Az elképesztő hideg miatt én odaadtam Jin hyungnak a kabátomat, mivel ő egy szál pólóban szaladgált utánam, én pedig egy vastag pulcsiban siettem a legközelebbi főútra, egy taxit halászva.

Sikertelenül.

-Nem hiszem el, hogy nem járnak már a taxik-néztem az órámra, ami este fél nyolcat mutatott.
-De lehetséges, mert ma estére hóvihart mondott-húzta el a száját Jin.
-Csak szivatsz??-néztem fel az égre. Pont akkor kezdtek el hullani az első pelyhek.
-Felhívom... Aishh, miért nem vagytok képesek megcsinálni a jogsit?? Csak Yoonginak van, de ő biztos nem jön el értünk, ahhoz túl kevés ideje vezet-puffogott a Hyungom.
-Csak próbáld meg-kérleltem dideregve.

Idegesen tárcsázta a számot.
-Halló itt Jin, Yoongi. Légy szíves gyere el értünk a Deongshyun útra. (*írói: ez fantáziából jött, ne keresd a térképen:D) Nem járnak a taxik és megfagyunk-mondta köhögésekkel megszakítva.
A választ nem hallottam, de Hyung reakciójából sejtettem.
-Min Yoongi. Már fél éve van jogsid. Még nem kezdett el szakadni a hó, szóval most gyere. Nem lesz semmi baj. Hozd el magaddal Namjoont is, ő majd segít mindenben. Ne izgulj már, hallod?? Nem. Nem rakod le. Nagyon meg fogok... YOONGI???-üvöltött bele a készülékbe.

Szóval lerakta...

-Hívd fel Namjoon-hyungot. Neki nem mer ellentmondani-nyugtattam.
-Jó, talán igazad van-sóhajtott- Várj. Oké. Azt írta SMS-ben, hogy már elindult, csak szivatott. Ha ideér beültetem a csomagtartóba-nevetett fel.

A megkönnyebbüléstől én is elnevettem magam, de még ugyanúgy vacogtam.

Nagyon hideg volt.

-Hé, Jin hyung-szólítottam meg.
-Igen, Maknae?-nézett fel a telefonjából.
-Csak azt sze~
-Jézusom te megfagysz. Azonnal gyere ide-húzott közel magához, majd átölelt.

Jól esett az ölelése, egy kicsit tényleg felmelegített. De azért én is fiúból vagyok.
-Öhm... Köszi Hyung, de ha bárki meglát felkerül a netre, hogy idézem: JINKOOK IS REAL  *sokszív*-toltam el magamtól, és elröhögtem magam.
-Hogy te milyen hálátlan vagy-tettette a hisztit-megölelem a csapat maknaeját, ne legyen beteg, és el sem fogadja. Mintja nem tudná, hogy Namjoont szeretem-túrt bele igazi buzisan a hajába, majd nem bírta tovább, és őszintén kitört belőle a röhögés-Namjin is always real-tartotta vissza még egy kis ideig, aztán tovább röhögtünk.
-Nem is értem. Szerintem a banda rovására megy majd ez az egész-kezdtem egy kicsit komolyabban-ki fognak akadni a fanok, hogy nem vagyunk melegek. JIKOOK IS UNREAL -szipogtam irónikusan.
-Igazad van-töprengett Hyung-teljes mértékben. De jobb, ha nem szólunk erről Sejinnek, mert. Oh basszus, csak gondolj bele mi lenne akkor, ha megtudná, hogy igazából akkor jön a pénz, ha melegek vagyunk-fintorgott.
-Omona, vajon kivel shippelne össze??-vékonyítottam el a hangom.
-Ahww, téged talán Taehyunggal, vagy Jiminnel... Esetleg Yoongival-fangörcsölt.
-Ohh igen, téged meg Hopival, Namjoonnal. Sőt. Velem is-kacsintottam rá már durva iróniával.
-Aish, annyira nevetséges ez az egész. A pénzért mindent, ugye? Szép, mondhatom-tapsolt kettőt.

Időközben megérkezett a fuvarunk, azaz Yoonjoon. Ha már ennyire beleéltük magunkat a shipekbe.
-Köszönjük-szálltunk be a meleg autóba.
-A többieknek már elmondtam a holnapi programot. Ők már csak azt várják, hogy megérkezzen a pizza, és mi-mondta Nam hyung-szóval titeket is beavatlak. Reggel 9kor egy fotózás, ami azt jelenti, hogy fel kell kelni 7kor, hogy ne legyen álmos fejetek. Ez az elvárás. Amúgy a témája az új év. De ez teljesen mindegy. És utána bemegyünk próbálni, csak a szokásos, és délután 4-kor fanmeeting Szöulban-hadarta el a végét.
-Máris fanmeeting? Mi van, ha még ki sem józanodtunk?-kérdeztem.
-Olyan nincs. Tudod, mi nem is ihatunk-emlékeztetett Leader hyung.

Sóhajtva néztem ki az ablakon. Elegem van abból, hogy semmit nem csinálhatunk. Csak tánc, éneklés, és interjúk sokasága. Meg a hülye fanmeeting.

Nem az armyk miatt mondom, hogy hülye. Szeretek velük találkozni. De ez nekik sem lesz jó...

¥

Másnap durcásan ébredtem. Fáradt és ideges voltam. Egyből a fürdőbe vettem az irányt, és letusoltam. A forró víz felfrissített egy kicsit, de ez nem változtatott a hangulatomon. És miután kiléptem a meleg fürdőszobából a fáradtság is visszakullogott a szemeimbe.
Komótosan lelépcsőztem a konyhába, ahol Jin-hyung szorgoskodott.
-Jó reggelt, kávét?-tette fel az életmentő kérdést.
-Köszi, pont arra van most szükségem- ásítottam.
Jin mosolyogva folytatta a tevékenykedését, majd pár perc múlva két pohár kávét rakott le a pultra. Leültünk egymással szembe, és én elővettem a telefonom, ő meg tovább fürkészett. Átgörgettem a közösségi oldalakat, majd letaktam a készüléket, és Hyung szemébe néztem.
-Örülnék, ha nem ilyen durcásan jelennél meg mindenhol-mondta egy kicsit erőteljesebb hangnemmel-ugyanis most úgy nézel ki, mint egy 4 éves kissrác aki nem kapta meg a túlárazott legot-közölte.
Megforgattam a szemem, majd tovább ittam a kávémat.
-Kooksshi, egyenlőre csak a fotózásra koncentrálj! Nincs értelme folyamatosan a fanmeetingen rágódnod.
-Jólvan-mondtam, és felálltam a pulttól.
-Hé Jeon, most el ne menj!-rivallt rám.
-Felkeltem a többieket-vágtam rá.
-Aish, akkor menj!-dühöngött Jin-hyung.

¥

-Oké, most legyél egy kicsit vigyorgósabb-mondta a fotós Noona- hisz az Újévnek mindenki örül-kacsintott.
Persze. Minden egyes ember. Velem az élen.
Megtettem amit kért, bár már nagyon untam.
-Rendben Jungkook, jó voltál! Hoseok!-kiáltotta Noona.

Vicces, hogy az emberek képesek elhinni, hogy én felhőtlenül boldog vagyok, csak azért mert mosolygok.

¥

-Még egy közöset, oké? Csináljatok valami nem beállítottat-dirigált Noona.
-Aish, hány fotó lesz még?-kérdeztük egyszerre Yoongi-hyunggal.
-Most mondtam, hogy ez az utolsó-forgatta a szemét.
"Igen, csak már hat beállás óta ezt mondogatja"-gondoltam, de ezt a megjegyzést megtartottam magamnak.
-Na haladjunk-sürgetett minket Namjoon-hyung, de már nem nagyon volt kedvünk.
A hátam mögött suttogást hallottam, de arra már nem volt időm, hogy megnézzem kiktől jött, mert két kezet éreztem a derekamnál, jobbanmondva két csikiző kezet. Felkiáltottam, de közben folyamatosan röhögtem. Áldozatul estem.

¥

A kép végül jól sikerült, talán ez lett a legjobb.

Már a fanmeeting helyszínén voltunk.

Előtte csak egy gyors ebédre jutott idő, aztán ment is a száguldás a csarnok felé.

-Oké, a mai fanmeeting egy picit más lesz. Ugyanis annyian vannak, hogy nem jut idő az autogramm utáni közös előadásotokra-mondta Menedzser-nim, majd el is ment.

Kis idő múlva bezúdultak a lányok, és még sosem láttam őket ennyire izgulni.

A terem teli volt fannal, csak úgy kígyózott a sor. Máskor örültem volna neki, hogy ennyien eljöttek, de most csak elborzadtam rajta.

Én ültem a legvégén, Jimin mellett, így fel tudtam mérni, hogy a többi tag hogyan reagál az esetleges puszinyuszi kérelemre. De ez nem történt meg...

Egészen addig nem történt meg amíg fel nem oldódtam. A lányok csak úgy jöttek és már mentek is, pár szót váltva velünk vagy esetleg ajándékokat osztani nekünk. Aztán ez megváltozott. Jin hyung, aki legelől ült lett először áldozat.
A hosszú vörös hajú lány köszönés nélkül csak annyit mondott neki:
"Csókolj meg, Oppa!"-és gonoszan elvigyorodott.
Jinnie egy picit habozott, majd rávette magát és megpuszilta a két hüvelykujját. A vakuk csak úgy szikráztak, és teljesen más hangulat lett a meetingen. A már sorra került lányok vagy hisztit csaptak, vagy suttogva mondták egymásnak a véleményüket, vagy csak szomorúan néztek ránk. Ezek után rengetegen jöttek oda hozzám, akár kihagyva az előttem ülő tagokat, akár végigmenve a soron, és beszélgetni csak páran akartak közülük. Annyira szörnyű volt, hogy szinte mindegyiknek a közös "kiss" fotó kellett, hogy a néhai normális ARMYk már kezdték észrevenni, hogy mennyire nem élvezem, pedig mindent megtettem, hogy boldognak tűnjek. Ilyenkor ők pár szóval bíztattak, és ez olyan jól esett, hogy utána már próbáltam nem is foglalkozni a nézettségre éhes tagokkal.

A rendezvény vége felé már alig-alig kellett aláíráson kívűl mást adnunk.

Szép lassan eljött az utolsó lány is. Már mindannyian nagyon fáradtak voltunk, de a lány szerénységét, és kedves kisugárzását látva egy picit felélénkültünk.

Érdeklődve néztem, ahogy minden taghoz mosolyogva megy oda, valamit ad neki, majd elmondja neki, hogy miért van fontos szerepe az életében.

Mivel az utolsó embereknél már nincs az a siettség volt idő végigmérnem őt. Fenékig érő, aranybarna, göndör tincsei természetesen simultak a hátához, kerek szemüveget viselt. Egy egyszerű fehér pólót, és egy hosszú fekete nadrágot viselt barna színű kabáttal és hótaposóval.

Amikor Jiminhez ért észrevette, hogy figyelem, és emiatt nagyon zavarba jött. Ezért inkább elkezdtem nézegetni a filcet, hogy tudjon nyugodtan beszélgetni Jiminnel.

Ez bevált, a légzése is visszatért az eredetibe, és Chimmel is csinált egy képet.

Aztán én következtem. Ekkor egy mélyet sóhajtott, és lesütött szemmel térdelt le elém.
-Szia-mosolyogtam rá.
-Uhm, szia-válaszolt gyorsan.
-Nem kell izgulnod, én is ugyanolyan vagyok, mint a többiek-mosolyogtam még mindig bíztatóan.
-Ezt neked hoztam-tett le egy ajándékzacskót elém. Nem szoktam ilyet csinálni, de most kinyitottam előtte az ajándékot. Egy gyönyörű rajz, és egy nagyon hosszú levél volt benne.
-Tudom, hogy nem olyan értékes-rántotta meg csalódottan a vállát- de nagyon sokat dolgoztam rajta.
-Ez csodálatos, nagyon ügyes vagy-montam őszintén.
-Jungkook, mi elkezdünk átöltözni, oké? Beszélgessetek nyugodtan-mondta Namjoon, majd elindultak az ajtó felé-Sziasztok!-mondták.
-Sziasztok és köszönöm!-integetett a lány.
Így ketten maradtunk.
-És mi a neved?-kérdeztem egy kis idő múlva. Ezt sem szoktam megtenni.
-Song HeungMin-motyogta.
-Tessék, Heungmin-adtam neki vissza a füzetét.
-Khm-köhögött-azt hittem, hogy sokkal jobban fog menni.
-Mi?-kérdeztem érdeklődve.
-A beszélgetés. Sajnálom, zavarban vagyok-hajtotta le a fejét.
-Ne aggódj, ez normális-mosolyogtam.
-Akkor én megyek is-sóhajtott.
-Ha még szeretnél valamit, nyugodtan mondd-bíztattam.
-Akartam, de mindegy, hülyeség-indult el kifelé. Nem tudom, miért, de megfogtam a csuklóját, és visszafordítottam magamhoz.

De amit ekkor mondott az teljesen ledöbbentett.

"Azt akartam, hogy igazi csókot adj."