-Akár csak egy büszke apuka...-mondta meghatódottan Theo, miközben a mellkasára emelte a kezét.

-Fogd be!-morogta Zayden Theora pillantva, de ezután egy kicsit közelebb hajolt.-Mi nem szeretnénk megnézni milyen szépek a mosdók?-suttogta a fülembe, de ezen csak felnevettem.

-Köszi, de én már láttam, szerintem te is. Nem hiszem, hogy a legutóbbi bál óta bármi is változott volna...-mondtam halkabban a szemébe nézve, mire csak szenvedve felsóhajtott.

-És ha felújították? Szerintem mindenképpen látnunk kellene...-mondta komolyan, miközben meggyőződötten elkezdett bólogatni is, de ezen ismét felnevettem.

-Hát ha ennyire érdekel, akkor menj és nézd meg.-mondtam egy angyali mosollyal az arcomon.

-És te nem jössz?-kérdezte szomorkásan, de nem bírtam, ismét felnevettem.

-Félsz, hogy fognom kellene a kezed?-kérdeztem egy pimasz mosollyal az arcomon.

-Hát ha az az ára, hogy velem gyere, akkor igen! Valósággal reszketek!-mondta komolyan a szemembe nézve hatalmas szemekkel.

-Hülye vagy!-nevettem.-És hogy tervezed, Cody dugja az egyik csajt az egyik fülkében, te pedig engem a másikban?-kérdeztem, mire csak szenvedve a vállamra hajtotta a fejem, de egy pillanat után már lelkesen fel is kapta.

-Felőlem mehetünk a női mosdóba is, az én önbecsülésemet nem csonkítja!-mondta lelkesen, de nem bírtam, ismét felnevettem.

-Szia második család!-köszönt egy hatalmas mosollyal az arcán Cody.

-A slicced... Húzd fel, ez egy előkelő hely!-szólt rá Theo, mire már sietve meg is tette.

-Már szabad...-suttogta a fülembe Zayden a mosdóra utalva, de csak mosolyogva visszalöktem szépen a helyére.

-Igazán ki fogod addig bírni, amíg vissza érünk!-mondtam mosolyogva.

-Na milyen volt?-kérdezte Erick mosolyogva Codytól.

-Hát, hogy őszinte legyek, újra a toppon vagyok!-mondta, miközben üszkén hátradőlt a székben.

-Én személy szerint nem akarom tudni mit és hogyan csinált Cody néhány perce még!-szólalt fel Nora.

-Én sem!-csatlakoztam.

-Akkor megyünk inni valamit?-kérdezte mosolyogva Cody.

-Még szép!-mondta Erick, majd már fel is keltek egyszerre, de Nora elkapta a kezét.

-És így hogy akarsz beülni az autóba haza felé?-kérdezte feszülten.

-Szépen. Majd te vezetsz!-mondta, majd kirántotta a karját Nora fogásából. A többiek szemmel láthatóan nem látták, de én igen! Ez mi volt? Erick sohasem volt ilyen...

-És te?-kérdeztem azért Zaydentől.

-Nem lesz baj Bébi, egyet iszok és lassan!-mondta mosolyogva, miközben az arcomra simította az kezét, majd lehajolt és gyengéden megcsókolt.

-Oké!-motyogtam mosolyogva az ajkára, de már itt sem voltak. Ahogy visszafordultam Nora hatalmas mosolyával találtam szemben magam.-Egy szót se!-mondtam, de nem bírtam, én is elmosolyodtam.

-Annyira cukik vagytok!-nyüszítette boldogan, mire elnevettem magam.

-Hellóka!-huppant le hirtelen az asztalhoz a második fenti csapás! Nagyon remélem, hogy lassan már befejeztük, és nem lesz 10, mint Egyiptomban!

-Szia Owen...-nyújtotta el Nora. Owen Reagan... Már rég börtönben rohadna, ha nem lenne apuci, na meg persze a tömérdek mennyiségű pénzük. Egy bulin betörte az egyik haverja fejét egy üveggel...

-Hogy vagytok?-kérdezte egy nyálas mosollyal az arcán, de én már el is kezdtem átnézni a termet. Igen, beigazolódott a gyanúm, apám épp az apjával beszélget.

-És hogy van Seb?-kérdezte mosolyogva Nora. Igen, az ő fejét törte be.

-Nem tudom, kérdezd meg te!-mondta és a fejével a terem egyik felébe bökött. Oda néztem, és már meg is láttam Sebet. Épp egy másik vele egy időssel beszélget és iszogat.

-Owen, az apám küldött?-kérdeztem, mire megforgatta a szemét.

-Lehet...-motyogta halkan.

-Akkor menj szépen vissza. Nekem van barátom, úgyhogy nem hiányzik se egy veszekedés, se egy verekedés, és végképp egy betört fej, úgyhogy szia, és öröm volt látni!-mondtam mosolyogva és kedvesen.

-Kapjátok be, amúgy is csak kefélni akartam...-morogta, majd már itt sem volt. Döbbenten bámultunk egymásra Noraval, de nem bírtuk, kitört belőlünk a nevetés.

-Ez mi volt?-kérdezte nevetve.

-Majd mesélek, csak nem itt.-mondtam, mire bólintott egyet.

Nem hiszem el, hogy apám tényleg ezt csinálja! Nem lehet igaz! Oké, megírta tegnap este, hogy meghívta ezeket a világi barmokat, de az, hogy szabályosan rám uszítja őket... Ezt még azért belőle sem néztem volna ki.

-Ki volt ez a kis majom?-kérdezte meg hirtelen mögülem egy mély hang. A gondolataim valósággal cikáztak a fejemben, úgyhogy elég hirtelen jutott el ez a hang a tudatomig, épp ezért valósággal ugrottam egy aprócskát és hátra kaptam a fejem.

-Senki...-sóhajtottam, miközben leült vissza mellém és elém rakott Zayden egy pohár pezsgőt, de közben úgy méregetett, mint aki pontosan tudja, hogy nem mondtam igazat.

-Ez kérlek, Owen Reagan volt.-mondta Nora, mire csak nagyon csúnyán néztem rá.

-És ez melyik? A drogost már letudtuk, akkor ez csakis vagy az önjelölt Rocky Balboa, vagy a kis erőszakoló, akinek biztos nem volt gyerekszobája?-kérdezte halkabban felém fordulva, mire csak nagyot sóhajtottam.

-Rocky Balboa.-mondtam halkabban leszegett fejjel, mire csak sóhajtott egyet, de azért a combomra simította a kezét.

-Őszintén nem tudom, melyiknek örüljek, hogy megkörnyékezzen, amikor nem vagyok melletted...-morogta halkan és mély hangon. Ideges. Hihetetlenül ideges!

-Héjj... Nem történt semmi, nincs semmi baj. Leráztam. Nora is itt volt. Ő is segített. Könnyen fel is adta...-kezdtem el azonnal nyugtatni halkan, miközben az arcára emeltem a kezem. Lassan felemelte rám a tekintetét. Annyira szép tiszta, mégis kicsit sötét zöldes szeme van, most pedig mégis olyan sötét és homályos. Őszintén félek, hogy fel fog robbanni.

-Őszintén. Tényleg én vagyok a legrosszabb ezzel a három bunkóval szemben?-kérdezte értetlenül és nagyon halkan, mintha elbizonytalanodott volna magában. Én csak döbbenten néztem rá.

-Istenem, ne butáskodj! Dehogy te vagy a legrosszabb... Egyáltalán nem! Te vagy a legjobb választás! És nem csak azzal a három bunkóval szemben! Jelenleg nem tudok olyat mondani ebben az átkozott teremben, akiben jobban megbíznék, mint benned!-mondtam egy bátorító mosollyal az arcomon, mire ő is elmosolyodott.-Jó, talán Theo, de most jelenleg ebben a pillanatban megeshet, hogy vele szemben te nyernél.-tettem hozzá, mire csak halkan felnevetett.

-Őszintén, ennél jobb bátorító beszédet, még soha sem hallottam.-mondta nevetve, mire én is halkan felnevettem.

-Ne foglalkozz az apámmal. Nem tudom miért, de valósággal megbolondult. Lehet ez csak valami időskori szeszély, de mindenféleképpen a vége az, hogy jelenleg ne hallgass rá. Kétféle okból is! Egyrészt, így az egód visszacsökkent normál méretűre és el sem hiszem, de egy kicsit hiányzik az az egoista fejed, másrészt te is benne vagy a korban. Nehogy ellesd a módit, aztán nálad is elkezdődjön ez a hülyeség még mielőtt letelt volna a nyár. Tudom, hogy fenyegetően közel van, de azért még bírd ki egy kicsit...-mondtam együttérzően, mire csak döbbenten, viszont mégis egy halvány mosollyal nézett rám.

-Te szemtelen kis fruska, nem vagyok öreg!-mondta kiakadva, mire elhúztam csak a szám.

-Hát... Azért Zady nem vagy egy mai csirke...-mondtam együttérzően, mire csak belemarkolt a combomba, de ezután közelebb hajolt.

-Egész éjszaka nem fogsz aludni! Egész áldott este fent leszel és a nevemet fogod nyögni! És majd reggel térjünk vissza arra, hogy ki is az öreg!-morogta a fülembe, majd megcsókolta a mögötte lévő részt. Azonnal egy bizsergés futott végig az egész testemen.

-Őszintén boldog vagyok, hogy visszatért az önimádó éned...-sóhajtottam, miközben megcsókolta a nyakamat is.

-Te táplálod...-mondta, miközben ismét megcsókolta a nyakam, de éreztem, hogy mosolyog.

-Na jó, elég! Én ezt a nyáladzást nem nézem tovább!-akadt ki Cody, mire Nora hozzávágta a textil szalvétát.

-Fogd be, tiszta cukik!-morogta fenyegetően Nora, mire csak felnevettünk, de ezután egy kicsit arrébb toltam magamtól Zaydent, ő pedig egy hatalmas nyertes mosollyal dőlt vissza a székében.

...

-Na jó, nekem muszáj elszívjak egy cigit, jössz te is?-kérdezte sóhajtva Cody Theotól.

-Még szép. Ez túl lapos...-nyöszörögte Theo.-Te is jössz?-kérdezte Theo Ericktől.

-Naná! Holnap amúgy nem akarunk elmenni abba a klubba, aminek valami szín a neve?-kérdezte zavartan, miközben felálltak az asztaltól.-Te nem jössz?-kérdezte Zaydentől.

-Az megvan, hogy én még mindig nem csatlakoztam ehhez a bagós bandához, ugye?-kérdezte nevetve.

-Persze, de attól te pedig szívhatsz egy kis friss levegőt...-mondta Theo, mire csak sóhajtva felkelt Zayden a székből. Cody kezdte el az egészet. Sőt, ő már akkor cigizett, még mielőtt elindult volna a zenekar az útján. Aztán jött Theo. Ami azt illeti csak az első néhány hétben nem cigizett, miután én megismertem, utána már ő is. A kezdés után pedig nagyjából egy év telt el, mire Erick is elkezdte. Zayden azóta is tartja magát. Arról fogalmam sincs, hogy kipróbálta-e, vagy még az sem, de az biztos, hogy ő még tényleg nem szokott rá.

-A Greenre gondolsz?-kérdezte Nora Ericktől, mire csak rákapta a tekintetét.

-Azaz, Szerelmem!-mondta lelkesen, lehajolt, majd adott a szájára egy aprócska csókot.-Na akkor elmegyünk oda? Ez után muszáj lenne valami vérfrissítés... Itt túl sok az öreg!-suttogta oda az utolsó mondatot, mire felnevettünk, de én sokatmondóan csak felnéztem Zaydenre egy pimasz mosollyal az arcomon.

-Csak... Hallgass!-sóhajtotta, miközben a nyakamra emelte a kezét, majd lehajolt és megcsókolt, de nem csak úgy, ahogy Erick csókolta meg Norat... Ohh, nem! Mélyen és szenvedélyesen! Nem tartott sokáig, de annál egetrengetőbb.-Mehetünk!-mondta egy hatalmas mosollyal az arcán, miközben felegyenesedett.

-Jólvan, egye fene, beáldozom én is magam...-sóhajtotta Theo.

-Akkor én is!-mondta Cody.-És ti?-kérdezte felénk fordulva. Mi csak összenéztünk Noraval és egyszerre mosolyodtunk el.

-Megyünk!-mondtuk egyszerre egy hatalmas mosollyal az arcunkon.

-Csodás!-mondta boldogan Theo, majd már el is indultak ki.

...

-Szia, Skyler Bell?-kérdezte mögülem egy nagyon nyálas hang. Én csak egy hatalmasat sóhajtottam, majd csak azután fordultam hátra.

-Igen?-kérdeztem és magamra erőltettem egy mosolyt. Persze a háta mögött egyből megláttam az apját az apámmal.

-Felkérhetlek egy táncra?-kérdezte egy ,,bájos" mosollyal az arcán és már nyújtotta is a kezét. Hatalmas levegőt vettem, de csak bólintottam egyet, majd felkeltem, a kezemet viszont nem simítottam a kezébe. Hölgyeim és Uraim, Jack Brown. Aki valószínűleg már több nőt is megerőszakolt. De velem nem történhet semmi baj, ugye? Mármint tömve van a terem. Mindenki itt van. És az apám is bármennyire is isteníti, azt nem hagyná, hogy bármit is tegyen velem... Na meg persze Zayden... Igaz, még kint vannak, de már jó ideje, úgyhogy szerintem bármelyik pillanatban visszajöhet. Nora is figyel, habár a szemével szinte kinyírt, amiért elfogadtam a felkérést. Szerintem Nora egyedül is elbánna vele. Én pedig... Próbálom visszatartani a hányingerem.

A táncparkettre vezetett, majd szépen elé léptem, majd elkezdtünk táncolni. A zene nem volt túl lassú, de gyorsnak sem nevezném. A keze pontosan ott volt a derekamon, ahol a nagykönyvben is meg volt írva, valamint a kezemet sem fogta szorosan, de gyengén sem.

-Mondd csak, Jack, az apám küldött?-kérdeztem halkabban egy kis idő után, miközben éppen úgy fordultunk, hogy ráláttam a bejáratra és ekkor nyílt ki az ajtó, és a srácok, Zaydennel az élen már be is léptek a terembe. Láttam, hogy a tekintete azonnal az asztalra terelődött, miközben nevetgéltek valamin, de amikor meglátta, hogy csak Nora ül ott, azonnal összeráncolódott a homloka és összevonta a szemöldökét. Azonnal elkezdte pásztázni a termet és amikor meglátott ezzel a féreggel, esküszöm láttam, hogy azonnal megugrik a vérnyomás. Láttam, hogy el akar indulni felénk, de én enyhén a szemébe nézve megráztam a fejem, jelezve, hogy nem kell, minden rendben van, ő pedig hiába kicsit értetlenül nézett rám, de haladt tovább a többiekkel az asztal felé.

-Nem. Nem a te apád, hanem az enyém.-mondta, mire megforgattam a szemem.-Mondd csak, én tényleg bejövök neked?-kérdezte és hallottam a hangjában a mosolyt. Én döbbenten bámultam magam elé.

-Nem! Dehogy! Ezt ki mondta?!-kérdeztem értetlenül. Jack külseje nem a legmegkapóbb, mármint nekem, viszont az, hogy milyen valójában, az teljesen lenullázná az esélyeit. Nem! Soha! Fúj!

-Próbálom nem sértésnek venni...-mondta halkabban.

-Nyugodtan veheted annak!-sóhajtottam halkabban, de ekkor éreztem, hogy jobban elkezdi szorítani a kezem és a derekamat. Ismét pont az asztalunk felé voltam fordulva, éppen ezért próbáltam elrejteni a grimaszt az arcomról, hiszen Zaydennel néztem farkasszemet.

-Hogy mondod?-kérdezte feszültebben.

-Jack, mind a ketten tudjuk, hogy attól mert az apád eltussolja, attól még mindenki tudja, hogy miket teszel. Én nem szeretnék semmit tőled. Ha az kell, hogy megsértselek ahhoz, hogy felfogd, akkor nyugodtan vedd sértésnek, csak hagyj békén.-hadartam suttogva.

-Nem kell belém szeress. Elég, ha szétrakod a lábad nekem a mosdóban.-morogta a fülembe, de ekkor a hányingerem erőt vett rajtam és majdnem a terem közepébe hánytam.

-Soha! Soha nem feküdnék le veled. Meg amúgy is... Van barátom!-akadtam ki egy kicsit, de még mindig visszavettem a hangerőt.

-Ugyan már, ne kellesd magad... Minden nő titkon egy kis ribanc...-morogta a fülembe, miközben elkezdett a keze vészesen lejjebb csúszni a derekamról a fenekemre. Erősebben a csuklójára kaptam a kezem és visszarántottam a derekamra.

-Ne beszélj így velem, ne fogdoss és csak hogy tudd, egyedül az apád miatt nem pofoztalak fel az előbbi emiatt.-morogtam, de ekkor nagyon gyorsan lecsúsztatta a kezét és nagyon erősen bele is markolt a fenekembe. Nem bírtam tovább, azonnal ellöktem magamtól, miközben hátrébb is léptem. Egy undorító mosollyal nézett rám, én pedig nem bírtam, azonnal felpofoztam, de ekkor meghallottam Nora vékony, mégis halk hangját.

-Zayden, ne!-szólt rá, én pedig azonnal meg is fordultam, de már itt volt. Lényegében mint egy tank, úgy jött át a táncparketten. Nem azt mondom, hogy nem érdemelte volna meg, hogy Zayden levezesse rajta azt a haragot, ami most vezeti, de nem itt! Tömve van a terem, és igaz, hogy félhomály van, így az én kis pofonom nem tűnhetett fel sok embernek, de Zayden ha belekezdene, arra bizony nem lenne olyan ember, aki ne figyelne fel rá.

-Zayden! Zayden!-kezdtem bele, miközben elhaladt volna mellett, elkaptam az alkarját.-Zayden! Ne csináld!-kértem pánikolva. Hátra pillantottam Jackre. Lényegében az lepne meg, ha nem pisilt volna már be.

-Miért is ne?-kérdezte feszülten, miközben le sem tudta venni a szemét Jackről.

-Túl sokan vannak! Nem szabad!-hadartam pánikolva, miközben már a többiek is ideértek. Kész szerencse, hogy csak a táncparkett szélén vagyunk, így nem hívjuk fel annyira figyelmet magunkra. Erre a kijelentésemre Zayden feszülten hátralépett egyet, miközben a egyik karjával átkarolta magát, a másikat azon témasztotta meg, a kezét pedig a szája elé helyezte.

-Sokan vannak?-kérdezett vissza halkan és meglepő nyugodtsággal. Én már épp válaszolni akartam neki, hogy elmondjam, csak az ő érdekében nem akarom, hogy neki essen, de hirtelen odalépett Jackhez, elkapta hátulról a nyakát, majd a terem mentén, ahol lényegében senki sem volt, elkezdte kiráncigálni. Jack nem annyira kis darab, egy nővel könnyedén elbánna, de Zaydennel... Esélye sincs. Mi persze próbáltuk nem magunkra vonni a figyelmét a többi embernek, de nem tudtam bent maradni. Muszáj volt követnem, ahogy gondolom a többiek is így voltak vele. Jack apja, Mr. Brown a város egyik legjobb ügyvédje. Ha Zayden bármi kárt tesz a fiában, akkor...

-Zayden, kérlek állj le! Kérlek!-kezdtem el hadarni, de már ki is értünk az előtérbe, onnan meg csak néhány lépésre volt a hátsó parkoló. Amint átlépte Zayden az ajtót, körbe sem nézve, hogy van-e itt bárki, akár vendégek, akár fotósok, maga elé penderítette Jacket és már be is húzott neki egyet, de akkorát, hogy azonnal hátraesett. Zayden nem tétovázott sokat, azonnal odalépett hozzá, majd az inge gallérjánál emelte meg és már hátra is húzta a másik ökölbe szorított karját, de ekkor kivágódott az ajtó.

-Ha egy ujjal is hozzáérsz a fiamhoz, még a nadrágodat is leperelem rólad!-szólalt fel hirtelen Mr. Brown.

-Ne csinálj hülyeséget!-hallottuk meg hirtelen az apám hangját is. Láttam, hogy grimaszol és magában biztos szid mindenkit, aki él és mozog.

-Haver, elég volt!-lépett oda hozzá Cody, és a hátára simította a kezét. Láttam, hogy Zayden annyira szorosan szorítja ökölbe a kezét, hogy már teljesen elfehéredtek az ujjai.

-Na mi van, te vagy annak a ribancnak a pasija?-hörögte nehezen Jack. Éppen hogy csak kimondta azt az egy szót, amivel rám hivatkozott, én lemondóan lehunytam a szemem és sóhajtottam egyet, de már meg is hallottam egy borzalmasan hangos és fájdalmasnak tűnő hangot. Lassan nyitottam ki a szemem. Jack mindkét orrából csak úgy dől a vér, miközben tehetetlenül fekszik a betonon. Cody Zaydent azonnal elkezdte elterelni, hiszen elengedte Jacket.

-Véged van! Véged!-kezdett el ordibálni Mr. Brown.