-Tökéletes...-suttogtam alig hallhatóan. Abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán ő meghallotta-e volna, de ezután nem mondott semmit, én pedig pillanatokon belül elaludtam.

...

Lassan nyitottam ki a szemem. A szobában sötétség volt, továbbra is csak az a halvány fény világított és a sötétítő függöny vastagságának köszönhetően a nap még csak véletlenül sem szűrődött be. Miután kinyitottam a szemem és láttam, hogy üres az ágy egy kicsit meglepődtem. Oda csúsztattam a kezem, ahol Zayden feküdt, de már ki volt hűlve még a helye is. Lassan feltámaszkodtam törökülésbe, majd úgy pillantottam körbe. Sehol sincs. A fürdő ajtaja alól sem szűrődik ki fény, úgyhogy nem lehet bent sem. Biztos lent van a nappaliban, vagy a konyhában, vagy valahol...

Adtam magamnak egy kis időt így az ágy közepén ülve, de aztán kimásztam ebből a hihetetlenül puha és kényelmes ágyból, majd csoszogva elindultam a fürdőbe. Félig szerintem még aludtam, amikor neki álltam a reggeli rutinomnak. Miután végeztem egy kicsit éberebben elindultam ki. Mikor kiléptem a szoba ajtaján, akkor nevetés ütötte meg a fülem. Közelebb léptem a lépcsőhöz, így megláttam, hogy Codyval ott ül Zayden a kanapén és valamin éppen felnevettek. Cody háttal ül nekem, de miután Zayden felemelte rám a tekintetét és elmosolyodott, Cody is felpillantott furcsálva, de hatalmasra elnyíltak a szemei a döbbenettől, miután meglátott.

-Szia.-hallottam meg Zayden lágy és kedves hangját.

-Helló!-motyogta döbbenten Cody, amin én szinte felnevettem. Úgy csinál, mintha szellemet látott volna.

-Sziasztok.-köszöntem én is mosolyogva, majd elindultam le a lépcsőn.

-Sky, ne vedd magadra, de Zayden szerintem haldoklik, vagy valami baj van vele, az biztos!-motyogta döbbenten, mire Zayden csak nevetve felkaron csapta, de én meg csak értetlenül pillantottam rá.

-Miért?-kérdeztem zavartan, de közben már le is értem a lépcsőn.

-Nos, te nő vagy...-mondta, mire felnevettem.

-Jó megfigyelés...-mondtam mosolyogva.

-Ez pedig Zayden háza...-motyogta továbbra is döbbenten, de közben odaértem hozzájuk, és megálltam a kanapé túlsó szélén, ahol Zayden is ül. A háttámlára volt feltéve a keze, de miután megálltam mellette kicsit lenyújtva a kezét lazán átkarolta a derekam, a könyökét a kanapén megtámasztva, úgyhogy a jobb kezemet én is a túlsó mellkasára simítottam.

-Te tényleg remekelsz!-mondta mosolyogva Zayden, amin még jobban elmosolyodtam.

-Egy nő van a házadban!-mondta döbbenten hadarva, mire egyszerre nevettünk fel.

-Erre most nem mondok semmit...-mondta mosolyogva Zayden, majd felnézett rám.-Jól aludtál?-kérdezte lágyan és mosolygósan.

-Csodásan...-sóhajtottam, majd lehajoltam és akartam adni egy kis puszit a szájára, de ő a hajamba túrva mélyítette el úgy, hogy attól a tudattól, hogy ezt Cody végig nézte, fülig elvörösödtem. Én nem is tudom, honnan jött nekem ez az ötlet, de az, hogy Zayden így elmélyítse... Az valami eszelős volt!

-Nyugodtan menj reggelizz meg. Kapszulák a kávéfőző mellett, hűtőben meg a választék.-mondta, mire csak bólintottam egyet, majd elindultam. Eddig akárhányszor ,,idegen" helyen voltam és arról volt szó, hogy szolgáljam ki magam mindig zavarban voltam attól, hogy más dolgai között kel kutakodjak, de Zaydennél... Egyszerűen nem érzem most idegennek magam és a tegnapi zavarom is elég jól eltűnt. Persze a hűtőt még mindig egy kicsit vonakodva nyitottam ki, miszerint szabad-e nekem más hűtőjében kutakodnom, de sokkal jobb volt a helyzet, mint máshol, vagy akár tegnap este.

Közben a háttérben a fiúk tovább beszélgettek igazából mindenféle hülyeségről, és amiken ők hangosan felnevetek, azon én is elmosolyodtam. Tiszta hülyék! Közben persze nekik háttal neki álltam és elkezdtem gyártani egy szendvicset és egy kapszulát is betettem a kávéfőzőbe.

-Na és mesélj Sky, te hogyhogy itt?-kérdezte kedvesen és barátságosan Cody. Tudom jól, hogy semmi rossz szándék nincs ebben a kérdésben, éppen ezért én is mosolyogva néztem fel rá, miközben odaléptem a pulthoz és egy olyan bárszékre ültem le, ami a konyhában van, vagyis pont rájuk tudok látni.

-Zavarok, Cody?-kérdeztem mosolyogva és csipkelődve, mire csak megforgatta a szemét és már mondani is szeretett volna valamit, de ekkor hirtelen megszólalt a csengő.-Nyissam?-kérdeztem, de Zayden már fel is kelt a kanapéról.

-Hagyd csak, te nyugodtan reggelizz inkább!-mondta, de már ott is volt a bejárati ajtónál.

-Te mit félpucérkodsz ilyen korán?!-hallottuk meg hirtelen Theo mosolygós hangját.

-Tudtommal nyár van és negyven fok, ráadásul otthon vagyok, úgyhogy megtehetem!-felelte mosolyogva Zayden, miközben kijjebb tárta az ajtót, majd már be is lépett Theo, de amikor megpillantott azonnal megtorpant.-Hát veled mi van?-kérdezte nevetve Zayden, hiszen mögötte jött és majdnem elesett abban, ahogy Theo nyomott egy satuféket közvetlen előtte.

-Sky! Te itt?!-kérdezte döbbenten, mire felnevettem.

-Őszintén várom azt a pillanatot, amikor valaki nem kap szívrohamot attól, hogy itt lát...-mondtam mosolyogva, nevetős hangon, majd beleharaptam a szendvicsembe.

-Jajj, én nem azért mondtam, örülök, hogy látlak, csak meglep!-kezdett el magyarázkodni de ezen csak felnevettem.

-Én is örülök, hogy látlak"-mondtam mosolyogva miközben lehuppantak a kanapéra.

-És hogyhogy itt vagy?-kérdezte zavartan, mire válaszoltam volna, de Zayden beelőzött.

-Jézus, hagyjátok már szegényt enni!-akadt ki, amin én felnevettem.

-Jólvan na...-motyogta Theo.

-Majd elmesélem...-mondta, mire csak mosolyogva bólintott egyet, majd elkezdtek beszélgetni. Már befejeztem a reggelimet, csak a kávémat iszogatom, amikor hirtelen kopogtak az üvegajtón, ami a hátsó kertre néz.

-Kinyitnád, Szivi?-kérdezte mosolyogva és rám is kacsintott. Én nem értettem, de persze elindultam.

-Na most ki nem hagyja békén?!-kérdezte Theo halkabban. Ez a hatalmas ablak előtt van két függöny. Egy áttetsző fehér, amilyen nekem is van az erkélyem előtt és egy sötétítő. A sötétítő el van már húzva, éppen ezért miután elhúztam a fehéret hatalmasat dobbant a szívem.

-Sziasztok!-köszöntem mosolyogva, miután elhúztam az ajtót.

-Úristen, Sky! Szia!-köszönt lelkesen Nora, mire már szorosan megölelt és én is őt üdvözlésként és még el is kezdtünk dölöngélni egyik lábunkról a másikra.

-Akkor jól láttam, hogy te vagy az...-mondta mosolyogva, miközben még mindig ölelt.-Jól telt az éjszaka?-kérdezte halkan a szemembe nézve a szemöldökét húzogatva.

-Nem is tudod mennyire...-motyogtam halkabban, de közben fél szemmel Erick reakcióját figyeltem, hiszen ő közelebb állt, mint a többiek, éppen ezért hiába beszéltünk halkabban, ő hallhatta, de ezután már félre álltam az ajtóból és beengedtem őket is. Hangosan köszöntek egymással a többiekkel, mire én csak elmosolyodtam, majd miután visszahúztam az ajtót, na meg persze a fehér függönyt, visszamentem a konyhába, megittam a maradék kávémat, majd odaléptem a mosogatóhoz, ahol találtam egy bögrét és még egy tányért. Gondolom Zayden már reggelizett. Megfogtam a szivacsot, nyomtam rá egy kis mosogatószert, majd elkezdtem mosogatni. Éppen hogy csak végeztem az első tányérral hirtelen valaki hátulról magához ölelt és az állát a vállamra hajtotta.

-Mit csinálsz?-kérdezte halkan és mosolyogva.

-Elmosogatok.-feleltem mosolyogva, miközben egy kicsit felé fordítottam a fejem.

-Tudod, hogy nem kellene, ugye? Én is el tudok...-mondta mosolyogva.

-Te csak menj szépen vissza beszélgetni a többiekkel, engem pedig ne gátolj le a munkában...-mondtam, miközben hátrébb hajtottam a fejem, csakhogy így már valósággal az ajkaira duruzsoltam a szavakat.

-Szeretnél műsorozni, vagy inkább hagyjuk most még?-kérdezte, mire egy kicsit leolvadt a számról a mosoly.

-Persze, csinálhatjuk...-mondtam és magamra erőltettem egy mosolyt.

-Oké.-suttogta Zayden, majd sietve nyomott egy puszit az ajkaimra.-És nem azért vagy itt, hogy takaríts, remélem tudod...-motyogta az ajkaimra, mire csak egy őszinte mosollyal megforgattam a szemem.

-Remélem tudod, hogy ez engem pont nem érdekel...-motyogtam én is az ajkára a szemembe nézve, mire csak elmosolyodott, majd lágyan megcsókolt, miközben teljesen magához ölelt. Olyan szenvedélyes volt és gyengéd és finom... Éreztem, hogy meg remegnek a lábaim és végigfut a testemen egy jóleső borzongás, miközben egy hihetetlenül halk nyöszörgés futott ki a torkomon, de erre Zayden csak pimaszul elmosolyodott.

-Mondtam én, hogy be vagy rám gerjedve...-morogta az ajkamra, de mielőtt bármit is mondhattam volna, megfogta az állam, majd jó erősen és hosszan nyomott az ajkaimra egy puszit, amin én csak felnevettem.

-Tiszta hülye vagy...-nevettem, mire csak elengedett, de persze nem ment el anélkül, hogy nem csapott volna rá egy nagyot a fenekemre.-Utállak!-morogtam halkan a szemébe nézve.

-Én is téged, Bébi!-mondta hangosabban, de a többiek úgy fordultak felénk, mintha egy ,,Szeretlek!"-et viszonzott volna.

Theo és és Nora arcán egy hatalmas mosoly ült ki, Codyről egy ,,Istenem, csak engem menekíts meg ettől az állapottól" arckifejezés, Erick... Erick pedig majdnem elhányta magát. Én ettől a reakciótól egy hatalmas mosollyal fordultam vissza és mosogattam el azt a néhány dolgot, ami még vissza volt, majd miután az utolsó dolog is bekerült a csepegtetőbe elindultam feléjük. Hatalmas kanapéja van Zaydennek, mintha tudatosan választott volna ekkorát, hogy mindenki kényelmesen elférjen rajta. Ez így is volt. Erick mellett szorosan ott ült Nora, egy kicsit arrébb mellette Theo, mellette Cody, és ezen a kicsi kinyúló részen pedig Zayden. Nem ültek szorosan egymás mellett, a fiúk egy kicsit kényelmesebben is, enyhén széjjelebb tett lábakkal, nem úgy mint Nora összekulcsolt lábakkal, viszont bajba ütköztünk, vagyis ütköztem, ugyanis nem maradt szabad férőhely. Éppen, hogy megálltam Zayden mellett, hogy megkérhessem halkan, hogy egy kicsit csusszanjon már arrébb, én meg majd valahogy elegyensúlyozok a kanapé szélén, éppen magyarázva valamit arról, hogy az új számukban mennyire hülyén hangzana, ha a lábdobbal triolákat ütne, miközben a kezével meg nyolcadokat, amit amúgy Erick akar nagyon ráerőltetni, rám sem nézve, gyengéden átkarolta a derekam, majd lehúzott az ölébe. Én ezen elmosolyodtam, majd a hozzá közelebb lévő kezemmel átkaroltam a nyakát a másik kezemet pedig a mellkasára simítottam. Láttam, hogy Nora mosolyogva nézte végig, a srácok viszont túlságosan el voltak foglalva azzal, hogy ahogy én kivettem, Zaydennek igazat adnak, viszont Erick nagyon akadékoskodik...

-Erick! Egy pillanatra hallgass már rám! De most úgy őszintén! Miért nem látod be, hogy ez hülyeség! Lehet, hogy van olyan zene, amihez menne, de ehhez nem!-mondta egy kicsit feszültebben mire Erick csak sóhajtott egyet idegesen.

-A te fejedben még nem hallod rendesen, azért mondod azt, hogy hülyeség!-védekezett Erick, mire Zayden még feszültebb lett, de hirtelen feljebb húzott a lábán.

-Bocsi Bébi..-hadarta halkan.-Erick! A te fejedben nincs jól meg a ritmus! Ha azt ütném amit kérnél az ez lenne...-mondta mérgesebben, majd a lábával elkezdett dobolni a talajon egy ritmust és a kezével is elkezdett egy másikat ütni a térdén. Gondolom ahogy mondták is a lábával triolákat ütött, a kezével meg a nyolcadokat. Soha életemben nem tanultam zenélni, úgyhogy igazából nem tudtam egész eddig, hogy miről beszélnek.-Dúdold hozzá a dallamot!-kérte Zayden, Erick pedig duzzogva, de megtette.-Ugye, hogy nem jó?-kérdezte idegesen, mire Erick csak fújtatott egyet.

-Olyan mintha elaludnál közben...-mondtam halkabban, mire rám kapta Zayden a tekintetét, de azonnal el is mosolyodott.

-Pontosan! Ez egy tök jó dallam, de ehhez valami ütősebb, és pörgősebb dob kell alá, mintsem ez! Ez tényleg úgy hat, mintha minden egyes ütemmel elkésnék egy negyeddel, ráadásul őket is csak behülyítjük vele...-mondta, miközben a két gitárosra mutatott.

-Ezek nem is triolák...-duzzogta Erick, mire Zayden felröhögött.

-Akkor mi a faszom?-kérdezte nevetve, mire Theo és Cody is felnevetett.

-Igaza van haver, ezt a témát jegelni kéne...-mondta Cody.

-Az biztos, hogyha nekem lábdobon végig triolákat fog játszani, én úgy el leszek késve, hogy már rég lejöttetek a színpadról, mikor én még csak a dal felénél fogok járni...-hadarta pánikolva Theo, amin felnevettünk. Igen, annyit azért már megtanultam, hogy rengetegszer azért a dallamban Zayden a biztos pont. Ő adja szinte mindig meg a tempót, ráadásul segítség is Theoéknak, hiszen nála talán a legjobban kivehető, hogy mi a tempó.

-Jó, legyen!-adta be a derekát Erick.

-Elég legyen, ha nem tűnt volna fel éppen vakációzni vagytok, úgyhogy nem akarok több munkával kapcsolatos dolgot meghalani!-vágott közbe Nora, amin én halkan felnevettem.-Inkább beszéljünk a ma esti bálról!-mondta izgatottan Nora, de én ennek a téma hallatán csak összehúztam magam és jobban Zayden mellkasához bújtam. Biztos érzékelte, éppen ezért nem lepett meg, hogy lágyan még jobban magához ölelt és gyengéden elkezdett simogatni a hüvelykujja apró mozgatásával. Nem azt mondom, hogy minden bajom eltűnt, de legalább azután nem húztam úgy össze magam, mint egy kiskutya, amikor vihar van odakint.

-Jézusom, éjjel nappal erről beszélsz...-sóhajtotta panaszosan Erick, mire a többiek felnevettek, nekem viszont egy kis gombóc nőtt a torkomban.

-Mikor induljunk?-kérdezte Nora nem foglalkozva Erickel.

-Én nem akarok pont időben odaérni, egy kicsit késhetnénk...-sóhajtotta Cody, mire azért már elmosolyodtam, hiszen úgy beszél, mintha a kivégzésére menne... Ha tudná, hogy engem ölnek majd meg...

-Határozottan támogatom!-mondta Zayden.

-Jó, akkor mivel alapból legalább fél órás lenne az út, induljunk negyvenkor és lesz egy legalább 10 perces késésünk.-mondta Nora.

-Nem lehetne több?-sóhajtotta Theo szenvedve.

-Kisszívem, nem itt élsz, amióta az eszedet tudod? A GPS szerint fél óra. A forgalomtól szerinted tényleg annyi időbe is fog telni?-kérdezte Nora kiakadva, mire csak felnevettünk.

-Igazad van...-sóhajtotta Theo.

-De ha Ronan kiakad, én rátok fogom az egészet!-mondta komolyan Erick, amin a többiek felnevettek, én pedig csak elmosolyodtam.

-Ugyan már... Egy mindenkiért, mindenki egyért!-mondta büszkén Cody.

-Feltűnt, hogy csak zenészek vagyunk, nem pedig muskétások, ugye?-kérdezte kiakadva Erick, amin már én is felnevettem