-Üdv a Dreamers világában.-motyogta még mindig csukott szemekkel, de én ekkor rákaptam a tekintetem.

-Ezt hogy érted?-kérdeztem zavartan.

-Mindig ezt csinálják... Mi már kezdjük megszokni...-mondta, majd halkan felnevetett.-Figyeld, mindjárt elkezd nyögni...-mondta, mire néhány másodperc kellett csak és meghallottam Nora kéjes hangját.

-Jézusom...-morogtam elképedve, de ezen Zayden csak felnevetett.

-Mindig ezt csinálják, már az egész banda tudja, hogy hogy mennek a dolgok náluk dugás közben...-motyogta fáradtan.-De nyugi, én ezt most egy gyors menetnek tippelem a hangok alapján...-motyogta.

-És ti nem csinálok semmit, csak hallgatjátok?-kérdeztem döbbenten felé fordulva, mire kinyitotta a szemét, így ebben a félhomályban is láttam, a szórakozottságot, ahogy megcsillan a mélysötét zöld szeme.

-Mégis mit kellene csináljunk, vagy csináljak?-kérdezte zavartan.

-Nem tudom, mondjuk kopogjatok át, vagy valami...-hadartam zavartan.

-Ja, hogy aztán ő kopogjon át, amikor én vagyok benne valakivel a közepébe?!-kérdezte kiakadva.-Biztos hogy nem.-tette hozzá, majd ismét lehunyta a szemeit.

-És meddig tart ez?!-kérdeztem kiakadva. Én nem akarom ezt hallgatni. Lehet, hogy Ericket legszívesebben megfojtanám, amiért semmibe véve engem, kérte meg Nora kezét, de akkor is... Én szeretem még őt. Lehet azt mondani, hogy nem, de a szerelem nem ilyen. Nekem ő az első, akivel ezt élem meg, nem tudom csak úgy elengedni...

-Nem tudom... 10 perc, negyed óra...-motyogta nem törődöm stílusban.

-Milyen gyakran csinálják ezt, ahhoz, hogy így tudd?!-kérdeztem döbbenten.

-Szinte minden nap... Még a turné előtt is, amikor csak átmentünk hozzájuk, már akkor sem bírtak magukkal és volt, hogy el-el tünedeztek...-motyogta halkan.

-Most, a turné előtt?-kérdeztem, mire csak helyeslően hümmögött egyet, de ekkor meg éreztem, ahogy a könnyek elkezdték marni a szemem. Nekem azt mondta, hogy hónapok óta nem érnek egymáshoz. És, hogy nem szereti és nem vágyik rá, erre meg itt van mellettem az egyik haverja, aki keni-vági a szexuális életüket, mert olyan gyakran csinálják a közelükben... Próbáltam visszafogni magam, de véletlen szipogtam egyet, mire éreztem, hogy Zayden azonnal kinyitja a szemét.

-Te most sírsz?-kérdezte zavartan, miközben felkönyökölve kezdte el elemezni az arcom, de közben a hupogás felgyorsult.

-Te ezt nem értheted... Én szeretem őt... Én elhittem neki, amikor nem rég elmesélte, hogy nem vágyik Nora érintésére már több hónapja és csak rám tud gondolni, erre te meg most elmeséled ezt...-szipogtam, miközben több könnycsepp is megszökött.

-Tényleg azt mondta, hogy több hónapja hozzá sem ért?-kérdezte döbbenten, mire csak szipogva bólintottam egyet.-Te tényleg szerelmes vagy ebbe a faszba?!-kérdezte döbbenten, de erre már nem tudtam mit mondani, csak kitört belőlem a néma sírás.

Erre Zayden nem mondott semmit, csak idegesen sóhajtva egyet kikelt az ágyból.

-Hova mész?-kérdeztem zavartan, de nem válaszolt, helyette csak megfogta az elég széles komód két szélét, ami a köztünk lévő falhoz volt tolva, majd lassan elkezdte löködni. Ahogy neki huppant a falnak pont olyan hangja volt, mintha azon ülnék és éppen mi is csinálnánk, amit éppen Erickék a túlsó szobában.

-Idő?-kérdezte álmos, halk hangon, miközben tovább hupogott.

-3:44.-mondtam én is halkan.

-Szólj 2-3 perc múlva!-mondta, mire már néztem is az időt, miközben ő továbbra is ebben a tempóban löködte a komódot.

-2 perc.-szóltam, mikor lejárt, ő pedig ekkor fokozatosan egy kicsit elkezdett gyorsítani.

-Nyögj fel halkabban...-mondta, mire csak furcsán néztem rá, miközben felültem.

-Micsoda?-kérdeztem zavartan.

-Nyögj. Fel!-ismételte, mintha egy fogyatékoshoz beszélne.-De élethűen, ne legyen túl mű!-tette hozzá. Én meg... Én meg megtettem. Halkabban felnyögtem, de úgy, mintha tényleg az élvezettől történne.

-Szép volt, szólj 3 perc után ismét, közben pedig fel-fel nyöghetnél...-mondta, de közben a háttérben, a túlsó szobából elhallgattak a hangok teljesen, vagy csak ritkábban lehetett hallani.

-3 perc.-szóltam, mire ismét gyorsított.

-Hangosan nyög fel!-mondta halkan, hogy azért a beszédét ne hallják. Én pedig megtettem. Ismét. Jó hangosan és hihetetlenül kéjesen. Erre döbbenten fordult hátra felém Zayden, de mosolyogva, miközben nem hagyta abba a komód mozgatását.

-4 perc múlva, közben ugyanekkor hangerővel mehet tovább...-mondta, miután inkább egy szó nélkül visszafordult, én pedig ismét a telefonomon az órát kezdtem el bámulni.

-4 perc...-szóltam, miután ismét elértük, mire nagyon gyorsan kezdte el döngetni a falat.

-Figyelj... Visszaszámolok háromtól, te pedig fel sikítasz!-mondta.

-Oké.-mondtam, majd még várt egy kicsit.

-Három... Kettő... Egy...-mondta, én pedig kéjesen felsikítottam és ő is lökött a komódon egy jó nagyot, majd fáradtan azonnal elkezdett vissza sétálni az ágyba.-Basszus...-lihegte.-Elfáradtam...-mondta jó nagy levegővételek közben, miközben visszadőlt a hátára, de ekkor dörömbölést hallottunk az ajtón.-Ki vagy?-kérdezte fáradtan Zayden.

-Erick...-morogta az ajtó túloldaláról.

-Baszki... Le a pólót!-hadarta el, miközben feljebb húzta a takarót. Én nem gondolkodva, azonnal levettem, Zayden átvette és a komódhoz dobta, miközben ő is levette a nadrágját, és én is követtem a példáját-Húzz el, most nem alkalmas!-kiabálta ki Zayden.

-Leszarom, be jövök!-mondta mérgesen, de pont ekkor fogta meg a nadrágjával együtt az enyémet is, és azt is oda dobta a pólóm után, de már nyílt is az ajtó. Zayden lazán hátradőlt, miközben a felsőtestét és a túlsó lábát nem takarta a takaró, így olyan, mintha meztelen lenne, én viszont ijedten szorítottam a mellkasom elé.

-Mi a faszt csinálsz?!-kérdezte kiakadva Zayden.

-Ti mi a faszt csináltok?! Áttöritek a falat, baszki!-akadt ki.

-És az miért zavar, majd fellógatunk középen egy lepedőt...-mondta, amin én majdnem elnevettem magam, de mikor meglátta Zayden a reakciómat csak elmosolyodott ő is.

-Így nem lehet aludni!-akadt ki Erick, ezen viszont Zayden felnevetett.

-Ugyan már... Nem kell úgy tenni, mintha aludni akartatok volna... Én viszont nem rontottam rátok, miközben dugtad a nődet, úgyhogy tehetnél egy szívességet és kurva gyorsan kihúzhatnál!-mondta idegesen Zayden, mire azért én is összébb húztam magam, pedig ez nem is nekem szólt. Ilyennek még soha sem láttam... Erick tekintete a földön, komód mellett heverő ruháinkra terelődött, de ezután csak mérgesen csapta be maga után az ajtót.-Pofám leszakad, tényleg át kellett volna rohanjak, ahogy mondtad...-mondta döbbenten, miközben kikelt az ágyból, majd felvette a ruháinkat, majd az enyémeket odanyújtotta nekem. Én a mellkasomhoz szorítva a takarót, húztam vissza a pólómat, ő pedig az ágy mellett állva, egy lábon egyensúlyozva bújt vissza a melegítőjébe.-Képes azért ránk törni az ajtót, mert nem képes úgy tovább dugni, hogy közben azt hallja, hogy te sem maradsz ártatlan az este folyamán...-morogta tovább az orra alatt elképedve.

-Köszönöm...-motyogtam egy kis idő után, miután a takaró alatt a nadrágomat is sikerült visszaügyeskednem magamra.

-Hát igazán nincs mit..-mondta halkabban, miközben visszamászott az ágyba.-Majd azzal háláld meg, hogy azért a következő alkalommal lelkesebben kezdesz el szopni, nem úgy mint a koncert előtt...-mondta, mire éreztem, hogy fülig pirultam.-Én amúgy őszintén nem értem mit látsz benne...-motyogta, miután ismét hason kinyúlt az ágyban és átölelte a párnát a feje alatt.

-A szerelemhez nem kell indok, hogy ,,Miért?"... Egyszerűen csak megtörténik...-mondtam halkabban, miközben én is vissza dőltem az ágyba a párnákra.

-Ezt nyomtasd rá egy képeslapra!-mondta halk és álmos hangon, de ekkor halkan felnevetett.-Vagy szólja a szerelmednek, hogy írjon belőle egy dalt...-mondta mosolyogva.

-Jó éjt, Zady!-morogtam az orrom alatt.

-Jó éjt, Bébi...-motyogta álmos hangon.

Lehet, hogy Eick nem a legkönnyebb teremtés és a kapcsolatunk sem az a fajta, amit az ember szívesen mesél el hosszú évek után a gyerekeinek, hogy ,,Tehát így találkozott anyu és apu...", de amennyire hibásak vagyunk mind a ketten, annyira is illünk egymáshoz. Én... Én egyszerűen csak nem tudom elengedni. Tudom, hogy nem jó, de egyszerűen nem megy...

...

-Ohh... Milyen cukik....-hallottam meg Nora halk cincogó hangját. Aludtam, de miután kinyílt az ajtó teljesen felébredtem. Egyszerűen éreztem, hogy megtörtént, de nem vettem rá magam, hogy fel is nézzek.

-Kurvára...-morogta Erick, mire megéreztem, ahogy Zayden elkezd mocorogni... Várjunk csak... Nem csak az ágy mozgása miatt érzem... Én közvetlen érzem! Azonnal kipattant a szemem és csak ekkor vettem észre, hogy az éjszaka folyamán igen csak rámásztam! A fejem a vállára volt hajtva, a kezemet a mellkasán nyugtattam, miközben a lábamat is átdobtam a lábán. Éreztem, hogy a reggel ellenére, az arcom vérvörös lesz, de miután megérezte Zayden, ahogy én is, mintha csak ez lenne a normális, a karomra emelte a kezét és lágyan elkezd simogatni.

-Ne szívd mellre, de este a pasid nem hagy, most te... Kezdelek nem szívlelni titeket...-morogta a reggeli álmos hangján Zayden, mire csak Nora halkan felnevetett.

-Bocsánatot kérünk! Ugye, Erick?-kérdezte egy kicsit hangosabban, miközben elpillantott a válla fölött.

-Ja...-érkezett a válasz mogorván messzebbről.

-Tehát sajnáljuk, de már fél órája írt rám az apád, hogy 1 óra múlva indulunk és keltselek lassan, mert össze is kellene pakolnod a cuccaid...-mondta mosolyogva Nora. Én erre nem mondtam semmit, csak helyeslően hümmögtem egyet és bólintottam is. Sajnálom, soha sem voltam az a tipikus reggeli ember, aki egyből frissen kelés után úgy tud viselkedni, mintha már vagy lehúzott volna egy liter kávét. Ezen Nora csak elmosolyodott, de úgy, mintha azt gügyögné ,,Milyen cukik vagytok!", az utolsó szót természetesen jól elnyújtva.

-Jólvan, felkeltünk, van még valami?-kérdezte mogorva hangon Zayden. Szerintem ő sem a reggel kelős emberek közé tartozik... Pláne szerintem, ha úgy keltik és nem a saját biológiai órája ébreszti...

-Nincs és még egyszer bocsi!-hadarta el halkan Nora, de közben már csukta is be lassan az ajtót.

-Elegem van belőlük!-morogta Zayden, mire csak fogtam magam és elfordultam a másik oldalamra, hogy ne Zaydenen legyek, hiszen azért ez... Új!

-Nem az ő hibájuk...-motyogtam halkan, miután végre már a párnán és magán az ágyon feküdtem és vissza csuktam a szemem.

-Ja... Erické, mert nem áll fel a farka, ha hallja, hogy téged más dug, meg az apádé, aki nem hallott még a délután történő utazásról...-morogta mély, elég magának való hangon, de ekkor hirtelen megéreztem, ahogy ő is az oldalára fordult, majd hirtelen magához húzva ölel át. A lélegzetem azonnal a tüdőmben rekedt, de az ő lélegzet vétele továbbra is ugyanolyan nyugodt volt mint eddig.

-Mit csinálsz?-kérdeztem halk hangon.

-Vissza alszok.-motyogta a nyakamba, amire azonnal végigfutott a gerincemen egy borzongás. A hangja... Annyira mély és intenzív.

-Fázol, Bébi?-kérdezte nagyon mély hangon, de éreztem, ahogy elmosolyodott.

-Nem...-motyogtam zavartan.-Miért?-kérdeztem alig hallhatóan, mire érezte, hogy szinte felnevetett.

-Áhh.. Semmiség...-mondta semleges hangon, de közben határozottan feljebb csúsztatta a kezét és a megkeményedett mellbimbómra simította. Azonnal fülig vörösödtem, miközben lejjebb toltam a kezét. Tehát érezte a borzongásomat...-Szexi...-motyogta a bőrömre, miközben megéreztem, hogy ismét majdnem felhúzta a kezét a testemen, ezért nagyobb erőt kifejtve tartottam a hasam előtt.-Ja... Lefelé, értem!-mondta, mintha megfejtett volna valamit, majd lassan elkezdte a kezét lefelé terelni, de ismét megfogtam, még mielőtt elérte volna azt a bizonyos részt.

-Állj le! Mi van veled kora reggel?!-kérdeztem zavartan, mire csak sóhajtott egyet, az ujjait a csípőmbe vájta, majd a testem lejjebb lévő részét is magához húzta, mire megéreztem a keménységét.

-Ahogy mondod... Reggel van!-morogta a nyakamba, mire azonnal kipattant a szemem.

-Akarsz is tőlem valamit, vagy csak szándékosan zavarba akarsz hozni?-kérdeztem alig hallhatóan, mire éreztem, hogy elmosolyodott és halkan el is nevette magát, de ismét kirázott a hideg.

-És te?-kérdezte mély hangon.

-Hidd el az égvilágon semmit...-motyogtam halkan, de nem foglalkozva a kijelentésemmel a kezét lassan becsúsztatta a pólóm alá és a hatalmas tenyerét kiterítette a hasamon.

-Akkor meg kukac bújt a fenekedbe, hogy így tekerődzöl?-kérdezte szórakozottan, én pedig csak ekkor vettem észre, hogy tényleg megállás nélkül mozgok egy kicsit. Persze azonnal megálltam a mozgásban, miután mondta, amin halkan felnevetett, de a testemet ezzel egyidőben elkezdte simogatni.

-Hallottad, vár az apám, úgyhogy ha van valami, most mondd!-mondtam alig hallhatóan, miközben ismét végigfutott rajtam egy jóleső borzongás.

-Szivi, ha te vagy begerjedve, azt is mondhatod...-morogta a bőrömbe, mire behunytam a szemem.

-Nem vagyok. Meg amúgy is... Te préseled neki a fenekemnek a...-kezdtem bele, de elhallgattam.

-A mimet?-kérdezte szórakozottan.

-Én megyek, aztán szórakozz azzal, akivel akarsz!-mondtam, majd már fel is keltem volna, de visszahúzott az utolsó pillanatban.

-Csakhogy én veled akarok!-morogta az ajkaimra, hiszen a hátamra fordított. A keze ismét becsusszant a pólóm alá, mad ismét néhány ujjával elkezdte cirógatni a bőröm, miközben oldalról teljesen fölém magasodott.

-Nem értem, hogy mit akarsz...-motyogtam zavartan, mire elmosolyodott.

-Mit szeretnél, mit akarjak?-kérdezte, de le sem vette a tekintetét az ajkamról. Én nem tudom mi van elem, teljesen lebénított!

-Semmit...-motyogtam alig hallhatóan, mire elmosolyodott, majd lejjebb hajolt és az állam vonalát végig simította az orrával, majd lágy csókot lehelt a nyakamra.

-Biztos?-kérdezte mosolyogva, miközben ismét fölém magasodott.

-Én nem tudhatom, hogy te mit akarsz...-motyogtam a szemébe nézve, mire csak elmosolyodott.

-Pedig szerintem tudod!-mondta határozottan.

-Akkor most szeretnéd, hogy én...-kezdtem bele motyogva.

-Kora reggel ellőni az egyetlen alkalmat?-kérdezte elhúzott szájjal.-Szerintem nem túl jó döntés. És szerinted?-kérdezte, miközben eltűrt egy kósza tincset a homlokomról.

-Hát tekintettel, hogy most szúrja át a combomat a farkad...-motyogtam zavartan, de ezen csak halkan felnevetett.

-És ha én mást akarok?-kérdezte halkan a szemembe nézve, de nagyon mély hangon. Én erre csak nyeltem egy nagyot.

-Mit?-kérdeztem suttogva.

-Jelenleg? Mondjuk a lelket is kiujjazni belőled!-morogta az ajkamra, mire döbbenten néztem a szemébe.

-Az alkunk nem rólad szól?-kérdeztem zavartan, mire elmosolyodott.

-De, de én mégis azt akarom, hogy te élvezz el!-morogta az ajkamra, miközben egyre intenzívebben kezdte el simogatni a testem.

-Azt mondtad önző vagy és inkább magaddal foglalkozol...-motyogtam, mire halkan felnevetett.

-Önző is vagyok, de láttam mennyire kibaszott szexi, amikor elélvezel és újra látni akarom, hogy mit tudok elérni nálad!-morogta az ajkamra, majd hirtelen megcsókolt. Mélyen és szenvedélyesen.

-És ha én nem akarom?-kérdeztem zihálva, mire ismét elmosolyodott.

-Egy fogadásom lenne rá, hogyha benyúlnék a bugyidba, nedves lennél!-mondta, mire elpirultam... A valóság tudatától... Mert igaza van... Én nem is tudom... Zayden egyszerűen annyira rideg mindenkivel, velem is az volt, de az, amilyen ,,figyelemmel" tüntet ki az elmúlt napokban, az valami bizsergető! Persze nem vagyok hülye, tudom jól, hogy csak a saját öröme miatt csinálja ezt az egészet, nem pedig puszta szívjósgból, de mégis ezt az oldalát megismerni, egyszerűen pezsgető! És ahogy kezel és bánik velem... A tudat, hogy nem kell csendben lenni, nem kell titkolni, nem kell elbújni, mint eddig Erickel... Egyszerűen ez egy teljesen új élet!-Most jusson eszedbe, hogy mennyire hálás voltál az éjjel, amiért leállítottam őket dugás közben...-morgott a fülembe, mire behunytam a szemem és egy hatalmasat sóhajtottam.

-Legyen...-adtam be a derekam alig hallhatóan, mire elmosolyodott.