Eddig mindig menekültem a világ elől... A fejemre feltettem a csukját és biztonságban érzem magam... Egyébként Trixy Rabertson vagyok, 18 éves lány. London sötét utcáit járom mint árnyéka.

Az életem gyökeresen megváltozott 3 év után... Iskolába kell járnom de csuklyával?

Nem engedem magam leleplezni.
Ennek SOHA nem volt jó vége.

************iskola************
Egy fekete hosszú ujjú póló és egy hosszú fekete cica naci egy fekete nike-val. Természetesen a jó öreg csuklya-napszemcsi kombó mentett meg.

Leszartam hogy mindenki bámul csak zsebre vágott kézzel mentem be egy fekete féloldalas táskával. Tudom-tudom.... A féloldalas táska rossz a gerincnek.blabla.

Három nagyon rendes lány fogadott...

-Szia! Biztos te vagy Trix igaz?

Megköszürtem a torkom...
- Sziasztok, igen Trixy vagyok!

Rám vigyorogtak és az egyik mondta;
- Én Sara vagyok ő itt Teresa és ő Rebeca! Melleten fogsz ülni!-mosolygott.

-Ok.

Sara

Teresa

Rebeca

Le is ültem Sara mellé.
Miközben dumáltunk egy csapatnyi fiú közeledett...

-Mizu van fekete-kérdezte az egyik gúnyosan.

-Látom új vagy még vámpírkám- mondta a másik

-Mi ez, jelmez bál?-nevetett a harmadik.

-Hogy egyelek meg de elbújtál előlünk-Mondta még egy.

-Én is örvendek nektek Trixy vagyok.-itt kicsit meghökkentek.

Sara teljesen kécségbe van esve.

-Nyugi Sara elbánok velük!-vicsorogtam.

Kitört a fiúkból a nevető görcs.

-Hogy te minket?-nevettek

Én csak mosolyogtam.

-Figyelmeztettelek-mosolyom mindig ott virított.

-Greg ,figyeld de harcias a kicsike!

Greg

Harry

Luis

Vill

-Ne hagyjátok-mondta Sara

-Mit szólsz bele kurva-sziszegte Greg

Felfort az agy vizem
-Az még oké ha engem piszkáltok, de a barátnőimet SENKI nem bánthatja!-ordítottam

Először Greg kezét megfogtam majd hátra dobtam. Vill nekem jött de csak megfogam a vállát és át ugrottam amivel bele csapódott az asztalba. Harry meg fogta a csípőm mire én  bukfencben ugrottam és leesett majd a falhoz vágódott.
Luis szemében izzott a düh ezért akkorátbehúzott hogy lerepült a szemüvegen. Dühösen egy nagysebbel az arcomon felnéztem. És látta türkiz kék szemeim megbabonázódott,  s kihasználva a pillanatot fel vettem a szememre a szemcsit és a vállát megfogtam és a rég bevált tökön ruglak módszerrel elintéztem mire összerogyott de elkapta a bokámat én csak egy  pofonnal jutalmaztam mire mint a az új született borjú nézett rám.

-Lányokat nem szabad megütni-mosolyogva elmentem és az egész osztály tátott szájjal nézett.
Sőt! Az egész suli engem tapsolt mivel kukucskáltak egy picit.
Zavarodottam elrohantam és a mosdóban az arcomon lévő sebet megláttam. Szitkozódtam még egy kicsit majd, vissza mentem a terembe mindenki újongott de el kezdett elhomályosódni a világ.

Csak arra emlékszem hogy eldőlök de egy erős kar elkap. Mindenki oda fut. Valamit mondtak hogy a sebem miatt lehet de csak ez maradt meg utoljára.

Sajnálom