Azt hiszem sikerült egy kicsit kiidegelnem Olivért. Pedig nem állt szándékomban. Csak annyi történt,hogy nem tudtam mit hogyan kell csinálni egy motoron, plusz nem akartam fogdozni. Ez olyan nagy hiba?

Szóval. Olivér indexelt, majd kikanyarodtunk az utcánkból, a Gorkij utcáig. Egészen Mosonig ment, ki a városból. Egyszer csak bekanyarodott, egy kis földes útra, majd megállt. Bevallom nagyon-nagyon féltem. Kábé szorítottam Olivér derekát,aminek nem biztos,hogy annyira örült.....Nem baj. Végig be volt csukva a szemem,így nem láttam semmit,de rohadtul be voltam fosva. Na ilyet se soha többet.

-Na,milyen volt?-kérdezte,miköben leszállt a mociról,és levette a sisakját.Az a ülésére tette,majd az államhoz nyúlt, godolom azzal a szándékkal,hogy segít kicsatolni. Levetteaz én fejemről is, utána leugrottam a derbiről.

-Nagyon rossz-mondtam,mire elröhögte magát.-Hol vannak a többiek?-forgolódtam körbe.

-Már bent vannak-mondta.-De innetől inkább tolom a motrot,mert nagyon kavicsos az út,és nem akarom,hogy kavicsok menjenek a vázba.-magyarázta.-Egyébként miért volt rossz?-kérdezte,és a kezembe adta a sisakokat,majd megfogta a motor két kormányát,és nekiindult. Vettem a lapot,majd kicsit sietősen lépkedve,de beértem.

-Mert félek a motorokon.-mondtam egyszerűen.

-Jó,de miért?

-Attól,hogy leesek róla.

-Akkor többet nem is jössz?-biggyesztett le a száját.

-Hát....-húztam el a számat.

-Pedig próbáltam nem olyan gyorsan menni,meg vigyázni is rád-mondta talán(?) csalódottan.

-Köszi, de szerintem nem.-ráztam meg a fejem.-Egyszer biztos,de a közeljövőben biztos nem.

-Hát,jó-mondta,és ameddig a fiúkhoz nem értünk, többet már meg sem szólalt. Úgy sajnálom,hogy sikerült megint megbántanom,de nem akarok úgy felülni mögé,hogy közben halálfélelmem van.

-Haliiiii-köszöntem,mikor odaértünk. A hely valami varázslatos volt........És nem jó értelemben. Tele volt dimbekkel és dombokkal,homokból összerakott kupacokkal, és gerendákkal,meg ugrató pályákkal. A padok körül szemetek voltak,meg bűz,szóval nem is tudom milyen lesz itt.

-Csao.-köszönt Levi-kezdhetjük?-nézett Olivérre, aki csak biccentett.

Ülőhely híján leültem a porba, és elővettem a telefonom a picike táskámból. Megnéztem az értesítéseimet,de nem jött semmi érdekes,csak hírek, ezért elraktam,és néztem, ahogyan a fiúk felmennek a pályára.Leraktam a fűbe a sisakokat.

-Szia-huppant le mellém Cinti.-Te nem mész?-biccentett Marciék felé.

-Dehogyis. Utálom a motorokat.-ráztam meg a fejem,mire csodálkozva nézett rám.-Mi a baj?-néztem rá furán,de csak legyintett.

-Akkkor miért vagy itt?-kérdezte.-Ha nem szereted őket.

-A fiúk vettek rá.

-Aha.Régóta ismeritek egymást?-kérdezte.

-Dehogyis-ismételtem meg.-Három-négy napja ismerem őket.Olivér új osztálytársam,a többiek meg évfolyamtársaim. Bár eddig nem nagyon láttam őket...-gondolkodtam el.

-Mi? Mindjárt itt az év vége.-nézett rám döbbeten.

-Hát, de ez van-tártam szét a kezem tehetlenül. 

-Jó, oké nem kérdezek többet. De ha majd szeretnék mesélni, szívesen meghallgatom-mondta kedvesen, majd elővette a szájfényét, meg a kis tükrét, és kifestett magát. Ő szerintem tipik az a lány, aki egyszerre kedves, meg szép is. 

-Miért te szereted őket? - kérdeztem vissza ázz előző kérdésre terve. 

-Persze, csak még nincs jogsim. Levi tanított meg vezetni, azóta megszerettem. Mondjuk szeret más lányokkal lenni, úgy értve, hogy vannak más lány haverjai, akiket szívesen megtanít, de nem zavar addig,meg nem érdekel, ameddig nem viselkedik velük úgy, mint velem.Vagy nem kezd el velük flörtölni,meg ölelkezni-magyarázta elgondolkodva.

-Mióta vagytok együtt? 

-Most lesz majd vásarnap három hónapja - mosolyodott el. - Neked van barátod? - kérdezte amikor elhaladt előttünk Olivér?? 

-Öhmm... Nincs, de most nekem jó így. 

-Ez de jó ercsé dal-mondta.❤

-Igen,én is nagyon szeretem őt-mondtam, és megint elment előttem Olivér, rám nézve. Mit néz? Majd pár percig csak a fiúkat bámultuk. 

-Meg adod az instád? - vettem elő a telefonom.

-Persze, mondd a neved-lediktáltam neki, majd benyomta a követés, mire nekem máris jött az űzi. Rakattintottam, majd visszakövettem.De közben jött egy másik üzenetem is. Messen.

 
Olivér Gazdag:Nem viszlek haza.

Farkas Noémi :miért?

Olivér Gazdag:Csak mert.

Farkas Noémi :köszi szépen, nagyon kedves vagy. Tudom miért imádlak.

Olivér Gazdag:ne engem imadj. Majd mást. Amúgy meg szívesen, bármikor☺️

Farkas Noémi :🥺

-Ki írt? - kérdezte, majd rám nézve inkább vissza vonta a kérdését. - Bocsi, gondolom magánügy. 

-Nem, nyugodtan elolvashatod. - nyújtottam fele a telefonom, amit elfogadott, majd összehúzottt szemmel olvasta azt a pár sort. 

-Ezt ki írta? - kérdezte. 

-Olivér-mondtam. 

-A kis köcsög. Akkor hogy mész haza? - nézett rám. 

-Majd megkérdem valamelyik fiút. Nem tudom most hirtelen miért lett ilyen-néztem rá, miközben újra elkezdett egykerekezni, de nem nézett rám, sőt tüntetően elfordult a másik irányba, és valamit kiabált Benettnek. Ő csak egy like jelet mutatott, majd odajött hozzám. 

-Velem jössz haza-állt meg a motorjával Benett. 

-Köszi. 

-Nem tudom mi van most köztetek, de remélem kibekültök-biccentett Olivér felé.-Sajnálom.
-Nem kell, nem éri meg-mondtam szomorúan. - Nem tudnál most hazavinni?-néztem rá reménykedve.

-Menjünk-sóhajtott.-Srácok elmentem-kiabált egyet,mire az összes fiú  megállt a mocizásban.

-Miért?-kérdezte Levi.

-Hazaviszem-mutatott rám,ami egyébként illetlen,de hát egy tini gyerekről beszélünk...

-Mer'?-kérdezte megint Levi.

-Mert-mondtam neki. Megnézte az arcom,majd bólintott egyet.-Köszi skacok,egy élmény volt. Cinti, veled főként- álltam fel, öleltem meg, amit viszonzott.-Majd írok-mutattam fel a telefonom, amire jött egy értesítés. Csak a zárképernyőre rénézve megnéztem, de nem nyitottam meg,hanem csak lezártam a telefont, és Olivérre néztem,akinek a kezében ott volt a telefonja.

Megráztam a fejem,majd Benetthez fordultam, aki megkérdezte,hogy indulunk-e.

-Persze-bólintottam,majd intettem egy utolsót,és Benettet követve a motorjához mentem.

-Elvehetem?-kérdeztem a fűbe ledobott fekete sisakra mutatva,amit még idefele jövet vettem fel.

-Csak nyugodtan. Majd visszaadom Olivérnek. Figyelj, tényleg sajnálom.Nem tudom min sértődött be,de remélem kibékültök-ismételte el kábé azt,amit az előbb.

-Én is,de ez van. Látszik,hogy mi nem tudunk egymás mellett jól meglenni-vontam meg a vállam,miközben felvettem a sisakot. Semmiféleképpen nem akartam, hogy Benett ugyanúgy hozzám érjen,mint Olivér.-Csak szar érzés,hogy valamit megint én csesztem el-mondtam szomorúan,majd lehúztam  azt a szemvédő cuccot az szememre,és felültem a motorra.

-Ne mondj ilyeneket.Ez nem feltétlenül a te hibád-mondta.-csak egyszerűen hülye.

-Ezt honnan tudod?-kérdeztem.

-Régebb óta ismerem,mint hinnéd. Na,de készen állsz?-terelte a témát.

-Persze-bólintottam.

-Oké-mondta,majd egy gyors ölelés után felszállt ő is,majd felvette a sisakját,és beindította a motrot.

Mellettem hallottam valami zörgést a bokorban,de lehet csak egy őz volt. Aha,gondoltam én.