Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

5.

Halálra untam magam ofő órán,mert a tanár végig engem szidott.Mentségemre legyen mondva, ez az egyetlen olyan óra, amikor kiélhetem magam,meg a saját beszólásaimat is tudom használni,mert az ofő egy sátán.Konkrétan ki van éhezve a lelkemre.Ezért is utálom.De a többi tanárt imádom,mert ők nagyon kedvesek velem.Általában nem is szoktam visszapofázni,meg hirtelen haragú lenni,csak nem is tudom...valamit kihozott belőlem ez a srác.Mondjuk nem értem miért jött belém,mikor még direkt kikerültem.Látszik,hogy egy féreg.

Szóval ezen a viselkedésemen próbálok változtatni, hogy azon is,hogy apummal kedvesebb legyek,csak nagyon nehéz.De majd csak sikerül.

Mikor csengettek,én voltam az első, aki kilépett az ajtón.Muszáj lesz kicsit kikapcsolnom az agyam,mert ez így nem lesz jó.Lehet ma is elmegyek sétálni.Felhúztam a fejemre a kapucnimat,mivel esett az eső,és nem akarok pincsi kutya lenni ,mire hazaérek.Az ajtónkhoz érve már szakadni kezdett.Magam mögött meghallottam megint egy moci hangot.Na, ne már.Ezek keresnek engem?Megint az a srác húzott el mellettem.Bár, tudnám ki az....A kulcsomat kerestem,majd mikor megtaláltam,ki is nyitottam.Bent apával találkoztam.

-Hát,te?Szia.Hova mész?-mentem oda hozzá,és megöleltem.Éppen a csizmáját vette fel.

-Motorozni?Tudod milyen jó buli esőben?-nézett rám.A szemei ​​csak csillogtak.Hiába 46 éves,mintha még mindig gyerek lenne.

-Öhmm...nem?-kérdeztem vissa.De biztos jó lehet.Valakinek.Csak nem nekem.

-Nagyon nagy-bólogatott,majd adott a homlokomra egy puszit,majd kiment a házból.

-Na,akkor egyedül maradtunk-mentem fel a szobámba,és levetődtem az ágyamra.Kb.2 perc alatt elnyomott az álom.

.................................................. .................................................. .................................................. .......

-Jó reggelt-mentem ki este hétkor a szobámból.

-Aludtál?-kérdezte apu,aki már hazaért.

-Kb. vagy 4 órát.Majd csak most kezdek el tanulni-vettem ki a szekrényből egy xixo-t.Hm...kaktuszos..fincsi.

-Jól teszed-bólogatott helyeslően.

Visszamentem a szobámba,ahol nagyon nagyon nagy kupi uralkodott.Mindegy.Először tanulok,aztán majd összepakolok.Én mindig is az a típus voltam,aki csak este kezd el tanulni,mert miért nem?Nem tudom,valamiért akkor jobban fog az agyam, mint mondjuk délután négykor.

Tehát megtanultam holnapra a cuccokat ami, kb.2 óra volt.Aztán összepakoltam a szobámat.Ne tudjátok meg.Olyan dolgot találtam,ami egyáltalán nem odaiillik.Na,de mindegy is,lényeg a lényeg,minden csillogott-villogott.Este 10- kor mentem ki valamit enni.És nem is sétáltam ma....pedig úgy akartam.

-Apa...fent vagy?-mnetm be a szobájába,ahol valamit olvasott.

-Igen-nézett fel rám.

-Kicsit kimehetek?Kell a friss levegő-néztem rábociszemekkel.

-Hát..-ingatta a fejét-Én nem nagyon szeretném.Főleg,mert este van...

-Fél óra?-kérdeztem.-Itt leszek a közelben.

-Jó,de tényleg legyél itt 100 méteres közelben-tette fe a mutató ujját.

-200?-alkudoztam.

-Elengedtelek.Vidd a telefonod-mondta,majd kizavart a szobájából.Hálásan vettem le a szekrény tetejéről a telefonom,majd felvettem a pulcsim és cipőm,és kiléptem a házból.A csipős szél megcsapta az arcom,és összébb húztam magamon a pulcsim.Lehet nem ez volt a legjobb ötletem,de ez van.Hülye vagyok.Nem is kicsit.Elmentem az UFM elé,ahol volt egy kis rész,ahova le tudtam ülni.Bekapcsoltam a telefonom.Nem is írtak olyan sokan.Sőt...leginkább senki.....csak lájkolgatták pár vidimet,és kész.Nem baj,nem ezért kaptam ma meg.Mert gondolom holnap vissza kell adnom.Nem akarom kijátszani,mert akkor sokkal tovább el fogja venni.Egyszer csak a nagy merengésemből pár hang riasztott ki.Egy nagyobb fiú társaság volt.Kezdtem már egyre jobban fázni,de még volt 20 percem.És azt kiakartam használni.Szóval kicsire összehúztam magam,hátha nem látnak meg.

Mikor hallottam ,hogy a hangok csitulnak, megfordultam.Nem kellett volna.....az egész fiú társaság mögött állt,és csendben figyelt.

-Öhmmm...sziasztok?-szólaltam meg,de a hangom nekem is távolinak tűnt.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro