Akár csak egy jó barát.

De persze aznap este, meg már a pasija látogatott meg. Apám mivel mindennel is foglalkozik, ezért nagyon ritkán van otthon és olyankor bizony enyém az egész hatalmas ház. Vicc nélkül, Erickkel már mindenhol csináltuk legalább egyszer. Akárhova nézek azon a házon belül, lényegében bármiről eszembe juthatna. A szobám, a nappali kanapéja, apám dolgozóasztala... Tényleg bármi! Mocskos kis titok volt, de annyira jó volt! Mindig hozzám mentünk, hiszen Nora elég hamar kilobbizta, hogy hadd költözzön Erickhez. Jobb volt a békesség, úgyhogy megengedte, csakhogy azután felhalmozódtak a késő estig elhúzódó zenekari próbák, össze röffenések, dalírás és még sorolhatnám. Persze minden egyes alkalommal hozzám jött. És egy pillanatig sem mardosott miatta a bűntudat.

Minden egyes együtt töltött pillanatunkban vagy ezerszer duruzsolta a fülembe, hogy mennyire szeret és imád és, hogy elhagyná értem Norat. Ezerszer! Egyszerűen én tényleg nem értem, hogy hogy fajulhattunk el idáig!

Mármint oké, legyen a barátnője, költözzenek össze, de házasság?! Arra már sehogy sem lehet azt mondani, hogy nem komoly és csak egy fiatalkori meggondolatlan döntés a ,,szerelem nevében"! A házasság a teljes elköteleződésről szól! Az, hogy hajlandó vagy akár egy életet is leélni a másik mellett! A házasság nem játék! Oké, lehet mondani, hogy nem a középkorban élünk és gyorsan el is válhatnak, de Erick nem ilyen. És Nora sem. Egyikük sem hisz a válásban. Erick személyesen mondta el, az egyik átvirrasztott éjszaka után, Norat pedig ismerem. Mind is olyan házasságról álmodozott, mint amilyenben a szülei élnek! A középiskolában ismerték meg egymást, mostanra, pedig nagyjából 30 éve házasok...

Én egyszerűen csak tényleg nem értem! Ránéztem az órámra és amikor láttam, hogy alig telt még csak el 10 perc, sóhajtottam egyet és inkább elkezdtem a telefonomon játszani. Mikor beléptem a játékba, akkor láttam, hogy dolog ezer, hiszen meg kell fejni a teheneket, le kell aratni a búzát, két vásárló is jött, úgyhogy reményeim talán valóra válnak és le tud kötni még a következő 20 percben... Persze amíg betöltött, addig felpillantottam megnézni, hogy is áll a helyzet. A szoba túlsó oldalán is van egy háromszemélyes kanapé és két fotel. Erick az egyik fotelben ül és mosolyogva beszélget a többiekkel, kezében egy sörrel, a mellette lévő fotelben Theo van, akinek a fotele egyik karfáján az a barna ül, aki a vörössel jött. A kanapé legszélén Zayden ül, na neki már valami erősebb pia van a kezében, a lábán pedig a szőke ül. Középen ül az a barna csaj, aki a szőkével jött, akikről már majdnem azt hittem testvérek és ami azt illeti ő is eléggé Zaydenre van csimpaszkodva. A csaj mellett Cody ül, az ő lábán pedig a vöröske.

Tök jól elvannak. Beszélgetnek, nevetnek, iszogatnak, a lányok pedig simogatják a srácok egóit. Csak egy szokásos szombat éjszaka...

...

-Sajnálom, hogy félbe kell szakítanom az estét, de letelt a fél óra...-szóltam. Igaz hogy még vissza lenne 3 perc, de én már nem bírom tovább! Amúgy is, szerintem egyik lánynak sem ér itt véget az este, ahogy elnézem a srácokat. Persze miután megszólaltam és felkeltem a kanapéról, már be is indult, a ,,Nincs kedved velünk tartani?" kérdés cunami, mire persze, mint valami kölyök kutyák úgy követték a srácokat.-Vársz!-mondtam és kinyújtottam a karom, ezzel meggátolva a szöszit, hogy a srácok után menjen, miután már kijöttünk a folyosóra.

-Most hova mennek és mi miért nem mehetünk?-kérdezte irritálóan magas hangon. Az estém így is katasztrófa, nem hiányzik nekem egy ilyen csinibaba vinyákolása is.

-Összepakolnak, szabad?!-kérdezte, mire csak fújtatva hátrébb lépett egyet, majd nekitámaszkodott a falna. Ilyenkor szoktak a srácok gyorsan átmenni az igazi öltözőbe. Theo és Cody összeszedik a gitárjukat, meg mindannyian összepakolnak, esetleg a rögtönzött minibárt is kipakolják, amivel ilyenkor készülnek nekik, de maximum 5 perc és már végezni is szoktak. Miután ismételten gyorsan összepakoltak, már meg is jelentek. Erick jött elől, ő simán elment mindegyik mellett, aztán Theo jött, ő átölelte a barna hajút és el is indultak, aztán Cody, aki a vöröset karolta át, majd legvégül Zayden, aki a szöszi és barna barátnőpárost kétoldalához ölelte, majd elindultak a kijárat felé. Én szokásosan mögöttük mentem, majd hálát adtam a fentieknek, hogy végre vége lesz a mai estének. Miután kiértünk az utcára már ott is várt minket a két hatszemélyes fekete Audik. A hátsóba szállt be Zayden a két lánnyal, plusz Cody a saját kis pincsi kutyájával, előre pedig Theo, plusz a lány, aki jött vele, Erick, és én.

Hallottam, hogy Codyval egyszerre csuktuk be az ajtókat. Én beültem az anyósülésre, a mögöttem lévő sorban ültek Theoék, mögötte pedig Erick. Még véletlenül sem akartam a közelében lenni.

-Indulhatunk?-kérdezte kedvesen a sofőr, mire magamra erőltettem egy mosolyt és bólintottam, majd már ki is kanyarodtunk, mögöttünk pedig szorosan jött a másik autó.

Mivel a turné első helyszínét mindig megszokta a banda ünnepelni, apu ezért mondta, hogy inkább a közelben lévő egyik hotelben szálljunk meg. A fiúknak persze semmi ellenkezésük sem volt ez ellen, hiszen akkor már tudták, hogy csak én leszek, vagyis szabad a pálya csajozás téren, ráadásul eddig egy csajt sem vittek fel magukhoz. Így csak nyerni tudtak a helyzeten. Majd megünneplik holnap. Mármint úgy, ahogy apu gondolta. Nekem is egy kis rejtekhelyet nyújt legalább ma estére ez a hotel szoba, hiszen semmi kedvem így haza menni, hogy aztán meg apu arról faggasson, hogy hogy sikerült a buli...

A mi autónk egész gyorsan megérkezett a hotelbe, a másik egy kicsit lemaradt a forgalom miatt. Mivel nem szerettünk volna bármi akadályt a rajongók miatt, ezért az egyik legjobb hotelben foglaltunk szobát, annak is a két legmagasabb emeletére. Én Theoval és Zaydennel vagyok a legfelső szinten, Erick és Cody pedig az eggyel lejjebbi szinten. Mikor beértünk egy liftbe szálltunk be, mondjuk miután ezt realizáltam, kedvem támadt átmenni a másik liftbe, de sajnos addigra már becsukódott az ajtó. Az egész felvezető út alatt néma csendben voltunk, senki sem szólt egy szót sem, csak Theo és ez a csaj nevetett össze néha. Mikor végre megállt a lift az ő emeletükön és ki is léptek a liftből, egy kicsit fellélegeztem, majd már feljebb is mentünk egy szinttel. Mikor végre kiléphettem a folyosóra felsóhajtottam, majd elindultam megkeresni a szobámat. Miután megtaláltam elővettem a kulcskártyámat, de hirtelen felcsippant a telefonom. Olyan csend volt, hogy ettől a hangos hangtól szinte kiugrott a szívem a helyéről. Persze ezekután már muszáj volt megnéznem, hogy ki az. Apu volt. Átküldött egy cikket, ami máris lehozta Erick és Nora eljegyzesi hírét, majd még hozzá tette azt is, hogy igaz-e? Én csak sóhajtva, háttal nekidőltem a falnak, majd úgy pötyögtem be a választ. Ezután persze jött, hogy miért nem szólt nekünk. Én erre megírta, hogy a srácok eléggé tudtak róla, hiszen írtak egy dalt. Úgy éreztem ezt le kell írnom, hiszen átfutottam a cikket, és az kihagyta belőle, csak annyit írt, hogy ,,romantikus keretek között". Erre apu csak még idegesebb lett, de ekkor kinyílt a lift ajtaja... Zayden volt és a két csaj, de ennyi. A mellettem lévő szobánál álltak meg végül. Zayden előhúzta a zsebéből a kulcskártyát, majd ki is nyitotta az ajtót.

-Hölgyeim...-mondta, majd előre mutatott, a két csaj meg nevetve siettek be, de ő nem ment utánuk, hanem megfogta a kilincset és egy kicsit visszahúzta, hogy ne hallják amit mond.-Biztos minden oké?-kérdezte, de a hangja olyan volt, mintha pont letojná a válaszomat.

-Apu ki van rátok akadva, amiért nem szóltatok erről a kis meglepetésről nekünk.-mondtam, elterelve a figyelmet a valós problémámról.

-Hát majd még mennyire ki lesz, ha megtudja, hogy megint hagytad, hogy felhozzuk a nyerteseket...-mondta egy hatalmas mosollyal az arcán.

-Tényleg, hol a másik?-kérdezte, hiszen Cody nem jött fel.

-Van akinek egy gyors menetre elég a parkoló is... Majd biztos jön ő is.-mondta lazán.

-Zayden!-hallottuk meg hirtelen a két csaj nyávogó hangját egyszerre. Én erre csak megforgattam a szemem.

-Mi van?-kérdezte.-Nehogy te is olyan karótnyelt legyél, mint az apád...-köpte oda.

-Nincs más dolgod? Szerintem várnak...-mondtam, miközben sóhajtva ellöktem magam a faltól.

-Ms. Bell, ha féltékeny nyugodtan csatlakozhat...-mondta, miközben már ki is tárta az ajtót.

-Sokat akar a szarka...-kezdtem bele, miközben ismét elővettem a zsebemből a kártyát, hiszen miközben írtam apunak visszaejtettem.

-Hidd el, az én farkam bírni fogja.-mondta mosolyogva, de én erre csak megforgattam a szemem.

-Ezt abból a rengeteg kamuorgazmusból gondolod, amit eljátszottak már neked a rajongóid?-kérdeztem, miközben az érzékelőhöz érintettem a kártyát.

-Gyere be és megnézzük, hogy tényleg csak kamu lenne-e!-mondta azzal a jól ismert pimasz mosolyával.

-Ohh, és aláírod a kezemet is?-kérdeztem egy lelkes rajongót játszva, mire mély hangon felnevetett.

-Ott írom alá ahol csak szeretnéd!-mondta mosolyogva, de ezen meg én nevettem fel, miközben lenyomtam a kilincset.

-Jó éjt Zady!-mondtam nevetve, hiszen tudom jól, hogy utálja, ha így hívja, valaki miközben benyitottam a szobámba.

-Szép álmokat Sky!-mondta, mire ő is belépett a szobába, de már hangosan fel is sikítottak a lányok.

...

-Haló, ki az?-kérdeztem mérgesen. Annyira nehezen tudtam elaludni. Kavarogtak a gondolataim és a két szomszédomból étszűrődő női megjátszott sikítások hangjai sem segítettek.

-Nem láttad az üzenetem?!-kérdezte apa méregtől fortyogó hangon.

-Mi? Nem. Hány óra van?-kérdeztem szenvedve és döbbenten vettem észre, hogy már dél is elmúlt.

-Most azonnal szedd össze azt az idióta társaságot! 5 perced van, hogy haza gyere, velük együtt!-mondta mérgesen és enyhén kiabálva a telefonba, majd már le is csapta. Szenvedve dőltem vissza arccal a párnákba, de alig adtam magamnak néhány másodpercet, bebújtam egy köntösbe, majd megkerestem a tegnap estéhez kapcsolódó jegyzeteimet, majd lefényképeztem azt a részt, ahová felírtam, hogy melyik szobában alszanak a srácok, majd neki indultam.

Átsiettem a szobám túlsó szomszéd ajtajához, majd kopogtam kettő aprót. Vártam, de csak nem akarta kinyitni senki, úgyhogy kopogtam még egyszer, de kicsit erősebben. Ugyanúgy semmi. Újra kopogtam, még erősebben. Semmi. Ismét, de már az öklömmel vertem az ajtót. Nincs nekünk most erre időnk! Már nem is csak kettőt ,,kopogtam", hanem megállás nélkül dörömböltem az ajtón, mire végre lenyomódott a kilincs.

-Héjj! Hülye vagy?!-kérdezte idegesen és nagyon nyúzottan és álmosan Zayden. Szinte teljesen meztelenül áll előttem, csak egy szerintem éppen most felrángatott köntös van rajta, ami a hotel logójával van díszítve, de ahogy kinyitotta az ajtót, úgy akaratom ellenére is véletlen beláttam. Egy csupasz fenék nézett velem szembe az ágy jobb oldaláról, a balról pedig csupasz mellek.-Mi van?-morogta mérgesen, miközben beljebb húzta az ajtót, miután észrevette, hogy belátok.

-Apu hívott, gáz van, negyed óra múlva legyél a hallban!-mondtam a szemébe nézve. Ő a legmagasabb a csapatban, úgyhogy amikor ilyen közelebb áll, akkor nekem valósággal fel kell rá nézzek.

-Ezért dörömböltél az ajtón?!-kérdezte kiakadva.

-Igen, mert az első néhány halk kopogásra nem nyitottad ki!-mondta, mire csak mérgesen rám akarta csukni az ajtót, de gyorsan megfogtam, ugyanis eszembe jutott valami.

-Ajj már! Mi van?!-kérdezte feszülten, miután ismét kinyitotta annyira, hogy csak őt lássam.

-Lemennél légyszi szólni Ericknek és Theonak?-kérdeztem halkabban, mire értetlenül és döbbenten nézett rám.

-Öhm, nem?-mondta úgy mintha egy fogyatékoshoz beszélne. Na igen. Már éppen el is felejtettem, hogy milyen az, amikor nincs becsiccsentve, mint tegnap este. Az olyan kedves pillanatai ritka, mint a fehér holló.

-Kösz...-mondtam, de már be is csukta az ajtót. Nincs más hátra, muszáj lesz nekem... Basszus! De hülye vagyok! Cody! Gyorsan vissza is siettem az ajtaja elé és már épp kopogni akartam, amikor meghallottam ahogy egyenletes ütemben a falnak csapódik valami, majd már jött is egy női hang. Aha, oké. Inkább megyek én a lentiekhez, mintsem, hogy én most bekopogjak ide. Elszontyolódva igaz, de elindultam a lift felé, de mielőtt még elhaladtam volna Zayden szobája előtt hirtelen kivágódott az ajtó.

-Csak menj készülődni, nem akarok rád várni!-morogta mérgesen az orra alatt, miközben elviharzott mellettem.

-Köszönöm!-mondtam hálásan, de már meg is nyomta idegesen a lift hívógombját. Nem vitte túlzásba az öltözködést, csak egy szürke maci nacit és fehér trikót sikerült felvennie. Már épp vissza akartam menni a szobámba, amikor előbújt a szobából a két leányzó is, fogjuk rá, hogy felöltözve. Oda akartak lépni Zaydenhez, de ő elhúzódott.

-Hölgyeim...-mondta, de most nem olyan kedves hangnemben, mint amikor tegnap terelte be őket a szobájába, hanem most elég bunkó módon. Ők csak összenéztek, de végülis egy szó nélkül beléptek a liftbe, majd már el is tűntek, miközben Zayden a lift oldalának támaszkodva várta a másikat.-Most mit vársz?! Azért toporogsz a szobám előtt mert szeretnél te is egy menetet, vagy mi?-kérdezte zavarosan, mire csak sóhajtottam egyet, próbálva kifújni a feszültséget.

-Nagyon bunkó voltál velük.-mondtam a szemébe nézve, mire felnevetett.

-Mit kellett volna csináljak? Ágyba reggeli egy szál rózsával?-kérdezte flegmán.

-Mivel ketten voltak, alsóhangon két szál!-mondtam ingerülten, majd már ott sem voltam, de meghallottam a hátam mögül a halk nevetését.

Néha annyira fel tud húzni! De mindegy! Nem foglalkozok vele! A tegnapi összetörésem és álomba sírásom után eldöntöttem, hogy innentől tudatosan kerülni fogom a férfi nemet. Az egyedüli aki kivételt kap az Theo, hiszen ő a barátom. Tényleg a barátom! De rajta kívül minden más hülye férfit ki fogok zárni az életemből! Itt az ideje, hogy magamat helyezzem előtérbe. Erick meg rohadjon meg!

Sziasztoook!

Itt is az új rész, remélem tetszett!