-Őszintén megvetlek és lassan kezdelek meggyűlölni is!-mondtam lazán a szemébe nézve, mire csak hangosan felnevetett, de én már ott sem voltam.

...

-Kérsz enni valamit, ameddig száradnak a ruháid?-kérdeztem, miközben leértünk lépcsőn. Tekintettel arra, hogy lényegében egyedül a rövid nadrágja száraz, hiszen csak az volt egész végig kint a medence mellett kint a kövön a napon, ezért csak azt tudta visszahúzni, de nincs baj, mert a többi ruháját gyorsan kiterítettem az erkélyen lévő kis mini asztalra, hiszen előbb szárad meg ezen a tűző napon, mintsem szerintem egy szárítóprogram alatt.

-Eh...-felelte, eme remek tartalmas választ.

-Gyümölcs levessel tudok szolgálni, valamint egye fene, kaphatsz a tésztámból is... Huh, ne is mondj semmit, te ha kérsz, ha nem, én eszek!-mondtam, miközben lelkesebben elkezdtem a konyha felé lépkedni, megelőzve Zaydent, de amikor elhaladtam mellette rácsapott egyet a fenekemre. Jelenleg rajtam egy egyszerű, spagetti pántos trikó van és egy rövidnadrág, ő meg hát egy kissé félmeztelenül, egy rövidnadrágban mászkál.

-Te nem vagy rajta az étlapon?-kérdezte pimasz mosollyal az arcán.

-Éppen hogy most keltél ki az ágyamból, mi többet akarsz még?!-kérdeztem értetlenül, mire halkan felnevetett.

-Ha valakivel jó a szex, akkor sose elég belőle...-mondta, mire egy hatalmas mosollyal az arcomon toppantam meg és fordultam felé.

-Akkor ez most egy bók akar lenni?-kérdeztem egy fülig érő mosollyal.

-Hát meg teszed...-mondta lezserül, mire csak sértődötten eltátottam a szám.

-Lehet menni máshoz is ám...-mondtam, majd már meg is fordultam, de ekkor csak halkan felnevetett, de nem mondott semmit, csak csendben követett. Tudom, hogy csak szívja a vérem...-Na mit kérsz?-kérdeztem, miközben lelkesen kitártam a hűtőt. Mivel akkora mint egy hegyomlás ezért mögülem, a fejem fölött elnézve tökéletesen láthatta a hűtőnk kínálatát.

-Nem kérek semmit Szivi, de azért köszönöm.-mondta, mire csak megvontam a vállam.

-Ahogy szeretnéd, de én akkor is eszek...-mondtam, miközben elővettem a tésztámat és felraktam egy nagyon kicsit melegedni, hiszen hidegen nem olyan az íze.

-Csak nem elfáradtál, hogy így megéheztél?-kérdezte csipkelődve, miközben lazán leült a pulthoz.

-Én tényleg nagyon meg foglak egyszer csapni!-mondtam oda sem figyelve, miközben előszedtem egy tányért.

-Ez mi?-kérdezte halkabban, mire döbbenten kaptam fel rá a fejem.

-Te még nem ettél tejszínes, cukkinis tésztát?!-kérdeztem döbbenten, miközben még a kezem is megállt a levegőben. Ő ezen csak lazán halkan felnevetett.

-Bébi, utálom a cukkinit!-mondta mosolyogva a szemembe nézve, mir en csak egy ,,Mivan?!" nézéssel néztem rá.

-Jó, oké, van ahogy én se szívlelem, de ez isteni!-nyüszítettem, de ismét felnevetett.

-Kötve hiszem...-mondta halkabban.

-Oké, Goss! Legyen!-mondtam dacosan, miközben odaléptem a szerényhez és kiszedtem még egy tányért.-Kihívás elfogadva!-mondtam, miközben megkavartam a tésztát.

-Szivi, én tényleg nem kérek...-nyüszítette, mintha csak egy kisgyerekbe szeretnék beletuszmákolni brokkolit vagy spenótot.

-Nézz rám, úgy nézek ki, mint akit érdekel?-kérdeztem csípőre tett kézzel felé fordulva, mire tényleg egy pimasz mosollyal az arcán végig mért.

-Nem, sokkal inkább úgy, mint akit teljesen kielégítettek néhány perce!-mondta a szemembe nézve, mire éreztem, hogy elpirultam, mire csak felmutattam a középső ujjam, de vissza is fordultam a kaja felé, majd ismét meg kavartam, de már késznek is tituláltam.

-Irdatlan szemtelen vagy!-morogtam az orrom alatt, miközben szedtem, de ő csak felnevetett.

-Ez is bele tartozik a szexepilembe...-mondta könnyedén, de közben a két kezembe véve a tányérokat elindultam felé.-Ezért is nedvesedsz be tőlem mindig ennyire!-mondta pimaszul, mire csak nagyon csúnyán néztem rá, majd miután letettem mindkét tányért, hátulról fejbe kólintottam.

-Nem beszélünk így az asztalnál!-szóltam rá, miközben még vissza siettem villákért, hiszen elfelejtettem őket.

-Ez csak egy pult, nem asztal. Az asztal ott van!-mondta határozottan, miközben a háta mögé bökött, hiszen az étkező asztal tényleg a túlsó oldalt van.

-Itt eszel? Itt eszel! Úgyhogy fogd be!-mondtam, miközben odaadtam neki a villáját, de ő csak elhúzta a száját.

-De én ezt nem kérem! Nem akarok tiszteletlen lenni, de nekem ez nem kell!-nyöszörögte fájdalmasan.

-Egy kis tészta és zöldség nem fog ártani, Mr. CsakHústEvő!-mondtam, mire halkan felnevetett, majd elkezdte birizgálni, de én nem fogtam vissza magam és ettem egy jóleső falatot. Amint megéreztem az ízét jólesően nyögtem fel, mire csak döbbenten és mosolyogva nézett rám.

-Azért el ne élvezz...-mondta, majd mivel mellette ültem, ezért könnyen tudtam ismét egy kicsit fejbe kólintani.

-Megmondtam ne beszélj így!-mondtam az összes nőiséget kizárva magamból, teli szájjal.-Egyél!-mondtam szigorúan, miután lenyeltem a falatot és a villámmal a tányérjára böktem. Hatalmasat sóhajtott, de végül csak elkezdett a villájával összeszedni egy nagyon kicsi adagot, még kóstolónak is túl keveset. Én próbáltam nem odanézni, inkább a saját tányéromra koncentrálni, de nagyon izgultam, hogy mit mond! Tisztára olyan, mintha én főztem volna és az én főztömre mond ítéletet. Lassan emelte fel, miközben még utoljára sóhatott egy aprócskát saját maga bátorításaként, de ezután végre megkóstolta. A szeme pillanatokon belül kitágult döbbenten.-Én megmondtam...-motyogtam halkan ártatlanul, mire elmosolyodott és rám nézett.

-Ez tényleg nagyon jó!-mondta döbbenten, mire csak halkan felnevettem, de ezután már csak csendben ettünk tovább.

...

-Őszintén Zayden, miért jöttél át?-kérdeztem halkabba, miközben visszamentem a szobámba, kezemben a terasz asztaláról összeszedett ruháival.

-Mert nem válaszoltál.-mondta, miközben átnyújtottam neki.

-Én azt értem, elsőre is értettem, de attól mert nem válaszoltam, még soha sem jöttél át azonnal! Hányszor volt olyan, hogy a nap elején írtál, én pedig csak estefelé tudtam válaszolni, mert megállásom sem volt azon a napon?-kérdeztem, miközben elfordultam és elkezdtem kifelé nézelődni, miközben elkezdett felöltözni.

-Igen, de korábban csak a zenekarral kapcsolatban írtam, szökőévente egyszer, miközben tudtam, hogy világbéke van nálatok, de most szinte kitört a harmadik világháború, te meg lemásztál a térképről...-mondta, mire döbbenten bámultam magam elé.-Aggódtam...-tette hozzá irdatlan halkan motyogva, mire még döbbenten kezdtem magam elé bámulni.

-Tudod jól, hogy az apám soha sem bántana...-motyogtam én is halkan, de ekkor hirtelen a semmiből megéreztem az illatát és egyszerűen megmagyarázhatatlanul tudtam, hogy ott áll a hátam mögött. Szerintem egy lépésnyi távolság sem lehet köztünk.

-Tudom, hogy soha sem ütne meg, de már megtanultam, hogy mennyire érzékeny a lelked és mondhatni már bőven mondhatott volna olyat, ami teljesen földhöz vágott volna...-mondta, hihetetlenül mély hangon, miközben végigsimított a felkaromon, de ezután már ellépett mögülem. Szinte majdnem fenékre huppantam attól, hogy hirtelen eltűnt.

-Nem vagyok olyan gyenge, mint ahogy te azt hiszed...-motyogtam halkan, miközben megfordultam. Éppen a pólójába bújt be.

-Egy szóval sem mondtam, hogy gyenge lennél.-mondta határozottan.-De ígérd meg, ha bármi van, hívsz!-mondta komolyan a szemembe nézve.

-Nem várhatom el, hogy minden csúnya szónál átugorj!-mondtam, miközben elkezdtem inkább a parkettát elemezni.

-De elvárhatod, meg amúgy is.. 10 percre vagy autóval... Ez nem távolság!-mondta, mire csak tanácstalanul biccentettem egyet.-Ígérd meg!-mondta komolyabban.

-Ígérem, ha bármi van, szólok!-mondtam, mire helyeslően bólintott egyet, majd elindultunk le.

Zayden a Raptorával jött, de mégis gyermeki könnyedséggel fordult meg, majd elindult, viszont a kapu idő előtt kinyílt és be is gurult apu Astonja, pont amikor Zayden is elindult. Éreztem apu gyilkos tekintetét, ahogy Zaydenre pillantott, de szépen félrehúzódott, ahogy Zayden is, így szépen elfértek egymás mellett, majd Zayden ment, apu pedig megérkezett. De hogyhogy?! Még igen csak délután van, ő pedig úgy köszönt el, hogy a vacsorával ne várjam meg... Én bementem vissza a házba, hiszen már nyílt is a garázsajtó, majd elindultam a mosogatógép felé, hiszen csak a mosogatóba tettem a használt tányérokat és villákat, de már meg is hallottam a garázsból nyíló ajtó nyitódását, majd csukódását.

-Igazán megnyugtató, hogy amint elmentem otthonról, már át is hívod magadhoz...-mondta csípős hangon, mire nem mondtam semmit, csak sóhajtottam egyet. Magától jött, de persze ezt apunak nem kell tudnia.-Megtudhatnám, hogy mit keresett itt?!-kérdezte kiabálva, de ismét nem válaszoltam.-Máshogy kérdezem... Akarom tudni, hogy miért volt itt?!-kérdezte kiabálva, de én meguntam, a mosogatógépet is elindítottam, úgyhogy egy szó nélkül elindultam fel a szobámba.-Hozzád beszélek, Kislányom!-mondta, de az utolsó szót, hihetetlen gúnnyal ejtette ki. Én ismét nem mondtam semmit, csak felsiettem a szobámba. Miután beértem csak fáradtan bedőltem az ágyba, de a párnán hirtelen megéreztem Zayden illatát. Én csak behunytam a szemem, de ekkor hirtelen megrezdült a telefonom.

Zayden

Forduljak vissza?

Most nem mertem nem visszaírni, hiszen ha ismét átjönne, de úgy, hogy jelenleg apu is itthon van, abból csak baj lenne.

Én

Nem kell, minden rendben.

A válasz pillanatokon belül megérkezett.

Zayden

Mit csinál?

Én

Semmit, nem szólt egy szót sem, csendben elvan

Zayden

Még üzeneten keresztül is pocsékul hazudsz...

Én

Te pedig úgy irogatsz, hogy vezetsz, úgyhogy koncentrálj szépen inkább a vezetésre. Nem szeretném, hogy felborulj!

Miután elküldtem az utolsó üzenetet is nem jött rá válasz. A nap... Pedig borzalmasan lassan telt el, megspékelve vagy legalább 10 veszekedéssel és összeszólalkozással, mindössze néhány óra leforgása alatt.

...

-Azonnal gyere vissza! Még beszédem van veled!-kiabálta apu, mire én futó lépésekben kezdtem el sietni el a lépcsőn.

-Megmondtam, hogy hagyjál már békén!-kiabáltam vissza, miközben a könnyek patakokban szántották végig az arcom.

-Amíg az én házamban élsz, addig azt teszed, amit én mondok, most pedig kurva gyorsan állj meg és gyere vissza!-ordította, miközben a nyomomban volt, de én végre elértem az ajtómat. Azonnal becsaptam az ajtót, majd elfordítottam a kulcsot a zárban, de pillanatokon belül apu már el is kezdte tépni a kilincset, majd valósággal püffölni az ajtót.-Nyisd ki! Azonnal!-ordította, de én csak lerogytam az ágyra, miközben a zokogás még jobban elhatalmasodott rajtam.

-Hagyjál már!-kiáltottam, de ő csak tovább verte az ajtót.

-Nem zárhatsz ki! Skyler, azonnal nyisd ki ezt a kibaszott ajtót!-ordította, de hirtelen megéreztem, hogy a zsebemben a telefonom elkezd rezegni. Zokogva előhalásztam és kellett jó néhányat pislogja, mire eltűntek a könnycseppek a szememből és ezzel együtt a homályosság is.

Zayden

Mikor megláttam, hogy ki is hív, inkább kinyomtam. Most nem tudnék vele beszélni!

-Nem mondom még egyszer!-hallottam meg apu üvöltő hangját.

-Nem akarok veled beszélni, hagyj!-ordítottam zokogva, de ekkor ismét elkezdett rezegni mellettem a telefonom. Ismét kinyomtam.

-Leszarom! Fogd már fel, hogy ez így nem lesz jó neked!-ordította, miközben letöröltem az arcomról a könnyeket, de felesleges volt, pillanatokon belül, ugyanannyira eláztatta a könnyeim.

-Nem érdekel!-ordítottam vissza, de ekkor ismét elkezdett rezegni mellettem a telefonom. Ismét ő hívott. Tudom jól hogyha ismét kinyomom, addig fogja ezt csinálni, amíg fel nem veszem, úgyhogy nagyot sóhajtva a kezembe vettem, majd elindultam ki az erkélyre, miközben próbáltam összeszedni magam. Kívülről is nyitható az ajtó, úgyhogy visszahúztam magam mögött, hogy tompítsa a kiabálásokat.

-Na mi a helyzet a leglelkesebb rajongóval, hogy már nem kíváncsi rám?-kérdezte vidám és mosolygós hangon, de nem bírtam felszakadt a torkomból zokogás.-Héjj, héjj! Sky! Minden oké?-kérdezte meg azonnal komolyabban és sietve, de nem bírtam és tovább zokogtam.

-Apu teljesen meghülyült! Egész nap csak ordítozik velem, szid, meg nem hagy békén... A szobámból nem tudtam ma kitenni a lábam, mert amint meglát alsóhangon másfél órán át csak veszekszünk...-hadartam el zokogva, miközben furcsa hangokat hallottam a háttérből.

-Téged hibáztat?-kérdezte mérgesen és hadarva.

-Igen, de téged is folyamat szid, meg a zenekart... Tudod jól, hogy nem szokott velem csúnyán beszélni, de most ma elmondott mindenféle utolsó ribancnak.. Jó, nem ennyire nyíltan, szó szerint, de ez volt a lényeg. Még Amy előtt sem fogta vissza magát. Egész áldott nap kétszer tudtam csak kimenni a szobámból, mert azonnal belekezd. Most is éppen, hogy csak kimentem a konyhába már elkezdett üvöltözni, hogy felelőtlen vagyok, meg egy idióta, meg ilyeneket, aztán most meg itt dörömböl az ajtómon, hogy engedjem be, de már egyszerűen nem bírom tovább hallgatni. Amióta felkeltem azóta csak az ordibálások meg egymás becsmérelése megy... Itt van már lassan este 8 és maximum egész nap talán összesen ha 2 órára hagyta abba...-zokogtam, de ekkor meghallottam, mintha csapódott volna valami a háttérben a telefonban. Mintha egy ajtó lett volna.

-Mit beszéltünk meg, ha bármi van, mit csinálsz?-kérdezte idegesen.

-Felhívlak...-zokogtam, mire csak sóhajtott egyet.

-Pontosan Bébi...-mondta, de ekkor egy pillanatra elhallgatott, majd meghallottam a motorhangot.-Pakolj össze, átjössz hozzám!-mondta mérgesen, de már le is tette.

Megkérdezni sem tudtam hirtelen, hogy ez most mi, de ahogy kérte, vissza siettem a szobámba, előszedtem egy utazótáskát, majd valósággal elkezdtem belehajigálni mindent, ami csak eszembe jutott. Egy ölnyi ruhát bele dobtam, két marék fehérneműt, asszem sikerült a kis pipere cuccomat is bele dobnom, fogkefe, fogkrém... Teljesen összeszedetlenül dobáltam bele mindent, miközben a zokogástól még mindig csak homályosan láttam. Fogtam a telefontöltőt, és azt is bele akartam vági, de ekkor meghallottam egy nagyon mély dörömbölő motorhangot. Sietve odarohantam az erkélyajtóhoz, majd kinéztem és megláttam, hogy Zayden már itt is volt. Ez jóval kevesebb volt, mint 10 perc, amennyi normális esetben az út. Apu egész eddig dörömbölt az ajtómon és ordibált, de amint meghallotta abbamaradt, majd meghallottam, ahogy dübörgő léptekkel indul el az ajtó felé. Én még gyorsabban elkezdtem összeszedni a cuccomat, és tényleg még fejvessztettebben kezdtem el mindent belegyömöszölni a bőröndbe.

-Te mi a faszt keres itt?!-hallottam meg apám ordibálását.

-Kurva gyorsan hagyj békén!-hallottam meg Zayden mély, dühös hangját, majd már meg is hallottam, ahogy sietős és dübörgő léptekkel jönnek fel a lépcsőn.

-Hagyd békén és húzz el a házamból!-üvöltötte apu, Zayden erre viszont nem válaszolt semmit. Én már kész voltam asszem, csak le kellett volna csukni a tetejét, de sehogy sem akart teljesen lecsukódni. Lehet túl sok mindent gyömöszöltem bele. Lehet ha szépen rendezve, összehajtogatva pakoltam volna bele, akkor könnyedén beleférne de így... Ekkor viszont meghallottam két nyugodtabb, apróbb kopogást.-Megmondtam, hogy takarodj el innen!-morogta mérgesen apu , de közben én már fut lépésben odaléptem az ajtóhoz, majd elfordítottam a kulcsot. Azonnal kivágódott, majd sietve rontott be Zayden, mögötte pedig apu.

-Kész vagy?-kérdezte Zayden sietősen, de roppant mérgesen.

-Nem tudom össze cipzározni...-motyogtam, miközben tovább erőlködtem.

-Mi az, hogy kész vagy?! Kurvára nem mész sehova! Te az én lányom vagy! Neked itt az otthonod! Rohadtul nem hagyhatsz csak így itt!-kezdett el ordítani apu, de közben Zayden odalépett hozzám, rátenyerelt a bőrönd tetejére, majd hirtelen neki sikerült lenyomnia és már be is cipzárolta.

-Indulj!-morogta, miközben apu elé lépett, én pedig elindultam sietve az ajtó felé, miközben kezében a bőrönddel sietett utánam.

-Zayden! Nem viheted el a lányomat! Hallod!-üvöltött apa, de mi lehagytuk. 1 éve műtötték a térdét, azóta a lépcsők eléggé nagy ellenségei lettek, úgyhogy ott tudtunk egy kis előnyt kovácsolni. Sietve megkerültem a kocsit, majd már be is ültem az anyósülésre, Zayden pedig bedobta hátra a bőröndömet, majd már be is ült a vezető ülésbe. Éppen, hogy csak becsukta az ajtót, már el is fordította a kulcsot, a motor mélyen felmorgott, majd már ott sem voltunk.-Zayden! Állj meg! Sky! Nem mehetsz sehova! Kurva gyorsan gyere vissza!-ordította, de mi addigra már a kapunál voltunk. Az őr nem merte Zaydent nem kiengedni, úgyhogy már ki is fordult az útra.

Sziasztoook!

Itt is az új rész, remélem tetszett és ha ez így van, kérlek add tudtomra egy vote, vagy egy komment formájában.

Ui.: Nagyon szépen megszeretném köszönni, azoknak az olvasóknak a kommentjeit akik eddig töretlenül, szinte minden rész alá leírták véleméyeiket, de akik régebb óta követnek, vagy olvasták más könyvemet, azok tudják, hogy az elején általában megkérlek titeket, hogy őszintén (nem kertelve) írjátok le a véleményeiteket. Nos ennél a könyvnél ez elmaradt, de viszont most, hogy már elég jól bontakozik a történet és a szereplőket is egyre jobban megismeritek, kérlek, őszintén mondjátok el eddigi véleményeiteket. Ha negatív a kritika, az sem baj, szívesen olvasok minden észrevételt.

Köszönöm, ha megteszitek és azt is, hogy vagytok! A következő részég pedig legyetek jók...❤