Ne fuss el tőlem! Százegy az ölelés.
Százegy a hűségbe-zárt lakat.
Mérhetetlenül felcsengett százegy éj,
viszonzatlan százegy akarat.

Porcsepp és tajték. Százegy fodros hullám.
Hitványul itt hagyott százegy nap.
Százegy szerelemből lett sosincs-márvány
a megfagyott százegy jégdarab.

Felöltő-magányunk hát ronggyászakadt,
s százegyszer konokul csodálom,
lidércfény kendőzetlen ege alatt,
hogy bőrünkhöz vérvíz reá folyt.

De mi végleg százegy csók-tengerből lett,
már százegy onnan a túlsó part,
futó vágyunk elcsitulva szendereg,
s bennünk százegy lélek szomjan halt.