin csak felnevettem. Már az elmúlt évek próbái és stúdiózásai alatt bőven megtanultam, hogy ki hogy szereti a kávéját, éppen ezért merészkedtem venni. Erick hálálkodott a legfanyarabb arccal, ő volt az, aki csak elmotyogott egy ,,Köszi"-t.

-És Nora?-kérdezte Theo Ericktől.

-Elment haza, miután felkiabálta az emeletet ez a hülye, hogy indulni kell!-mondta mosolyogva, miközben Zaydenre pillantott, aki mintha nem is hallotta volna amit mondtak.

-Te képes voltál kiabálni?-kérdeztem döbbenten Zayden felé fordulva.

-Nem.-mondta ártatlanul és meggyőződötten, majd belekortyolt a kávéjába.

-Áhh, nem! Még mikor Ericket ,,keltetted", akkor már engem is sikerült!-mondta Theo, mire csak elmosolyodott Zayden.

-Azt mondták sürgős...-mondta és ekkor kaptam a fejembe.

-Jézusom, tényleg! Az! Na nyomás az autóba!-hadartam el, miközben a kijárat felé mutattam, majd igaz, hogy sóhajtva és ami azt illeti elég másnapos mozdulatokkal, de elindultak. Mind az öten beültünk az autóba, majd már el is indultunk. Theo és én ültünk az első sorba, mögöttünk pedig a többiek. A forgalom valami borzalom volt, úgyhogy csak 20 perc után érkeztünk haza.

Imádom az otthonunkat. Egy nagyobb domb tetején van, és mondhatni a város fölött. A kilátás elképesztő, még a tengert is lehet látni! Két emeletes, amúgy apuhoz képest elég ,,egyszerű" ház. A kanyargós út után egy egyszerű, díszes fekete vas kapuba botlik az ember. A kapukat kőburkolattal fedett oszlopok választják el és tartják is egyben. A hatalmas vaskapu mellett viszont helyet kapott egy kis házikó szerűség, lényegében a kapu egyik fele annak az oldalához lett építve... Igazából egy nagy szobából áll, ahol szokott lenni az őrünk, Derek. Egyszer még a banda karrierjének a legelején hirtelen mindenki hozzánk akart bejutni, azután építette apu és fogadta fel Dereket. Van bent egy íróasztal, amin monitorok. Azokon keresztül látja Dereck a házat körülvevő biztonsági kamerák képeit. Van egy mini hűtője is, kanapé, fotel, lényegében tényleg egy kis kuckó. Nappal szokott Dereck lenni, este viszont váltja őt Nick. Mind a ketten akkorák, mint egy hegyomlás, mégis meglepően gyorsak és fürgék. A házhoz hatalmas, nagyjából 3 méter hosszú oldalú matt márványhoz hasonló lapokon át lehet menni. A kert barátságos, teli van zöld növényekkel. A bejáró a házhoz vezet. Bézs falak, néhol dísznek olyan kőburkolat, mint a kerítésen... Klasszikus vörös tetőcserepek, hatalmas, vas díszítésű üveg bejárati ajtó és a nagy ablakok helyett inkább erkélyek vannak. Egy nagy ablak van, ami legalább 5 méter magas, az pedig a nappaliban van. A két emelet azon a téren nem ér össze, így arra még az emelet folyosóiról is le lehet látni, ami egyszerűen elképesztő! Azon az ablakon keresztül a városra lehet látni és a tengerpartra. Éjszaka valami elképesztő a kilátás... Az éjszakai fények valami hihetetlen! A ház bal oldala egy kicsit kinyúlik oldalra, az a kis rész a garázs. Két autónk van, egy apué, egy pedig az enyém. Ő egy Astonnal jár, én pedig egy Porschéval. Általában csak itthon használom, hiszen az egyetemre átvezetni kész öngyilkosság lenne... Ha belépünk jobbra van a konyha, balra pedig az étkező. Az étkező teljesen egybe van nyitva a nappalival. A sarokban pedig apu létrehozott a srácok miatt egy kis mini színpadot. Vett egy dobszerkót, két gitárt, hangosítást, lényegében mini koncertet adhatnának. Az emelet két oldalra van osztva. Jobb oldalt az apu része, bal oldali pedig az enyém. Jobb oldalt van apu hálója, dolgozószobája. Balra, az én kis birodalmamban van az én szobám, és egy kis nyitott rész, ami tele van könyvekkel. Nekem az van a dolgozó szoba helyett. Egy valamit sajnálok csak igazán, hogy a szobám balra van, ha szemben állunk vele, vagyis pont nem a városra néz, hanem a hegyekre, így az onnan nyitódó erkély egy kicsit számomra csalódás, viszont az én kis olvasó részlegem jobb oldali falán, ami pont a városra néz, azon is van egy erkély. Na azt már sokkal jobban szeretem. Teljesen otthonosan be is rendeztem, van asztal, szék, egy kis függőfotel... Igazából miután kijön a jó idő és én otthon vagyok, általában mindig ott lehet fellelni. Általában ha otthon vagyunk, akkor szokott jönni egy nő, Amy, főzni, hiszen aputól nem várhatjuk el szerintem, és általában mivel csak a srácok igénylik a személyes jelenlétét a ,,vállalkozásai" közül, oda pedig visz magával, ezért én sem szoktam általában otthon lenni, úgyhogy én sem tudok főzni emiatt. Persze már volt olyan, hogy otthon voltam és akkor meg is leptem aput azzal, hogy én főztem, de sajnos ritkán van ilyenre lehetőség. A ház előtt pedig húzódik egy medence is, hiszen ezeket a kánikulákat anélkül kibírni, bizony nagyon nehéz lenne.

-Figyelj csak, milyen hangulatban volt?-kérdezte Cody egy kicsit tartva a választól, miközben előrehajolt.

-Őszintén, boldog leszek, ha megélitek a holnapot!-mondtam, de már meg is állt az autó.

-Kurva jó...-morogta az orra alatt Cody.

-De most amúgy mit tettünk, azon kívül, hogy lenyomtunk egy ütős koncertet?!-kérdezte értetlenül Theo.

-Mindjárt megtudod...-mondtam, miközben kiszálltam, majd követtek a fiúk. Bevallom néha olyan, mintha bátyáim helyett bátyáim lennének. Mármint Ericket kivéve.

Miután kiszálltunk a srácok a hátam mögött, szorosan a nyomomban jöttek. Benyitottam, majd már el is indultam fel a márvány lépcsőn. A tetején, a baloldali díszes vas korlát mellé ledobtam az utazó táskámat, majd később beviszem a szobámba, majd elindultunk az apám dolgozószobája felé. Gyorsan kopogtam egyet, mielőtt benyitottam volna, de miután meghallottam a hangját, lassan nyomtam le a kilincset, majd már bent is voltunk.

A szoba sötét barna színű, tehát alapból egy kicsit sötétebb, de most az erkély előtt le van húzva a roló, így nem tud besütni a nap az üvegajtón, de egy kivetítő fénye betölti a szobát. Apámnak ez a szobája úgy van elrendezve, hogy az ajtó teljesen, amennyire lehet a szoba bal oldalához van igazítva, így miután belépünk, jobbra, néhány lépésnyire ki tudott alakítani egy kis sarkot nekünk. Kanapé, fotel, kisasztal... Az ő asztala az középen van, velünk szemben. Általában csak egy kis lámpa van rajta, meg a laptop. Jelenleg csak a laptopja van bekapcsolva. A szemben lévő fal előtt végig egy könyvesszekrény húzódik, amin mindenféle üzleti könyvek sorakoznak, nem úgy, mint az én romcsi gyűjteményem a ház túlsó részén, viszont most ez a szekrény elé középen le van húzva a vászon és egy cikket vetít ki rá apu. Esküszöm, az elmúlt éveim alatt általános óta, egy tanárom sem nézett rám úgy, mint apu.

-Ez mi?-kérdeztem, miközben már elindultam a fotelem felé, de közben elkezdtem olvasni a cikket, az arcomra viszont azonnal pír szökött.

-Hagyok időt, hogy mindannyian elolvassátok.-mondta kimérten, majd így is tett. Miután mindenkin azt látta, hogy bárhová néz, kivéve rá, felkelt a székéből lassan és kimérten, majd egy hirtelen mozdulattal felhúzta a rolót. A fény szinte megvakított, hát még ezt a másnapos bagázst mellettem. Apu lecsukta a laptopját, majd felhúzta a kivetítő vásznat is.-Azért megpróbáljátok kimagyarázni, vagy legalább annyira feleslegesnek érzitek, mint én?-kérdezte, miközben visszaült a székébe és villámokat szóró szemekkel méregetett minket.

-Ez rágalom!-mondta határozottan Cody, de Zayden csak mellkason csapta, hogy fogja be.

-Idézek, jó?-kérdezte, majd a kezébe fogta a tabletjét, majd elkezdte olvasni a cikket.-,,A mai nap folyamán megkezdték a világkörüli turnéjukat a Dreamers zenekar. Hazájukat választották első helyszínnek, amiért az otthoni közönség teljesen odavolt. Hatalmas érdeklődés mutatkozott a koncert iránt, utána a közösségi médiák pedig felrobbantak attól a hírtől, miszerint Erick Hardy, a banda énekese megkérte szerelme kezét és a lány, Nora Adler örömmel igent mondott", ehhez őszintén gratulálok!-tette hozzá apu monoton hangon, de már folytatta is.-,,Viszont van valami, ami felett mindenki elsiklott e hír hallatán, hiszen a banda megőrizte az ajándékozási szokásait és a koncert végén ismét eldobták azt a két bizonyos dobverőt. Mint később kiderült lapunk számára, négy szerencsés hölgy nyerte meg azt a kis ajándékot, hogy találkozhat a zenekarral a backstageben, viszont, ahogy az előző évi turné vége felé sejteni véltük, úgy már bizonyos, hogy az ajándékkosarat kibővítették egy plusz szolgáltatással is. Kutatómunkáink folyamán kiderült, hogy a múlt évi koncertek alkalmával, akárhányszor csinosabb és fiatal női nézőik nyerték, úgy azután a banda 3 tagja rendszeres kísérővel találkozik, ám ez a ,,kiskorú-botrány" után elcsitulni látszódott. Úgy tűnik, hogy a zenekar menedzsere, Ronan Bell szorosabban fogja a gyeplőt, de már ma, az első koncert után, amin Mr. Bell nem volt jelen ismét 4 plusz fővel távozott a zenekar három tagja, név szerint: Cody Russel, Theo Woods és végül Zayden Goss, akivel nem is egy, hanem két nő is távozott!"-olvasta apu, de a hangja egyre jobban emelkedett, még az utolsó szavakat kiabálta, de úgy, hogy már a feje is tiszta vörös volt. Óvatosan elpillantottam oldalra a fiúkra. Mindenki behúzva a nyakát hallgatta apu kis felolvasását, Zayden pedig már a tenyerébe temette a fejét. Jólvan, nem csak én akarok jelenleg eltűnni innen.-,,Fennáll a kérdés, hogy innentől kezdve a nyereményjáték állandó egyéjszakás kalandokat kínál lényegében a fiatal rajongók számára, vagy megmarad szimplán csak az ajándéktasak és a fél órás beszélgetés? Szemmel látható, hogy melyik irány felé húz inkább a zenekar, hiszen a nézők rajongását kihasználva, szinte bármire rávehetik a nyertes lányokat. És ott áll a kérdés... A szülők merjék egyáltalán elengedni gyermekeiket az ilyen koncertekre, félve, hogy megnyerik a játékot és kihasználják ártatlan lányaikat a banda szexuálisan kiéhezett tagjai?! Vajon csak akkor van rend a zenekar körül, ha Mr. Bell is jelen van? Hiszen tegnap csak lánya kísérte el őket, neki pedig szemmel láthatóan semmi kivetése nem volt a kísérők ellen. Skyler Bell vajon szimplán csak baráti szívességből huny szemet a tegnap éjszakai dolgok felett, vagy netán a nőnek is haszna származhat belőle?" zárójelben:-kiabálta apu.-,,És ha igen testi, vagy vajon vagyoni?"-üvöltött apu, majd az asztalra dobta a tabletet.-Hányszor kellett elmondanom, hogy tartsátok féken magatokat?! Hányszor?! Az nem volt elég, amikor ez a hülye vadbarom egy kiskorúval bújt össze?! Mi a következő cikk amire számíthatok? Orgiákat tart a Dreamers zenekar?!-kérdezte teljesen kiakadva, miközben már felkelt a székéből, ugyanis nem tudott tovább ülve maradni. Fel-alá kezdett mászkálni, miközben az orrnyergét kezdte masszírozni.-Egyszerre kettő?-kérdezte értetlenül Zaydenre nézve, aki csak lazán megvont a vállát.-Magyarázatot! Kurva gyorsan!-mondta és elkezdte a fiúkat méregetni, de természetesen mindenki csendben maradt.-Elegem van abból, hogy miután átvészeltem a kamaszkort egy lánnyal, hirtelen a nyakamba tódult 3 fiú! Uraim, ébresztő! Úgy viselkedtek, mintha 0-24 kanos tinédszerek lennétek a középsuliban!-kiabálta.-Már elnézést a kifejezésért, Kincsem!-tette hozzá lágyabban rám pillantva. Előttem soha sem beszél így, nem használ ilyen szavakat, ha pedig mégis előfordul, azonnal elnézést kér.-De te is! Most maradtál először egyedül, én ezt értem, de már ezerszer végig csináltad úgy, hogy csak tényleg voltam melletted! Nem csináltam semmit és te mesterien oldottad meg a feladatokat! Hogy a francba csúszhatott ez így ki a kezedből? Te se gondolkozol? Értem én hogy ezeket már a farkuk irányította, de veled mi volt?!-kérdezte kiakadva.-Ismét bocsánat!-tette hozzá ismét lágyabban, de nem tudtam mit mondani.-Hozzád beszélek!-mondta, miután hosszú időn át nem szólaltam meg.

-Tudom! Tudom, hogy hozzám beszélsz, nem tudom nem hallani az ordibálásodat, de most úgy őszintén! Én mi a francot csináltam volna?! Bejöttek, elkezdtek beszélgetni, megtalálták az összhangot, a lányok is legalább annyira akarták mint ők! Mit kellett volna mondanom?! Bocs, de ma nem?! Kisebb gondom is nagyobb annál, hogy éppen mondjuk Zayden két csajt dugott meg az este folyamán, vagy csak egyet, vagy egyet sem! Nem vagyok az anyja! Egyiknek sem! Nem érdekel, hogy mikor mit, és kivel csinálnak! Ha csak így tudnak csajozni, akkor nekem mégis mit kéne tennem?!-kérdeztem teljesen kiakadva és legalább annyira kiabáltam apuval, mint néhány perce ő a fiúkkal.-Nem fogom ellenőrizni, pláne megtiltani, hogy akkor most szedjenek-e fel valakit az este folyamán vagy sem, mert nem az én dolgom! A zenekarból egy ember foglalt, a többi mind szingli! Egy rosszindulatú cikk miatt kellene most nekem...-mondtam és a ,,nekem" szót jobban kihangsúlyoztam.-visszafognom őket, hogy ne csorgassák a nyálukat a lányok után?! Amúgy is, egy fogadásom van rá, hogy már nincs fent ez a cikk a neten. Ismerlek már. Előbb hívtad az ügyvédeidet, mint engem!-mondtam, miközben elkezdtem pötyögni a telefonomon be a szalagcímet.-És lám! Sehol semmi!-mondtam, hiszen nem találta meg.-Csak lementetted, hogy megkaphassuk a kellő fejmosást...-morogtam mérgesen, de közben elkanyarodott a tekintetem a fiúk felé, akik döbbenten és lenyűgözve néznek rám. Még soha sem borultam ki ennyire előttük, apuval pedig soha sem kiabáltam még így. De akkor is! Tényleg, miért az én dolgom kordában tartani őket?! Tartsák kordában saját magukat! Bőven meg volt tegnap a magam baja, ami azt illeti...

-Igazad van, tényleg nem a te feladatodnak kellene lenni. Tudniuk kéne magukon uralkodni!-mondta szúrós tekintettel lenézve rájuk.-De mostmár vége lesz! Döntöttem.-mondta határozottan, mire felkapták a fejüket.-Ha még egyszer meglátom, hogy koncertről, akárki, ha csak egy plusz fővel is távozik, leveszem a kezem a zenekarról és boldogultok tovább úgy, ahogy akartok!-mondta komolyan.