-Köszi szépen - szálltam le Benett mögül, majd elköszönve tőle, bementem a házba. Apa bent volt a szobájába, valamin nagyon dolgozhatott, de inkább csak nem zavartam. Benyomtam Netflixen a kedvenc sorozatomat, majd elmerültem benne.
-Ahjj-motyogtam, amikor láttam, hogy bejövő hívás érkezik. Idegen számról. - Igen? - szóltam bele, bár apa mindig arra tanított, hogy idegen számot ne vegyék fel, mert lehetnek csalók is stb.
-Na végre, megvagy! - kiáltott bele Cinti.
-Honnan van meg a számom? - kérdeztem gyanakvóan, mert nem rémlett, hogy megadtam volna.
-Ja, akkor mondom a story timetot. Miután elmentél, és Benett visszjött, Olivér már nem ment vissza mocizni, hanem leült mellém, és elkezdtünk beszélgetni. Rólad. De nyugi nem ki beszélés, csak kértem, hogy picikét beszéljen rólad. De ő sem mondott sok mindent, csak azt amennyit ő tudod. Próbáltam kérdezni saját magadról, meg ilyen tulajdonságokat rólad,tudooodddd, de ő nem mondott rólad semmit, így inkább majd tőled kérdezem, ha megengeded, vagy nem tolakodás vagy stb. - hadovalt össze-vissza, én meg csak elmosolyodtam. - Na és akkor beszélgettünk meg minden, és megkérdeztem tőle, hogy megvan e a számod. Azt mondta neki megvan.
Így odadta. - magyarázta a telefonba, mire elmosolyodtam. Megint.

-És neki honnan van meg az enyém?-húztam össze a szemem.

-Hát....-húzta el.

-Nyugodtan mondd-legyintettem, amit persze nem láthatott,majd lefeküdtem az ágyamba, és tovább nyomtam a sorozatot,de levettem a hangot,és csak a feliratot néztem, bár nem jártam sok sikerrel. Így megállítottam, és újra Cintire fókuszáltam.

-Olivér azt mondta elvileg apukádtól kapta meg.

-Aha-mondtam bólogatva, hogy majd apát kikérdezem erről a kis esetről,miszerint idegeneknek megadja a számomat. A kis rosszcsont papa...

-Baj?-kérdezte egy kis szünet után,mire visszatértem a jelenbe,és válaszoltam.

-Nem dehogy is.-mosolyodtam el újra még mindig az előző szavain gondolkozva. Olivérnek megvan a számom?

-Tényleg?-kérdezte mégegyszer.

-Ne csinálj ebből gondot. Amúgy mizujs van? Már visszaértetek?-kérdeztem témát váltva.

-Jaj nem,még itt vagyunk.A fiúk eldöntötték,hogy sötétedésig maradunk, és nem volt beleszólásom.-magyarázta.

-Aha, értem.

-De nagyon unatkozok, szóval nem bánnám ha hívásban maradnánk-mondta.

-Csak nyugodtan. Én elvagyok itt.-mutattam magamra,hogy egy helyben ülök,de ezt persze nem láthatta.-De ha akarod,akkor válthatunk FaceTimera.

-Nem Iphone-om van.Samsungos vagyok-mondta picit letörten, egyből megértettem.

-Akkor messenger? Vagy insta? Vagy esetleg viber?-kérdeztem.

-Nekem a mess jó, de csak ha tényleg nem zavarok-mondta.

-Ha mégegyszer azt mondod,hogy zavarsz, akkor esküszöm letiltom a  számod-fenyegettem meg, majd nevetve kinyomtam a telefonom.

Két pillanat múlva jött az értesítés. Még egy bejövő hívás. De most nem Cinti volt,mert időközben beírtam a nevét is. Hanem valaki más.

-Na,mondjad?-vettem fel ismét a telefont. Ó,hogy apa most hogy sírna ha megtudná 10 percen belül már a második idgen számot vettem fel. Mondjuk nem így  kellene kezdeni a beszélgetést,de gondoltam,hogy ki hívhatott.

-Látom nagyon jóban lettetek Levi csajával-mondta gúnyosan a telefonba.

-Igen,jóban vagyunk,élünk, és virulunk majd mindjárt beszélünk.-meséltem neki figyelmen kívül hagyva  a gúnyos megjegyzését. Megjött az értesítés, miszerint messenger hívásom van,de csak hagytam hogy kinyomja. Két perc,és úgyis visszahívom.

-Nah, akkor jó szórakozást-mondta még mindig cinikusan.

-Mi a baj?-kérdeztem.

-Mi lenne?-még mindig nem változtatottta hangsúlyon....-Kb.egész nap arra készültem,hogy milyen jót fogunk motorozni meg hasonlók,hátha te is egyszer a büdös életben talán jól éreznéd magad, de neeeeeemmmmmm. Te elcseszed az egész napomat-kiáltotta a telefonba,mire azonnnal  lefagytam.

-Mi?-suttogtam magam elé.

-Ja,jól hallottad.-mondta.-De mindegyis, ne törődj más érdekeivel,miss önző picsa-nyomta ki a telefont,én meg megsemmisülten feküdtem az ágyamban. A szavai csak úgy szorították a torkomat. Vagy mardostak. De ez részletkéréds.. Nyoma sem volt már az eddigi filmes hangulatomnak,és Cintivel való beszélgetésemnek. Mármint a jó dolgoknak. Megint mindent elrontottam. Megint megbántottam. Megint sikerült az egész barátságot elrontanom azzal,hogy saját magamra gondolok. De ő küldött el! Persze Noémi hibáztass mást,mert nem tudod elfogadni,hogy megint elbasztál valamit.....Megint elkezdtek folyni a könnyeim.Magamban tudatosítottam,hogy az elmúlt napokban már annyit sírtam,simán megtelne vele egy egész helyes kis patak.Vagy inkább tó.Vagy inkább egy tenger. Óceán nem lehet?Hmm????

De akkor mégis?....

Lenéztem a telefonomra, ami megint bejövő hívást jelzett messengerről. Letöröltem a könnyimet egy laza mozdulattal az arcoról,majd az arcom elé emelve a telefont feloldottam,és fogadtam a hívást.

-Na szia, csajos! Mi a baj?-kérdezte vidáman a beszélgetést, de amikor meglátta az elfolyt szempillaspirálom, rögtön  komolyra váltott.

-Semmi,semmi.Nem történt semmi. 

-Na, mondd-bólogatott. 

-Nem, nem, mert már úgyis hisztis picsa vagyok.-legyintettem. 

-Ezt meg ki mondta? - húzta fel a szemöldökét. - Megverem. Bárki is legyen az. - közölte természetesen. 

-Nem kell senkit-nyugtattam. 

-Akkor? Pedig szívesen megverem, csak kell hozzá egy kis edzés- gondolkodott el. 

-Na-nevettem fel. - Nem kell senkit. Tényleg.- mosolyogtam bele a kamerába szomorúan.

-Tuti?-kérdezte az arcom fürkésze.

-Tuti.-mondtam bólintva.-De ne is inkább rólam beszéljünk,hanem rólad-tereltem a témát, mire csak felnevetett és megkérdezte mit akarok róla tudni.

-Szia babám-mondtam a kis Archienak,aki felugrott az ágyamra,és jött velem tévézni. Elkezdtem a Greenhaus Akadémiát nézni,és valami elképsztő,milyen sorozat. Azt hiszem új kedvencem lesz.

-Noémi,van kedved elmenni a mekibe?-jött be apu az ajtón. Elkerekedett szemmel néztem rá.

-Öhm...-gondolkodtam, hogyan tudnám kimenteni magam a kérdés alól. Félre ne értesetek, nagyon szeretem apukámat,de minden tiniben megvan az az érzés,amikor már kínosak lesznek számukra a szüleik. Na,én sem akarok vele elmenni mekibe. Nem azért mert nem akarok,hanem mert tudom,hogy hétközap este mindenki ott van,és nem akarom,hogy én legyek az egyedüli aki nem a barátaival van ott. Tudom ez fura,de én ilyen vagyok.

-Nyugi,csak viccelek.Hátha figyelsz-tette fel a kezét védekezően,amikor meglátta az arcom.-Csak van itt valami lány,aki azt mondja ismer téged.Addig nem akartam beengedni,amíg igent nem mondasz rá. Valami Cinti-magyarázta,mire vidáman elmosolyodtam. Már nyoma sem volt az arcomon az eddigi sírásomnak. Mert kb.egész nap sírtam csak egy fiú miatt. Aki csak haver. Most akkor hülye vagyok?

-Csak nyugodtan.-mondtam,mire bólintva kiment,majd egy pillanattal később már Cinti állt az ajtómban.

-Huh,ez szép szoba-nézett körbe, kilenc órához képest full sminkben.-Most értünk haza,szóval mesélj el mindent csajosom.-ült le az ágyam szélére,mire a sorozatot megállítva sóhajtotttam egyet,és belekezdtem.