-Köszönöm, hogy megvetted azt a sok dolgot...-motyogtam. Igen, komoly bűntudatot érzek!

-Szivi... Ha még egyszer megköszönöd, esküszöm felgyújtom mindet!-mondta, mire majdnem elnevettem magam, de cserébe csak kidugtam a nyelvem. Ő nem vacakolva sokat kidugta ő is, majd az enyémhez érintette a nyelvét. Abban a szent pillanatban a szívem hevesebben kezdett el verni, miközben a pulzusom is felgyorsult. Ő persze, mintha semmi sem történt volna, vissza hajtotta a fejét a tévé felé. Éreztem, hogy a testem valósággal életre kelt. Sokkal intenzívebben éreztem a finom, de mégis férfias illatát, a teste melegét, az érintése kellemességét... Lassan vette a leegőt, de én valósággal vissza kellett fogjam magam, hogy ne ziháljak.

-Zady...-szólaltam meg ismét, mire sóhajtva felém fordult és gondolom már mondani is szerette volna, hogy ne hálálkodjak, de nem hagytam, ugyanis azonnal az arcára simítottam a kezem, majd megcsókoltam. Éreztem, hogy hihetetlenül váratlanul érte. Nem volt rá felkészülve, mégis amint realizálta, hogy mi is történik, ő is az arcomra simította a kezét, majd olyan mélységgel és szenvedéllyel csókolt meg, hogy szinte lángra lobbantam!

Zayde hozzá mérten szép lassan elkezdte átvenni fölöttem a dominanciát és az irányítást. Lassan feltámaszkodott a könyökére, így én már lehajthattam a fejem, majd a felsőbb karjával megtámaszkodott a túlsó oldalamon, ekkor hirtelen viszont a másik karjával alulról átkarolta a derekam, majd valósággal maga alá rántott. Sietve nyúlt a lábaimért, hogy szétnyissa őket, de nem kellett, már szét is tártam magamtól. Ő azonnal beékelte a csípőjét közéjük, majd egy kicsit lejjebb engedve magát, hagyta, hogy megérezzem a testét az enyémen, viszont ez csak még jobban fokozta bennem a tüzet. Egész idő alatt úgy csókolt, hogy esküszöm, valósággal belevesztem! A jobb oldalam mellett, az alkarjával támaszkodott meg, a másik kezét viszont a külső combomra tette és elkezdte őrjítően lassan végigsimogatni. A nyelve olyan szenvedélyes keringőbe hívta az enyémet, hogy már attól sem tudtam uralkodni a testemen, viszont ahogy a tenyerét teljesen a lábamra simítva húzza egyre feljebb... Mikor elérkezett a combom kezdetéhez, csak belemarkolt, én viszont halkan belenyögtem a szájába. Ezen ő lustán elmosolyodott, viszont elkezdett a csókokkal lefelé haladni. A szám széle, egy kis kitérő az arcomra, az állkapcsom, majd az orrával megbökve jelezte, hogy hajtsam feljebb a fejem, majd elkezdte a nyakamat behinteni, hol vadabb, hol nyálasabb csókokkal, miközben a keze is feljebb csusszant a felső testemre, majd a ruhámon keresztül intenzíven elkezdte nagyon lassan feltolni, majd lecsúsztatni és anélkül, hogy tényleg, bármi olyan helyen megérintett volna, tényleg csak az oldalamat, képes volt elérni, hogy ziháljak. Tudom, hogy hangos voltam, de egyrészt nem tudtam, másrészt pedig nem is akartam visszafogni magam.

-Ki ne merd szívni a nyakam a bál előtt!-morogtam mérgesen, mire éreztem, hogy elmosolyodott.

-Utána szabad?-kérdezte a bőrömre morogva, mire beharaptam az ajkam.

-Utána már nem érdekel mit csinálsz...-sóhajtottam, mir halkan felnevetett, de már végig is nyalta a nyakam, majd úgy csókolt meg, hogy ismét felnyögtem halkan, de ezután már haladt lefelé. Zavaróan még csak meg sem próbálkozott levetkőztetni, viszont ameddig a ruha engedte, addig megnyalta és csókolgatta a melleimet. A hajába túrtam az ujjaimat, miközben már nem bírtam és enyhén elkezdtem alatta mozgatni a testem, ekkor viszont ismét elkezdett lefele indulni. A ruhámon keresztül végig csókolta a testem, ahogy haladt lefele, de sajnos túl tompán éreztem.

-Istenem...-motyogtam halkan, mire halkan felnevetett, de hirtelen el is halkult és nem éreztem, hogy mozogna tovább, vagy csinálna bármit is. Én egész eddig úgy szorítottam össze a szemem, mintha muszáj lett volna, de ekkor már felkaptam a fejem, de pont akkor szólalt meg ő is.

-Ezt én csináltam?-kérdezte döbbenten, mire én is a jobb combom belső felére kaptam a tekintetem. Én csak aprót bólintottam.

-De esküszöm nem fájt, jóval később vettem észre én is!-mondtam azonnal. A combom belső felén, igen bevallom, van egy enyhe zúzódás, de egyáltalán nem durva. Szerintem akkor történt, amikor nálam lenyomta az ágyra a combom a végén, de nem hibáztatom, addigra már nagyon közel volt a végéhez... Lehet fordított esetben én sem bírtam volna kontrollálni magam.

-Bébi, miért nem szóltál?-kérdezte halkabban, miközben végig simított rajta, de a testem teljesen másként reagált rá. Egy jóleső borzongás futott végig a gerincemen.

-Mert éppen az orgazmus határán egyensúlyoztam és esküszöm nem éreztem!-mondtam, mire azért halványan elmosolyodott, de lehajolt majd először adott rá egy ártatlan puszit. Majd megcsókolta, majd végig nyalta, aztán nyálasabban csókolta meg. Én ezen a ponton normális hangon nyögtem fel, miközben nem értettem, hogy miért nem egy kicsit feljebb teszi ezt, mondjuk annál a sajgó pontnál, ami a lábam között van, de ekkor sietve mászott vissza fölém, majd olyan mélységgel csókolt meg, hogy szédülni kezdtem és ahogy behunytam a szemem, különböző színű foltok jelentek meg. Éhes volt és türelmetlen.

-Szivi, annyira nedves vagy, hogy már a bugyid is átázott...-morogta az ajkamra, de már ismét megcsókolt, viszont most borzalmasan vadul és türelmetlenül.

-Akkor vedd le rólam!-motyogtam hadarva én is az ajkára, mire elmosolyodott, de ismét úgy csókolt meg, amitől legszívesebben még a józan eszemet is eldobnám... Mondjuk már lehet meg is tettem! Viszont Zayden nem ért hozzám, de a türelmetlenségemen ez nem segített.

-Azt akarom, hogy úgy könyörögj nekem, mint néhány napja a szobádban!-morogta, majd már ismét meg is csókolt, én viszont nem tudtam visszafogni magam és ismét a szájába nyögtem.

-Nem alacsonyodok le. Egyszer már megtettem, újból nem teszem!-hadartam el, majd ezúttal én csókoltam meg, viszont nem bírtam és a kezemet mohón végighúztam a felsőtestén, amíg bele nem ütköztem az övcsatjába, amit gondolkodás nélkül kezdtem el kicsatolni, amin csak mély hangon felnevetett.

-Szerintem nem is vagy te annyira messze tőle...-morogta az ajkamra, mikor már éppen sikerült volna kicsatolnom, de ekkor hirtelen megéreztem a lábam között a kezét. Lényegében éppen hogy csak hozzám ért, de felszisszentem, majd már ki is bukott belőlem egy nyögés, de ekkor mintha direkt kínozni szeretett volna megállt, viszont ott tartotta a kezét.

-Zady!-morogtam szenvedve, mire csak elmosolyodott.

-Mondjad Bébi!-mondta suttogva az ajkamra.

-Ne feszegesd a határaim, és érj már végre rendesen hozzám!-morogtam szenvedve, mire elmosolyodott, de ekkor meghallottunk két kopogást. De nem a bejárati ajtótól, hanem az üvegajtótól. Én valósággal ijedtemben felsikoltottam, Zayden viszont mérgesen kapta fel a fejét.

-Itt a barátnőd...-morogta, miközben feltérdelt a lábaim közül.

-Zavard el!-kértem kétségbeesetten felnézve rá. A testem lüktet és mindjárt szétrobban! Nem állhatunk le.

-Én?!-kérdezte döbbenten, majd lepillantott, viszont én is oda tereltem a tekintetem. A farka kő keményen dudorodik a nadrágja alatt.-Menj te!-morogta, miközben lezserül vissza dőlt, és hirtelen ismét megéreztem a kezét, de türelmetlenül elhúzta a bugyimat, majd végigsimította a tűzforró bőrömet, de közben lehajolt a fülem mellé.-Utána pedig felviszlek a szobámba, és olyan keményen kúrlak meg, hogy csoda lesz, ha este normálisan tudsz majd járni!-morogta a fülembe, mire elakadt a szavam, de ekkor belekapaszkodott a bugyimba oldalt, majd hirtelen felült, közben viszont lehúzta rólam. Az egész egy pillanat alatt történt, így esélyem sem volt megakadályozni, de közben ismét kopogott Nora.-Siess, fent pedig vissza adom!-mondta, majd azt az ujját, amivel az előbb közvetlen a bőrömön simított végig a szájába vette és lenyalta.

-Ezt miért csinálod?-kérdezte zavartan, miközben azért felültem.

-Mert kibaszottul finom vagy! Édes, akár a méz!-morogta a szemembe nézve, miközben én is feltérdeltem a kanapén.-Siess!-suttogta a szemembe nézve miközben az arcomra simította kezét, majd lágyan megcsókolt. Túl hirtelen vált el tőlem, bevallom, én még elbírtam volna viselni még egy kicsit tovább, de miután felkelt, próbáltam én is összeszedni magam, majd mind a ketten elindultunk jobbra. Zayden a lépcső első néhány fokára fellépett, majd a korlátra támaszkodva nézett, miközben odaléptem a függönyhöz, elhúztam, majd már ki is nyitottam az ajtót. Tényleg Nora volt az, de háttal állt...

-Szia, bocsi, de...-kezdtem bele zavarosan, ekkor viszont a nyakamba omlott. Hirtelen nem tudtam, hogy most mi is történik, amíg fel nem fogtam, hogy a vállamra borulva zokog.-Héjj, minden oké?-kérdeztem aggódva, miközben átöleltem és elkezdtem a hátát simogatni.

-Az a mocskos szemétláda megint megcsalt valakivel!-zokogta, de ekkor megfagyott bennem a vér. Mi van?! Erick megcsalta Norat valakivel?! Biztos, hogy nem hallottam jól! Lopva Zaydenre pillantottam, hogy biztos jól hallottam-e, de csak a gyilkos pillantásával találtam szemben magam, miközben a mutatóujján pörgette a bugyimat.

-Mi van? Kivel?!-kérdeztem döbbenten. Mire felfogtam, hogy azért néz rám csúnyán, mert azt hiszi, hogy én voltam, én még csúnyábban néztem rá. Esküszöm nem én voltam! Meg amúgy is, mikor?! Ma egész nap Zaydennel voltam, lényegében akkor nem látott ma, amikor én tovább aludtam, ő viszont lejött a nappaliba. Könyörgöm, én aludtam, meg amúgy is! Nem mászhattam ki az ablakon, meg ki sem repülhettem! Nem vagyok se galamb, se Pókember! Zaydenön látszódott, hogy nem igazán sikerült meggyőznöm.

-Fogalmam sincs! De már annyira elegem van belőle!-zokogta, mire hatalmasat sóhajtottam.

-Nincs kedved bejönni?-ajánlottam fel őszinte aggódással teli hangon, mire csak szipogva elkezdett bólogatni. Én csak arrább álltam az ajtóból, miközben a hátam mögött legyintettem Zaydennek, hogy azonnal tegye el a bugyimat.

-Ohh, szia Zayden, nem baj, ha egy kicsit...-kezdett bele vérvörös és könnyes szemekkel. Félve fordultam csak hátra. Szerencséje van. Sehol sem volt már a bugyim.

-Dehogy is. Nyugodtan beszélgessetek. Kérsz valamit inni?-kérdezte kedvesen. Ismerem már... Nem a vendégszeretete miatt kérdezte meg, hiszen az előbb még arra bátorított, hogy zavarjam el, hogy befejezhessük, amit elkezdtünk a kanapén. Szerintem csak hallgatózni akar. Nora a kérdésre, csak bólintott, miközben elkezdtem átvezetni a kanapéra.-Víz, tea, üdítő...-kezdte el sorolni, de ekkor közbeszóltam.

-Limonádé! Nagyon finom!-mondtam lelkesen. Mielőtt neki láttunk volna az ebédnek, megláttam, hogy Zaydennek van egy irdatlan jó limonádés üveg kancsója. Mikor megláttam, hogy konkrétan még a címke is rajta van, nem bírtam, megkérdeztem Zaydent, hogy nem volna-e kedve csinálni, miután pedig rábólintott, már lelkesen el is mostam a kancsót majd már neki is láttunk ketten.

-Oké, megkóstolom.-mondta, mire csak halványan elmosolyodott.

-Te is kérsz, Bébi?-kérdezte rám pillantva, miközben úton volt a konyhába.

-Persze!-mondtam lelkesen, mire bólintott.-Na de mesélj, mi volt?-kérdeztem, mire csak felsóhajtott és kellett néhány másodperc, mire ismét megszólalt.

-Én éppen egy adag mosást szerettem volna elindítani.. Még a turnéból néhány kimaradt, meg elfelejtett holmiját, de az egyiken, ami talán az utolsó, vagy azt az megelőző koncerten volt rajta, találtam rajta egy rúzsfoltot!-zokogta.

-Micsoda?!-kérdeztem döbbenten. Oké. Tényleg nem én voltam, ugyanis én egyfelől nem szeretek rúzst használni a mindennapokra, és ez a koncertekre is érvényes, hiszen nem rólam szól. A ma esti bál, az más, hiszen nem csak a háttérben leszek. Másrészt pedig az utolsó koncertek alatt, én igencsak Zaydennel voltam! Vagyis akkor ki tudtam volna nyiffantani az a hülyeség miatt, amivel Erick bekavart, de mivel haragudtam Erickre is, amiért olyan csúnyán gúnyt űzött belőlem, ezért tényleg szándékomban sem állt bármit is tenni vele. Az egyetlen talán az, hogy felpofozzam, de ennyi! Még egy puszit sem adtam volna az arcára, nem hogy még össze feküdjek vele...

-Igen, és most, amikor rákérdeztem, hogy kié azt mondta, hogy az enyém!-zokogta, de ekkor gombóc nőtt a torkomban. Lehet, hogy haragszok Erickre, de még akkor sem könnyű azt hallani, hogy lefekszik mással.-De valami lilás rúzs volt! Sky! Ismersz, amióta az eszemet tudom... Most úgy őszintén! Láttál rajtam valaha is lilás rúzst?!-kérdezte kiakadva, mire csak döbbenten megráztam a fejem. Nora inkább a letisztult színeket szereti, talán még vörös rúzsa sincs, mert az neki már túl vad. Tényleg nem tudom elképzelni, hogy egy lila árnyalatú rúzsa lenne.

-Tessék...-mondta halkabban Zayden, miközben letette elénk a két poharat a kanapé előtti asztalra.-A pulton hagytam a kancsót, nyugodtan szolgáljátok ki magatokat!-mondta kedvesen.

-Köszi!-hadarta könnyes szemekkel, mire már bele is kortyolt, de azonnal el is mosolyodott.-Ez tényleg finom...-motyogta a sírástól rekedt hangon.

-Ha szeretnétek, hogy felmenjek, ameddig megbeszélitek akkor...-kezdett bele, de Nora közbevágott.

-Engem nem zavarsz, nyugodtan maradj, ha szeretnél!-mondta, Zaydennek pedig már több sem kellett, le is ült nem messze tőlem. A kis pletykafészek...

-De amikor mondtad, hogy nem a tiéd, akkor mit mondott?-kérdeztem zavartan.

-Elkezdett hülyézni. Engem, érted?! Azt mondta, hogy egy hülye idióta vagyok, amiért a saját rúzsom miatt verem ki a hepajt, de én ekkor hozzá vágtam az összes rúzsomat, amim csak van. Érdekes, egyik sem volt olyan színű... Aztán elkezdett valami olyat magyarázni, hogy biztos akkor véletlenül kenődött rá az egyik ott dolgozóról. Én persze azonnal rákérdeztem, hogy egy ott dolgozó lánnyal csalt-e meg, mert ha igen, akkor nekem ne adja itt a hülyét aztán vallja be. Essünk túl rajta.. Amúgy is. Egy teljesen más ország, mit tudnék azzal a ribanccal kezdeni... Még ha az a kurva lenne, akivel itthon csal, esküszöm megérteném, de azt, hogy miért nem tudja elmondani, hogy ott kivel feküdt le, én ezt nem értem! Lehet, hogy a kapcsolatunk nem mindig fenékig tejfel, de basszus, nemrég még a kezemet is megkérte! És utána abba is maradtak az ilyen dolgok. Már kezdtem fellélegezni, erre jön ez...-zokogta. Amikor megemlítette az itteni ,,kurvát" persze a szívem azonnal hevesebben kezdett el verni és éreztem, hogy Zayden is nagyobb levegőt vesz, mint eddig, de én azonnal próbáltam leplezni.

-Istenem Nora, én úgy sajnálom! Nem értem, hogy miért tesz veled ilyet!-mondtam szomorkásan és sajnálkozó hangon, miközben az ujján lévő gyűrűt forgatta.

-Lehet nem kellene hozzá mennem...-motyogta halkan nagyon hosszú idő után.

Sziasztoook!

Itt is az új rész, ha tetszett kérlek jelezzétek egy komment vagy egy vote formájában.

U.i.: Sajnálom, hogy az elmúlt időben kimaradt néhány napon a szokásos részek. Viszont! Húsvét alkalmából a két napban dupla részekkel készültem nektek, mint húsvéti ajándék. Sajnálom, hogy kimaradtak a részek, viszont a pozitív dolog után sajnos egy kevésbé jó dolgot kell mondanom: innentől kezdve csak sajnos hetente kétszer lesznek részek. Egyszer hétköznap (valószínűleg szerda) és egy hétvégén. Tényleg őszintén sajnálom, de sajnos mostani időkben nem lesz annyi szabad időm, hogy minden napra megírjam a részt. Remélem megértitek.

Kellemes húsvét ünnepeket kívánok, na meg persze sok locsolót!