-Ez szép volt, Bébi!-morogta a fülembe, majd nyomott a fülem mögé egy csókot, majd felegyenesedett, de nem bírtam, próbáltam gyorsan összeszedni magam, megfordultam, majd a keze után nyúltam. Mintha csak erre várt volna, már az arcomra is simította a kezét, majd megcsókolt! Teljesen fölém magasodott, magához ölelt, de ezzel egyidőben a testemet a pulthoz szorította. Mohó volt, de mégis szenvedélyes. Egészen kifulladásig csókolt, de miután elvált tőlem még egyszer nyomott egy csókot az ajkaimra, majd ezután vált csak el tőlem mosolyogva, majd elindult a zuhanykabin felé. Amikor szóltam neki, hogy lassan kezdjen készülődni, bevallom, a fejemben az volt, hogy majd az alsó szinten lévő fürdőbe megy, de végülis így is jó.

...

-Zady, segítenél légyszi?-kérdeztem, miután kilépett a zuhany alól. Még a dereka köré tekert egy törölközőt de már oda is lépett hozzám.

-Miben, Szivi?-kérdezte mosolyogva.

-Hát.. Izé... Messze van a tükör... De a pult meg széles... De magas is... Megtennéd légyszi, hogy...-motyogtam zavartan, de nem folytattam, helyette csak a csípőmre tettem a kezeimet, majd biccentettem a pult felé, de ezen csak felnevetett.

-Te kis Törpilla...-nevetett, de már fel is kapott és segített felülni a pultra.

-Köszönöm!-mondtam mosolyogva, miközben mellettem megtámaszkodott, úgyhogy bátran hátra mertem dőlni a mellkasának. Olyan jó illata van...

-Nincs mit Bébi...mondta, miközben lejjebb hajolt, majd lágyan megcsókolta a nyakam. Az ajkamba haraptam, hogy elrejthessem a mosolyomat, de nem nagyon sikerült. Ezt miután észre vette ő is halványan elmosolyodott, majd már vissza is hajolt és folytatta.

-Zady... Most már elég volt! Menj szépen öltözni!-mondtam, miközben előrébb hajoltam és eltoltam magamtól is.

-Jólvan, megyek már...-morogta, de azért még egyszer vissza hajolt és egy nagyon csikizős csókot adott a nyakamra, amin azonnal felnevettem, de már itt sem volt, viszont még mielőtt teljesen ellépett volna mögülem végig simította a derekamat. Akaratom ellenére is, de elmosolyodtam, majd folytattam a sminkelést, de jó néhány perc múlva hirtelen kivágódott a fürdő ajtaja. Én azonnal ijedten odakaptam a tekintetem. Két láb... De nem emberi. Szék, aztán jött még kettő. Aztán megláttam azt a fotelt, amire nem is olyan rég lelöktem, majd megtettem... Amit megtettem. De ezután már megláttam Zaydent is.

-Te mit csinálsz?-kérdeztem zavartan, de halkan nevetve, viszont már be is küzdötte magát.

-Egy nőszemély kiröhögött, mert nem tudtam megkülönböztetni két színes ceruzát... Jöttem megfigyelni a különbséget!-mondta dacosan, majd már helyet is foglalt a fotelben. Csak egy szál alsónadrág volt rajta, a teste pedig a víztől még enyhén csillogott.

-Te most nézni akarod, ahogy sminkelek?-kérdeztem nevetve, mire csak helyeslően hümmögött egyet.

-Úgyhogy nyugodtan folytasd...-mondta komolyan, de én ezen csak felnevettem.

-Mondtam már, hogy az cuki volt, hogy nem értetted a különbséget, ha nem szeretnéd, nem muszáj...-mondtam, mire csak nagyon csúnyán nézett rám.

-Na fordulj vissza aztán csináld!-szólt rám, én pedig nevetve fordultam vissza.-Cuki.. Azt mondja rám cuki...-morogta nagyon halkan az orra alatt, de én ezen csak hangosan felnevettem.

-Jézusom, de zsémbes vagy...-nevettem, de már folytattam is a folyamatot.

...

-Ne... Baszki... Kiszúrod a szemed!-hadarta pánikolva, miközben eltakarta a szemét, de azért két ujja között kileskelődött és tovább nézte ahogy kihúzom a vízvonalamat, de nem bírtam, hangosan felnevettem.

-Zady! Fejezd már be!-mondtam nevetve.-Eddig szinte minden egyes dolognál bepánikoltál... Nyugi van, minden oké, nem fogom kiszúrni a szemem.-mondtam továbbra is nevetve.

-Ez nem emberi....-morogta, amin ismét felnevettem. Gyorsan befejeztem a sminkelést, majd ahogy fel, úgy segített lejönni is, de nem hagyta hogy menjek a dolgomra, csak maga felé fordított.-Elképesztően gyönyörű vagy!-mondta ámultan, mire éreztem, hogy bizony elpirultam.

-Mostmár tényleg öltöznünk kellene...-motyogta a szemébe nézve, mire csak bólintott egyet, de nem bírtam. Lábujjhegyre emelkedtem, majd lassan és lágyan megcsókoltam. Utána nem ereszkedtem vissza, csak belenéztem a szemébe és esküszöm láttam valamit megcsillanni...

-Akkor menjünk...-sóhajtotta, majd ellépett előlem. Mentem utána és behoztam a ruhámat a fürdőben, majd szép lassan elkezdtem felöltözni. Belebújtam a ruhába, megigazítottam magam előtt, felhúztam a cipzárt, megigazgattam a hajam, próbáltam magam megnézni a lehető legtöbb szögből, hogy mindenhol jól áll-e, sehol sem lóg ki az, amit a ruha alatt viselek, de miután megláthattam, hogy minden szuper, már jöhetett is a cipő... Kivettem a dobozból, majd egy aprócska kis problémába ütköztem, ugyanis a fűző és a szoros ruha miatt elég nehézkesen tudtam csak lehajolni, de miután végre nagy nehezen belebújtam és igaz, hogy még magam sem tudom, hogy hogyan, de még a csatot is sikerült becsatolnom, majd elindultam kifelé.

-Zady, te hogy állsz?-kérdeztem, miközben még ki sem léptem a fürdőből, de ekkor felpillantottam és megláttam őt.-Azt a rohadt...-motyogtam.

-Baszki...-motyogta velem egy időben.-Kurva dögös vagy!

-Elképesztően nézel ki!-mondtuk ismét egyszerre, ami csak halkan felnevettünk, de muszáj volt elindulnom felé.-Zady... Esküszöm, mindig ilyen szettben kellene mászkálnod!-motyogtam lenyűgözve, majd mikor elé értem végigsimítottam két oldalt a zakóján. Egy egyszerű fekete zakó van rajta, alatta pedig fekete ing. Elég egyhangú, lehet, hogy magamtól inkább igyekeztem volna lebeszélni róla, és próbáltam volna rávenni, hogy csempésszen már be más színt is, de ez így rajta... Egyszerűen valami elképesztő! A fekete szín nagyon jól áll neki. Ettől csak még rossz fiúsabb érzetet kelt, viszont valahogy az egész mégis annyira elegáns... Elképesztő. Az ing nem annyira bő, így ha nagyon szeretném simán kivehetném azon keresztül a tökéletes felsőtestét és hát azért Zaydant már igen csak jó ideje nem láttam ilyenben, azóta pedig változott, úgyhogy tényleg csak... Azta!

-Szivi, te ne is mondj semmit, olyan vagy, mint egy hercegnő... Hercegnő a fenéket, mint egy kibaszott királynő!-mondta elképedve, mire csak halkan felnevettem.

-Nos, királyom, akkor mehetünk?-kérdeztem nevetve, mire csak megforgatta a szemét, de ezután elindultunk le.

Nekem lényegében abszolút semmi holmim sem volt, amit vinnem kellett volna, csak a telefonom, azt viszont lepasszoltam Zaydennek, táska híján... Ő is csak zsebre vágta a tárcáját, megfogta a kocsi kulcsát, majd még mielőtt beszálltunk volna az autóba, bezárta a házat. Miután bepattantunk és elindította a motort, azonnal elmosolyodtam, hiszen valami elképesztő hangja van. Láttam, hogy elmosolyodott a reakciómon, de nem mondott semmit, csak elstartolt. Fordultunk egyet balra, aztán még egyet, majd már meg is láttam a féklámpák fényét. Már ott volt mind a három autó. Mikor meglátták Zayden autóját elindult az első, majd szépen utána a többiek is, így mire odaértünk, meg sem kellett állnunk, egyből haladtunk tovább. Jobbnál jobb zenék kezdtek el szólni a hangszórókból, én pedig ismételten nem fogtam vissza magam. Zayden csak halkan nevetett és mosolygott rajtam, de bal lábam felül arrébb lökte a szoknyám sliccének szélét, így a harisnyába bújtatott lábamra csúsztatta a kezét és enyhén meg is markolta. Azonnal egy bizsergés futott végig a gerincemen.

...

Nora becslései beigazolódtak, és a srácok kívánságai is megvalósultak, ugyanis tényleg enyhén késtünk. Még nem az a nagyon sok, ami után már kellemetlen lenne bemenni, viszont azért a vendégek 98%-a már meg is érkezett. Hogy őszinte legyek, ahogy Zayden autója bekanyarodott a hátsó parkolóba, úgy enyhén görcsbe rándult a gyomrom. Azóta, hogy eljöttem Zaydennel, azóta nem találkoztam az apámmal. Tudom jól, hogy mennyire fontos neki ez az este. Az összes nagyfejes itt lesz, a teljes családjával. Mindenki! Abból a több száz emberből lényegében nincs olyan, aki ne lenne a gazdasági életben fontos. Az apámnak is fontosak... Csak nem akar előttük jelenetet rendezni... Azt nem teheti meg... Nem fogja. Rossz fényben tűntetné fel magát, rengeteg fontos ember elzárkózna tőle, hiszen ki akar egy idegbeteg emberrel együtt dolgozni?!

-Izgulsz?-kérdezte halkan, miután megállt Cody autója mellett a parkolóban.

-Arra nincs is kifejezés...-motyogtam lehajtott fejjel, de ekkor csak a görcsösen ökölbe szorított kezeimet kinyújtotta, majd összekulcsolta az ujjainkat. Hatalmas sóhaj közben emeltem fel rá a tekintetem.-Ismered az apámat. Neki a munkája az élete, a mindene! Nem tenné meg, hogy lejárassa magát az összes nagyfejes előtt, de te is láttad mennyire elvesztette az önuralmát maga felett néhány napja... Most úgy őszintén, hányszor láttuk már totálisan kiakadva? Rengetegszer! Hányszor kiabált és beszélt így? Soha! Most olyan, mintha nem is ő lenne, mi van, hogyha meglát veled, vagy csak szimplán egyedül a bálterem egyik sarkában, elkapja megint a gépszíj és kiakad megint úgy, mint akkor?-kérdeztem pánikolva, de ekkor hirtelen csak lágyan az állam alá nyúlt, majd megcsókolt. A semmiből jött, de amennyire volt váratlan, legalább annyira volt lágy és kellemes! Nem volt túl hosszú, lényegében pont tökéletes hosszúságú volt, majd miután elvált tőlem a homlokomat az övének döntöttem.

-Nem lesz baj!-suttogta az ajkamra, mire csak szenvedve felsóhajtottam.

-És ha mégis?-kérdeztem én is suttogva.

-Megfoglak, hazaviszlek, összepakolunk, itt hagyunk csapot-papot, és elutazunk a Bahamákra nyaralni!-mondta komolyan, de nem bírtam, ezen muszáj volt felnevetnem.

-És mi lesz a turnéval?-kérdeztem mosolyogva.

-Mindenki külön fel van véve az összes dallal. Majd bejátszák a demómat.-mondta mosolyogva, mire halkan ismét felnevettem, de most már vissza dőltem az ülésbe, miközben nevetve csóváltam a fejem.

-Te nagyon bolond vagy!-mondtam nevetve.

-Egy kicsit fáj, hogy több év után csak most esett le...-motyogta fájdalmasan, miközben elkezdte dörzsölni a szíve fölött a mellkasát.

-Fogd be!-nevettem, miközben odahajoltam vissza hozzá, az arcára emeltem a kezem és ezúttal én csókoltam meg. Mosolyogva viszonozta, de ekkor nagyon erősen kopogtak az én térfelem melletti ablakon. Úgy megijedtem, hogy ugrottam egyet és majdnem Zayden ajkát is megharaptam. Sietve kaptam oda a fejem, de csak Cody nevető arcával találtam szembe magam.

-Héjj szerelmesek, értem én, hogy tombol a testetekben a szexuális vonzalmakat beindító hormonok, de idő van!-mondta nevetve, majd már fel is egyenesedett. Éreztem, hogy az arcom tűzvörös lett, de Zayden csak felnevetett.

-Ez a hülye ledoktorált...-motyogta Zayden nevetve, miközben kinyitotta az ajtót, ahogy vele egyszerre én is. Ezen elmosolyodtam, de már ki is szálltam.

-Cody!-szóltam neki mosolyogva.

-Igen, Főni?-kérdezte mosolyogva, hátratett kezekkel, akárcsak mint valami jó kisgyerek.

-Fogd be!-mondtam komolyan a szemébe nézve, mire a többiek felnevettek, viszont ő is elmosolyodott.

-Igaza van, fogd be!-kontrázott rá Zayden mosolyogva, miközben bezárta az ajtót, majd odalépett mellém.

-Úristen, csajszi! Elképesztően nézel ki!-ujjongott Nora, miután ők is ideértek Erickkel.

-Te beszélsz?! Csoda szép vagy!-mondtam ámultan mosolyogva. Rajta egy testhezálló, kis gyémántokkal díszített hófehér ruha volt. Ami azt illeti jobban nem is különbözhetnénk, mintha csak tűz és víz lennénk.

-Igen, csodaszép hölgykoszorúval rendelkezik a banda, csak induljunk már...-mondta türelmetlenül Theo, miközben elnézett a kerítés felé, ahol a fotósok szinte már kitörték a kerítést.

-Jó, induljunk...-sóhajtottam.

-Csajszibarack, készülj, mert ma bulizunk!-mondta izgatottan Nora, miközben elindultunk. Mi mentünk elől, mögöttünk Zayden és Erick, mögöttük pedig Theoék.

-Ugye emlékszel, hogy mennyire laposak ezek a bálok, ugye?-kérdeztem nevetve, mire csak csitításként felemelte a kezét.

-Nem érdekel. Addig iszunk, amíg jó nem lesz!-mondta lelkesen, miközben belém karolt, amin csak felnevettem, de már el is érkeztünk ahhoz a hatalmas bejárati ajtóhoz, ami előtt két őr állt. Mikor megláttak minket csak biccentettek, nem kérték el a meghívóinkat, ahogy a többiektől el kellett. Ahogy beléptünk jobbra volt a ruhatár, de mivel dög meleg volt, ezért egy felesleges ruhadarab sem voltunk, így haladtunk tovább. Balra voltak a mosdók, viszont a szembe lévő fal mentén jobbra volt egy ajtó, ami a konyhára nyílt. Szemben jó néhány lépésre már volt egy díszes üvegajtó. Két férfi állt az ajtók mellett, nagyon helyes kis frakkban. Mikor elég közel kerültünk, már ki is nyitották az ajtót. Ahogy átléptük a küszöböt jobbra egy nő állt, ő igazított el és mutatta meg az asztalunkat.

Bevallom, tartottam attól, hogy apu ellenem fordítja azt, hogy ő állítja össze az ülésrendet, de nem. Egyforma méretű körasztalok foglalták el ennek a hatalmas teremnek a felét. Rengeteg! A bejárathoz közelebb a kisebb befolyású emberek ülnek, viszont ahogy haladunk feljebb, közelebb a táncparketthez, annál nagyobb nevek foglaltak helyet. Én az ilyen bálokra akkor kezdtem bejáratos lenni, miután elindította apu a zenekart az útján és mivel elég jól kijöttünk már az elejétől, ezért megkegyelmezve nekem, nem az ő asztalához ültetett, a sok befásult fószer közé, hanem a zenekarhoz. Közel magához, de a zenekarhoz. A kerek asztalok az elmúlt években, ahogy most is, mindig 6 személyesek voltak, vagyis szinte ránk voltak szabva. Nem meglepő módon ez a nő, most is a fő asztaltól balra lévő asztalra mutatott. Mi megköszöntük, majd már el is indultunk. 

Persze nem bírtam, ahogy haladtunk az asztalok között elkezdtem a termet pásztázni az apám után, és ki is szúrtam. A lehető legtávolabb lévő ponton beszélget két férfival. Szerintem észre sem vett minket, hogy megérkeztünk.

Miután megérkeztünk az asztalunkhoz az ülésrenden akaratom ellenére is halkan felnevettem. Ahogy az ő asztaluknál ő, úgy én is mondhatni az asztalfőn kaptam helyet, vagyis pont tökéletesen ráláttam az asztalokra. Tőlem bara ült Nora, mellette Erick, viszont a jobbomon Theo, mellette Cody és mellette Zayden. Eddig persze értelemszerű volt, hiszen a két legjobb barátom mellett ültem, Nora mellett pedig a pasija, Erick és Cody között pedig Zayden. Ez így mindig is jó volt, hiszen így jöttünk ki pont jól a mellettünk ülőkkel, viszont az, hogy most is ehhez az ülésrendhez tartotta magát az nevetséges!