-Zayden! Nem viheted el a lányomat! Hallod!-üvöltött apa, de mi lehagytuk. 1 éve műtötték a térdét, azóta a lépcsők eléggé nagy ellenségei lettek, úgyhogy ott tudtunk egy kis előnyt kovácsolni. Sietve megkerültem a kocsit, majd már be is ültem az anyósülésre, Zayden pedig bedobta hátra a bőröndömet, majd már be is ült a vezető ülésbe. Éppen, hogy csak becsukta az ajtót, már el is fordította a kulcsot, a motor mélyen felmorgott, majd már ott sem voltunk.-Zayden! Állj meg! Sky! Nem mehetsz sehova! Kurva gyorsan gyere vissza!-ordította, de mi addigra már a kapunál voltunk. Az őr nem merte Zaydent nem kiengedni, úgyhogy már ki is fordult az útra.

Olyan erősen markolta a kormányt , hogy az ujjai elfehéredtek, én pedig úgy ziháltam, mintha maratont futottam volna és akkor.. Mintha összedőlt volna egy kártyavár és meghasadt volna a szívem... Ismét feltört belőlem a zokogás. Nem akartam, hogy Zayden így lásson, így a tenyerembe temettem az arcom, és esküszöm, próbáltam visszafogni, de nem ment, viszont ekkor megéreztem, egy meglepően lágy érintést a combomon. Lassan elvettem a szemem elől a kezemet és ekkor megláttam, hogy Zayden a kezét lágyan a combomra helyezte, majd bátorítóan egy kicsit meg is markolta, de éppen hogy csak. Nem mondott semmit, még csak rám sem pillantott, de a érintése, egyszerűen megkönnyebbítő egy érzés volt! Igaz, hogy tovább szipogtam, de nem zokogtam már úgy annyira, Zayden viszont valósággal fortyogott. Nem volt az érintése se túl erős, vagy durva, tényleg kellemes volt, viszont az arca... A tekintete.. Mindent elárult!

Nekem valósággal egy pillanat alatt eltelt az út és már meg is érkeztünk a hatalmas kovácsoltvas kapuig. Az őr, mikor meglátta Zayden autóját, már ki is nyitotta a kaput, majd gurult tovább. A srácok házai egy kicsit érdekesebbek. Mind a négyen egy kétemeletes gyönyörű szép házban laknak. Különbözőek, természetesen, de az érdekesség az, hogy ,,egy kerítésen belül" van a négy ház. A hihetetlenül széles beálló Először az első kettő ház előtt halad el, első ház Erické, második Theo, majd az út felkanyarodik Theo háza mellett, elhalad Codyé előtt, ami Theo fölött van, majd követve házat elkanyarodik jobbra, egészen az utolsó házig, ami Zaydené... Tisztességes távolságban vannak a házak egymástól, ráadásul van egy emelkedő is. Zayden miután felért az emelkedőn elfordult jobbra, haladt tovább, a háza garazsához, majd beállt. Éppen hogy csak befér a Raptor a Dodge mellé. Miután kiszálltunk, Zayden a kezébe fogta a bőröndömet, majd néma csendben elindultunk ki a garázsból. Miután kiléptünk megnyomott egy távirányítón egy gombot, majd már el is kezdett lecsukódni. Mindössze néhány lépést kellett tenni, hogy elérkezzünk a bejárati ajtóhoz. Zayden nem zárta be a házat, ezért könnyedén benyitott.

Igaza volt korábban, nála még sohasem jártam. A külsejét láttam már ezerszer persze... Sötétebb barna falak, hatalmas ablakok... De belül... Belül még soha, éppen ezért nem bírtam megállni, hogy ne nézzek azonnal körbe.

Egy hatalmas nyitott térbe érkeztünk. Szemben velem jó néhány lépésre van a sötét szövetű kanapé, balra nézve, előtte pedig persze jó néhány lépéssel arrébb a tévé, ami a falra van felszerelve, alatta pedig egy hosszú kis tévés szekrény, ami mellett természetesen helyet kaptak a hangfalak. A hely jobb oldalában van kialakítva a konyha. Egy pult húzódik ki a szembe lévő falból, ameddig a konyha is tart, így az ,,válassza" el a két helyiséget egymástól, de ezt leszámítva tényleg teljesen nyitott. A konyha előtt, mellettem jobbra messzebb van egy kisebb étkező asztal. Kisebb mint a miénk. Mondjuk megértem, hiszen Zayden egyedül él, éppen ezért szerintem elég lehet neki bőven ez a 6 személyes tölgyfa asztal. A parketta sötét színű, de tökéletes kontrasztot adnak a bézs színű dolgok, például a kanapé alatti szörmés szőnyeg, a tévészekrény, az étkezőasztalon hosszában végig futó keskeny kis díszterítő, a székek és a konyha területén elhelyezett krém színű csempe a parketta helyett. Bal oldalt még van három ajtó, mind a három sötét színű ajtók.

Szemben, a nappalin túl van egy krémes színű márvány lépcső, fekete vaskorláttal szegélyezve. Az emelet szemmel láthatóan szemben van, ott pedig két ajtó van csak. Az emelet kinyúl a házon túl, és innen is jól látni, ahogy bézs színű oszlopok ,,tartják" a hátsó udvarban lévő terasz szélén az emeletet. Persze, hogy lehet látni, hiszen a túlsó oldali fal, a lépcső és a konyhapult közötti terület üvegből volt és egy csúszó ajtóval lehet kimenni az udvarba.

-Az első egy vendég mosdó, a második egy mini edzőterem, a harmadikban a zenéléshez szükséges dolgaim vannak...-mondta halkabban, miközben a három földszinti ajtóra pillantott. Én csak bólintottam egyet, majd elkezdett tovább vezetni, egészen fel a lépcsőig. Engem bevallom, egy kicsit meglepett ez a rend és harmónia, ami itt fogadott. Zayden az a férfi, aki körül mindig van egy kis felfordulás, és aki tipikusan cikiz a karácsonyi pulcsékért... Ő ilyen, de egyszerűen szerintem a padlóról enni lehetne, olyan tiszta, az étkező asztalon pedig hosszában végig futott egy kis bézs színű keskeny terítő, valamint a díszpárnákon a kanapén is olyan párnahuzatokat kapott, ami tökéletesen illik a ház stílusához.-A túlsó egy vendégszoba, viszont nem rég amikor volt az a nagy vihar, elmozdultak a tetőn a cserepek és elég rendesen beázott, úgyhogy újra kellett festetni... Először a tetőt tetettük rendben, aztán jött ez, de nem lettek kész, én viszont egy kicsit szüneteltettem a munkálatokat, hogy ameddig otthon vagyok, addig legalább hadd legyen nyugalom...-magyarázta a végén pedig bólintottam egyet. Emlékszek arra a viharra... A turné kezdete előtt két nappal volt. Azt hittük le kell fújni a hazai koncertet. Nálunk is két fát gyökerestül csavart ki a vihar...-Mondanám, hogy leszedem a zsákokat, de egyrészt túl poros van, és a festék szagtól reggelre kimúlnál, annyira fullasztó, úgyhogy...-mondta, miközben azért benyitott. Minden a szoba közepére lett tolva és le lett fóliázva, de igaza van... Áll a por és alig lehet levegőt kapni.-Úgyhogy marad a szobám...-mondta, majd visszalépett és benyitott az első ajtón. Na ez már tényleg csoda szép volt. A falak közép-sötét barnák voltak, a parketta viszont teljesen sötét barna. Ahhoz a falhoz volt igazítva az ágy, amin az ajtó is van. Világos fa kerete volt és sötét szürke huzat volt rajta. Mindkét oldalán volt 1-1 éjjeliszekrény. Az ágy előtt néhány lépésre volt egy magasabb tévé komód, azon pedig helyet foglalt egy tévé. A szoba jobb oldali falához igazítva voltak a szekrények és komódok. Bal oldalt csak egy ajtó volt, viszont ami igazán lenyűgöző volt, az a hatalmas ablak, amiből lényegében a szemben lévő fal állt. Hihetetlen kilátás volt! Pont szemben ment le a nap, amitől aranysárga és narancssárga volt az ég. Előttünk, kicsit lejjebb viszont ott volt Erick háza. Az övé pont tükrözve van, hiszen a ház másik oldalán van az út, így megfordul az egész. Zayden szobájából, ha közelebb megyünk az üveghez, tökéletesen be lehet látni Erickék hálószobájába és ha valaki tőlük is közel lenne az ablakhoz, akkor ők is látnának, ha néhány lépésre lennék az ablaktól, de annál beljebb nem a szintkülönbség miatt...

-Gyönyörű a házad...-motyogtam halkan és a sírástól kicsit rekedtes, karcosabb hangon. Ő csak szerényen és halványan elmosolyodott.

-Köszönöm...-motyogta halkabban.-Hát bevallom, tanácstalan vagyok...-sóhajtotta egy kis idő után.-Szeretnéd, hogy a kanapén aludjak?-kérdezte zavartan, miközben megvakarta a tarkóját. Megértem, hogy most egy kicsit tanácstalan, hiszen eddig egyszer sem aludtunk együtt csak úgy... Ahhoz képest, hogy egy hónapja megy, elég kevésszer, ami azt illeti... Mindig vagy azért, mert éppenséggel részegen nála aludtam el, vagy Nora falazása miatt apu előtt, amikor azt mondta, hogy akkor is pizsipartit tartunk, vagy pedig mert annyira lefárasztottuk egymást, hogy már nem volt energiám vissza battyogni a szobámba, de a lényeg, hogy valami mindig volt. Most viszont nincs.

-Dehogy is, nem kell... Nem szeretnélek kitúrni a saját szobádból...-motyogtam miközben borzalmasan zavarban voltam. Ő erre csak bólintott egyet, de a csendet a hasam halk korgása szakította félbe. Én azonnal a hasamra kaptam a kezem, de Zayden ezen csak lágyan elmosolyodott.

-Kérsz valamit enni?-kérdezte, de én hiába néztem fel rá, nem mondtam semmit. Ő csak elmosolyodott, a bőröndömet csak az ágy mellé tette, majd hirtelen elkapta a csípőm, átkarolt, majd elindult velem le.-Nem akarom, hogy furán érezd magad, azt akarom, hogy az legyen a fejedben, mintha otthon lennél.. Ha leszeretnél zuhanyozni, akkor zuhanyozz, ha wellnessezni akarsz a kádban, akkor wellnessezz, ha valami filmet akarsz nézni a tévén, akkor filmezz, ha aludni szeretnél, aludj, ha éhes vagy, egyél...-mondta lágyabb hangon, miközben felnéztem rá, de ő nem nézett le rám. Én erre csak egy aprót bólintottam, majd haladtunk tovább.-Ülj csak le.-mondta, én pedig odaléptem a pult előtt lévő bárszékekhez, ahonnan tökéletesen ráláttam a konyhára, ahol Zayden elég otthonosan mozgott.-Mit kérsz? Tudok szolgálni rántottával, szendviccsel, melegszendviccsel, müzlivel, de van még az ebédből maradékom is!-mondta mosolyogva, miközben félig bebújt a hűtőbe, majd a kezében egy jénai tállal fordult felém. Én döbbenten néztem rá. Elég guszta...

-Ez micsoda?-kérdeztem, mire elmosolyodott, majd becsukta a hűtőt.

-Igazából én sem tudom mi a rendes megnevezése, de kurva finom! Tulajdonképpen rizs, csirkemell, meg fűszeres tejföl össze van kavarva, a tetejére pedig sajtot kell reszelni!-mondta, miközben letette elém, és a gránit pultra könyökölt. Tényleg nagyon jól nézett ki...

-Áhh, nekem elég csak egy szendvics...-mondtam halkabban. Most vagyok itt nála először, nem akarom, hogy most csak miattam megmelegítse újra, meg aztán ki enni sem akarom a kajájából... A fele adag még megvan, úgyhogy gondolom holnap tervezte elfogyasztani a másik felét... De ekkor ismét megkordult a gyomrom.

-Emlékszel, hogy tegnap nem igen hagytál más lehetőséget, és megetetted velem azt a hülye cukkinis valamit...-kezdett bele, miközben már itt sem volt és a szemben lévő felső polcból kihalászott két tányért, majd letette a pultra. Én ezen csak halkan felnevettem.

Igen...-motyogtam mosolyogva.

-Na attól tartok, nagyon most neked sincs választási lehetőséged...-mondta, miközben odafordult a csepegtetőhöz, elvett egy szedőkanalat, majd már szedett is az egyik tányérba, majd a másikba.-Csak azért kérdeztem, és tettettem azt, hogy van választási lehetőséged, hogy jól nevelt ficsúrnak tarts...-mondta ártatlanul, miközben betette az egyik tányért a mikróba.-Sikerült?-kérdezte, miközben egy pimasz mosollyal lopva rám pillantott, de megfogta közben a tálat, majd elindult vele vissza a hűtőhöz.

-A jól nevelt része igen, a ficsúrosság nem annyira...-mondtam, mire hatalmasat sóhajtott.

-Hál' Istennek!-sóhajtotta megkönnyebbülten, amin felnevettem.

-Na végre!-mondta mosolyogva, miközben rám pillantott.

-Mi az?-kérdeztem zavartan, de még mindig egy hatalmas mosollyal az arcomon.

-Végre rendesen mosolyogsz...-mondta rám pillantva, mire és kislányos zavaromban elkaptam inkább a tekintetem, de pont ekkor jelzett a mikró, hogy kész. Zayden odalépett, miután a kezébe fogta a másik tányért. Ami bent volt, azt kiszedte, majd berakta a helyére a másikat. Miután azt is elindította a már megmelegítettet oda rakta elém, de egyből visszalépett a szekrényekhez, majd kihúzott egy fiókot. Elővett egy szalvétát, félbehajtotta, majd előkapott egy villát is, majd elindult vissza. A tányér mellé letette a szalvétát, rá a villát, de már ismét visszafordult.-Mit kérsz inni?-kérdezte, miközben az egyik felső szekrényből elővett egy poharat.-Van gyümölcslevem, szénsavas narancs, kólám, mentes és bubis vizem...-kezdte el sorolni, miközben bepillantott a hűtőbe.

-Jó lesz a mentes víz.-mondtam, majd már meg is fogta az üveget, a csípőjével vissza lökte a hűtő ajtaját, majd elindult felé. Letette a poharat, majd töltött. Én csak ámultan bámultam.

-Mi az?-kérdezte mosolyogva.

-Ha csődbe menne a zenekar, komolyan elgondolkodhatnál a vendéglátásban...-mondtam, mire halkan felnevetett, de ekkor kész lett a másik adag enni is. Magának is gyorsan megterített, majd leült mellém a pulthoz és csendben elkezdtünk enni.

-Na?-kérdezte mosolyogva.

-Ez valami isteni!-motyogtam döbbenten teli szájjal, mire halkan felnevetett.

-Köszönöm.-mondta szerényen, de ekkor nagy szemekkel ránéztem.

-Váj! Ezt te csináltad?!-kérdeztem meg döbbenten, mire csak mosolyogva bólintott egyet.

-Ez ennyire meglepő?-kérdezte mosolyogva

-Nem... Vagyis hát igen... Azt hittem jár valaki főzni, meg takarítani, mosni... Érted.-mondtam, mire halkan felnevetett. Azt tudom, hogy Ericknél ott van Nora, ő intézi a dolgokat, és azt is stabilan tudtam, hogy Codyhoz és Theohoz is jár valaki. Zayden volt az egyetlen akinél nem tudtam, hogy is vannak a dolgok, de inkább arra következtettem, hogy valaki biztos megcsinálja helyette a házi munkát. Az, hogy nem, az borzalmasan meglepett!

-Te vagy az első nő aki betette ide a lábát...-mondta, mire döbbenten elmosolyodtam.

-Ezt nem mondod komolyan...-motyogtam, mire ismét felnevetett.

-Érezd magad megtisztelve.-mondta, majd evett egy falatot, de ezután én is visszafordultam.

Egyszerűen tényleg valami isteni volt! Mivel apuval ma egész nap veszekedtünk, akárhányszor meglátott, ezért lényegében csak reggelizni reggeliztem... Most is csak azért mentem ki a szobámból mert már otthon elkezdett korogni a hasam és akartam volna valami kaját szerezni, de azonnal elkezdte valósággal üvölteni a magáét, úgyhogy inkább hagytam és vissza rohantam a szobába. Hihetetlen éhes voltam már és ez a valami is tényleg nagyon finom volt, úgyhogy az utolsó falatig megettem. 

Sziasztoook!

Itt is a kövi rész, remélem tetszik és ha így van, akkor kérlek jelezd egy vote vagy egy komment formájában.

Ui.: Nagyon szépen köszönöm a válaszokat, nagyon kedvesek vagytok, igazán örülök hogy tetszik ez a történet is!❤