-Készülődj, mert lassan indulnánk...-mondta, de erre már nem válaszoltam semmit, hiszen sietve becsuktam magam mögött az ajtót.

Az a mocskos szemétláda ellenem fordította azt, amit meséltem neki! Igen, mindig is álmodozó típus voltam, mindig is, már gyerekkorom óta vártam arra a hercegre, aki megjelenik egy lovon és megment minden baj elől, ami rám vár, hogy aztán boldogan élhessünk amíg meg nem halunk, de szemmel láthatóan a sors nekem más szerepet osztott! Egy olyan emberbe szerettem bele, akibe nem hogy nem lett volna szabad, de még csak meg sem érdemelte volna! Nem hiszem el, hogy így beszélt és így bánt velem! Miután annyi mindenen mentünk keresztül... Gúnyt űzött belőlem. Megalázott! És Zayden... Ő ennek az egésznek az alapja!

Esküszöm, eddig még csak fel sem tűnt, hogy nem akart úgy rendesen semmit sem tőlem, annak ellenére, hogy azért már egy ideje életbe lépett apu szabálya. Zayden az egyéjszakásairól híres! Hogy nem érdekli szinte soha semmi, de tényleg, csak az, hogy kapja meg amit akar. Nos, végülis megkapja, de mégsem úgy, ahogy azt mindenki gondolná...

Mi a baj velem? Nem lennék neki elég szép, vagy a testemmel van valami baja? Egész eddig tényleg nem éreztem, hogy bármi baj lenne velem és a külsőmmel, de ezek szerint mégis van, hogy Zayden ennyire nem akar igazán... Tudom jól, hogy nem kellene érdekelnie, és igazából hálásnak kellene lennem, hogy nem erőszakol rám egy olyan dolgot, amit lehet alapból sem szeretnék, de ezt hallani, azért mégis... Fáj! Nem is csoda, hogy most reggel is annyira semleges volt velem. Miért is kellene törnie magát, hiszen én csak... Én csak én vagyok...

Egy selejtes áru. Az aki senkinek sem kell igazán. Én nem az utolsó süti vagyok, akiért mindenki szívesen megküzd, hanem nagyszabású vacsorák utáni mosogatnivaló, akit senki sem akar elvállalni, de azért a végén egy valaki, igaz szájhúzva, de megcsinál.

...

-Most pedig elmondod, hogy mi a franc bajod van már napok óta!-mondta feszülten Zayden, miközben berántott az öltözőjébe és levette magáról a fülmonitort. 12 nap telt el, miután Erick gúnyt űzött belőlem és teljesen megszégyenített. Azóta már 3 koncert van a hátunk mögött, Houstonban, Dallasban, Chicagoban és ma pedig Nashvillben vagyunk, a kis rövid szünetünk előtti utolsó koncerten, hiszen holnap utazunk haza, Los Angelesbe, ugyanis lesz a bandának egy 5 napos szünete szombattól szerdáig, de közben otthon apunak lesz egy jótékonysági estje is, de csütörtökön már Rómában leszünk ismét.

-Hagyjál békén! Nem akarok veled beszélgetni!-sziszegtem, majd elindultam ki, de nem engedte, hogy kimenjek az öltözőjéből. Az itteni stadionhoz, csak egyszemélyes öltözőket tudtak biztosítani. Igaz, hogy egymás mellett vannak, de el vannak választva egymástól, de ennek ellenére mindegyik ugyanúgy, tökéletesen fel van szerelve. Éppen most ért véget az a megbeszélés, amit végül abban a szobában tartottunk, ahova majd a nyerteseket fogadják a srácok, de azután mindenki ment vissza a saját kis helyére.

-Ide figyelj, értem én, hogy megvan, de ez már kezd nagyon durva hisztivé válni!-morogta idegesen és feszülten a szemembe nézve. Miután a megbeszélésen, vagy hatszor löktem le magamról a kezét és akárhányszor mellém állt, én arrébb léptem, számára nem is kellett több és elrángatott magával az öltözőjébe.

-Ide figyelj, értem én, hogy még nem volt barátnőd, úgyhogy felvilágosítalak: Ez egy ilyen időszak!-mondtam mérgesen és nagyon feszülten. Miután Erick a fejemhez vágott mindent, mintha átkapcsolódott volna valami bennem. Már nem úgy viszonyultam Zaydenhez, ahogy ezelőtt. Egyszerűen nem voltam hajlandó ott maradni vele egy légtérben, nehogy a hibáimmal és a nem megfelelő külsőmmel és a csúnyaságommal csak rontsam ott neki a levegőt... A színjáték sem megy már annyira könnyen, hiszen ahogy most, csak amiatt hozzám akart érni, de nem tudtam elviselni! Nem akarom, hogy én legyek az a lány, akit csak szánni lehet! Erick szórakozott arca is, azóta mindenhova kísér, amikor egyszerre vagyunk ott hárman Zaydennel, hiszen pontosan tudja, hogy mi a helyzet és egyszerűen nem bírom elviselni. Ja igen, és ha már nem lett volna elég bajom, még meg is jött jó néhány napja. Szerencsére éppen azelőtt, hogy Zayden a bugyimba akart volna nyúlni, úgyhogy tökéletes kifogás volt, ő pedig a ,,hisztimet", ahogy ő fogalmazott annak a számlájára írja fel, ami engem nem is zavar.

-És akkor ennyire meg kell hülyülni?!-kérdezte kiakadva.-Az elmúlt időszakban lényegében csak akkor viselted el, de azt is csak nagy nehezen, hogy hozzád érek, amikor épp leszoptál!-mondta kiakadva.-Elmondanád végre, hogy mi rosszat tettem? Mert nem tudom!-mondta feszülten. Igen, szívem szerint a pokolra küldöm, de kötöttünk egy alkut, úgyhogy amikor írt, hogy jöjjek, én mentem. Az elmúlt 9 napban, egyetlen egyszer maradt csak ki... Én ezt már nem bírom!

-Nem! És hagyjál! Még ezer dolgom van!-mondtam feszülten, de ismét utánam kapott.-Zayden!-akadtam ki.-Basszus, hagyjál már!-kiabáltam, de ezzel nem értem el semmit, csak annyit, hogy a zöld szemei, méregzöld színűvé válltak. Ott álltam tőle néhány lépésre, de hirtelen kinyúlt, átkarolta a derekam, majd úgy húzott magához és mélyen megcsókolt! Én azonnal a mellkasára kaptam a kezem, és minden erőmet bele adva toltam el magamtól, de nem sikerült. Túl erős és magas hozzám! Teljesen fölém magasodva, valósággal magához szorítva és maga alá gyűrve csókolt. Ideges volt és feszült, éppen ezért durva is. Addig csókolt, amíg teljesen kifulladtam levegőhiány miatt és miután elengedett azonnal felpofoztam!-Mi francot csinálsz?-kérdeztem idegesen, mire végre sikerült eltolnom magam tőle, de ő nem mondott semmit. Rám emelte a sötét szemeit, majd elkapta a felkarom, annál fogva rántott vissza magához, majd egyből a csuklómat összefogta a hátam mögött.

-Nem tudom, hogy köztetek Erickel milyen volt ez az egész, de én szeretnék szólni, hogy nem bírom, ha pofozgatnak!-morogta mérgesen a szemembe nézve, miközben még jobban elkezdte szorítani a csuklóm.

-Állj le, ez fáj!-sziszegtem a szemébe nézve, miközben rántottam egyet a karomon.

-Leszarom, és kurva sürgősen kezd el csiripelni, hogy mi a franc bajod van már velem több mint egy hete!-morogta idegesen, de én nem néztem a szemébe. Dacosan elkaptam és inkább a padlóra szegeztem, de elkapta az állkapcsomat és annál fogva kényszerített, hogy rá nézzek.-Most!-tette hozzá mély hangon.

-Baszódj meg!-suttogtam a szemébe nézve, mire láttam, hogy még sötétebben kezd el izzani.

-Felőlem... Aztán csinálhatjuk így is!-mondta, miközben ismét magához szorított és ismét meg akart csókolni, de én úgy húztam el magam tőle, ahogy csak tudtam.-Megegyeztünk, ma pedig még nem volt semmi, úgyhogy kibaszott gyorsan csókolj vissza!-morogta az ajkamra, majd már le is csapott. Igaz, hogy nem szívesen, és roppant mérgesen, de megtettem és visszacsókoltam, mire elengedte az állam, majd az arcomra simította, de egyből haladt is tovább, végig le a vállamon, a karomon, az oldalamon... Ma nem volt kedvem olyan kis cuki nyári ruhácskákat felvenni, úgyhogy egy nagyon kicsit bővebb, fekete póló volt rajtam, és egy combközépig érő skót szoknya. A pólómat markolva türelmetlenül húzta ki a szoknyám dereka alól, ahova betűrtem, majd már be is nyúlt alá és ezúttal már közvetlen a bőrömet simította végig, de meg sem állt a mellemig.

Először csak végigsimított rajta, de egyből haladt hátra a kapocsig, amit azonnal, hihetetlen gyorsan kapcsolt ki, majd megfogta a pántot és mindkettőt kis kapcsát ki bújtatta, majd azonnal sietve ismét előre nyúlt, majd gyermeki könnyedséggel húzta ki a pólóm alól, anélkül, hogy a kezemet elengedte volna. Én erre csak rosszalva és mérgesen a szájába morogtam, de nem szakadtam el tőle, csókoltam tovább. Őt sem zavarta, ugyanis ekkorra már rég a mellemre tapasztotta a kezét és elkezdte masszírozni, viszont hirtelen elszakadt tőlem, a pólómat felhúzta, majd már el is kezdte a mellemet csókolni és nyalni. Teljesen magához szorítva, kicsit hátra feszítve tartott, hogy jobban elérjen.

-Nem lehetne minél gyorsabban letudni?-kérdeztem feszülten, mire éreztem, hogy idegesebb lesz és a mellbimbómat a foga közé csippenti, majd elkezdi húzni a fejét, amíg ki nem csúszik a fogai közül. Én erre csak fájdalmasan felnyögtem.

-Nem, mert valamiért hirtelen elkezdtél utálni és azt is hogy hozzád érek, úgyhogy ameddig nem mondod el mi bajod, nyújtom, ameddig csak tudom, hogy minél tovább kelljen elviselned azt, hogy hozzád érek!-morogta mérgesen az ajkaimra, majd ismét lecsapott, miközben a kezét becsúsztatta a szoknyám alá, egyenesen a fenekemre, amibe azonnal erősen bele is markolt, mire ismét rosszallóan felnyögtem, de erre válaszként csak megismételte.

-Esküszöm, tényleg rohadtul gyűlöllek ebben a percben!-ziháltam, miközben végig nyalt a nyakamon, de erre csak erősen ráhúzott a fenekemre, amire fájdalmasan felnyüszítettem.

-Ennek örömére, akkor térdelj le!-morogta a szemembe nézve, miközben elengedett. Én igaz, hogy az orrom alatt morogva végig szidtam, de megtettem.-Kérvény kell?-kérdezte feszülten, mire csak nagyon csúnya tekintettel nézve fel rá kezdtem el kicsatolni az övét. Miután megvolt, lehúztam a sliccet, majd letoltam mindent deréktól lefelé és már a keménységével találtam szemben magam. Végig mérgesen, de megfogtam és elkezdtem a kezem fel és le mozgatni rajta.

-Nem félsz, hogy leharapom?-kérdeztem visszafojtott idegességgel a hangomban, mire csak halkan felnevetett, miközben beletúrt a hajamba. Nem mozdított meg annál fogva, szimplán csak úgy hagyta.

-Nem.-mondta magabiztosan, mire csak megforgattam a szemem, majd végig nyaltam a hosszán. Ő erre csak jólesően behunyta a szemét és hátra döntötte a fejét.

Én minél előbb le akartam tudni, úgyhogy nem húztam az időt és bevettem a számba, majd elkezdtem szívni, mire csak férfiasan felmorgott, majd lepillantott rám. Az én szememből tükröződött a harag, az övéből pedig a harag, ötvözve a szórakozottsággal, de ekkor megmarkolta a hajam és elkezdte annál fogva mozgatni a fejem.

-Mi bajod van, most már tényleg?-kérdezte feszülten, miközben hátrahúzta a fejem, miközben a nyálam a farkáról és a számról lecsöppent a mellkasomra, vagyis mivel elég zárt ez a póló, így arra.

-Hagyj!-morogtam mérgesen, mire csak megvonta a vállát.

-Ahogy akarod...-mondta lazán, de ekkor előre húzta a fejem, majd már ismét a számban volt és úgy kezdett el mozgatni, de most sokkal mélyebbre tolta a farkát a számban. A lábára kaptam a kezeim, de őt ez nem érdekelte.

-Én tettem valamit?-kérdezte, miután ismét hátrahúzta a fejem.

-Áh, nem... A dalai láma!-morogtam mérgesen, mire ismét közelebb húzta magához a fejem, de csak annyira, hogy a hegye éppen elérje az ajkaimat. Én csak mérgesen néztem fel a szemébe, de közben elkezdtem nyalni.

-Na megy ez... Tudod, ha elmondanád, hogy mit tettem, akkor azt nagyon könnyen megtudnánk beszélni...-mondta.

-Nem!-morogtam, mire sóhajtott.

-Akkor nyisd ki a szád...-mondta lemondó hangon és ,,szomorkás" hangon sóhajtva. Én megtettem és azonnal elkezdte rajta mozgatni a fejem, de egyre mélyebbre akarta tolni, annyira amennyire már nem bírtam.-Ti nők nagyon bonyolultak vagytok...-mondta zihálva, miközben gyorsított.-Egyszer még minden oké, aztán meg már a halálunkat kívánjátok...-sóhajtotta lemondóan, de ekkor jobban megmarkolva a hajam borzalmasan mélyre tolta magát. Ő felmorgott, én viszont nem kaptam levegőt és próbáltam eltolni magam a kezeimmel, de erősebb volt. Már a szemem is bekönnyezett, mikor végre elengedte a hajam azonnal eltávolodtam, miközben köhögtem. Nagyon nem szépen csinálja most ezt, a felsőmet meg már teljesen gallyra vágta, hiszen az fog fel mindent.-Jólvan Szivi, menni fog ez a mélytorkozós dolog...-jegyezte meg inkább magának, mintsem nekem. Én ezt kétlem, hiszen még úgy, hogy ő tolta be a számba magát, sem tűnt el a teljes hossza, ráadásul azt hittem belepusztulok. Még mindig könnyes volt a szemem az előző művelete természetes reakciójaként, nem pedig azért, mert elsírnám magam, de már ismét a számba volt és csípőjét finoman, apró mozdulatokkal mozgatta.-Na tehát. Ha szíves lennél elnyöszörögni nekem, hogy mi a franc bajod van, azért nagyon hálás lennék!-mondta egy kis idő után, majd ismét elhúzta a fejem, de nem mondtam semmit. Idegesen sóhajtott csak, majd ismét bele kezdett a fejem mozgatásába, miután visszahúzott, de ismételten nagyon erősen és durván csinálta, viszont szerencsére most nem tolta túl mélyre.-Őszintén, én még egy nő hisztijén sem gondolkodtam, de a tiéden igen. És egyszerűen nem tudom, hogy mi történhetett. Kimásztál az ágyamból reggel, akkor még minden oké volt, aztán amkor legközelebb találkoztunk az autóban, már fura voltál, a gépen hozzám sem akartál szólni, majd amikor megérkeztünk tudatosan kerültél...-emlékezett vissza zihálva, hiszen ismét gyorsított a fejem mozgásán és a csípőjét is elkezdte mozgatni.-Nem mondtam semmi bántót... Már újra játszottam a fejemben vagy ezerszer. Úgyhogy tényleg nem. Tenni sem tettem semmi rosszat. Előtte életed legjobb orgazmusában részesítettelek, az nem lehetett baj...-mondta elgondolkodva, miközben még jobban gyorsított és még nehezebben beszélt.-Vagy ez a baj, Bébi?-kérdezte halkan nevetve, majd ismét mélyen letolta magát a torkomon. Ő ismét felnyögött, én viszont már elkezdtem karmolni a combját, csak hagyja abba. Mikor elengedte a fejem, ismét köhögve húzódtam hátra, de közben leguggolt elém, hogy egy magasságba legyünk.-Régen élveztél el, az miatt vagy ennyire kész?-kérdezte mosolyogva, de nem válaszoltam, helyette csak gyilkos tekintettel néztem rá.-Megvan még?-kérdezte elgondolkodva.-Nem kellett volna már elmúlnia?-kérdezte egy pimasz mosollyal az arcán.

-Nem, már nincs meg...-motyogtam nehezen, mire elmosolyodott, majd nem törődve semmivel nyomott egy csókot az ajkamra, pedig az is a nyálamtól csillogott.

-Jó tudni...-mondta, miközben ismét felegyenesedett, majd már folytatnom is kellett. Nagyon gyorsan felgyorsult, miközben egyre jobban zihált. A hajamat is egyre erősebben markolta, miközben feltört belőle néhány morgás.-El fogok menni, Bébi...-zihálta nehezen, mire én már toltam is el magam tőle, de nem hagyta.-Nyugi van, kipróbálunk egy újat, ha nem jön be, nem veszem a szívemre ha kiköpöd...-mondta, mire hatalmas szemekkel néztem rá, miközben rájöttem mit akar. Én ezelőtt még soha nem csináltam ilyet! Ericknek sohasem engedtem... Zayden egyre jobban zihált és nyöszörgött, és gyorsított, amikor egyszer csak megfeszült az egész teste, majd megéreztem a számban az ondóját. Eszem ágában sem volt lenyelni, úgyhogy nyitva volt a szám, ezért ki is tudott folyni. Lassan húzta ki a farkát a számból és engedett el, de én azonnal felpattantam.

-Hülye, idióta, gyökér!-morogtam, miközben fogtam az asztalról egy vizet, lecsavartam a kupakját, majd kiöblítettem vele a számat úgy, hogy lehetőség híján a kukába köptem a vizet. Lehet kellene írjak egy bocsánatkérő levelet annak aki takarítani fog.

-Ne már, ennyire nem lehet szörnyű...-hallottam meg Zayden hangját a hátam mögül, vészesen közel hozzám.

-Akkor miért nem próbálod ki?-kérdeztem, miközben megfordultam, de a tekintete lecsúszott a pólómra.-Jézusom... Ne...-hadartam pánikolva, hiszen minden rajta volt...-Most mit csinálok?!-kérdeztem pánikolva, miközben elhúztam a testemtől.

-Vedd le!-mondta Zayden mély hangon, mire rákaptam a tekintetem.

-Hülye vagy? És akkor egy szál melltartóba mászkáljak?!-kérdeztem kiakadva, mire észhez kaptam.-Hol a melltartóm?-kérdeztem zavarosan, miközben elkezdtem körbenézni, de ekkor csak hirtelen megfogta Zayden a pólóm, majd lehúzta rólam, úgy, hogy ügyelt rá, hogy még véletlenül se érjen hozzám róla semmi, majd fogta és bevágta a kukába. Azonnal a mellem elé kaptam a kezem és döbbenten néztem le a kukára.-Te normális vagy?-kérdeztem kiakadva.

-Ne takard már magad...-mondta és ismét elkapta a csuklóm, magához húzott és a hátam mögött összefogta.-Sosem értettem, hogy azok a lányok, akik ennyire kibaszott jól néznek ki, miért takargatják magukat...-mondta halkan a szemembe nézve. Persze... Jól nézek ki, hát hogyne... Azért nem akar tőlem semmit...

-Engedj el, már megvolt a mai napra az egy!-mondtam halkabban, de közben elfordult velem balra, majd elkezdtünk hátrálni.

-Lehet, de az nem jelenti, hogy itt vége is a dalnak...-mondta, majd szenvedélyesen megcsókolt, miközben lágyan a fenekembe markolt, de előre csúsztatta ezután a kezét és a nőiességemet kezdte el simogatni.

-Engedj el!-kértem alig hallhatóan, miközben elkezdte csókokkal behinteni a nyakamat, majd lágyan a mellemet is.-Kérlek!-nyöszörögtem, de erre csak elmosolyodott.

-Mire? Erre?-kérdezte, mintha nem pontosan tudná, hogy mire gondolok, elhúzta a bugyimat, majd benyúlt alá, és elmosolyodott.-Annyira tudtam, hogy nedves vagy!-morogta az ajkamra, de éppen hogy csak be tudta fejezni, ugyanis megcsókolt. Én el akartam távolodni, de nem tudtam.

-Engedj el!-kértem zihálva, de csak elmosolyodott, majd hirtelen fordított rajtam 180 fokot, majd ledöntött a két személyes kanapé háttámlájára, ahova eddig hátrált velem.

-És hagyjalak így?! Hát ilyen ronda lenne az már tőlem...-mondta, miközben éreztem, hogy a szoknyámat felsimította, majd a bugyimat könnyedén lehúzta rólam, ami bokám köré hullott.

-Zayden! Hagyj!-morogtam, de nem foglalkozott vele, lágyan a nőiességemre simította a kezét, miközben a csuklómat még mindig nem engedte el és a hátamra szorítva tartotta.-Zayden!-szóltam rá ismét, mikor elkezdett lágyan simogatni.-Vedd le rólam a kezed!-sziszegtem mérgesen, de ekkor csak még jobban elkezdte csinálni.