-Már nincs...-mondta ártatlanul, miután elvált tőlem, majd végig nyalta az ajkát.-És ez tényleg kurva finom!-motyogta döbbenten, mire csak megforgattam a szemem, de ezután elléptem előle és elkezdtem kutatni.

Nem most akartam elkezdeni kísérletezni, úgyhogy megkerestem azt az alapozót, korrektort, púdert, pirosítót és bronzosítót, szemöldökceruzát, amit alapból szoktam használni. Közben, amikor valami nagyon elbújt előlem, volt, hogy Zayden kivette a kosárból és elkezdte elemezni, amit már beleraktam.

-Színes ceruza minek kell?-kérdezte értetlenül, mire visszafordultam felé.

-Hogy mi?-kezdtem bele, de mikor megláttam, hogy a szemöldökceruzát tartja a kezében, hangosan felnevettem.-Istenem, te kis butus...-mondtam továbbra is nevetve, mire sértetten nézett rám, de én közben elvettem a kezéből és úgy fordítottam, hogy el tudja olvasni az oldalát.-Ez szemöldök ceruza.-mondtam, miközben ő is elolvasta.

-És az minek kell?-kérdezte értetlenül

-Hogy egy kicsit majd megerősítsem a szemöldökömet...-mondtam mosolyogva, miközben visszatettem. Nem szokásom túlzásba vinni, inkább vagyok a naturalista vonal híve, de ez egy nagyszabású estély lesz, ide azért egy kicsit több sminket követel meg a haza. Szerencsére a szemöldökömmel nincsen bajom, de egy minimális erősítésre egy ilyen sminknél szükségem van.

-Hülyeség...-dörmögte az orra alatt, de ezen ismét halkan felnevettem.

-Nyugi, ez cuki volt!-mondtam, majd már vissza is fordultam.-Ez meg a szememre kell...-mondtam, miközben megmutattam neki egy szemceruzát.

-De most úgy őszintén, ez a kettő, a színét leszámítva miben különbözik?!-kérdezte értetlenül, miközben egymás mellé tette a kettőt. Én ezen ismét felnevettem.

-Inkább hagyjuk...-mondtam nevetve. Mivel tényleg egy elég komolyabb este lesz ezért valami hangsúlyosabb szem sminket szeretnék, de Zaydent sem szeretném csődbe vinni, úgyhogy elkezdtem csak olyan szemhéjpalettákat keresni, amivel majd megtudom csinálni azt, amit már megálmodtam. Inkább barnás színárnyalatú kellene nekem. Amiben a barna minden árnyalata fellelhető, na meg persze egy kis fekete, hiszen olyan füstös sminket szeretnék, ami belülről kifelé haladva sötétebb és tus helyett fekete szemfestékkel adják meg azt az alsó kis ívet. Miután megtaláltam végre, boldogan vettem le, majd mentem vissza Zaydenhöz, hiszen ő még le volt maradva néhány lépéssel és a szem és szemöldök ceruza közti különbséget próbálta kutatni.-Ezt megvehetjük?-kérdeztem izgatottan, hiszen tényleg ez a tökéletes! Van benne minden szín, ráadásul gyönyörű arany csillámos szín is van. Ez tényleg tökéletes lenne! Zayden lassan emelte rám a tekintetét a két ceruzáról, de csak elmosolyodott.

-Miért ne vehetnénk?-kérdezte mosolyogva, mire izgatottan tettem be a kosárba. Tudom, olyan lehetek, mint egy kisgyerek, aki éppen sikeresen kilobbizott magának egy Barbie babát.

Mivel szempillaspirálom van otthon, ezért azt kihagytam, de muszáj volt egy kicsit átvezetnem Zaydent a rúzsokhoz, majd elkezdtem válogatni. Mattot szeretnék, de két szín között nem tudtam választani.

-A bal.-mondta határozottan, miután már egy ideje elemezgettem. Háttal álltam neki, így nem láthatta, de elmosolyodtam ezen a határozott döntésen, de már el is vettem egy olyan burgundi vörös rúzst, amire szavazott, a másik barnásabb árnyalatút pedig visszatettem. Mivel a szememet nem terveztem annyira sötétnek, hanem inkább csillogónak, ez így szerintem nem is lesz túl sok.

-Akkor mehetünk, kész vagyok!-mondtam mosolyogva, de ekkor belém csapott a felismerés.-Jajj basszus, várj!-mondtam, majd sietve elindultam vissza a tusfürdők felé Zayden viszont kényelmes tempóban követett.-Ez kimaradt...-mondta és bele tettem a kosárba egy sampont még. Balzsamot, meg hővédőt már nem mertem, így is bűntudatom van.

-Biztos megvan minden?-kérdezte mosolyogva és kedvesen, mire csak bólintottam.-Olyan cucc nem kell, amivel ezeket majd felkened?-kérdezte zavartan, mire az ajkamba haraptam.

-Zady, csődbe teszlek! Majd kérek Noratól ecseteket...-mondtam nyöszörögve.

-Indulj és vegyél, vagy én választok!-mondta fenyegetően, mire csak sóhajtottam egyet, majd vissza kullogtam az ecsetek felé, amiket direkt kerültem ki. Voltak egyesével, de egyben is. Az egyik ilyen szettet kiválasztottam, amiben pont a minimális készlet van, majd betettem a kosárba.-Biztos, hogy végeztünk itt?

-Igen, a nyugtát meg majd kérem, aztán egyszer valamikor törlesztek!-mondtam, erre viszont nem mondott semmit, csak csúnya tekintettel nézett rám, majd egy szó nélkül megfordult és elindult a kassza felé, nekem pedig egy kissé loholnom kellett, hogy utolérjem. Kipakolt mindent a futószalagra, a hölgy pedig ahogy húzta le őket és növekedett az összeg, egyre rosszabbul kezdtem érezni magam. Mikor közölte a végösszeget én valósággal bele szédültem, az arcom pedig elkezdett égni, viszont Zayden még egy grimasz nélkül is, lazán kifizette, a hölgy pedig már oda is adta a tasakban a dolgokat meg a nyugtát. Zayden a tasakot oda adta, miközben elindultunk, a nyugtát viszont végig nézte.

-Azt kérem!-mondtam és nyújtottam a kezem a nyugtáért, de ő csak lazán összegyűrte, majd a fejem fölött átdobta, egyenesen a kukába.-Ne! Baszki, nem emlékszek az összegre!-hadartam pánikolva, hiszen közben a fülem is elkezdett csengeni, így esküszöm nem hallottam rendesen és ha hallottam is, tényleg elfelejtettem.

-Hál' Isten!-sóhajtotta, majd kézen ragadott és elindult velem az egyik kis utcácskán a lépcső felé, hogy felmehessünk a második emeltre.

-Zady...-nyöszörögtem szenvedve, de ő csak felnevetett.

-Hagyj!-morogta.

-Akkor lekutatom a neten az áraikat és majd átutalom!-mondtam határozottan, de ezen csak felnevetett.

-Vissza fogom utalni.

-Akkor én is!

-Le foglak valahogy tiltani!-fenyegetett, mire halkan felnevetett.

-Az megvan, hogy én utalom át nektek a fizetéseiteket, ugye?-kérdeztem nevetve. Tényleg így van. Apu nekem átutalja az én kis részem és egyben a srácokét is, én pedig intézem a továbbítást. Ez megy minden egyes koncert után.

-Akkor légyszi ne basszál ki velem...-sóhajtotta, mire ismét felnevettem.

-Úristen, ezt nem hiszem el!-hallottuk meg mögülünk egy irritálóan vékony és magas női hangot.

-Te Zayden Goss vagy, a Dreamers dobosa, ugye?!-kérdezte lelkesen egy másik, mire már szenvedve megfordultunk.

-Sziasztok, igen...-mondta mosolyogva. Két nagyjából velem egy idős, talán 1-2 évvel fiatal szőke csaj...

-Csinálhatunk egy közös képet?!-kérdezték kórusban szinte sikonyálva. Ezen Zayden csak felnevetett.

-Persze, csak egy kicsit csendesebben, ha kérhetem.-mondta azzal a szokásos szívdöglesztő mosollyal az arcán, miközben levette a sapkáját, majd már nyújtottak is egy telefont.-Megcsinálod?-kérdezte egy gyengéd mosollyal az arcán, miközben átnyújtotta nekem a telefont és a sapkát is.

-Hogyne...-dünnyögtem az orrom alatt, miközben átvettem a tárgyakat, Zayden pedig beletúrt a hajába, ettől kuszán állt még mindig, de tökéletesen, majd már oda is lépett a két oldalára a két nőszemély. Zaydent azonnal átkarolták és ő is a lányokat, ők pedig a trikóból szinte kibuggyanó mellüket Zayden oldalának nyomták. Én csak megforgattam erre a szemem, de már lőttem is gyorsan két képet.-Kész...-morogtam szemforgatva, miközben vissza nyújtottam. Zayden elvette, majd oda sem nézve nyújtotta hátra.

-És merre tartasz?-kérdezték Zaydentől, mintha én ott sem lennék. Mindketten jegeskávét iszogatnak, viszont úgy nyalogatják a szívószálat, hogy már én zavarba jöttem. A célzás egyértelmű. Zaydent pedig ismerjük. Tegnap köztünk nem volt semmi. Ahogy eddig ma sem. Szívem szerint mind a kettőre ráborítanám azt a hülye kávét.

-Vásárolgatunk...-mondta mosolyogva feléjük fordulva, de hátra sem pillantva, hirtelen átkarolta a derekam, majd odahúzott magához. Én egy nyertes mosollyal az arcomon bújtam oda teljesen Zaydenhez, de közben oda nyújtottam neki a sapkáját.-Köszi Bébi...-mondta mély hangon a szemembe nézve, mad hirtelen lehajolt és olyan mélyen megcsókolt, hogy ha nem tartana már rég összeestem volna. Nem tartott sokáig, de a mondandója egyértelmű volt. Nekem pedig egyszerűen kedvem támadt bemutatni a két csajnak és felkiáltani, hogy ,,Na ezt kapjátok ki!".

-Ohh, hát rendben... További szép napot és köszönjük a képet!-mondta sietve a bal oldali, majd karon ragadta a másikat és már ott sem voltak. Ezen csak felnevettem, miközben megfordultunk és haladtunk tovább a lépcső felé.

-Ezt nem hiszem el. A híres Zayden Goss nemet mond egy gyors menetre az egyik mosdóban!?-kérdeztem döbbenten, de ezen csak halkan felnevetett.

-Egy csajhoz is szűkek ezek a mosdók, nem hogy kettőhöz...-sóhajtotta gondterhelten, de erre csak mérgesen rákaptam a tekintetem, viszont miután eszembe jutott valami ellágyult a tekintetem.

-Biztos?-kérdeztem szomorúan, mire rám kapta a tekintetét.

-Miért?-kérdezte.

-Hát Zady bevallom, most egy gyors menethez, lenne hozzá kedvem...-mondtam, miközben döbbenten megállt és úgy nézett le rám, én viszont a vállába kapaszkodva emelkedtem lábujjhegyre és úgy hajoltam a füléhez, hogy halkabban mondhassam a folytatást.-Megnézhetnéd a bugyimhoz passzoló melltartómat...-suttogtam, majd megcsókoltam lágyan a nyakát, de ekkor szorosan elkapta a derekam.

-Hol a faszba vagyunk és merre vannak a mosdók?!-kérdezte hadarva idegesen, miközben elkezdte keresni a táblát, ami jelzi az utat, de én ezen csak hangosan felnevettem.

-Nyugi van nagyfiú, nem mondtam komolyan... Menjünk szépen tovább vásárolni...-mondtam, mire szenvedve nézett rám.-Amúgy is... Nem nézhetsz meg olyat, ami nincs is rajtam...-hadartam el, de ekkor lefékezett, én pedig nevetve hagytam, hogy visszacsapódjak a mellkasához.

-Hogy mondod Szivi?-kérdezte döbbenten, de én ekkor egy ártatlan mosollyal az arcomon megfogtam a kezét és lassan elkezdtem az oldalamon felhúzni, ezzel pedig végig simogatta a testem.

-Úgy, hogy nincs rajtam melltartó...-suttogtam a szemébe nézve, mire fájdalmasan nyöszörgött egyet, miközben a hüvelykujjával egy kicsit előre nyúlt, így végig simogatta a mellem oldalát, csakhogy ettől kirázott a hideg, a mellbimbóim pedig megkeményedtek. A tekintete azonnal odatapadt...

-Ahh... Ezt be kellene tiltani...-motyogta fájdalmasan, amin én csak jóízűen felnevettem. Mivel elég passzos a ruha felseje és csak egy kis vékony pánt fut végig a vállaimon, ezért ehhez a ruhához nem szoktam melltartót húzni, mert elég szépen helyén tartja, amit helyén kell tartani.

-Na gyere nagyfiú, haladjunk...-mondtam, miközben összekulcsoltam az ujjainkat, majd elkezdtem vezetni.

-Te nem tudod, hogy ez milyen kínzás...-motyogta fájdalmasan, de ezen csak felnevettem.

-Ne szenvedj már ennyire, akiket elzavartál azoknak sokkal nagyobb plasztik mellei voltak...mondtam nevetve.-Ilyen fiatalon ekkora beavatkozás...-nevettem.

-Az náluk már túlzás!-morogta mérgesen. Határozottan egyetértek. A nagy mellek tudnak szépek és kívánatosak lenni, de annak a kettőnek olyan volt, mintha csak két felfújt lufit tartottak volna a mellkasuk előtt.-Amúgy is a tiéd a tökéletes!-nyöszörögte halkabban, hiszen elhaladt mellettünk egy idős pár.

-Most lekicsinyítetted a melleimet ezzel a kijelentéssel?!-kérdeztem, miközben lepillantottam. Ezt kikérem magamnak!

-Dehogy!-hőkölt meg nevetve.-Úgy vélem elég nagy markom van, mégis alig fér el benne...-morogta a fülemhez hajolva, de ezen én csak felnevettem.

-Köszönöm, ezt bóknak veszem!-mondtam mosolyogva. Igen, szerencsére az anyatermészet kegyes volt hozzám. Kicsinek sehogy sem nevezném, viszont a túl nagy kategória előtt éppen megálltunk. Pont jó!

Ezután már viszont csöndben mentünk tovább. Én egy fülig érő mosollyal, Zayden pedig egy kicsit szenvedve.

-Előbb cipő vagy ruha?-kérdezte, miután felértünk.

-Ruha!-mondtam azért egy kicsit izgatottan. Zayden, miután meglátta a lelkesedésem csak elmosolyodott, de már be is vezetett ő engem, az egyik legjobb és egyben legdrágább boltba.

-Jó napot, segíthetek?-kérdezte mosolyogva az eladó, miután hallotta, hogy belépett valaki az üzletbe, a pult mögül, de mikor meglátta Zaydent hatalmasra nyíltak a szemei.

-Jó napot, a mai jótékonysági bálra szeretnénk valami ruhát neki.-mondta kedvesen Zayden, mire már sietve bólintott.

-Persze, Te vagy Mr. Bell lánya, ugye?-kérdezte lelkesen, mire igaz, hogy nem jó szájízzel, de bólintottam.-Te pedig Zayden Goss!-mondta sokkal lelkesebben, erre ő is csak bólintott egyet.-Sajnálom, egy pillanat és már mutatom is a ruhákat, de csinálhatnánk egy képet?!-kérdezte lelkesen, miközben már elkezdte szorongatni a telefonját.

-Persze...-felelte sóhajtva, de kedves hangnemben Zayden, majd ismét eljátszottuk, amit nem rég.

-Hálásan köszönöm! És elnézést. Van bármilyen elképzelés?-kérdezte hihetetlen kedvesen tőlem.

-Valami sötét színűt szeretnék, a fekete lenne a legjobb, valamint azt szeretném, ha a szoknya része nem lenne testhezálló.-mondtam, mire bólintott.

-Rendben, gyere velem és nézhetsz párat azután én pedig az alapján tudok majd még hozni, ha nem lenne egyik sem az igazi...-monda kedvesen, mire csak bólintottam.

-Jössz, vagy inkább leülsz?-kérdezte. Apu ilyenkor mindig helyet foglal az egyik kényelmes fotelben, már ha jön velem.

-Még szép!-mondta, ami őszintén meglepett, de már indultunk is. Mutattam három ruhát, plusz egyet Zayden is. Túl kivágott, de hogy jó napja legyen, persze rábólintottam. A nő odaterelt minket az öltözőbe, engem a fülkébe, Zayden pedig helyet foglalt az egyik fotelben, majd néhány perc múlva behozta azt a négy ruhát. Én mindegyikbe bele bújtam, de valahogy az egyik sem volt az igazi. Mindegyiket az otthon felejtetthez viszonyítottam és bizony mindegyiket jó magasról megverte.

-Na?-hallottam meg Zayden hangját a túloldalról.

-Valahogy egyik sem az igazi...-motyogtam, miközben kibújtam a negyedikből.

-Csodás, mert találtam neked egyet!-mondta lelkesen, majd már el is húzta a függönyt.-Azt a...-kezdett bele, de nem tudta befejezni.-Te egy bombázó vagy!-motyogta döbbenten, de én csak felnevettem lányos zavaromban, miközben a mellem elé tapasztott egyik kezemmel fordultam felé.

-Ne vedd sértésnek, de annyira kivágott ruhát nem szívesen vennék fel...-mondtam, mire csak sóhajtott egyet.

-Ez nem az és adj neki egy esélyt!-mondta szigorúan, majd már be is nyújtott egy fekete ruhát. Én sóhajtva elvettem az egyik kezemmel.

-Húzd be azt a függönyt!-szóltam rá.

-Nem nézhetem, ahogy felveszd?-kérdezte, mire csak felnevettem.

-Nem és kifelé!-szóltam rá, mire szomorkásan, de eltűnt, és azt a kis rést is eltüntette ahol bekukucskált. Én csak mosolyogva fordultam meg, majd két kézzel elemeltem a ruhát... Nem is rossz...

Belebújtam, a hátán a cipzárt felhúztam, majd a tükör felé fordultam.

-Azta kurva...-motyogtam döbbenten a tükörképem láttán. Zayden egy olyan ruhát talált, aminek jó nagy szoknya része van, vagyis a bennem lakozó kislány örömében tapsolva ujjong, viszont a bal lábam fölött van egy elég szép nagy slicc, a felső része testhez álló és az anyag egy kicsit gyűrött. Egyenes a ruha teteje és egyáltalán nem mutat sokat, viszont a legfelső része, nagyjából 10 centi nagyságba egy kicsit eláll a testemtől, a két vége pedig sarkosan halad tovább hátra, hogy körbeölelje a testem, így tehát két oldalt van két kis csücsök, amitől csak még vadabb az egész, úgyhogy a bennem élő nő hihetetlenül elégedett. És az, hogy az egész ruha, enyhén csillog, ebben a gyér fényben is, mintha csillámporral fújták volna be az egészet, a kislány és a nő is egyaránt ugrál örömében.

-Na?-kérdezte izgatottan, én viszont csak megfordultam, odaléptem a függönyhöz, majd elhúztam.-Hagyja csak Catrice, nem lesz szükség több ruhára!-szólt hangosabban az eladónak, amin én halkan felnevettem, de ő is elmosolyodott.-Jézusom, Sky...-mondta döbbenten, de én csak egy fülig érő mosollyal lassan körbe forogtam.-Elképesztően nézel ki!-mondta teljes döbbenettel, amin én ismét halkan felnevettem, de ekkor játékosan elhúztam a ruhát a sliccnél és kidugtam a bal lábam.-Oké! Ezt vesszük meg!-szólt hangosabban az eladónak, vagyis Catricenek. Én ezen felnevettem.-Hihetetlenül gyönyörű vagy!-motyogta döbbenten.

-Fejezd be, mert már így is pirulok!-mondtam, de megrázta a fejét határozottan.

-Nem tudom!-mondta a szemembe nézve komolyan, min csak elmosolyodtam, de nem bírtam, lassan odalépkedtem hozzá és átöleltem a törzsét.