-Nagyon humoros vagy...-mondta halkan nevetve, de én nem álltam meg, tovább másztam négykézláb, és meg sem álltam, amíg le nem dőltem a párnákra, miután átfordultam a hátamra. Amint lefeküdtem már mászott is utánam.-Úgy nézek én ki, mint aki kész van?-kérdezte értetlenül, miközben megfogta a kezem és felhúzott ülő helyzetbe, majd már mindössze néhány mozdulattal ki is kapcsolta és le is vette rólam a melltartómat. Egyszerre legalább öt kapcsot csatolt ki.

-Én ezt nem bírom...-nyöszörögtem szenvedve, de amint elengedett már vissza is feküdtem. Ezen csak halkan felnevetett.-Mi a francért nem tudsz te is elsülni 10 perc alatt, mint a többi pasi?-kérdeztem szenvedve, de erre csak pimasz mosollyal nézett le rám, miközben megkapaszkodott a harisnyatartómba és elkezdte lehúzni. Igaz szenvedve, de segítve neki megemeltem a csípőm, ő pedig már pillanatokon belül le is vettem.

-Ezt most bóknak vettem...-morogta mély és mosolygós hangon, de én erre csak megforgattam a szemem.-Erick miatt mondod? Ő csak addig bírta?-kérdezte egy pimasz mosollyal az arcomon, miközben megkapaszkodott a bal lábamon lévő harisnyába és már el is kezdte lehúzni rólam.

-Nem mondom el!-motyogtam lehunyt szemmel, de ezen csak felnevetett, miközben már rajtam sem volt az a harisnya és már nyúlt is a jobb oldaliért.

-Ne legyél velem pukkancs! Csak egy egyszerű kérdés, amire egyetlen szám a válasz.-mondta mosolyogva.-Csak egy átlag...-tette hozzá, mire már felpillantottam rá, miközben az utolsó ruhadarabot is levette rólam.

-15.-morogtam, mire csak felnevetett.

-Barom...-morogta nevetve.

-Ne tudd meg, mit meg nem adnék most, hogy te is csak addig bírd...-motyogtam, miközben felhúztam a lábaimat és széjjelebb is tártam.

-Ha arra lenne szükséges, annyi idő alatt intéznénk el...-mondta a szemembe nézve.

-Arra van...-motyogtam, de közbe vágott.

-Nem!-mondta határozottan és halkan.-Te ezt élvezed! Élvezed, hogy lényegében úgy bánok veled, mint a férfi nem vágyának megtestesítőjeként!-mondta határozottan, mire eltátottam a szám.

-Te ezt szarkasztikusan mondod?-kérdeztem zavartan.

-Szerinted?-kérdezte nevetve, miközben lenézett a hasának feszülő férfiasságára.-Olyan vagy, mintha cukrozott vizet innék... Minél többet kortyolok, annál inkább szomjasabb vagyok!-morogta komolyan a szemembe nézve, mire akaratom ellenére is elmosolyodtam, de ekkor hirtelen elkezdett a lábam közé hajolni, miközben látványosan a nyelét is kidugta.

-Meg ne merészeld!-hadartam el pánikolva, miközben a kulcscsontjára emelve a kezem toltam el. Ő ezen csak felnevetett.-Abból mára elég volt, mert szívinfarktust fogsz okozni, inkább rendesen csókolj meg!-hadartam el, de nem volt szükség, már mosolyogva mászott is fel a lábam közt, miközben én vissza dőltem a párnákra, de ő is fokozatosan hajolt fölém. Én halkan felnevetettem, de a csókjával fojtotta belém a nevetést. Csak egy apró csók volt, semmi több, de már ismét belém csusszant.

Az ajkaim elváltak egymástól, a szemeimet összeszorítottam, miközben a torkomon akadt a hang. A kezeimmel görcsösen kapaszkodtam meg a fejem alatt lévő párnába. Zayden halkan felmorgott, de néhány másodperc múlva már meg is éreztem, ahogy a kezemre simítja a kezét, amivel elérte, hogy elengedjem a párát. Lassan kinyitottam a szemem és azokkal a megigéző zöld szempárral találtam szemben magam. Enyhén elmosolyodtam, miközben hagytam, hogy összekulcsolja az ujjainkat, majd így a kezemet a fejem fölé emelve kezdett el mozogni. Lassú volt és szenvedélyes! Az egész testem enyhén beleremegett, amit biztosan érzett is. Egyszerűen valami elképesztő volt. Az előző hevesség után, erre most legalább annyira volt szüksége a testemnek, mint az aszály sújtotta területnek egy kis eső! Egy enyhe zápor...

A teste közvetlenül érintkezett a testemmel, miközben lehajolt és a nyakamat lágy csókokkal kezdte el behinteni. Halk sóhajok hagyták el a számat, miközben már ennél jobban szét sem tudtam tárni a lábaimat. A szabad kezemet a hátára simítottam és gyengéd mozdulatokkal elkezdtem simogatni. Éreztem, hogy ezen enyhén elmosolyodott, de folytatta a nyakam lágy kényeztetését.

-Istenem, Zayden...-sóhajtottam, mire elmosolyodott, de ezután az ajkaimhoz hajolt és lágyan megcsókolt, miközben azért elkezdett gyorsabban mozogni. Mikor már teljesen kifogytam a levegőből, csak azután vált el tőlem, majd enyhe csókokat kezdett el lehelni először a szám sarkára, majd az államra, majd az arcomra, és egy jó nyálasat a nyakamra, de ezután már csak a nyakam és vállam közé hajtotta a fejét, majd még gyorsabban elkezdett mozogni, viszont ezúttal először kicsúszott egy hang a szájából... Egy nyöszörgés szerű valami, de annyira átkozottul férfias és izgató volt, hogy az ajkaim döbbenten váltak el egymástól. Na ez hang volt a javából! Ezután viszont ismét gyorsított. És ismét... És ismét...

Az ujjaimat már nem tudtam tovább olyan lazán összekulcsolva hagyni, összeszorítottam, és igaz, hogy nem szorította annyira a kezem, mint én az övét, de ő is szorított enyhén a fogásán, miközben egyre több hang szökött ki a torkán, rólam pedig ne is beszéljünk.

Éreztem, hogy a testemben ismét elkezdett gyülekezni az a csodás érzés. Most egyáltalán nem olyan hatalmas mennyiségben, amitől valószínűleg sikítva élveznék el, viszont anélkül, hogy megszólaltam volna, Zayden közénk nyúlt és ismét elkezdte ingerelni a jelenlegi legérzékenyebb pontot a testemen.

-Zayden...-sóhajtottam, mire mosolyogva odahajolt hozzám és lágyan megcsókolt. Egyáltalán nem tartott sokáig, viszont azután felgyorsult. Egyszerre kezdtünk el nyöszörögni, vagyis én tényleg nyögni, de ekkor Zayden mozdulatai kényszerűvé és reflexszerűvé váltak, a testeinkben pedig egyszerre robbant szét ez a csodás érzés!

A fejét ismét a nyakamhoz hajtotta, én pedig a szabad kezemet a hajába túrtam. Zihálva vettük a levegőt és mind a kettőnknek kellett egy kis idő, de miután összeszedtük magunkat, Zayden kigördült a lábaim közül és mellém feküdt. Hatalmas mosoly csúszott fel az arcomra, de mikor oldalra fordítva a fejem, megláttam, hogy Zayden is halványan mosolyogva bámulja a plafont.

-Én elmegyek, lemosom a sminkemet és lezuhanyzok...-motyogtam, majd lassan elkezdtem feltápászkodni, de mikor épp hogy felültem, odahajolt és mélyen megcsókolt. Egy hatalmas mosollyal az arcomon másztam ki az ágyból, majd elindultam a fürdőbe.

-Figyelj csak, ez meddig tart?-kérdezte, miután egy kis idő után bejött utánam a fürdőbe.

-Hát nem most leszek kész, az biztos...-mondtam, hiszen a micellás víz az igen csak kimaradt, ilyen későn már nem akarom Norat zavarni, úgyhogy marad a jó öreg, régi csapvíz.

-Akkor lehetek annyira pimasz, hogy beelőzzelek és lezuhanyozzak gyorsan?-kérdezte, miközben lehúzta magáról a gumit, majd odalépett a vécé melletti vécépapírgurigához, letépett jó néhány kockát, majd becsomagolta abba és így dobta ki a kukába. Nem lesz itt sokáig, hiszen szinte így is teli van, ideje már kiüríteni.

-Dehogyis, menjél csak nyugodtan.-mondtam, miközben mosolyogva rápillantottam a tükör segítségével. Ő is elmosolyodott, az egyik kezét gyorsan a derekamra emelte, lehajolt, adott a halántékomra egy csókot, de már el is haladt mögöttem és néhány pillanat után meg is hallottam a zuhany padlójára csapódó víz hangját, én pedig belekezdtem lekaparni igazából az arcomról a bőröm legfelső rétegét. Én lényegében az egész eddigi életem legalaposabb arcmosásán lettem túl, mikor már ki is lépett a zuhany alól. Egy törölközőt tekert a dereka köré, majd el is indult a szoba felé, de persze nem maradhatott ki az, hogy alig hozzámérve néhány ujjával végig simította a testemet a derekamon. Engem persze azonnal egy jóleső borzongás rázott meg, de már vissza is tereltem a figyelmem az ajkaimra, hiszen ez a rohadt rúzs egyszerűen nem akar lejönni. Hosszas szenvedés árán, miután végre le sikerült szednem a fejemről minden sminket én is beálltam a zuhany alá, majd miután gyorsan letusoltam és elvégeztem az esti rutinomat, én is beléptem a hálószobába, összeszedtem egy bugyit, és Zayden pólóját, majd vissza siettem velük a fürdőbe, felöltöztem és már mentem is vissza.

-Istenem, de jó, hogy végre vége ennek a napnak... Ez túl hosszú volt...-sóhajtottam, miközben bebújtam az ágyba, Zayden mellé, miután már fel is emelte nekem a plédet, így könnyedén be tudtam mászni. Neki háttal másztam be, megvártam, amíg kinyújtja a karját, hogy ráfeküdhessek, amit szinte azonnal meg is tett, majd már nem támasztottam magam tovább a könyökömmel, ráhajtottam a fejem, miközben betakart, de a keze már lejjebb is csúszott, egészen addig amíg át nem tudott karolni, majd már közelebb is húzott magához. A lapockám a mellkasának simult, de attól lejjebb még nem igen értünk egymáshoz, úgyhogy orvosolva a problémát hátrébb toltam a fenekem, ezzel teljesen az ő testének ívéhez simultam.-Te miért nem takarózol be?-kérdeztem zavartan, lehunyt szemekkel, az álmosságtól pedig enyhén motyogva.

-Mert negyven fok van...-motyogta ő is.

-De ez így furcsa...-motyogtam mérgesen, mire halkan felnevetett.

-Miért?-kérdezte zavarosan.

-Mert érzem, hogy itt vagy, de mégis a takaró anyagát érzem...-motyogtam, mire éreztem, hogy elmosolyodik, de már fel is emelte mögöttem a takarót, majd bemászott ő is alá, egy kis fészkelődés után pedig ismét egymáshoz simultunk.

-Jobb?-kérdezte, majd lágyan megcsókolta a nyakam.

-Ne legyél öntelt...-motyogtam, mire még jobban magához szorított, de én ezen csak halkan felnevettem.-Jó éjt, Zady...-motyogtam egy ásítás közepette.

-Jó éjt, Szivi...-motyogta ő is a nyakamba. Még utoljára elmosolyodtam ezen, de nem kellett sokat várjak, már el is aludtam.

...

Lassan nyitottam ki a szemeimet, próbáltam hozzászoktatni a szemem az ébrenléthez. A függönyök ezúttal végre teljesen be voltak húzva, úgyhogy a fény miatt nem kellett tartsak. Miután pislogva kinyitottam a szemem, azonnal el is mosolyodtam. Álmos vagyok! Nagyon! Lopva rápillantottam az órára és szenvedve tudatosult bennem, hogy alig aludtam 5 órát se.

Viszont nem tehetek róla, nem sokáig tudtam az órára koncentrálni, sokkal inkább tudtam arra a nagyra nőtt gyerekre, aki rajtam alszik. Az ujjaimat lassan a hajába túrtam, de mintha nem is tettem volna semmit. A fejét továbbra is félig a melleimen nyugtatja, miközben az egyik kezével jól átölel. De meg sem hatotta. Semmi. Viszont nem bírtam. Nagyon nyom. Nyomja a feje a mellkasom, és a könyöke is rossz szögben van, amitől a könyökével szinte kifúrja a hasfalamat.

-Zady...-motyogtam halkan, miközben lágyan elkezdtem a szabad kezemmel a csupasz hátát simogatni. De meg sem kottyant neki.-Zady...-szóltam egy kicsit hangosabban, nyöszörgött is egyet, viszont azonnal abba is hagyta, és mintha nem is történt volna semmi, szuszogott is tovább.-Zayden!-szóltam ismét egy nagyon kicsit hangosabban, mire már hosszabban nyöszörgött.

-Szivi...-nyöszörögte szenvedve.-Hagyj aludni!-morogta, majd még jobban magához ölelt.

-Hagynálak, de éppen kinyomod a belső szerveimet a könyököddel, a fejeddel pedig éppen kiszorítod a tüdőmből a levegőt...-motyogtam, mire már szenvedve nyöszörögve le is gurult rólam.

-Jó, akkor te feküdj rám...-sóhajtotta szomorkásan, mire nagyon halkan felnevettem.

-Örömmel...-sóhajtottam, majd már valósággal rá is vetődtem! Ő fájdalmasan feljajdult, de én csak halkan nevettem. Ahogy kérte, valósággal a fél testemmel rá feküdtem, de miután befejezte a túlreagálást, magához is ölelt, hogy biztosabba tartson, lehunytam a szemem, magamra húztam a plédemet. Nem kellett sokat erőlködnöm, irdatlan hamar vissza is sikerült aludnom.

...

-Hagyj...-nyöszörögtem szenvedve. Időközben valahogy átfordultam és hiába a mellkasán aludtam el, most viszont hátulról ölelt magához, de nem ez zavart. Az sokkal inkább ahogy a nyakamat csókolgatta, a felkaromat simogatta és ahogy a merevedését a fenekemnek passzírozza.

-Szivi, lassan elmúlt délután 1, ideje felkelni...-morogta a nyakamba, de már csókolt is tovább.

-Zady, neked komoly problémáid vannak... Sajnálom, hogy nekem kell közölnöm, de te nagyon komoly szexfüggőségben szenvedsz. Sajnálom. Menj, kezeltesd magad, engem meg hagyjál aludni...-motyogtam. Hiába sokkal kipihentebben érzem magam, akkor sincs nekem most kedvem hozzá. Frissen keltem. Nem menne!

-Nem vagyok beteg! Te csinálod ezt velem... Meg a reggel, de főként te!-morogta mérgesen.

-Ez nálatok nem csak valami hülye kamaszkor dolog? Nem kellene már kinőnöd?-kérdeztem szenvedve, de ekkor csak elkezdett csikizni.

-Irdatlan szemtelen vagy! A fenekedet lényegében semmi sem takarja! Semmi! És hozzám préseled! Hogy a francba ne állna fel?!-kérdezte kiakadva, mire csak tovább nevettem.

-Azért nincs ennyire jó fenekem, el kell szomorítsalak...-motyogtam, mire döbbenten leállt mindenben. Valósággal lefagyott!

-Dehogy is nem!-mondta határozottan, miközben az említett testrészemre simította a kezét.

-Akkor is! Ma már csináltuk, csak szólok!-morogtam mérgesen, mire csak sóhajtott egyet.

-Lehet, de én most is akarom!-morogta, akár egy durcás kisgyerek.

-Basszus, te sosem fogysz ki?!-kérdezte szenvedve, mire csak halkan felnevetett.

-Ez a te szerencséd, Bébi! Lehet függő vagyok, de te is! Hiányozna, ha nem szeretném állandóan!-mondta határozottan, mire csak megforgattam a szemem.

-Napi egyben állapodtunk meg...-emlékeztettem, mire csak fújtatott egyet.

-Követelem az adagom növelését!-mondta határozottan és durcásan, mire csak felnevettem.

-Felejtsd el. A hajnalban azt az egy menetet is alig éltem túl, nem fogok szex közben szívrohamban meghalni!-motyogtam, mire csak halkan felnevetett.

-Ennél szebb bókot, még soha senki sem mondott nekem!-mondta és hiába nem láttam, éreztem azt a hatalmas mosolyát.

-Nem.-motyogtam, mire csak szenvedve a nyakamhoz fúrta a fejét.

-Kérlek!-nyöszörögte fájdalmasan.

-Oké, alkut ajánlok...-mondtam, miközben a hátamra fordultam.

-Ha kibírod a mai nap hátralévő részét a legapróbb tapi nélkül is, akkor legyen! 7 napból négy napon annyiszor csináljuk, ahányszor csak szeretnéd!-mondta komolyan a szemébe nézve. Egy ideig döbbenten bámult rám, de ez a döbbenetet átváltotta az arcán egy hatalmas mosoly.

-Benne vagyok, de! Ha te gerjedsz be és miattad történik bármi is, akkor is átváltunk a heti négy mennyországra!-morogta komolyan a szemembe nézve. Én erre csak megforgattam a szemem, majd sóhajtottam is egyet.

-Legyen...-sóhajtottam. Ezt a döntést azért nehezen hoztam meg, hiszen Zayden mesteri ügyesen érte el azt mindig is, hogy legalább annyira akarjam én is, mint ő... De csak meg fogom tudni emberelni magam... Az nem lehet, hogy egy ilyen ,,fogadást" saját magam miatt bukjam el! Az nem lehet! Zayden fogja elbukni, én pedig úgy tartom magam, mint ahogy eddig még soha semmihez, nem úgy, mint azokhoz a hülye újévi fogadalmakhoz.-Te most mit csinálsz?-kérdeztem nevetve, hiszen azonnal elengedett, amint meghallotta a válaszom, de még el is tolt az ágy szélére, ő pedig kimászott a másikra. Nagyjából úgy viselkedett, mintha most először feküdne egy lány az ágyában, még kamasz korában.

-Távolságot tartok...-mondta, miközben elkezdte a tévét nézni, de ezen a válasszon én csak hangosan felnevettem.

-Te nagyon hülye vagy!-mondtam továbbra is nevetve, mire láttam, hogy elmosolyodik azért, de mondani nem mondott semmit.-Inkább azt ecseteld mi lesz a mai program?-kérdeztem egy hatalmas mosollyal az arcomon, mire csak sóhajtott egyet.

-Mi lenne, Szivi, Vakáción vagyok. Este megyünk bulizni és ennyi.-mondta határozottan, mire csak sóhajtottam egyet.

-Hányszor mondtam már, nem csak neked, hanem a többieknek is, hogy ha tudod jól, hogy elfelejtesz valamit, írd fel egy post-it-re, aztán ragaszd a fürdőszoba tükörre, hogy az orrod előtt legyen...-sóhajtottam, mire csak gyanakodva rám kapta a tekintetét.

-Mit felejtettem el?-kérdezte zavarosan.