Reggel álmosan keltem. Miután sikeresen kivertem Olivért a fejemből, megpróbálkoztam a töri megírásával, de csak darabosan sikerült. Valamikor éjfél körül aludhattam el, de ha az  embernek másnap iskolába kell mennie, nem sokat tud aludni. Felültem az ágyamban, megdörgöltem a szemem, majd végignéztem a szemben kévő falon. Apuval voltak közös képek rajta, valamnt csak random tájképek. Elmosolyodtam az egyik képen, amin hercegnőnek voltam beöltözve, és éppen hét évesen próbáltam elfújni a tortámon a gyertyákat, kisebb-nagyobb sikerrel. Idilli pillanat.

Sóhajtva kikeltem az ágyból, belebújtam a mamuszomba, majd lecsoszogtam apuhoz, aki valamiért már nem volt otthon. Milyen érdekes.....Felbontottam egy xixot, reggeli gyanánt, valamit csináltam egy szendvicset is. Miután megettem, siettem fel a szobámba felöltözni, mert kicsit késésben voltam.Felkaptam egy szaggatott farmert, meg egy fehér bodyt, és már rohantam is a fürdőbe fogat mosni, és sminkelni.

Futólépésben igyekeztem a suli felé, miután bezártam az ajtót. Kábé futottam az iskoláig, de ígyis 10 percet késtem. Vagyis huszat, mert itt nem nyolckor kezdődik az oktatás, hanem nyolc előtt 10 perccel. Francba. Bekopogtam a az ajtón, mire egy tessék szó jött.

-Jó reggelt!Elnézést!-intettem, és próbáltam elkerülni a kíváncsi tekinteteket.

-Ó, Noémi kisasszony, is bejött az iskolába. Mondd csak, jól aludtál?-kérdezte a drága töritanárom, akit amúgy ki nem állhatok.

-Persze-vontam meg a vállam.-Tudja, egész este a háziján dolgoztam-vettem le a táskámat a hátamról, és kutakodni kezdtem benne.

-Óóóó, igazán?-vigyordott el, de nem kedvesen.

-Én nem ezt kértem.-vette el a lapot, amikor felé nyújtottam, majd beleolvasott.-A pun háborúkról kellett volna írnod. Sajnálom, de elégtelen-adta vissza a papírt. -Ülj le a helyedre, és csendben figyelj.-utasított, mire a helyemre bandukoltam. Olivér fürkészően nézett, de nem szólt semmit. Jól is teszi. Ne is szóljon. Megrázta a fejét, majd a füzete felé fordult, miközben lehajoltam én is elővenni a szamárfüles füzetemet. 

Mire ülőpozícióba helyeztem magamat, egy cetli várt a töri felszerelésemen. Határozottan Olivér kézírása.

"Béke?"

Ez egy szó volt rajta. Elgondolkodtam a válaszon. Végülis folyton megbánt, és olyan hangulatingadozásai vannak, hogy sosem tudom, éppen mire gondol,vagy mit gondol rólam. Nem ismerem olyan régóta, de felforgatta az életemet. Elérte, hogy elkezdjem leküzdeni a félelmeimet, és szembe merjek szállni velük. Most erre mit kéne válaszolnom?

"Miért van az, hogy akárhányszor összeveszünk, mindig ki akarsz békülni?Nem tudok rád rendesen haragudni..."-odacsúsztattam felé a papírt, amit  a pad alatt hajtogatott ki, majd elmosolyodott, és valamit ráfirkált.

"Rám nem is lehet haragudni"

"Valaki nagyon nagyképű"

"Akkor béke?"-kérdezte meg újra.

"Nem tudom"

"Naaaa légyszi....elviszlek mekizni"

"Hatásos, hatásos...De tudod mit kérek cserébe?"

"Ha végre jóba leszünk, bármit"

"Kubut.Jó sokat"

"Te amúgy 5 éves vagy? "

"Nem. De attól még szerethetem."

"Jó, kapsz"

Felénéztem. Elmosolyodott, majd elrakta a papírt, és a tanárra nézett, aki viszont minket bámult.

-Noémi, mit mondtam?-kérdezte.

-Csendben voltam-háborodtam fel angyali mosollyal az acomon.

-És figyeltél is?Mert arra is megkértelek.-modta lesajnálóan.

-Upszi.Bocsánat-húztam be  a nyakam.

-Nagyon érik az a szaktanári.-fenyegetett.

-Akkor még várhatok. Hiszen nem ért még meg-motyogtam halkan, mikor  a tanár elfordult, de Olivér elég jól hallotta. Elnevette magát, de szigorúan csak csendesen. Gondolom nem akarta kiakasztani a drága történelem imádót. Nem, amúgy szerintem nem szereti  a tanárunk a törit, csak muszáj ezt tanítania. Ha már egyszer pedagógusnak készült.

-Fáj?-suttogta Olivér.

-Mi?

-A combod. Ahol megrúgtam.-magyarázta.

-Ja, hogy ott. Kicsit, kékes-lilás, de amúgy nem. Mondjuk akkora  a lábad, mint egy lónak.

-Nagyobb. sokkal nagyobb, mert egy lónak kábé ilyen almányi-mutatta meg a tenyerének a felét. Nagytenyerű gyerek.

-Tökmindegy. Akkor is megütöttél egy lányt-forgattam meg a szemem. 

-Bocs-sütötte le a szemét. -De megérdemelted.

-Miért?

-Nem tudom-vonta meg a vállát.

-Na, kösz. Akkor a semmiért rúgtál meg. Szép, mondhatom-vigyorogtam.

-Tudom, tudom. Nem volt szép. De amiket te csináltál, az sem volt szép.-nézett rám. Elvesztem a szemeiben. Jó, mostmár tényleg nem tudom eldönteni, hogy tetszik-e, vagy nem. Határozottan tetszik is, meg határozottan nem. Vagyis, miket beszélek?

-De lényeg, a lényeg, kapok kubut-húztam ki magam büszkén.

-Olyat a három évesek isznak-forgatta a szemét.-de megígértem, szóval kapsz-enyhült meg.

-Jejj -emeltem a magasba a kezem, de gyorsan le is tettem, nehogy még a tanárunk azt higgye, annyira imádom a törit, hogy még jelentkezzek is órákon. Kinek néz engem? Az elsősorban ülő stréberkéjének? 

-Ki az, aki örül egy ilyen ajándéknak?-nyögött fel.

-Ezt ne csináld-néztem rá komolyan.

-Tényleg, nem is nekem kéne. Majd te fogsz-kacsintott egyet.

-Pfuj, de undorító vagy- fintorogtam.

-De férfi, szóval így kell elfogadnod, vagy nem kapsz kubut.

-Ne-rémültem meg.-Ez fenyegetés lenne?

-Pontosan-bólintott.

-Akkor most délutánig jó kislánynak kell lennem?-néztem rá elkeseredetten.

-Ühüm-bólintott.-Sok sikert hozzá.

Csengettek. Pont végszóra. Mind a ketten felálltunk, majd kimentünk a  folyosóra. Barniék már az osztály előtt vártak.

-Csao-köszöntem mosolyogva.

-Heyyo, kisasszony.-köszöntött Levi mosolyogva.- A párocska már összejött?-nézett felváltva rám, és Olivérre. 

-Tényleg. Végre egyszer nem érezhető közötettek a feszültség-vette észre Marci is.

-Csak kibékültünk, nem történt semmi más-állítottam le őket.

-Ahj már.-szomorodott el Benett.

-Ti most komolyan azt akarjátok, hogy együtt legyünk-mutattam Olivérre.

-Aham-helyeselt Marci.

-És nem csak mi. Ti is.-mondta Barni komolyan.

-Mivan?-értetlenkedtem.

-Ne játszd az ártatlant. Tudjuk mi, hogy van köztetek kémia.-vigyorodott el az egyik iker.

-Jössz ma mocizni?-kérdezte Levi.

-Áhh, ma nem fog menni. Asszonyt viszem vásárolni.-legyintett, mire a többiek röhögni kezdtek.

-Milyen asszony?-csaptam fejbe.

-Hát, most perpill rossz.-vonta meg a vállát.

-Seggfej.

-Na, nem kapszt kubut, ha így viselkedsz.-fenyegetett röhögve.

-Gonosz.

Sziasztok!!!Itt van az újabb rész, bár már elég régen írtam. Tudom, tudom. Az utolsó fejezetben megígértem, hogy gyakrabban fogok kirakni részeket, csak egyszerűen nem volt ihletem, és időm sem. Most, hogy meg már szünet van, igyekszem mindegyik könyvemet írni, bár kicsit nehézkésen megy, remélem megértitek. Bár, nem lett olyan tartalmas, és hosszú sem, azért igyekeztem, és remélem nektek is tetszik!Íráshibákért bocsánat...