-Véged van! Véged!-kezdett el ordibálni Mr. Brown.

-Mi van rajtad a ruhád alatt cicus?-kérdezte nehezen Jack, mire Zayden már ugrott is volna vissza, de nagy nehezen Theo, Cody és Erick visszafogta. Hárman ugrottak elé, mégis majdnem visszajutott Jackhez. Mr. Brown már elő is kapta a telefonját és elkezdett volna valakit hívni, de ekkor legnagyobb meglepetésemre apám kikapta a kezéből és hatalmas erővel a parkoló betonjához vágta.

-George, nem fogsz felhívni senkit, nem fogsz perelni senkit! Mind a ketten tudjuk, hogy a fiad pontosan megérdemelte amit kapott. Most mosd fel, szedd rendbe, és menjetek haza és úgy teszünk, mintha semmi sem történt volna!-mondta rideg, de mégis nyugodt hangon. Döbbenten néztem az apámra, aki viszont kőkeményen tartotta a szemkontaktus a vele egy magas férfival.

-Az a fasz betörte a fiam orrát!-ordította feszülten.

-A fiad pedig ribancnak hívta a lányomat és fogdosta is. Megérdemelte amit kapott.-ismételte meg nyomatékosítva.-De persze nyugodtan perelj. Te vagy Los Angeles legjobb ügyvédje, még a dédunokái is a kártérítést fizetnék, de akkor remélem megérted te is, hogy véletlenül ki fognak szivárogni a fiad ügyei is. Milla, Aubry, Savannah, Hazel, Ellie és még sorolhatnám... Mind! A fiad a börtönben fog megrohadni, hiába te vagy az apja!-mondta nyugodtan, Mr. Brown valamit még morgott az orra alatt, de ezután már ellépett az apámtól, egyenest a fiához sétált, segített neki felállni, majd elkezdte beterelni a mosdóba.

-Amondó vagyok, nekünk is itt a vége az estének...-motyogta halkan Cody, a többiek helyeslően bólintottak, majd elindultak a kocsijuk felé. Én már épp elindultam volna Zayden felé megnézni, hogy hogy van, de ekkor elkapta valaki az alkarom. Az apám.

-Gyere haza!-kérte halkan és lágy hangon. Én értetlenül néztem rá, miközben éreztem, hogy mellém lépett Zayden.

-Nem! Én Zaydennel akarok menni!-motyogtam, hiszen azért egész este most beszélünk egymással először és azért a veszekedésünk emlékei elég élénken felelevenedtek a szemem előtt.

-Kicsim, ő nem elég...-kezdett bele halkan.

-Nem vagyok neki elég jó?-kérdezte Zayden, mire rákapta a tekintetét és a kezemet is elengedte. A fogása egyáltalán nem volt szoros, simán kiránthattam volna, ha nagyon akartam volna, de mégis megkönnyebbülés volt, hogy elengedett. Én azonnal hátrébb léptem egy lépést, egyenest Zayden mellé.

-Nem...-mondta halkabban és bánatos hangon apu, de ezen csak Zayden felnevetett.

-Tudod jól, hogy utálom elismerni, de ezúttal tudod mit? Igazad van! Igazad van, Ronan! Nem vagyok neki elég jó! De egyik mitugrász sem, akiket ma ráuszítottál! Vagy netán attól, mert az egyik közgázon van, már betörheti bármi bűn nélkül a legjobb barátja fejét? Vagy mert az egyik orvosin van, máris tukmálhat drogot a lányodra? Vagy mert éppen a harmadik ügyvéd lesz, mint az apja, ő neki meg már szabad nőket erőszakolnia? Az egyik egy idegbeteg fasz, a másik drogfüggő, a harmadik pedig úgy viselkedett és úgy beszélt a lányoddal az orrod előtt, ahogy senkinek sem lenne szabad így beszélnie vele! Igazad van Ronan, nem vagyok neki elég jó. Én csak egy zenész vagyok. Igazad van! De te sem vagy jó neki! Én megértem, ő az egyetlen gyereked, a kislányod és nem akarod elveszíteni... Nem akarod, hogy esetleg ne olyan jó élete legyen, mint amilyet te biztosítottál neki... Értem! Lehet nekem nincsen doktori titulus a nevem előtt, vagy nincs 5 mester diplomám, de attól még megtehetem a tőlem legtöbbet telhetőt! Meg kell engedjed, hogy megpróbáljam! Az apja vagy, még szép, hogy a szemedben nem vagyok neki elég jó! De ha odakerülne a sor akkor se a közgázosod, se a doktorod, se az ügyvéded, sem pedig senki ezen a kibaszott bolygón nem lenne neki elég jó, ami igaz is! A lányod egy valóságos kincs! Gyönyörű, szép, bátor, kedves, jószívű, segítőkész és elképesztően okos. Még a világ legtökéletesebb embere sem lenne neki elég, mert ő még mindig annál és annál többet érdemelne! Úgyhogy nyugodtan ordibálj, kiabálj, veszekedj, mondd rám a legcsúnyább jelzőket, bánts meg, toporzékolj, vágj a földhöz, pofozz meg, de én akkor is ott fogok állni mellette és meg fogom védeni az olyan gerinctelen férgektől, mint amilyeneket ma küldtél rá. Nem vagyok elég jó. Elfogadtam, hogy a szemedben nem vagyok elég. De szerintem egyszer végre a lányodat is megkérdezhetnéd arról, hogy mit szeretne és kivel érzi jól magát! Én csak egy dobos vagyok, mindössze egy érettségit és nyelvvizsgát tudok felmutatni, tudom, hogy nem sok, de ha ő velem érzi jól magát, akkor továbbra is, tudom jól, hogy kevés vagyok, viszont minden erőmmel azon leszek, hogy jobb és jobb legyek!-mondta elég hevesen, mégis viszonylag nyugodtan. Végig az apám szemébe nézett, egy pillanatra sem nézett félre, vagy akadt volna meg a mondandójában. Nekem az ajkaim enyhén elnyíltak egymástól és úgy hallgattam Zaydent. Ez valami elképesztő. Láttam, hogy a szavai elérnek az apámhoz, hiszen annyira megtört volt a tekintete.-Mos pedig Ronan, egy pillanatra állj meg, nyisd már fel végre a szemeidet és tedd már meg azt, amit már a legelején kellett volna tenned! Kérdezd meg a lányodat!-akadt ki.-Kérdezd meg, hogy hogy van, tényleg jól érzi-e magát, nem vagyok-e vele egy fasz, megértem-e, nem vagyok-e vele erőszakos, nem akarom-e belevinni semmi rosszba, és nem követelek-e tőle olyat, amit még nem szeretne, vagy nem állna-e rá kész?! Ahogy a többi rohadék viselkedne vele...-akadt ki végképp, mire az apám hirtelen nem is tudott mit mondani. Ő is döbbenten és enyhén tátott szájjal nézett rám. Kellett neki néhány perc, mire megszólalt. Lassan emelte rám a tekintetét.

-Sky... Kicsim, hogy va...-kezdett bele, de Zayden félbeszakította a halk nevetése.

-Ronan, ne már! Ne most, miután rád szóltam, hogy tedd ezt! Magadtól tedd! Magadtól írj rá reggel, hogy hogy aludt, magadtól hívd fel délután, hogy hogy telt a napja és magadtól írj rá este lefekvés előtt! Magadtól! De persze mivel nem vagyok egy akkora rohadék, ezért elmondom, hogy nyugodj meg... Egyik sem vagyok én, akiket felsoroltam negatív példaként. Soha sem tudnék neki rosszat tenni! Most pedig én veled ellentétben, ahelyett, hogy követelném, vagy kiabálnék, megkérdezem...-kezdett bele és felém fordult.-Hova szeretnél menni ma éjszaka? Jössz velem, vagy haza mész az apádhoz?-kérdezte komolyan a szemembe nézve. Hirtelen megmukkanni sem tudtam.

-Veled megyek...-motyogtam.

-Szuper! Ronan, egy élmény volt, az este csodás volt, indulás előtt utaltam egy összeget, azt dobd az adományok közé. További szép estét!-hadarta el idegesen, összekulcsolta az ujjainkat, majd sietve elindult velem az autója felé. Magassarkúban egy kicsit nehezen tudtam ezt a tempót tartani, de nem szóltam egy szót sem. Miután megérkeztünk a zsebébe nyúlt, majd már villant kettőt is a lámpa. Odalépett az anyós üléshez, kinyitotta az ajtót, majd elengedte a kezem.-Csak... Szállj be.-mondta feszülten.-Kérlek...-tette hozzá halkabban.

Én nem mondtam semmit, csak beültem, majd miután eligazgattam a ruhám, már be is csukta. Mellettünk a parkolóhelyek üresek voltak, Codyék már rég elindultak. Zayden megkerülte az autót, majd beszállt, és pillanatokon belül már ott sem voltunk. Ahogy elhaladtunk a hátsó bejárat előtt láttam, hogy az apám még mindig ott állt és csak nézett maga elé.

Az egész úton nem mondtunk egymásnak semmit. Láttam Zaydenön, hogy feszült és ideges, úgyhogy nem akartam piszkálni. Én el sem hiszem, hogy ezt megtette. Úgy törte el egy ember orrát miattam, hogy közben megmondták neki, ha egy ujjal is hozzá ér, azonnal perlik, aztán meg úgy osztotta ki az apámat, mint még soha senki!

Még csak meg sem próbálta ezt csinálni senki...

Nem mellesleg ráadásul önként kevésnek titulálta magát. Saját magáról mondta azt, hogy kevés és nem elég... Saját magáról! Én ilyet esküszöm, soha sem néztem volna ki belőle, mármint azt, hogy megveri Jacket, azt simán bármikor, de azt, hogy elfogadja és elismerje azt, hogy nem lenne elég jó hozzám soha... Mármint Zayden Gossról beszélünk... Arról a Zaydernről, aki mindig is el volt szállva attól, hogy annyi lányt szed fel, amennyit csak akar... Erre kijelenti, hogy az egyikhez soha sem lesz elég...

Miután végre megérkeztünk Zaydenhöz, egyikünk sem szállt ki az autóból. Csak beállt a garázsba és mind a ketten csak voltunk és néztünk ki a fejünkből. A gondolataim össze-vissza cikáztak. Olyan butaságok is eszembe jutottak már... De mindegy is.

Talán egy tized másodperccel nyúltam előbb a kilincsért, mint Zayden, de ennek ellenére még egyszerre szálltunk ki az autóból. Miután visszazárta a garázst elindultunk a bejárati ajtó felé. Előtte néhány lépéssel magam elé engedtem, hogy ki tudja nyitni az ajtót. Miután megtette beléptünk, de nekem a gondolataim csak nem akartak nyugodni. Engem így még sohasem védett meg senki. Jó, mondjuk eddig az apámnak nem is volt ekkora kiborulása, de akkor is. Az évek alatt már rengetegszer bonyolódtam összeszólalkozásokba emberekkel, de mindig magamért kellett kiálljak. Sohasem engedhettem meg magamnak azt a luxust, hogy miután már belefáradtam, egyszerűen csak elbújjak valaki mögé, aki elintézi az egészet. Mert Zayden pontosan ezt csinálta! Már borzalmasan belefáradtam apuval a veszekedésbe, abba is, hogy ma este idiótákat kellett eltűrnöm... Lényegében mindenben. Az, hogy Zayden így megverte Jacket, aztán pedig így kiosztotta az apámat, az valami elképesztő. Borzalmasan hálás vagyok neki! És nem csak azért, hogy megtette, hanem mert figyelt rám. Mert meg akart védeni. Egyszerűen mindenért!

Világéletemben ott volt mellettem apu, de talán ő nem érzékelte ennyire jól, hogy mikor fogytam ki a tartalékaimból... Utána meg a srácok. Végig nézték az összes eddigi összeszólalkozásomat a backstageben dolgozókkal, rajongókkal, mégsem szólalt meg senki. Ők nem ismernek engem. Theo és Nora tényleg a barátaim, de szerintem még arra az egyszerű kérdésre sem tudnának válaszolni, hogy mi a kedvenc színem...

-Zayden...-kezdtem bele halkan még a bejárati ajtó előtt megtorpanva, miközben ő letette az előszobában lévő komód tetején lévő tálba a kulcsait. Ő csak kérdőn fordult vissza felém.-Mi a kedvenc színem?-kérdeztem komolyan a szemébe nézve. Ő hirtelen szerintem nem hitte el, hogy én ezt tényleg megkérdezem, de miután rájött, hogy de, ez a valóság csak sóhajtott egyet

-Nincs kedvenc színed. Attól függ milyen kedved van, de inkább mindegyik színnek a sötétebb árnyalatát bírod jobban. Ha nagyon kis bolondos hangulatodban vagy, akkor húzol fel egy rózsaszín, vagy bármi világosabb színű ruhát is...-mondta, mire nekem már nem is kellett több. Azonnal odaléptem hozzá, átöleltem a nyakát, annál fogva húztam le, hiszen még magassarkúban sem érem fel csak úgy és a tőlem telhető legszenvedélyesebb csókkal csókoltam meg. Éreztem, hogy hirtelen lefagyott, de amint felfogta, hogy mi történt, ki is rántotta a zsebéből a kezét, és átkarolta a derekam.

Teljesen magához ölelt, miközben én még jobban próbáltam lábujjhegyre emelkedni. Zayden abban a pillanatban, hogy viszonozta, ő is belement, abba a vad és szenvedélyes játékba amit a nyelvem játszott az övével.

Zayden úgy csókolt, hogy azonnal beleszédültem abba az érzésbe, de ekkor hirtelen lejjebb és előrébb csusszantak a kezei, a sliccemnél bedugta mind két kezét, majd mindkét lábam szélét végig simítva, állt meg a combom hátsó részénél, de már fel is kapott. Én még jobban átöleltem a nyakát, miközben a dereka köré kulcsoltam a lábamat, majd elindult velem fel a szobájába. Bevallom, azért féltem, hogy esetleg nehéz leszek neki, de még a lépcsőn is simán felment velem. Tudom, hogy Zayden erős, de azért én nem egy rongybaba vagyok. Ráadásul előtte Erick soha sem csinált olyat, hogy felkapott volna, és úgy ment volna velem bármerre. Jó, ő mondjuk nem is volt ennyire magas, mint Zayden, de ennek ellenére tényleg soha nem csinált ilyet. Engem először Zayden kapott fel, amikor az egyik hotelben az ablakoktól átvitt az ágyba, még mielőtt először lefeküdtünk volna. Erick soha! Éppen ezért még azért nem szoktam annyira meg, de már bízok abban, hogy nem ejt fenékre.

Miután felértünk közvetlen az ajtó előtt tett le. A másikat még levegőt venni is alig hagytuk, nem hogy még annál hosszabb ideig megszakítsuk vele a csókot... Oda sem nézve nyomta le a kilincset, majd valósággal tántorogva lépkedtünk beljebb.

Én azonnal a zakójához nyúltam, amit már le is dobtam róla, de ő sem volt rest, már ki is cipzározta a ruhám, csakhogy én közben meglazítottam annyira a nyakkendőjét, hogy kibújjon belőle. Ez volt az eddigi leghosszabb táv, ameddig elvált tőlem, de már tapasztotta is vissza az ajkait, én viszont miközben még az egyik kezemmel bújtattam ki, addig a másikkal türelmetlenül elkezdtem az övcsatját kicsatolni. Erre elmosolyodott, de oda sem nézve, mikor elértünk az éjjeli fiókig kihúzta a legfelső fiókot és már ki is vett belőle egy óvszert és felkapcsolta azt a világítást, ami a plafon és a fal találkozásánál fut végig, csakhogy én ez idő alatt már levettem róla az övet és az ingén sem volt vissza túl sok gomb... Miután sikeresen kigomboltam, már toltam is le róla, a vállánál fogva le is löktem róla. Miután kibújt az én ruhámat is megfogta és lelökte végre rólam a földre. Én már sietve emeltem is fel a lábam, hogy kikapcsoljam a cipő pántját, de ekkor belemorgott a csókba.

-Ne! Hagyd magadon!-mondta zihálva, majd már le is hajolt ismét megcsókolni.

-Miért?-kérdeztem zavartan.

-Hogy ne legyél annyira alacsony...-hadarta. Hirtelen nem értettem, hogy miről beszél, de ismét megcsókolt, viszont elkezdtünk tovább tántorogni. Addig addig hátráltam, míg a hátam a hideg üvegnek nem nyomódott. Közben Zayden lerúgta magáról a cipőjét és a nadrágját is ledobta. Rajtam is csak a fehérneműm és a magassarkúm volt.-Egész kibaszott este úgy nézett rád, mintha ott helyben akarna megdugni...-morogta a nyakamra, hiszen közben letért a oda, majd csókolta is tovább, a kezét pedig a fenekemre tapasztotta, amibe bele is markolt. Ahogy csókolt, ahogy fogott és ahogy az üvegnek nyomott... Nem bírtam és felszisszentem. Vagy az üveg a túl hideg, vagy az én testem túl forró... Szerintem a második lesz a hibás. Én hirtelen nem értettem, hogy miről beszél, de ekkor esett le, hogy basszus, engem az ablakához vezetett! Az ablakához, ami szinte Erickék hálószobájával van szemben! A szívem azonnal még hevesebben kezdett el dübörögni, de Zayden csak türelmetlenül lejjebb húzta a melltartómat, majd elkezdte nyalni és szívni a mellemet. Nem bírtam, a lábaim is alig tartanak... Szenvedve döntöttem hátra a fejem, miközben feltört belőlem egy sóhaj.-Nem foglak ennél jobban levetkőztetni...-kezdte el mély hangon, miközben a melltartómat is visszahúzta, elrejtve vele a csupasz mellem, de ekkor hirtelen megfogta a csípőm és megpördített úgy, hogy kifelé nézzek.-Viszont azt akarom, hogy miközben duglak, nézz rá!-morogta a hajamba, miközben azért meghallottam ahogy már fel is bontja a tasakot. Az alsója is lekerült róla, majd hiába nem láttam, éreztem, ahogy felhúzza a gumit.-Érthető voltam?-morogta a hajamba, miközben egy kicsit hátrébb húzta a csípőmet és én is jobban terpeszbe álltam.

-Igen!-ziháltam nehezen. Ő erre nem mondott semmit, csak az államnál fogva hátrébb fordított és megcsókolt, de éreztem, hogy hátul a bugyimba kapaszkodva arrébb húzta és nem kellett sok, már meg is éreztem, ahogy lassan belém hatol.

Én hihetetlenül hangosan nyögtem a szájába, amire elégedetten el is mosolyodott, de nem bírtam, muszáj volt előre forduljak és megkapaszkodnom az ablakban, miközben elkezdett bennem mozogni. Igaza volt, tényleg nem vetkőztetett tovább, hiszen szemből nem látszott, hogy elhúzta a bugyimat, ezzel pedig egy intimebb területet sem mutatott meg a testemből.