Teljes elmezavarom miatt percekig nem tudtam megszólalni. Rengeteg kérdés kavargott bennem.

-És miért szeretnéd ezt?-kérdeztem higgadtan. Ezt a banda érdekében tettem.
-A levélben részletesen is megfogalmaztam. De igazából... Azért, mert alakulóban van egy kapcsolatom. De életem első csókját egy olyasvalakinek szerettem volna adni, aki rengeteget tett értem. Tudom, hogy tudatodon kívül, de nagyon sokat köszönhetek neked. Te vagy a legfontosabb ember az életemben. És tudom, hogy hihetetlen, de ezt őszintén mondom-hajtotta le újra a fejét.

Megkérdezhettem volna, hogy "és a családod? A barátaid?", de nem akartam tapintatlan lenni.

Így csak belülről őrlődtem.

-Tudom, hogy neked ez csak egy a sok közül, ebben tisztában vagyok. De már gyermekkori vágyam ez. Egy olyan embernek adni az első csókomat, akit sosem fogok megbánni-magyarázott tovább, de ezzel be is fejezte.

Az agyamban csak úgy szaladtak a gondolatok, egymást cáfolva.
"Mivan, ha ezt csak bemeséli nekem, aztán meg kiposztolja?"
"Dehogyis, az emberek úgyis azt hinnék, hogy csak egy őrült rajongó, aki bemeséli magának!"
"És mivan akkor, ha ezek után zaklatni fog téged?!"
"Azon is könnyen segíthetünk"

Hosszas gondolkodás után meggyőztem magam. Ő csak egy rajongó, akinek minden álma, hogy megcsókoljam. Kiderülni úgysem fog, senki nem hinné el amit mond. Nekem pedig nem fog jelenteni semmit.

Vonakodva ránéztem a vágyakozó zöldes szemeire, majd hirtelen adtam meg a választ.
-Legyen. De nagyon meg fogod bánni, ha most csak eljátszottad, és ezt most komolyan mondom-figyelmeztettem. Az eddig ártatlan és boldog énem elszállt. Másképp nem vette volna komolyan.

Tisztelettudóan bólintott, és könnyek gyűltek a szemébe. Körülnéztem, majd amikor megbizonyosodtam róla, hogy senki nincs a közelben megtettem.

Megcsókoltam egy számomra ismeretlen lányt.

Az ujjaimat ugyanúgy odatettem, mint mindenkinél, így ha véletlenül készül kép ugyanolyan lesz, mint a többi lánynál. Viszont ez teljesen más volt. Heungmin tényleg kezdő volt, mégis kellemes érzés fogott el, már akkor, amikor az ajkához értek az enyéim. De amikor nyelveink találkoztam minden megváltozott. Teljesen felkavarta a gyomrom a bizsergő érzés ami magába kerített. Végig én irányítottam, de sokkal hosszabbra sikerült, mint amit terveztem. Amikor kinyitottam a szemem láttam, hogy könnyezik, és amikor elváltunk lekaparhatatlan mosoly lett az arcán. Én csak zavartan a cipőimet kezdtem el bámulni.

Egyáltalán nem erre számítottam.

-Sajnálom, hogy kellemetlen helyzetbe hoztalak,Oppa-suttogta, és megölelt.
Nem elég, hogy a megszólítástól zavarba jöttem, rátett egy jó nagy lapáttal az őrjítő közelsége. Minden egyes porcikám bizsergett. Sosem éreztem még ehhez hasonlót, és ez a tudat nagyon zavart.

Amint elvált el is indult kifelé. Én mozdulni sem tudtam. A kijárathoz közelítve mosolyogva integett, majd alig láthatóan beharapta az alsó ajkát.

Kár, hogy én láttam...

Egy gyors "Hello"-val letudtam, és sietve elindultam az öltöző felé a történteket újra és újra lejátszó gondolataimmal együtt. Még mindig nem értem, hogy miért tettem meg. És mi volt ez a reakció a testemtől?

"Csak egy lány..."-ismételgettem magamnak.

-Jungkook-ah, mi tartott ilyen sokáig?-kérdezte Taehyung vigyorogva.
-Ja, csak megnézegettem még az ajándékokat amit a szervezők kinthagytak-hazudtam.
-Aha-nézett rosszat sejtve a srác-akkor most ezt "elhittem"-mutatott virtuális idézőjelet a levegőbe.
Utálom, hogy nem tudok neki hazudni, de örülök, hogy rámhagyta.

Gyorsan felöltöztem, és minden tevékenységemnek fokozottan nagy figyelmet tulajdonítottam, ezzel elhesegetve a még mindig cikázó gondolatokat.

Taehyung megvárt, így együtt mentünk ki az autóhoz.
-Köszi-motyogtam bűnbánóan. Nem szeretek neki hazudni, de erről nem beszélek senkinek.
-Majd elmondod, ha akarod-biccentett-én meg addig segítek elhitetni, hogy nincs semmi-mosolyodott el.
Hálás voltam neki, de ezt nem kellett kimutatni ahhoz, hogy tudja.

Beszálltunk az autóba, ahol a többiek már vártak.
-Taehyung, jó sokáig trónoltál a wc-n-röhögött Jimin.
-Jólvan, amikor elindultam még ott volt az utolsó lány-mondta-féltem, hogy elkap megint-vigyorgott-bár egyértelműen JK volt a sztár, már amennyire láttam-halkult el.
Szóval látta. Szuper.
-Jaj, ne irigykedj-löktem oldalba nevetve. Valahogy folytatni kell a megjátszást.
-Inkább induljunk, mert Sejin újra behívott minket az irodába-tájékoztatott minket Namjoon-valami papírokat kell aláírnunk.

¥

Este hétre értünk a helyszínre, ahol egy halom szerződést kellett aláírnunk különböző cégekkel. Ezek után a tánctanárunk keresett minket.
-Jövőhétre kidolgozom a teljes koreográfiát-intézte mindegyikünkhöz a szavakat-addigra tökéletesítsétek ki a többit!-parancsolta.

Igen, ez kell nekem.

A többiek bólintás után elindultak kifelé, de én egy másik folyosóra indultam.
-Maradok még egy picit-magyaráztam a furcsálkodó szemeknek, majd elindultam.
-Nembaj, ha én is jövök?-ért be Hopi-hyung.
-Nem, gyere csak.

Órákig gyakoroltunk együtt, és nagyon élveztem. Táncolás közben tudom csak igazán kikapcsolni az agyam, és pont erre volt szükségem.
-Jólvan, most lepihenek-szusszant Hyung-gyakorolj valami olyat ami nem megy még-tanácsolta.
Mindent beleadva gyakoroltam a Mic drop egyik bizonyos részét. Addig ismételgettem amíg teljesen ki nem fáradtam. Teljesen izzadtan terültem el a padlón, és Hoseok-hyunggal felváltottuk egymást.
Nagynehezen elvonszoltam magam az egyik sarokba és egy ideig figyeltem az előttem táncoló fiút, aztán beugrott valami.

Elővettem a zsebemből a gyűrött papírlapot, majd elolvastam a levelet.
"A hangod éltet."
"Veled sírok, és nevetek. Egyszerűen irányítod az érzelmeimet."
"Ha megteszed ezt, akkor mindennél jobban tisztelni foglak. Az lenne a normális, ha elküldenél a francba."
Hát igen, teljes mértékben igazad van.

Elmerültem a hosszú dicséretben. Rendkívül meghökkentő, hogy valakinek ennyire sokat érek. És azt is többször említi, hogy emberek százainak, ezreinek. Ez a levél egy önbizalombomba.

Amikor elhalkult a zene gyorsan visszagyűrtem a lapot. Hope is a földön fekve pihent, és nem foglalkozott semmivel.

-Indulhatunk?-kérdeztem.
-Aha, menjünk-törölgette a homlokát.
Felkaptuk a kabátokat, és indultunk is fogni egy taxit. Most sikerrel jártunk, így gyorsan hazaértünk.

¥

-Teli van a net a képekkel. Hímringyók lettünk-nézegette a telefonját evés közben Taehyung-Ja és mindenféle cikkel, oh nézzétek "A könnyűvérű banda?A menedzser magyarázatával."
-Mit ír?-kérdezte tele szájjal Suga-hyung.
-A bandám csak azt szeretné, hogy a fandomjának minél többet megadhasson-olvasta Tae-Lesz ennél közelibb gesztus is?, kérdezi az író, Egyenlőre nem szeretnénk messzebb menni, válaszolja.
-Az jó, ez is túl sok-szólt közbe Jin.
-Oh, és ebbe a bandatagok szívesen belementek?-folytatta-Igen, természetesen, mindenük a rajongóik, haha azt írta:felelte mosolyogva a menedzser-röhögte el magát.

A többiek tovább elemezték a cikket, de én otthagytam a megpiszkált ételt, és felmentem a szobába, majd elmentem tusolni, és aztán befeküdtem az ágyba, és telefonozni kezdtem.

Tényleg elárasztotta az internetet a rengeteg fotó. Ez még a nevetséges kategóriánál is rosszabb. A fandom kettészakadt: támogatókra és ellenzőkre. Meg volt egy olyan kisebbség is, aki támogatnák, de nincs lehetőségük kihasználni.

Végiglapoztam a képeket, pedig csak egyre voltam kiváncsi. Az meg nem volt sehol.

Örülnöm kellett volna, mégis csalódottan aludtam el.