Miután megérkeztünk az asztalunkhoz az ülésrenden akaratom ellenére is halkan felnevettem. Ahogy az ő asztaluknál ő, úgy én is mondhatni az asztalfőn kaptam helyet, vagyis pont tökéletesen ráláttam az asztalokra. Tőlem bara ült Nora, mellette Erick, viszont a jobbomon Theo, mellette Cody és mellette Zayden. Eddig persze értelemszerű volt, hiszen a két legjobb barátom mellett ültem, Nora mellett pedig a pasija, Erick és Cody között pedig Zayden. Ez így mindig is jó volt, hiszen így jöttünk ki pont jól a mellettünk ülőkkel, viszont az, hogy most is ehhez az ülésrendhez tartotta magát az nevetséges! 

Oké, van amiről nem tud. Nem tudhatja, hogy Erick és Zayden között amióta belekezdtünk ebbe az egészbe, pattanásig feszült a helyzet, lényegében egy időzített bomba az egész, másrészt, hiába szeretem Theot úgy, mintha a kisöcsém lenne, akkor is, ha idősebb, viszont nekem most Zayden mellett a helyem. A többiek is úgy tudják, hogy Zaydennel ,,együtt vagyunk", éppen ezért szerintem senki sem értette ezt az ülésrendet.

Igaz, hiába ígértem meg Noranak és Theonak, hogy majd elmesélem, hogy miért is költöztem össze ideiglenesen Zaydennel, ez végül elmaradt. Vagy Zayden kötött le, vagy pedig a báli előkészületek. Persze még nem ért véget ez a mini vakáció, úgyhogy lesz még rá lehetőség, de mivel gondolom mindenki azt hiszi, hogy a köztünk dúló szerelem miatt cuccoltam át Zaydenhöz, na meg persze az apám jóváhagyásával, most viszont ez... Lényegében az apám nem is ültethette volna messzebb tőlem Zaydent... Én miután felnevettem, könnyedén letudtam a dolgot, megfogtam Theo és Zayden név kártyáját, és kicseréltem.

-Bocsi Theo, tudod, hogy imádlak, de...-kezdtem bele mosolyogva, de ekkor Cody félbeszakított.

-De nem te látod éjszakánként meztelenül...-mondta szomorkásan, miközben Theo vállára emelte a kezét, de én ebbe fülig belepirultam. Zayden csak jól hátba vágta.

-Haver, te ennyire magányos vagy?-kérdezte értetlenül Zayden.

-Miért?-kérdezte mosolyogva.

-Mert negyed óra alatt, kétszer is felhoztad a szexuális életünket!-mondta, amin a többiek halkan felnevettek, de én még jobban pirultam.

-Nem hibáztathatsz! Eddig mindig párban csináltuk!-mondta szenvedve, mire döbbenten, hatalmas szemekkel nézett rá mindenki.-Mármint nem úgy!-hadarta el Cody.

-Melegnek állítasz be, miközben ennél heteróbb nem is lehetnék...-morogta Zayden, mire halkan felnevettem az orrom alatt. Igen! Ezt határozottan alátámaszthatom, hogy hetero... Nagyon is az... Csodás emlékek a bizonyítékaim!

-Nem úgy gondoltam. Úgy értettem, hogy eddig mindig párosban ütöttünk, mindig ketten csajoztunk, most olyan mintha hiányozna a másik felem! Ezelőtt mi volt Fred és Georg Weasley, vagy Spongyabob és Patrick, vagy Chip és Dale, vagy Chewbacca és Han Solo...-kezdte el lelkesen magyarázni, de ekkor Zayden félbeszakította.

-Chewbacca a nagynénikéd, az, nem pedig én!-akadt ki Zayden, mire hangosan felnevettünk.

-Jó, akkor őt bevállalom én, te meg lehetsz Han Solo, mert ilyen jó barátod vagyok, de akkor is! Fura nélküled!-akadt ki szomorúan. Egy pillanatig csendben maradtunk, de egyszerre tört fel belőlünk a röhögés.

-Hát mindjárt elmorzsolok egy könnycseppet, ez annyira szomorú...-mondta nevetve Nora, miközben letörölt egy képzeletbeli könnycseppet, amin még jobban felnevettünk, de ekkor megjelent két fiatal lány.

-Sziasztok, tudjuk jól, hogy most nem dolgoztok, elnézést is kérünk miatta, hogy zavarunk titeket, de hatalmas rajongóitok vagyunk!-kezdett bele egy vörös.

-Tényleg sajnáljuk, és már le is kopunk, csak csinálhatnánk egy közös képet, légyszi?-kérdezte egy szőke, de mintha csak Codynak mondta, ugyanis le sem vette róla a tekintetét.

-Persze!-mondta azonnal lelkesen Cody, majd már nyújtották is a telefont. Én elvettem, a srácok a két lánnyal pedig összeálltak egy kép erejéig. Három képet is csináltam. Az elsőn Cody keze még csak a szőke vállán volt, a másodikon már a derekán, a harmadikon pedig már eltűnt, viszont egy fogadásom lett volna rá, hogy lecsúsztatta a fenekére, és a lány nyertes mosolya sem árulkodott másról. Miután szóltam, hogy kész a lányok már boldogan jöttek is a telefonért, még egyszer hálálkodtak, majd már ott sem voltak.

-Menni fog ez egyedül is!-mondta bátorítóan Zayden, miközben megveregette a vállát, de már oda is lépett mellém és átölelte a derekam.

-A te kezed nem kandikált el semerre, ugye?-kérdeztem halkan, miközben a többiek elkezdték cikizni egy kicsit Codyt és a haldokló szexuális életének feltámadásának reményét.

-Akkor, vagy most?-kérdezte egy hatalmas mosollyal az arcán, de már lejjebb is csúszott a fenekemre és bele is markolt, én viszont azonnal ellöktem magamról a kezét.

-Hülye vagy? Nem nálad vagyunk!-akadtam ki, de ekkor csak nevetve elém lépett és átölelte mindkét kezével a derekamat és teljesen közel húzott magához. Nem bírtam ki, mosolyogva a felkarjára emeltem mind a két kezem.

-Féltékeny lettél, Szivi?-kérdezte egy pimasz mosollyal az arcán, én pedig csak megforgattam a szemem.

-Én csak kérdeztem egy szimpla kérdést...-mondta ártatlanul, de ismét elindult lefelé a keze.

-Zady, állj le! Egy csomó ember láthat!-mondtam halkan, de csak halkan felnevetett ezen.

-Nem érdekel, meg amúgy is... Kapásból hét ficsúr méreget azóta, amióta beléptél, csak tisztázni szeretném, hogy ez a terület itt tiltott nekik!-mondta mély és halk hangon, de ezen csak felnevettem.

-Dilis vagy!-mondtam mosolyogva a szemébe nézve, de erre csak megforgatta a szemét.

-Mert ennyire átlátszó vagyok és mert direkt azért szeretnélek fogdosni, hogy lássa más is?-kérdezte fáradtan, mire csak halkan felnevettem és nemlegesen megráztam a fejem.

-Nem. Azért vagy dilis, mert azt hiszed, hogy érdekelnének ők, miközben itt van mellettem a híres Zayden Goss!-mondtam egy teli mosollyal az arcomon.-Csinálhatunk egy közös képet?-kérdeztem vékony hangon, mintha csak egy rajongó lennék, de ezen csak felnevetett.

-Te kis szemtelen fruska...-hadarta el, de éppen, hogy csak be tudta fejezni, és már meg is csókolt! Én azt hittem, hogy egy kis visszafogott csókocska lesz belőle, de nem! Ha nem tartana már rég összerogytam volna!

-Zayden, húzd vissza a nyelved, jön a drága após...-hadarta el suttogva hirtelen Nora, mire már el is löktem magamtól. Jó, lehet nem az én puszta erőm miatt távolodott és egyenesedett vissza, de szeretném magaménak tudni a sikert...

-Sziasztok!-köszönt mogorvás hangon, de ez a többieket nem fogta vissza, harsányan és jókedvűen köszöntek, én viszont egy kissé inkább elbújtam Zayden mögé.

-Hello Ronan, hát már ezer éve nem láttunk, hogy ityeg a fityeg?-kérdezte mosolygósan Cody, de miután meghallottam ezt a második tagmondatot, kínomban inkább csak Zayden felkarjának döntöttem a homlokom.

-Minden csodás, de nem beszélj így, már kiléptünk a múlt ezredből, hidd el, én tudhatom...-mondta apu mosolygós hangon, erre viszont már felkaptam a fejem. Jókedvű?!-Akkor a meglepetés mehet?-kérdezte.

-Persze!-mondta mosolyogva Erick.

-Milyen meglepetés?-kérdeztem halkan.

-Majd megtudod...-suttogta egy mosollyal az arcán.

-Jólvan fiatalok, akkor jó szórakozást!-mondta, majd már el is indult másokhoz is oda köszönni.

-Hát ez egy elég könnyű menet volt...-mondta döbbenten, alig hallhatóan.

-Ez fura volt...-motyogtam én is.

-Nyugi, velem nem egy ilyen egyszerű menetre készülsz, ha hazaértünk!-suttogta, mire csak felkaron csaptam.

-Ne beszélj ilyen nyíltan, meg amúgy is... Nem lesz semmi, ma már csináltuk. Többször is, ami azt illeti...-morogtam a szemébe nézve, de ezen csak felnevetett.

-Csak egy volt, mert nem hagytuk abba, egy. Kettő, kész szerencse, hogy éjfél után fogunk csak haza érni, az pedig már egy új csodás nap!-mondta sóhajtva és mosolyogva.

-Borzalmas egy alak vagy!-morogtam a szemébe nézve.

-Inkább legyek borzalmas, mintsem olyan beképzelt sznob, mint azok!-mondta és a fejével a velem egykorú fiúkra bökött.-Amúgy is. Így vagy oda értem...-mondta beképzelt hangon, felszegett állal mire csak döbbenten, tátott szájjal néztem rá.

-Nem annyira, mint amennyire te magadért, te kis egoista nagyfiú!-mondtam, miközben a tarkójára emeltem a kezem, lábujjhegyre álltam, és ezúttal én csókoltam meg. Miután vissza ereszkedtem, azonnal lecsekkoltam persze, hogy Erick végignézte és örömmel töltött el, hogy szinte szétrobban az idegtől!

...

-Intett Ronan, megyünk?-kérdezte Erick a többiek felé pillantva. El sem hiszem, hogy már itt tartunk, de szinte éjfél, konkrétan 5 perc van vissza. Az estét az apám beszédével kezdte meg, miután tényleg mindenki megérkezett. Azután egy zongorás és egy nő állt fel a terem másik oldalában lévő színpadra és ők biztosították a zenét. Annyira jól énekel! Kellemes és lágy hangja van, viszont annyira jól illenek hozzá a dalok. Igaz, hogy a lassacskább zenékből van több, de volt egy-két olyan, ami pörgősebb volt és fiatalosabb is, na az eléggé felrázta a hangulatot. Az igazság, hogyha nem rúgtam volna össze a port az apámmal, már rég rávettem volna, hogy hanyagoljuk ezeket a totyogós zenéket és legyen egy kicsit pörgősebb az egész, de persze most valahogy nem szívesen kotnyeleskedhettem bele.

-Persze!-mondták, még lehúzták az utolsó kortyot a poharukból, majd elindultak, de én elkaptam az utolsó pillanatban Zayden kezét.

-Hova mentek?-kérdeztem, de Zayden csak elmosolyodott.

-Majd megtudod, pillanatokon belül!-mondta mosolyogva, majd már itt sem volt.

-Te tudod?-kérdeztem Noratól, miután szó szerint kimentek a teremből.

-Meglehet...-mondta mosolyogva, miközben megvonta a vállát.

-Gonosz vagy! Te is és Zayden is!-mondtam ,,mérgesen", de ezen csak felnevetett.

-Engem hagyj ki, a pasiddal meg intézd el négyszemközt!-mondta, miközben belekortyolt a pezsgőjébe.

Pasiddal... Ez a szó... Olyan fura. Mármint oké, a külvilág azt hiszi, hogy tényleg a pasim, de ezt hallani, mármint hangosan, az valami... Nagyon fura. Zayden, mint valakinek a pasija, a most már nem is tűnik annyira távolinak, egész jó lenne ebben a szerepben. Mármint néhány hónapja biztos kiröhögtem volna az illetőt, aki ezt állítja, és értetlenül néztem volna csak rá, hiszen Zayden maximum az egyéjszakás kalandokban hittem volna jónak, de most már megismertem!

Ekkor viszont meghallottunk négy ütést. Én az ismerős hang hallatán azonnal elmosolyodtam, miközben lehunytam a szemem. Nagyjából a másodiknál hirtelen a színpadon, aa zongora mögötti függönyt elhúzták és már bele is kezdtek egy lágy dallamba. Zayden volt az, ahogy összeütötte a dobverőket, Cody és Theo pedig lágy dallamot kezdtek el játszani.

-Hát persze, elvállalták, hogy játszanak az apámnak...-motyogtam mosolyogva, miközben az emberek azonnal felpattantak az asztaloktól, és a táncparkettre siettek, miközben Erick elkezdett énekelni. Mintha mondták is volna....

-Nyugi, csak fél óráig kell nélkülöznöd a pasid, meg amúgy is, neked nem szóltak arról, hogy ez egy milyen esemény? Ez egy jótékonysági bál, hagyd őket jótékonykodni!-mondta lelkesen Nora, miközben már fel is állt az asztaltól, de mosolyogva követtem én is. Ahogy felpillantottam a színpadra láttam, hogy mosolyogva kísérték figyelemmel a srácok, ahogy előrébb tolakszunk, na persze nem teljesen előre, majd már el is kezdtünk táncolni. Ott voltak nem messze tőlünk azok a lányok is, akik órákkal ezelőtt közös képet kértek a fiúktól, de jelenleg rájuk sem tudtam koncentrálni. Nem érdekel, hogy ott vonaglottak, hiszen végig éreztem magam Zayden tekintetét, ennél nagyobb önbizalom löket nem is kellett. Noraval felemeltük a karjainkat és elkezdtünk ugrálni, a ritmusra mozgatni a csípőnket, na meg persze egymás szemébe nézve üvölteni a dalszöveget, de nem volt annyira vállalhatatlan, hiszen rajtunk kívül az összes fiatalabb ide csődült és megtöltötte ezt a hatalmas teret.

...

-Köszönjük szépen, és köszönjük az est házigazdájának is, Ronan Bellnek, hogy itt lehettünk. Ne feledjenek adakozni, hiszen egy csodás célt támogatnak vele. Még egyszer nagyon szépen köszönjük, további szép estét!-mondta Erick, miközben a vastaps nem akart csendesedni, ez a kis beszéd után pedig még jobban felerősödött, viszont közben Erick félre tette a mikrofon állványt, a többiek is előre jöttek, majd egyszerre hajoltak meg. Én úgy tapsoltam ahogy csak tudtam, miközben egyszerre sikítottunk is egyet Noraval, ahogy felegyenesedtek, azonnal mosolyogva néztek ránk, de ezután 5 lépést hátra léptek, a függönyt ismét összehúzták, a tömeg pedig oszlani kezdett

-Egyszerűen elképesztőek!-mondtam mosolyogva, Nora pedig mosolyogva már mondott is volna rá valamit, de a torkán akadt a szó, de ezzel egy időben a hátam mögül meghallottam egy torokköszörülést. Zavartan fordultam meg, de egyből megértettem ezt a reakciót, mikor megláttam, hogy ki is áll a hátam mögül. Ezt nem hiszem el... Ez nem lehet igaz... Itt áll előttem teljes életnagyságban Elias Hardy, hogy nem tudná a föld elnyelni... Elias Hardy a környék legnagyobb drogterjesztője. Egy lecsúszott kisfiúcska. És mit ad isten, pont ő volt az egyik, akit apu hozott fel példaként, milyen jó is volna, ha inkább vele lennék Zayden helyett.

-Bocsi, szabad egy percre?-kérdezte, miközben sokatmondóan Norara én nézett.

-Én már itt sem vagyok!-hadarta el, mire nagyon csúnya tekintettel jutalmaztam csak. Képes itt hagyni ezzel a drogfüggővel?! Jó, mondjuk Elias szerintem még egy legyet is zokogva csapna le, hiszen megsajnálná előtte, de akkor is.

-Igen?-kérdeztem és magamra erőltettem egy mosolyt, de ekkor a válla fölött elnézve megláttam az apámat, aki Elias apjával, Mr. Hardyval beszélget mosolyogva és nevetgélve. Ezt nem csinálhatta... Ezt nem!

-Az apád mondta, hogy szeretnél velem beszélni...-mondta fáradt és nyúzott hangon. Én csak döbbenten, hatalmas szemekkel néztem rá.

-Az apám mondta?-kérdeztem vissza, de ekkor nagyon fáradtan sóhajtott egyet.

-Oké, új vagy, nem gáz. Csak mondd milyen cukorkát kérsz!-mondta fáradtan, miközben a zsebébe nyúlt és elkezdett valamit tapogatni.

-Cukorkát?-kérdeztem zavartan.

-Aha, van nálam Mari,Molly, Kokó, de Herbál is. Ha más kell, akkor majd később összefutunk...-mondta lazán, miközben még mindig az öltönye zsebében turkált.

-Tessék?!-kérdeztem kiakadva. Milyen Mari? Baszki... Mari, mint marihuána?! Az mióta ,,cukorka"? Azt nem elszívni kell, nem pedig bevenni? Ez most milyen cukorkáról és Mariról beszél?-Te most tényleg drogot akarsz rám sózni?!-kérdeztem döbbenten, de erre szinte ugrott egyet.

-Királylány, ne ilyen hangosan. Az apád mondta, hogy akarsz valamit, nem kell húzni feleslegesen időt húzni, csak mondd mit kérsz.-mondta lazán.

-Szerinted, ezzel az apám arra akart célozni hogy venni szeretnék tőled...-kezdtem bele, de elfojtottam azt az utolsó egy szót.-Valamit!?-kérdeztem kiakadva.

-Mi másért? Gondolom apuci csak piros pontot szeretne szerezni...-magyarázta lazán, én pedig már épp el akartam küldeni a világ másik felére, de ekkor hirtelen átölelte valaki gyengéden a derekamat, majd már meg is jelent mellettem Zayden.

-Hello haver, bocsi, de ez szerintem egy téves riasztás lesz...-mondta Zayden, mire Elias csak szomorúan sóhajtott egyet.

-Jó, de ha bármi van, nyugodtan csörögjetek!-mondta mosolyogva, majd már el is indult, de olyan lassan mozog. Biztos be van állva.

-Ezt nem hiszem el, az apám tényleg képes volt rám uszítani ezt a...-kezdtem bele, de Zayden közbevágott.

-Nyugi, úgy ismersz te engem, mint, aki hagyja, hogy lecsapjanak a kezemről? Egy drogbáró sem rabolhat el, még a mi kis önjelölt Pablo Escobarunk sem.-mondta mosolyogva, mire csak felnevettem, de erre csak sóhajtott egyet.-Az apád le sem veszi rólunk a szemét. Felidegesíthetem?-kérdezte egy ártatlan mosollyal az arcán, mire csak felnevettem.

-De ne fogd vissza magad!-mondta mosolyogva. Bevallom, most én sem bánnám, ha felidegesíthetnénk. Zaydennek több sem kellett, egyik kezét a tarkómra csúsztatta, a másikat a fenekemre, majd már meg is csókolt. A nyelve végig nyalta az enyém, majd egy olyan vad táncba kezdett, hogy beleszédültem, miközben a fenekembe is belemarkolt, elég feltűnően. Az ajkaimat valósággal falta! Miután teljesen kifulladásig csókolt, csak azután vált el tőlem, de finoman engedett el, biztos érezte, hogy lényegében közben csak ő tartott talpon.-Megvagy?-kérdezte mosolyogva.

-Látta?-kérdeztem mosolyogva.

-Szinte sztrókot kapott!-mondta büszkén mosolyogva, mire csak halkan felnevettem.

-A rúzsomat elkented?-kérdeztem gyanakodva.

-Nem.-mondta, mire csak egy ,,Tényleg?!" nézéssel gyanakodva pillantottam rá, de csak halkan felnevetett.-Esküszöm, hogy nem!-mondta védekezve, de ezen már felnevettem.

-Jó, neked se lettek vörösek az ajkaid. Irdatlan jó ez a rúzs!-mondtam lenyűgözve, miközben elindultunk vissza az asztalunkhoz.

-Már megérte megvenni!-mondta ,,örömködve", mire csak felkaron csaptam.

-Ne legyél ilyen...-motyogtam, mire csak ő is felnevetett.

-Hol van Cody?-kérdezte mosolyogva Zayden, miközben leültünk az asztalhoz.

-Szerinted?-kérdezte mosolyogva Erick, miközben a fejével az ajtó felé bökött. Zayden azonnal fel nevetett, és csak ezután esett le nekem is.

-Tudtam én, hogy menni fog ennek a kis szarosnak...-mondta nevetve Zayden, mire a többiek is felnevettem.

-Akár csak egy büszke apuka...-mondta meghatódottan Theo, miközben a mellkasára emelte a kezét.