-Nem tudom!-mondta a szemembe nézve komolyan, min csak elmosolyodtam, de nem bírtam, lassan odalépkedtem hozzá és átöleltem a törzsét.

-Köszönöm!-mondtam hálásan, mire ő is átölelt.

-Szivi, nem kell mindent megköszönnöd...-mondta, de engem ez nem érdekelt. Akkor is hálás voltam.-Akkor ez lesz?-kérdezte, miközben ő is átölelt.

-Ez!-motyogtam a mellkasába, de ekkor hirtelen éreztem egy rántást hátrafelé.-Ez mi a...-kezdtem bele, de ekkor Zayden odafordult a nem messze álló eladóhoz.

-Sajnálom Catrice, de ő nem tudhatja az árát...-sóhajtotta, miközben odaadta a kis céduláját a nőnek, amit valószínűleg most tépett le a cipzárjáról, ahova fűzve volt.

-Értem...-mondta kuncogva, de én csak csúnya tekintettel jutalmaztam Zaydent.

-Nagyon nem leszünk jóban!-mondtam mérgesen. Próbáltam lelesni persze az árát, de csak vonalkód volt rajta. Amiket közösen választottunk azt nagyjából tudtam milyen árkategória volt, de ezt lövésem sincs honnan hozta... Nekem úgy jött le, minél hátrébb mentünk, annál jobban drágultak a ruhák.-Mennyire mentél hátra?-kérdezte összehúzott szemekkel.

-Még csak a küszöböt sem léptem át...-mondta ártatlanul.

-Tényleg nagyon nem leszünk jóban!-fenyegetőztem mérgesen, de ő csak felnevetett.

-Te csak menj és öltözz át, én pedig addig fizetek!

-Zayden...-nyöszörögtem, de ő csak elkezdett vissza tessékelni az öltözőbe.

Nagyon gyorsan öltöztem át, majd miután végeztem még éppen láttam, amikor Zayden érinti a kártyáját a leolvasóhoz, de mikor meglátott sietve elhadar valami a kicsit idősebb nőnek.

-Héjj! Azt kértem volna...-hadartam el, miután megláttam, hogy összegyűri a nyugtát a nő és belehajítja a mögötte lévő szemetesbe.

-Sajnálom, de nem szívesen szedném ki a kukából...-mondta halkan és sajnálkozó hangon, de ezen Zayden csak felnevetett.

-Azaz Catrice, csapjon bele!-mondta büszkén, félig nevetve, a nő pedig már lelkesen bele is csapott Zayden tenyerébe.

-Elcsomaglom...-mondta kedvesen a nő, miközben a ruháért nyúlt. Én csak duzzogva adtam át neki, majd eltűnt hátul.

-Zayden, bűnöd van!-morogtam mérgesen karba tett kézzel, miközben háttal a lapockám alá érő pultnak dőltem. Ő csak mosolyogva sóhajtott egyet, de lassan elém állt, majd két kezével megtámaszkodott a két oldalamon a pulton.

-Mondanám, hogy sajnálom, de ez nem lenne igaz...-sóhajtotta, miközben lejjebb hajolt.

-Akkor legalább csak a felét hadd adjam meg! Vissza tudod nézni a tranzakcióid között és esküszöm, hogy pontosan a felét adom, még csak egy kicsivel sem többet...-mondtam, miközben szenvedve felnéztem rá, és a hátam mögött összekulcsoltam az ujjaimat.

-Szép meggyőzési kísérlet...-sóhajtotta, miközben lenézett a melleimre, amiket enyhén ,,véletlenül" kijjebb dugtam azzal, hogy a hátam mögé tettem a kezeimet.-De nem fog beválni...-mondta, miközben lejjebb hajolt.

-Kérlek...-nyöszörögtem már valósággal az ajkára.

-Felejtsd el, Bébi...-suttogta az ajkamra, de ekkor hirtelen mélyen megcsókolt. Én azt hittem ott rogyok össze, éppen ezért inkább átöleltem a nyakát, miközben ő is egy kezével a derekam. A nyelve vad játékot játszott az enyémmel, a testem pedig tűzbe borult! De ekkor meg hallottunk egy távoli torokköszörülést a hátunk mögül, úgyhogy sietve szétváltunk.

-További szép napot!-mondta kedvesen a nő, miközben a pulton át csúsztatta a ruhát.

-Köszönjük!-mondtam enyhén zihálva és valószínűleg vérvörös ajkakkal, miközben Zayden átvette a hatalmas tasakot, amiben egy doboz van. Gondolom benne lapul az új ruhám.

Ezután ismét kéz a kézben haladtunk tovább, amíg néhány üzlettel arrébb be nem tértünk egy cipőboltba. Célirányosan elindultam az alkalmi cipők felé.

-És milyet szeretnél, hátha ismét én találom meg a jackpotot...-sóhajtotta Zayden.

-Fekete magassarkú. Ezen belül mindegy, de inkább legyen mattos a felszíne és zárt orra.-mondtam határozottan.

-Mennyire legyen magas? Csak egy kicsit vagy nagyon?

-Közepes, de ha hajlania kell, akkor inkább nagyon.-mondtam, mire bólintott, majd elkezdtünk nézelődni.-Ne keresd, meg van!-mondtam határozottan.

-Az!-mondtuk egyszerre és ugyan arra a cipőre mutattunk. Én meglepetten fordultam felé.

-Zady... Meglepően jó az ízlésed...-mondtam döbbenten, mire csak elmosolyodott.-Leveszel egyet, légyszi?-kérdeztem, hiszen magasan vannak annak a cipőnek a dobozai. Vagyis nekem magasan.

-Hányas lábad van?-kérdezte, miközben elkezdte nézegetni a méreteket.

-37.-mondta, de ezen felnevetett, miközben felnyúlt egy olyan méretért.

-Jézusom... Hogy nem dőlsz el ilyen pici lábakon?-kérdezte nevetve, miközben átnyújtotta a dobozt.

-Kedves vagy...-mondtam szemforgatva, de közben átvettem a dobozt, majd leültem és felpróbáltam. Miután mind a két lábamra felhúztam felálltam, majd egy tükör elé léptem, de ekkor hirtelen mellém lépett Zayden.

-Túl pici lábad van...-motyogta döbbenten, mire lenéztem és ekkor vettem észre, hogy összeméri a lábunkat. Nagyjából az ő lába feléig ér az enyém. Én csak enyhén felkaron legyintettem.

-Egy: neked van túl nagy lábad. Kettő: most azért ilyen rövid mert egy magas magassarkúban vagyok!-mondtam védekezve.

-Ja, észre is vettem, hogy nőttél 10 centit, így szinte a fejed búbja eléri a vállam...-mondta, mire ismét kapott egyet.

-Zady....-kezdtem bele néhány másodperc múlva cukibb hangon.

-Igen?-nevetett fel.

-Ezt megvehetjük?-kérdeztem felpillantva rá, mire ismét felnevetett.

-Mondtam, hogy ne kérdezz meg mindent!-sóhajtotta mosolyogva.

-Nem, azt mondtad ne köszönjek meg mindent! Nem ugyanaz.-mondtam, mire csak mosolyogva megforgatta a szemét.

-És miután távoztunk a kaszától, betartod?-kérdezte mosolyogva.

-Nem...-motyogtam a padlót elemezve, mire csak felnevetett.

-Na dobozold vissza aztán menjünk...-mondta, mire mosolyogva feljebb hajoltam és adtam az arcára még egy puszit.

-Köszönöm!-mondtam lelkesen, mire csak szenvedve felnevetett, miközben leültem levenni.

-Még ki se fizettük...-mondta nevetve és meggyötörten, mire én is felnevettem.

...

-Biztos nem kérsz egy kóstit?-kérdeztem, miközben boldogan lépkedve mellette ismét belenyaltam a fagyimba.

-Nem hagysz békén addig, ugye?-kérdezte mosolyogva. Már vagy ezerszer megkérdeztem. A cipősboltban természetesen ugyanúgy eldobadta a nyugtát az eladóval és megkérte, hogy ne mondja ki az összeget. Itt is csak vonalkód volt, ha tudni szerettem volna a cipő árát, meg kellett volna kérnem egy alkalmazottat, hogy fizetés előtt olvassa már be nekem a vonalkódot. Tiszta hülyeség... Persze ugyanúgy mérgelődtem egy kicsit, de ezután ha már itt voltunk visszamentünk az földszintre és elmentünk bevásárolni. Én kicsattanó boldogsággal fogtam a három tasakomat, Zayden pedig tolt maga előtt egy bevásárlókocsit. Közös megegyezéssel eldöntöttük, hogy holnap én főzök valamit, ma viszont veszünk valami kaját, hiszen nem lenne rá idő, hogy főzzek.... Persze a boltban vagy hatszor állították meg Zaydent egy kép miatt és vagy ezer elsuttogott ,,Úristen, nézd már, ez nem Zayden Goss?!"-t hallhattunk. Ezeken mi majdnem mindegyiken felnevettünk, de töretlenül haladtunk tovább. Zayden a maradék néhány napra bevásárolt, majd már úton is voltunk egy olasz étterem felé. Én valami extra tejszínben és sajtban tocsogó sonkás tésztát kértem, Zayden viszont valami sült húsos menüt, viszont mikor meglátta, hogy valósággal csorog a nyálam az olasz fagyikra, ami nem messze volt a kajás résztől megkegyelmezett és miután ügyesen kicsalta belőlem, hogy melyik ízű fagyi a kedvencem, már kért is egyet.

-Nem, úgyhogy a helyedben minél előbb beáldoznám magam!-mondtam mosolyogva, mire csak sóhajtva megfogta a kezem, majd belenyalt a fagyimba. Nem mondott semmit, csak elmosolyodott.

-Na ugye, hogy finom!-mondtam boldogan, de ekkor elkapott a pánik.-Uhh, nem fogom tudni megenni az autóig!-mondtam hiszen a parkolóban sétálunk már és már meg is láttam a Raptorát.

-Nem is kell, bízom benne, hogy nem eszel le semmit...-mondta, mire döbbenten néztem rá.-Mi van?-kérdezte nevetve.

-Apu soha sem hagyta, hogy egyek az autóban...-mondta, mire csak sóhajtott egyet.

-Ez csak egy autó... Ha le is eszed ki lehet takarítani...-mondta, mire csak döbbenten néztem rá.

-És ha a Dodgeban csöppenne le véletlenül?-kérdeztem, mire azért már egy mélyebbet sóhajtott.

-Te még túlélnéd.-mondta diplomatikusan a választ.

-És ha Cody kenné össze fagyival?-kérdeztem mosolyogva.

-Halál fia lenne!-morogta mérgesen, mire elnevettem magam, de erre ő is elmosolyodott.

Ezután beszálltunk, vagyis előtte a szatyrokat és tasakokat betettük a hátsó ülésre, majd azután szálltunk be. Zayden kitolatott, mad már el is indultunk vissza.

-Szabad?-kérdeztem angyali tekintettel, miközben hátradőltem és a lábamat egy kicsit jelzésként megemeltem. Ő erre csak sóhajtott.

-De cipőt le!-mondta, én pedig már lelkesen le is rúgtam magamról, majd felpakoltam a vádlimat az előttem lévő műszerfalra, majd ettem tovább a fagyim, viszont Zayden lopva lepillantott rám, majd csak felnevetett, miközben a combomra emelte a kezét és bele is markolt.-Olyan vagy így, mint egy gyerek...-mondta nevetve, mire csak csúnyán néztem rá, de nem mondtam semmit.

...

-Zady...-sóhajtottam. Miután visszaérkeztünk bevallom egy kicsit fájó szívvel másztam ki az autóból. Olyan jó kényelmes volt... Mire elértük a város szélét addigra már megettem a fagyimat, viszont Zayden keze továbbra is rajtam maradt. Én nem is tudom... Annyira jó volt... Ráadásul vagy simogatta a bőröm a hüvelykujjával, vagy pedig enyhén belemarkolt, viszont az is valami elképesztő érzés volt. Ő nem is figyelt rám, se a mozdulataira. Pont mikor már néhány perc volt csak hátra az útból, akkor a rádióban megszólalt az egyik kedvenc dalom tőlük! Zayden persze azonnal el akarta kapcsolni, én viszont nem engedtem. Mivel a bal kezével a kormányt fogta, ezért a jobbal akarta elkapcsolni, vagyis ami a lábamon volt. Én csak egy kicsit rácsaptam a kezére megfogtam a csuklóját, visszahelyeztem a combomra, és még fel is hangosítottam. Azonnal torkom szakadtából kezdtem el énekelni, amin Zayden halkan csak felnevetett, viszont amikor a végén elérkeztünk ahhoz a részhez, ahol azért néhány ütéssel Zayden zárja le az egészet, azt bedúdoltam, miközben a levegőben doboltam. Erre csak elmosolyodott, de hirtelen a kezét átcsúsztatta a combom belső felére és bele is markolt... Tudom, nagyon gáz, de én basszus, majdnem felnyögtem... Miután megérkeztünk kipakoltunk. Én az én cuccaimat felvittem a szobába, Zayden pedig a hűtőbe és a konyhába pakolt el, majd mivel már elértünk bőven az ebédidőt, leültünk és elkezdtünk enni. Én ennyire finom valamit, nem is tudom mikor ettem utoljára! Isteni volt! Miután végeztünk kaja kómától kidőlve elég laza erkölcsökkel elfoglaltuk a kanapét és kezdtünk el egy filmet nézni, ugyanis addig oké, hogy Zayden lefeküdt, a feje és a karfa közé pedig begyűrt egy párnát és arra feküdt, de engem viszont szó szerint húzott magával, úgyhogy nem volt mit tenni... Zayden a kanapé szélére húzódott, én pedig az oldalamra feküdve pont befértem abba a résbe, ami közte és a háttámasz között volt, viszont szűkös volt a hely, ezért muszáj volt a lábamat egy kicsit felhúznom rá, ezzel enyhén egy kicsit ráfeküdve, de egy jajj szava sem volt miatta. A vállára hajtottam a fejem, hogy lássak is, meg elférjek is, ő pedig azzal a kezével éppen hogy csak hozzám érve kezdte el lágyan és gyengéden simogatni a felkarom. Ha tudná, hogy hány borzongás futott rajtam már végig...

-Mondjad...-sóhajtotta.

-Köszönöm, hogy megvetted azt a sok dolgot...-motyogtam. Igen, komoly bűntudatot érzek!