-Legyen...-adtam be a derekam alig hallhatóan, mire elmosolyodott.

-Vetkőzz le, látni akarlak!-mondta, miközben elengedett és lehúzta rólunk a takarót, majd teljesen a lábfejeinkhez rúgta. Én csak nagyot sóhajtottam, megemeltem a csípőm, majd a nadrágomat és a bugyimat egyszerre toltam le. Magam mellé tettem az ágyra, majd felültem. Eddig nagyon semmit sem láthatott, hiszen a bő póló takart, de miután felültem és lassan felhúztam magamon, valósággal éreztem magamon a parázsló tekintetét. Remegve fújtam ki a levegőt, miközben a pólómat is magam mellé tettem, majd lassan visszadőltem, Zayden pedig sötét tekintettel mérte végig a testem.-Jó, azt a hülyét megértem, de téged még mindig nem!-hadarta el, de mire fel foghattam volna, hogy mit is mondott, megcsókolt! Szenvedéllyel és mélyen!

Ahogy csókol, az még mindig valami észveszejtő! Én nem is értem, hogy egy ember hogy képes ilyen csodát tenni! Semmi szégyenlősség vagy bizonytalanság nélkül vív a nyelve heves táncot az enyémmel. Egy pillanatig olyan érzetem támad, mintha valósággal fel akarna falni! A kezét azonnal az arcomra simította, de egy kis idő után lassan elkezdte lejjebb húzni. Végigsimított a mellemen, amit enyhén meg is markolt, de folytatta lefelé. Éreztem, hogy az egész testem remeg, de nem tudom, hogy mitől! Pont mielőtt elérte volna a lábam közét felemelte a kezét, majd a felhúzott combomra simította, és úgy közelített ismét a nőiességhez, miközben fokozatosan húzta is egy kicsit szét a lábaimat. Mikor szinte teljesen széttárta a lábaim, csak azután simította a testemre lassan a tenyerét, aminek érzetétől lefagytam és tüdőmbe szorult a levegő. Azonnal elmosolyodott, hiszen megérezte a nedvességemet és már el is kezdte mozgatni a kezét lassan. Kínzóan lassan! Én nem bírtam, elszakadtam tőle, majd egy hatalmas sóhaj szakadt fel a torkomból, amire elmosolyodott, de lehajolt, majd elkezdte a nyakamat behinteni csókokkal.

-Tudtam, hogy be vagy gerjedve... Annyira tudtam!-morogta halkabban mosolyogva a bőrömre.-Szabad?-kérdezte nem törődöm stílusban, de mire megkérdeztem volna, hogy mire gondol lassan belém csúsztatta az egyik ujját. Azonnal feltört a torkomból egy nyögés... Hát még amikor enyhén behajlította és arra a bizonyos pontra kezdett koncentrálni, miután felfedezte.

-Istenem!-nyögtem fel, behunyt szemekkel, hátrafeszített fejjel.

-Na erről beszéltem!-morogta mély hangon, de ekkor belém csúsztatta még egy ujját, és hihetetlen tempóban kezdte el a testemet ostromolni.

-Zayden! Istenem!-nyögtem, miközben egyre jobban vonaglottam a keze alatt, miközben éreztem, hogy egyre nagyobb dudor nyomódik a combomnak.

Hihetetlen nyögések hagyták el a számat. Volt amelyik inkább sikítás volt! Annyira értette a dolgát! Zayden egy sötét mosollyal az arcán figyelte a testem és az arcom. Egyszerűen annyira nyugodtnak tűnt, mintha nem éppen azt érné el, hogy a testem behódoljon neki! Sóhajtások és nyögések tömkelege hagyta el a számat, amit néha 1-1 mohó csókkal fojtott belém, de hirtelen, amikor már láttam az alagút végét felült a sarkára mellém, majd úgy hajolt le és kezdte el a melleimet nyalni és szívni, de ekkor eszembe jutott valami, és miután összeszedtem minden erőmet odanyúltam mind a két kezemmel és elkezdtem kikötni a melegítője madzagját és tekintettel arra, hogy egy laza csomóra volt csak kötve, elég könnyen ment.

-Mit csinálsz?-kérdezte zavartan, de mosolyogva, miközben visszaült a sarkára.

-Húzd lejjebb...-nyöszörögtem, mire lassan kihúzta belőlem az ujjait. Egy nem tetsző nyöszörgő nyögés hagyta el önként a számat, de Zayden sietve, pillanatok alatt lejjebb tolta a nadrágját és az alsóját, majd már valósággal a hasának feszült a farka.

-Remélem ez elég ,,lelkes"-nyüszítettem, miközben ismét belém hatolt az ujjaival, én pedig szorosan megfogtam a farkát, majd elkezdtem mozgatni a kezem rajta fel és le, mire egy jóleső morgás tört fel belőle.

-Pontosan erre gondoltam!-morogta mély hangon, miközben gyorsított az ujjain, én viszont a könyökeimre feltámaszkodva lassan bevettem a számba, majd elkezdtem szívni és mozogni.

Zaydenből azonnal egy hangosabb morgás szakadt fel, miközben a szabad keze ujjait a hajamba túrta, de a másik keze mozgását leállította és a hajamba túrva kezdte el mozgatni a fejem. Lopva felpillantottam, de nem láttam az arcát, csak a karakteres álla vonalát, hiszen hátra hajtotta a fejét. Miután teljesen kifulladtam, csak azután dőltem vissza az ágyra és mozgattam tovább csak a kezem, de kapcsolt és azonnal egy hihetetlen gyors tempóban kezdte el mozgatni a kezét, amitől felsikoltottam és elkezdtem vonaglani a keze alatt, de közben lehajolt. Megfogta az államat, majd úgy kényszerített, hogy a szemébe nézzek.

-Te szereted szopni a farkam, nem igaz?-kérdezte mély hangon és sötét tekintettel, miközben még jobban gyorsított, de én már nem bírtam, az ujjai valósággal felszántották a testem. Már vonaglás közben felemeltem a testem a ágyról és csak sikítani tudtam!-És így várod el, hogy ne a személyes kis kurvámként nézzek rád?!-kérdezte morogva és még jobban gyorsított, mire a kezére kaptam mind a két kezem, de nem tudtam lejjebb lassítani, de ezen a ponton már nyögni sem tudtam. Nem kaptam levegőt, a testem lüktetett és úgy éreztem mindjárt felrobbanok!

Nehezen kinyitottam a szemem és felpillantottam Zaydenre. Úgy tornyosul fölém és néz rám, mint egy király az alattvalója, akiről pontosan tudja, hogy azt tehet vele, amit csak akar! Az egész teste feszes volt, a vállán az izmok és a bicepsze is megkeményedtek, miközben elkezdtek jobban látszani az erek a karján. És ekkor megtörtént! Irdatlan hirtelenséggel, de annál nagyobb robbanásként rázta meg a testem az orgazmus! Elnyíltak az ajkaim, de egy csepp hang sem jött ki, miközben esküszöm még be is könnyeztem. Az egész testem lüktetett! Zayden kihúzta belőlem az ujját, de egyből végig is simított a nőiességem parázslóan forró bőrén! Beleremegtem még jobban, miközben teljesen megsemmisülve feküdtem, miközben úgy ziháltam, mintha éppen a megfulladás széléről kanyarodtam volna vissza. Csak nagy nehezen tudtam kinyitni a szemem, de pont azt láttam, ahogy Zayden a két ujját a szájába veszi és lenyalja, miközben engem néz. Én csak ismét behunyt szemekkel vártam, hogy lejjebb csillapodjon a testem, hiszen jelenleg a lábam köze fájdalmasan és forrón lüktetett még mindig.

-Leszel olyan nagylelkű és be is fejezed, amit elkezdtél?-kérdezte mire nehezen nyitottam ki a szemem, majd erőtlenül támaszkodtam fel a könyökömre, majd folytattam, amit abbahagytam.

Zayden ajkai közül egy halk sóhaj szaladt ki, én pedig a szememet lehunyva kezdtem el mozogni lassan. Jelenleg tényleg úgy érzem, hogy a lelket is kiujjazta belőlem, éppen ezért nehéz bármi érdemlegeset is tegyek... Zayden két kézzel a hajamba túrt és egy ideig nem mozgatta a fejem, de miután nem bírta ezt a lassú tempót elkezdett mozgatni. Egyre több morgás tört fel belőle és egyre gyorsabb és vadabb is lett. Éreztem, hogy könnyek kezdenek gyűlni ettől a szemembe reflexszerűen, de egy pillanatra sem hagyta abba.

-Elmegyek...-hadarta el elfult hangon miközben azonnal el is engedte a hajam, szabaddá téve a választást, hogy hogy fejezzük be. Én azonnal elhúzódtam és hátradöltem, hiszen még nem érzem elérkezettnek, hogy a számba történjen. Miután ezt megtettem Zayden azonnal rámarkolt a farkára és hihetetlenül gyorsan kezdte el rajta mozgatni a kezét. Egy hihetetlenül férfias morgás közben megfeszült a teste, majd a mellemre élvezett. Én még mindig annak a hatása alatt voltam, amit velem tett, úgyhogy hirtelen fel sem fogtam.

Miután nagyjából ,,magamhoz tértem", addigra Zayden már lágyan letörölte a nagyját a testemről.

-Én... Elmehetnék a fürdőszobába?-kérdeztem zavartan, mire halkan felnevetett.

-Persze, nyugodtan!-mondta, miközben ő már kiment és elindult felé, de csak a zsepiket húzta le, amikkel letörölte a testem. Ezután kiment majd egyedül hagyott. Én olyan gyorsan próbáltam összeszedni magam, ahogy csak tudtam.

-Szeretnéd hogy műsorozzunk egyet, vagy elég neked az, hogy végig hallgatták az egészet?-kérdezte lazán Zayden, miután kijöttem a fürdőből, miközben az ágytámlának dőlve nézett valami filmet.

-Öhm... Nem kell... Hagyd csak.-motyogtam zavartan, mire rám sem pillantva bólintott egyet.-Akkor szia...-motyogtam zavartan, mire csak lezserül intett egyet.

Én bevallom nem éreztem annyira csodásan magam. Megalázva éreztem magam! Zayden olyan, mint az időjárás! Egyszer ilyen, egyszer olyan. Jó, értem én, hogy nincs köztünk semmi, meg ez tényleg csak a színjáték miatt csináljuk, meg az ő vágyainak kielégítésére, de akkor is, azért jól esett volna, hogy mondjuk kikísér vagy valami.

Miután becsuktam magam után a szobája ajtaját, olyan gyorsan indultam el a kijárat felé, ahogy csak tudtam. Szerencsére senki sem volt a nappaliban, így senkivel sem futottam össze. Már átléptem a küszöbön is, amikor visszafordultam, hogy becsukjam magam után a bejárati ajtót, amikor kinyílt Erick szobájának ajtaja és már meg is láttam őt. Azonnal találkozott a tekintetünk. Ő mérges volt és ingerültnek tűnt, én pedig olyan gyorsan akarta eltűnni a föld színéről, ahogy csak lehet.

Gyorsan becsuktam magam után az ajtót, de láttam, hogy utánam jött. Én elkezdtem gyorsan sietni a szobám felé, de a hátam mögött meghallottam, hogy nyílik az ajtó. Lehet, hogy jól esne végre kiadnom magamból a visszatartott szavakat, de nem most! Most nem érzem úgy magam, hogy bármit is a fejéhez vághatnék, miközben még mindig érzem magamon Zayden érintését. Úgy iszkoltam, ahogy csak tudtam, de az én hangtalan lépteimet elnyomta az a dübörgés, ami nem is olyan messze volt tőlem. Ideges lépek hangja töltötték be a folyosót. Már éppen elértem volna az ajtót, amikor hirtelen elkapta a csuklóm, majd gyorsan elkezdett magával húzni egy mosdóba, ami a folyosón volt.

-Engedj el!-kértem halkan, de olyan erősen és stabilan tartott, hogy esélyem sem volt kihúzni a csuklóm a markából.

-Fogd be!-morogta, majd éppen ekkor nyitott be. Előre lökött, majd utánam ő is belépett és bezárta magunk után az ajtót, ami egy hangos kattanással jelezte, hogy bizony nincs menekvés. Egy egyszerű, egyszemélyes mosdó volt, de most mégis úgy éreztem magam, mintha egy kínzókamrában lennék!-Mi a fasz ütött beléd?!-kérdezte kiakadva, de visszafojtott hanggal. Az egész teste feszült és a sötét szemei is csak úgy lángolnak az idegességtől.

-Én...-cincogtam alig hallhatóan. Érzem hogy az egész testem remeg, miközben az arcom felgyullad.

-Te mi?!-kérdezte kiakadva.-Mi a fenét művelsz vele?!-kérdezte, de olyan undorral ejtette ki a száján azt a szót, hogy ,,vele", hogy azt hittem elsüllyedek szégyenemben. Mintha Zayden tényleg a lehető legrosszabb lenne nekem.

-És te?-kérdeztem alig hallható hangon könnyes szemekkel.

-Én mit csináltam?!-kérdezte kiakadva.

-Megkérted Nora kezét...-motyogtam, mintha nem pontosan tudná, hogy mire gondolok, de erre csak gondterhelten felsóhajtott.

-Ne tereld a témát! Vagy mi? Azért mert felhúztam egy nő ujjára egy kibaszott gyűrűt, neked már azonnal rohannod kell szétkuratni magad?!-kérdezte, de a szavai hihetetlenül fájtak. Nem bírtam tovább és egyszerűen kitört belőlem a sírás. Erick szavai, Zayden lenéző, nem törődömsége... Egyszerűen fájt! A tenyerembe temettem az arcom, abban reménykedve, hogy elbújhatok Erick, de akár a világ elől is! Erre csak meghallottam, ahogy sóhajt egyet gondterhelten, majd hirtelen megéreztem a lágy érintését a kézfejemen, majd elhúzta az arcom elől a tenyeremet. Miután elérte, az állam alá nyúlt és felemelte a fejem, hogy rá nézzek. Az arcomra simította a kezeit és a hüvelykujjával letörölte könnycseppeimet, de a szemeim így is izzottak az érzetüktől.-Cica... Sajnálom!-motyogta bűntudattal teli hangon, mire ismét megszökött egyetlen egy könnycsepp a szememből.

-Miért kérted meg a kezét?-kérdeztem alig hallható hangon.

-Komplikált... De tudod jól, hogy téged szeretlek!-sóhajtotta a szemembe nézve, majd lassan megölelt.-Ugye tudod?!-kérdezte suttogva, mire csak bólintottam egyet.-Mond ki!

-Szeretsz!-motyogtam a vállába alig hallhatóan, mire sóhajtott egyet.

-Attól, mert megkértem a kezét, még nem kell semminek sem változnia! Minden maradhatna a régiben...-kezdett bele, miközben elengedett, majd hátrébb lépett egy lépést.-Semmin sem kellene variálni, de te mégis képes vagy Zaydennel kavarni?!-kérdezte kiakadva, de mégis lágyan. Kedvesen mondta, a hangja viszont végig csöpögött a megvetéstől.

-Én... Én csak összezavarodtam...-motyogtam zavartan, mire elmosolyodott.

-Tudom. És megértem! Meg akartam veled beszélni ezt az egészet, de aztán rátok nyitottam reggel és...-kezdett bele, de ekkor az összetört szívem szilánkjai fájdalmasan kezdték el szúrni a mellkasom.

-Igen, ránk nyitottál, mert gumi kellett!-mondtam kiakadva félbeszakítva. Azonnal mérgesen összevonta a tekintetét, látszott rajta, hogy nem veszi jó néven, hogy nem hatott rám úgy, ahogy akarta volna. Ő azt szerette volna, hogyha megtör a szavaival és bűntudatot kelt bennem. Esküszöm, sikerült is, de az éremnek két oldala van! Bűnös és romlott vagyok, elismerem, de ő is! És mégis rám kenné az egészet?!-Mert szexelni akartál Noraval. Noraval, akihez állítólag már hónapok óta nem nyúlsz! Akinek az érintését hónapok óta nem tudod elviselni, mert csak én járok az eszedbe, ugye?-vágtam a fejéhez azokat, amiket egész eddig duruzsolt a fülembe, amikor elbizonytalanodtam, hogy tényleg engem szeret.

-Férfi vagyok.-mondta rideg hangon. A szeme... A szeme nem is tudom mit, de valósággal üvöltött valamit. Megvet. Elítél? Ideges rám? Egyszerűen nem tudom megfejteni.-És ezt te is tudhatnád! Zaydennek nincsenek szeszélyi?-kérdezte undorral a hangján, miközben lassan végig mért, közben pedig meg a száját is undorodva húzta el.

-Az más.-motyogtam alig hallhatóan.

-Miben? Hogy éppen téged dugnak, nem pedig én valaki mást?!-kérdezte megvetéssel.

-Nem. Abban más, hogy neki nincsen senkije, akit megcsal közben. Vagy tulajdonképpen, ha engem szeretsz, akkor engem csalsz meg Noraval, nem? Vagy a menyasszonyodat velem?-kérdeztem mérgesen.

-Jelenleg hozzád nem tudnék hozzád érni!-morogta a szemembe nézve. Fájtak-e a szavai? Persze, hogy fájtak!-Te lettél annak a fasznak az új játékszere, mégis hogy képzelted, hogy majd várok rád, hogy legyen valami? Nekem, vele ellentétben nem kell a másnak a maradéka!-mondta undorral a hangjában.

-Amikor bejöttél azon a reggelen még nem tudhattál semmiről!-akadtam ki, mire idegesen, de halkan felnevetett.

-Az nem számít! Mikor megláttalak ott a ágyban, pontosan tudtam, hogy mi történt!-vágta a fejemhez.

-Miről beszélsz?!-kérdezte zavartan. Tudom, hogy ő nem tudhatja, de akkor nem is történt semmi, azon az éjszakán. Mi csak ittunk. De Zayden is és én is ugyanúgy fel voltunk öltözve, és az ágy két oldalán aludtunk. Mégis akkor miről beszél?! Semmi jelét nem adtuk, hogy történt volna bármi.

-Arról, hogy úgy vagy rám kiakadva, hogy közben megdugattad magad vele!-akadt ki és elég hangosan köpte a szavakat, a szemembe nézve.-És tartva jó szokásod, egyre többször teszed!-tette hozzá, de erre már elkaptam a tekintetem.

-Mi nem...-motyogtam alig hallhatóan, hosszú, hosszú idő után, mire érezhetően megfagyott köztünk a levegő.

-Ti mi nem?-kérdezte döbbenten.

-Mi nem... Feküdtünk még le...-motyogtam alig hallhatóan.

-Akkor?!-kérdezte döbbenten, de már sokkal halkabban.

-Én... Én csak...-motyogtam, de csak nem akart kijönni az a szó a számon. Tudom, hogy nem tartozik rá, de attól még nem akartam, hogy azt higgye, hogy olyan történt, ami igazából nem is. Lehet, hogy ő nem így gondolja, de ahhoz, hogy lefeküdj valakivel, kell valami plusz. Tudom, hogy ez hülyén hangzik, pláne úgy, hogy már többször is volt köztünk Zaydennel ,,valami", de nekem például nem menne ha elkezdené erőltetni vagy valami. Én éppenséggel hálás voltam, amiért nem akarta rám erőszakolni, hogy feküdjek le vele és, hogy elég neki az, ami még nekem is belefér ebbe a fura dologba, ami köztünk van.

-Csak szoptat?!-kérdezte halkan döbbenten, mire szinte felgyulladt az arcom és gombóc nőtt a torkomban. Nem is tudtam válaszolni, csak jó néhány másodperc múlva bólintottam egy nagyon aprót. Hirtelen nem mondott semmit. Már fel akartam nézni rá, hogy lássam a reakcióját, mikor hirtelen elkezdett nevetni. Jóízűen és igaziból nevetni. Én csak kérdőn néztem rá.-Te nem tudsz róla, mi?-kérdezte röhögve, miközben már neki dőlt a mosdókagylónak a csípőjével és a hasát fogta már.

-Miről?-kérdeztem zavartan, de a nevetésétől egy ideig még nem tudott válaszolni.

-Nem hibáztatlak, miért is tudhatnád...-kezdett bele nevetve.-Hiszen nő vagy...-mondta, de olyan hangsúllyal, mintha az baj lenne, vagy valami hátráltató tényező.

-Miről beszélsz?-kérdeztem zavarosan, de csak még jobban elkezdett nevetni.

-Arról Cica, hogy mindig is azt hangoztatta, hogy olyan lánnyal, akit nem talál vonzónak, a világért se feküdne le vele. Szavaival élve, ,,ha rájön a kangörcs" se hajlandó. Akit egy kicsit is vonzónak talál, azzal bármi zokszó nélkül megteszi, az első két szó után, de akiben nem lát semmit, azzal csinálja ezt!-mondta röhögve. Zaydent nem szeretem. Persze, hogy nem, hiszen csak egy alku köt össze minket, de ennek ellenére is nagyon fájt, az amit Erick mondott. Azt hallani, hogy nem talál vonzónak egy olyan férfi, akinek már a világ összes kontinensén volt ,,kalandja", több tucat lánnyal, az fáj! Hiszen melyik nő akarná azt hallani, hogy nem vonzó?! És a legrosszabb, hogy visszagondolva Zayden még csak be sem próbálkozott. Mindig is csak azt akarta, hogy azt tegyem... Soha sem akart többet.-Na várj, akkor mi volt az hupogás este?-kérdezte röhögve, mire teljesen megszégyenülve éreztem magam.

-Csak idegesíteni akartunk...-motyogtam, de erre csak még jobban elkezdett röhögni.

-Milyen érzés?-kérdezte másodpercek múlva.

-Mi?-kérdeztem zavarosan, ismét könnyes szemekkel.

-Hogy még egy olyan embernek sem kellesz, akinek általában mindegy szokott lenni, hogy milyen a csaj?-kérdezte röhögve, de ekkor megszökött egy könnycsepp a szememből.-Kicsit amúgy esküszöm szomorú, ha belegondolunk. Nekem nem kelhetsz, másnak meg szimplán nem kellesz!-mondta röhögve.-Ez milyen érzés ott belül annak a kislánynak, aki gyerekkorában a szerelemről, meg a szőke hercegről álmodozott mesenézés közben?-kérdezte röhögve, de nem bírtam és zokogva oda siettem az ajtóhoz, gyorsan kinyitottam az ajtót, majd futva siettem be a szobámba. Apu szerencsére a szobájában volt.

-Te vagy az, Kicsim?-kérdezte hangosabban.

-Igen!-hadartam el, miközben tovább sietem a szobám felé.

-Készülődj, mert lassan indulnánk...-mondta, de erre már nem válaszoltam semmit, hiszen sietve becsuktam magam mögött az ajtót.