-Ez jó volt Cica...-mondta lihegve, miközben visszahúzta a nadrágján a sliccet, én pedig a nyári ruhácskám alá a bugyimat.

-Isteni, de most már menj, mert kezdenetek kell!-mondtam, miközben gyorsan lepillantottam a karomon lévő órára.

-De ezt még muszáj...-mondta, egy gyors csókot még nyomott a számra, de már ki is sietett az öltöző mosdójából, miközben visszadugta a fülébe a fülmonitort, amit még korábban adtam rá.

Ezután sietősen megfordultam, majd a tükörbe nézve egy kicsit átfésültem az ujjaimmal a hajam, vissza kentem a szájfényt, ami a számon volt, a nyakamba vissza akasztottam a kártyát, amivel mindenhova bemehetek, felkaptam a kis csíptetős táblámat, amin az összes fontosabb papír volt, na meg persze a telefonomat, majd már én is gyorsan sietve elindultam a backstage felé, de már meg is hallottam annak a zenének a dallamát, amivel a megbeszéltek szerint indítanak a srácok.

-Szia, hát te merre voltál?-kérdezte Nora, a legjobb barátnőm hiszen ő az egyetlen is.

-Szia, kész őrültek háza van ilyenkor, tudod...-mondtam, de a szememet le sem tudtam venni a frontemberünkről.

-Erick igazán elemében van ma este, csak nem adtál neki valami felpörgetőt?-kérdezte nevetve, hiszen már a hangulatot két másodperc alatt meghozta, a közönség pedig már most vele együtt ugrál.

-Áh, dehogy, csak jó beszédet mondtam, mielőtt kiküldtem volna őket...-mondtam ártatlanul.

-Na akkor innentől kezdve minden este azt mondd!-mondta, majd visszaterelte a tekintetét Erickre.-Annyira szeretem...-sóhajtotta mosolyogva. Erre én nem mondtam semmit, csak elmosolyodtam.

Teljesen megértem, hogy szereti. Én is szeretem...

Skyler Bell vagyok és az életemet közel sem nevezném hagyományosnak. A gimi utolsó éve óta a világot járom apuval és az ő kis felkaroltjaival. Apu, Ronan Bell híres üzletember hírében jár. Amióta az eszemet tudom, azóta mindig mesteri ügyességgel látja meg az észrevétlen dolgokat, és rövid időn belül arannyá változtatja. Így volt a fiúkkal is, a Dreamers-el is. Csiszolatlan gyémántként bukkant a bandára egy kis klubban, ahol csak heti háromszor léphettek fel, maximum 2 órára, de apuhoz méltóan meglátta bennük a lehetőséget és immáron ez a harmadik világkörüli turnéjuk! Mivel apunak mindenféle cégben is van egy kis részesedése, így egy lemezkiadónál is van természetesen. Nagyjából 6 lehettem, amikor bevásárolta magát ,,Miért is ne..." alapon, viszont 4 éve annak a kiadónak köszönhetően apu pillanatokon belül felfuttatta a srácokat! Velük volt tele a net! Az ő zenéik szóltak a rádióban, a bevásárló áruházakban és természetesen 10-ből 9 ember fülhallgatójában!

Persze ez mind nem csak egyedül az apám érdeme... A banda sikere is nagy százalékban, hiszen még a kisujjukból is csak úgy csöpög a tehetség! Mikor először ajánlotta fel nekik, hogy egy éven belül körbejárják a világot és teltházas koncertjeik lesznek, először azt hitték, hogy az apám bolond. Teljesen megértem... Egy kimért, méregdrága öltönyben járó férfi odalép hozzájuk egy leszakadt bárban és ezt ajánlja fel annak cseréjében, hogy leszerződnek... Ki hinné el?! Persze az apám már az évek alatt szerzett mesteri rutinjával elültette a bogarat a fülükben és mellékesen odaadta a névjegykártyáját is.

Másnap már csörgött a telefon...

Akkor jártam 12-be. Ők már alsóhangon mindegyik elérte a 20-at, de amikor megláttam az énekest, azonnal beleszerettem. Nem tehetek róla, persze lehet arra fogni, hogy első szerelem, meg satöbbi, de úgy éreztem, hogy ez örökre szólhat vele...

Erick Hardy...

Ez a legszebb név, amit valaha is hallottam, esküszöm! Természetesen utána ott voltam a banda minden egyes próbáján és megbeszélésén, amire apa is elment. Éreztem, esküszöm, hogy van valami köztünk, de véletlen elkapott tekinteteken kívül semmi sem történt köztünk.

Egy ideig.

Nagyjából fél év telhetett el így. Ártatlan szemezgetések, poénkodások, csípkelődések egyvelegével. De utána bemutattam a srácoknak a legjobb barátnőmet. Az volt életem legnagyobb hibája... De mit is tehettem volna... Éppen ott volt nálunk Nora is, amikor átjöttek a srácok apuhoz valami megbeszélésre. Addigra Noraból is hatalmas Dreamers rajongót neveltem, úgyhogy majd kiugrott a bőréből. A srácok úgy kezelték, ahogy engem is. Volt aki ugyanúgy átnézett rajta is mint akkor rajtam, voltak akik kedvesen fogadták, de volt egy, aki hatalmas meglepetést okozott. Erick...

Miután bemutattam neki Norat, egyre jobban összemelegedtek. Igaz, hogy még Nora sem tudta, hogy teljesen belezúgtam Erickbe, de akkor is észrevehette volna, hiszen a vak is látta! Teljesen átlátszó voltam! Annyira átlátszó voltam, hogy az valami borzalom! Az egyik srác, aki egy nagyon jó barátom lett, már a 2. hónap után rákérdezett, hogy nem vagyok-e beleesve Erickbe... Akkor a legjobb barátnőm, hogy nem vette észre?!

Tudom, utólag belátom, én voltam a hülye és a nyuszi, hiszen nem léptem időben. Ezt akkor tettem meg, amikor már késő volt, ugyanis az első, hazai nyár végi bulijuk után, amikor megláttam őket nyalakodni, a szívem teljesen összetört! Éreztem, ahogy szilánkokra zúzódik!

Hosszú napokon, heteken, hónapokon keresztül kerültem Ericket is és Norat is, viszont amikor átjöttek a nyár utolsó napján egy ,,értékelőre" az apámhoz, nem bírtam, félre hívtam és elmondtam neki mindent! Tényleg mindent! Hogy ő az első szerelmem, hogy mennyire rosszul esett, hogy csak ártatlan jeleket adott, majd később összejött a legjobb barátnőmmel, hiszen mint kiderült, addigra már titokban vagy egy hónapja is ,,hivatalosan" is Nora a barátnője volt. Ő végig hallgatta csendben az én legalább negyedórás kis beszédemet, majd közölte, hogy igen, nagyon csinosnak tart, de ő most Noraval van és megkért, hogy értsem meg.

A szívem szó szerint még jobban darabokra zúzódott! Borzalmas volt. Hiába mondta, hogy gyönyörű meg csinos vagyok, egyszerűen az önbecsülésem a béka feneke alá süllyedt. Soha sem volt problémám a testemmel, hiszen az mindig is átlagos volt. Az alacsonyabb lányok táborát erősítem, szerencsére genetikai adottságaim nem hagytak cserben, gondolok itt a fenék és mellbőségre, a szemem szinte fekete, olyan sötét, a hajam pedig barna. Nagyjából, mint minden 3. lány... Átlagosnak éreztem a kinézetem, de akkor borzalmasan megundorodtam magamtól.

Egyetlen egy menekülő utam volt: az egyetem! Szerencsére felvettek marketingre, az ország másik felében! A következő jó néhány hónapban egyszer sem láttam őket, maximum, amikor a tanév végefeléhez közeledve szembejött velem a plakátjuk a városok utcáin, hiszen az első világkörüli turnéjuk előtt álltak. Én olyan kevésszer mentem haza, ahányszor csak nagyon muszáj volt, de akkor is vigyáztam, hogy elkerüljem őt. Noranak amúgy végül soha sem mondtam el, hogy hogy is éreztem a ,,barátjával" kapcsolatban, és szemmel láthatóan Erick sem mondott neki semmit, úgyhogy amikor haza mentem, akkor nem egyszer fordult elő, hogy Nora átjött. Mikor láttam, hogy jött vele Erick is, amikor a szobám ablakából leskelődtem ki, hogy ki is jött, inkább azt tettettem, hogy nem vagyok otthon. Tudom, szánalmas, de nem akartam a szemébe nézni... Azokba a gyönyörű mélysötét szemeibe...

De mikor nyári szünet lett, tudtam jól, hogy előbb utóbb találkoznom kell vele hiszen az apám nagyon szerette volna, hogyha kiveszem a részem ebből a kis ,,vállalkozásából" és törleszthetem a ,,tudásomat", úgyhogy számára egyértelmű volt, hogy a turnéra én is velük tartok. Viszont az indulást megelőző este megtartottuk Nora szülinapi partiját. Csak a srácok, én és persze Nora. Eszem ágában sem volt elmenni, de amikor beállítottak értem a srácok egyszerűen nem tudtam mit tenni. Borzalmasan éreztem magam az elején, de szerencsémre Theo nagyon jó hallgatóság volt és így egy kicsit elterelődött a figyelmem, a nem messze tőlem lévő turbékoló párocskáról.

Theo Woods a banda basszus gitárosa. Az első benyomásom róla az volt, hogy biztosan meleg, de ezt szemmel láthatóan jól megcáfolja, hiszen egy bulit sem hagy el egy csaj nélkül. Theo is inkább alacsonykább, ő a legkisebb a csapatban, a haja sötét és rövidre van vágva, a szeme pedig mindig mosolyog. Esküszöm, már rengetegszer megfordult a fejemben, hogy inkább ő a legjobb barátom, mintsem Nora, de ekkor mindig bűntudatom támadt az az emlék miatt, amikor kisgyerek korunkban megígértük egymásnak Noraval, hogy örökre legjobb barátnők leszünk...

Az egész buli inkább csak egy kis összeülős, beszélgetős, eszegetős, iszogatós estévé alakult. Mindenki tök jól érezte magát, én viszonylag meg voltam, de mikor alvásra került a sor, akkor történt életem legmeglepőbb dolga a mai napig!

Nora családja nem volt otthon azon a hétvégén, direkt miattunk, hogy csakis miénk lehessen a ház, úgyhogy könnyen osztozkodtunk... Nekem, Theonak és Codynak jutott 1-1 vendégszoba. Cody Russel a banda elektromos gitárosa. Na ő már másként néz ki, mint Theo, hiszen a haja világosabb, a kulcscsontjáig ér, a szeme égkék és van egy tetoválása is, amire irdatlan büszke. Ahogy elmesélte, az életét adta majdnem érte.

Na Zaydennek erről teljesen más volt a véleménye. Zayden Goss a banda dobosa. Ő tipikusan rosszfiús, ami ,,marketing szempontjából" tökéletes, hiszen ott van ellentétnek Theo, aki a cuki, Cody a kicsit magányos farkasnak tűnő és Erick, az ,,elérhetetlen", a párkapcsolata miatt. Lényegében mindenki jelen van, akire egy ilyen bandában szükség van, mint személyiség. Zayden az, akinek a hajáról nem tudom megmondani, hogy sötétbarna vagy fekete, felül hosszabbra van hagyva, de oldalt le van vágva rövidre, de így is szinte állandóan kusza, mélyzöld szemek, szívdöglesztő mosoly, eléggé kivarrt test... És éppen ezért tudott annyira jól gúnyt űzni Codyból, hiszen elmondása szerint, Codynak, a mellkasán lévő tetoválás nem is annyira veszélyes. Ez miatt persze Cody megsértődött, hogy rombolja Zayden az imidzsét, de gyorsan kiheverte, hiszen másnap már semmi baja sem volt Zaydennel. Cody csak annyival zárta le másnap az egészet, hogy Zayden megvezekelte bűneit azzal, hogy a kanapén kellett aludnia, hiszen több szabad szoba nem volt. Vagyis de, de Nora szüleinek az ágyába nem szívesen akart befeküdni, ezért tökéletesen megbékélt a kanapéval.

Mivel lány voltam, ezért a srácoknak nem volt kérdés, hogy enyém az egyik vendégszoba és hagyták is, hogy először én választhassak. Nem vagyok hülye, természetesen abba mentem, amelyik a legmesszebb volt Nora és Erick szobájától. Cody, Theo és Zayden elég jól szétcsapták magukat, úgyhogy nem hiszem, hogy sokáig forgolódtak álmatlanság miatt, de Erick és Nora végig tartották a mértéket, velem együtt, viszont még véletlenül sem akartam hallani, ha esetleg egymásnak esnek, úgyhogy jobbnak éreztem a távolságot.

Már rég lefeküdtem aludni azon a hajnalon, amikor halk kopogást hallottam. Erick volt az. Azonnal el akartam küldeni, de ő el csitított azzal, hogy már mindenki alszik, így nem kiabálhattam vele, ahogy én szerettem volna, és mivel elég magas és izmos, egy szóval nagydarab, kirakni sem tudtam, úgyhogy muszáj volt végig hallgatnom. Elmondta, hogy mennyire sajnálja, és hogy már vagy ezerszer megbánta azt, hogy annak idején nem engem ,,választott" mert csak utána jött rá, hogy mennyire szeretett mindig is és így tovább, de hirtelen a végét azzal zárta, hogy megcsókolt!

Mit tehettem volna, azonnal felpofoztam! Aztán lehet, hogy utána véletlen én csókoltam meg őt... Utána meg véletlen le is feküdtünk...

Én viszonylag olyan téren későn érős voltam, Persze, csókolni, már csókoltak meg előtte, de engem a szex sohasem vonzott annyira, na meg persze a gimi alatt apám a fiúk terén elég szigorú volt, de esküszöm nem is hiányzott. Aztán az első egyetemi évem alatt, mivel Erick összezúzta a lelkemet, még csak gondolni sem akartam fiúkra, viszont azon az estén megtörtént!

Erick elvette a szüzességem.

Másnap mosolyogva ébredtem fel, annak ellenére, hogy az ágy üres volt, de a rajta talált üzenettől csak mosolyogni tudtam.

Azt írta, hogy szeret! Tudom, hogy rosszul kellett volna éreznem magam amiatt, hogy lefeküdtem a legjobb barátnőm pasijával, de valamiért nem tudtam. És ez az állapot bizony lassan már 2 éve megy. Nora háta mögött.

Az öltözőben is éppen vele volt egy gyors kis találkám. Mondta már, hogy elhagyja, de bevallom engem, amíg nekem duruzsolja az ajkaimra, hogy szeret, addig nem érdekel. Amúgy is, Erick elmondása szerint nagyon megromlott köztük a kapcsolat és elvileg már vagy 4 hónapja egymáshoz sem értek. Vagyis Erick nem ért Norahoz, de hozzám annál többet. Egyszerűen szerelmes vagyok belé, mégis mi mást kellene csinálnom?!

...

A tömeg egyszerűen imádja a bandát! Lassan már közeledünk a vége felé, hiszen már csak két dal lesz vissza, de így is át fogjuk lépni a két órát, mint ahogy azt terveztük, de sebaj... Jól érzik magukat, a közönség is és mi is a háttérben Noraval, hiszen torkunk szakadtából énekeltük végig az összes számot. Apa ma sajnos nem tud itt lenni, hiszen konferenciája van, úgyhogy de nem ez az első, hogy ilyen nagy falatot bízna rám, hiszen máskor is vezényeltem már le egy egész koncert irányítását, és szerintem egész jól megy! Szerencsére mondjuk helyben vagyunk, úgyhogy ha bármi galiba lenne, apa azért elég gyorsan ide tudna jönni, hiszen a turnénk első megállója az Los Angeles, ahol a banda is és mi is élünk.

-Köszönjük szépen! Csodásak vagytok! Köszönjük nektek a mai estét... Köszönjük nektek, hogy vagytok nekünk... Köszönünk mindent! Hazai színpadon valahogy egy kicsit mindig bizsergetőbb állni, mint máshol, hiszen ez az otthonunk, és bizony ti vagytok a családunk!-mondta Erick mosolyogva, mire a közönség elkezdett sikongatni és ujjongani, de ekkor bólintott egyet Codynak, aki elkezdett játszani halkan egy lágy dallamot mosolyogva, mire a srácok is elmosolyodtak.-Család... Mindenkinek annyira sok más jelenti ezt a szót... Van akinek a szülei, van akinek a testvérei, van akinek a barátai...-mondta, miközben körbe mutatott a fiúkon.-és van akinek a szerelme!-mondta, mire hatalmasat dobbant a szívem, de közben nagyon meg is voltam zavarodva, hiszen ez nem volt megbeszélve. Még két szám vissza van és megbeszéltük, hogy az utolsó előtt köszön el, ráadásul ezt a dallamot sem ismerem, amit Cody játszik... Valami nem stimmel. Persze Nora már rég meghatódottan a szája elé kapta a kezét, de én le sem tudtam venni a tekintetem a papírokról. Egy csomó jegyzetet, amit a koncert előtti megbeszélés közben jut eszükbe a srácoknak, azt mindig valahova ezekre a lapokra írom, de most sehol sem találnék olyat, ami erre utalna... Félidőben gumicukor Theonak, aminek a felét végül egy falatra gyűrte le, Zaydennek egy whisky tisztán, Ericknek pót mikrofon, Codynak elektromos gitárhúr és egy rövid... Már a mellettem lévő asztal magasságú fekete rakodó dobozon ott van az üres whiskys és rövid pohár, a félig elfogyasztott gumicukor, a végül nem használatba vett húr és a pót mikrofon is, de mást egyszerűen nem találtam. Ezt a részét, az eligazítást mindig is én végeztem. Apu szerint én ezerszer jobb vagyok benne, úgyhogy ezt meghagyta nekem, de most mégis tanácstalan vagyok, de Ericket nem fogta vissza semmi, folytatta.-Tudjátok én úgy érzem, hogy az én családom több összetevőből áll. Benne vannak a szüleim, a barátaim, ti, de egy valaki van, aki egyszerűen egyedül is képes kitenni a nagyját...-mondta, majd sóhajtott egyet mosolyogva, de bennem a pánik továbbra is csak nőtt.-Szerelmem, kérlek gyere ide...-mondta lágy hangon, mire már azonnal fel is kaptam a fejem, viszont Nora már ott sem volt mellettem. Miután oda ért Erickhez összefűzték az ujjaikat, majd úgy néztek egymás szemébe. Én erre csak megforgattam a szemem, hiszen soha sem bírtam, ha előttem nyálaskodnak.-Nekem te lettél az otthonom!-suttogta halkan, mire azért már a mellkasom elkezdett fájdalmasan szorítani. A hatalmas kivetítőkön már Nora és Erick van a srácok helyett, éppen ezért láttam, ahogy Nora oda suttogja azt a hülye szót, hogy ,,Szeretlek!", de ekkor hirtelen Zayden elkezdett egy lassú ritmust ütni a cinen, majd Cody váltott az eddigi monton dallamról, majd Theo is beszállt, Erick pedig elkezdett énekelni

In every moment, I'm happy with you,

In life, I only see you, only want you,

This song carries my feelings,

Without you, there's no happiness for me.

You're the light in my life,

My heart beats only for you,

I want to live my life with you.

In your eyes, I see infinite happiness,

In your embrace, I find peace,

I can't live without you, it's true,

Nora, be my love, my true.

You're the light in my life,

My heart beats only for you,

I want to live my life with you.

You're the light in my life,

My heart beats only for you,

I want to live my life with you.

Lassú és egyszerűen annyira romantikus és megható közeget varázsoltak a srácok. Ez tőlük teljesen új, hiszen nem ez a megszokott tőlük. Ezt a zenét sem hallottam eddig, de hirtelen, mikor vége lett a dalnak, Cody ugyan úgy játszott tovább, ahogy az elején, csak már nem egyedül, hanem Zayden is halkan tovább ütötte a ritmust a cinen, ahogy el is kezdte, de ekkor a szívem meghasadt!

Erick hirtelen letérdelt Nora elé és kivett a zsebéből egy bársony dobozt. Az egész dalt a szemébe nézve énekelte, de valahogy egész eddig fel sem fogtam mi történik. Mikor Nora is meglátta, hogy Erick féltérdre ereszkedett előtte, a szájához kapta a kezét, és a már így is könnyes szeméből megszökött egy könnycsepp.

-Nora.. Te vagy az a személy akire szükségem van. Te vagy a biztonság, az otthon melege és fény az éjszakában... Hozzám jössz feleségül?-mondta végig komolyan, de a végére elmosolyodott. Noraból azonnal kitörtek a könnyek és hevesen elkezdett bólogatni, miközben egy szót hajtogatott...

-Igen!

Erick azonnal rá is húzta az ujjára a gyűrűt, felállt és úgy csókolta meg, ahogy engem még soha! Éreztem, hogy a szívem meghasad és össze is törik! Az a fájdalom, amikor az évekkel ezelőtti elutasításkor éreztem, az semmi ahhoz, ami most érzek! Erick boldogan átkarolta az immárom menyasszonya derekát, majd megpörgette, mire a közönség elkezdett tombolni, de a srácok is boldogan és mosolyogva tapsoltak és éljeneztek. Mikor letette Norat közrefogta az arcát és mosolyogva elkezdett valamit mondani, de már nem a mikrofonba beszélt, úgyhogy nem hallhattuk, viszont ezt én azonnal felismertem. Hozzám is így beszélt...

Sziasztoook!

El sem hiszem, végre eljött ez a nap is! Na kinek hogy tetszik eddig? Mindenki véleményét nagyon szívesen várom kommentekben!😁