-Annyira nem is rossz-vonta meg a vállát Taehyung-végülis tök sokszor vágytunk arra, hogy csókolózhassunk-kuncogott-random lányokat puszilni. Király-örvendezett.
-Ja, és szoktak lenni szép lányok is- csatlakozott az ábrándozásba Jimin hyung.
-És mi van akkor, ha egy büdös szájú, ronda lány kéri a csókod?-fintorgott Suga.
-Akkor mondom neki, hogy ne aggódj, az enyém is az-röhögött Jimin. Hülye.
-Minden lány szép a maga módján, ne mondj olyat, hogy ronda-közölte Jin.
-Ezt csak azért mondod mert mindig hozzád mennek a csúnyák. Jungkooké mindig a szép lányok halmaza-nézett rám Suga.
-Az tény, hogy nem tetszem túl sok szép lánynak, mint Kook, de hozzám is szoktak gyönyörűek jönni.
-De főleg Jungkookhoz-hisztizett Tae-túl nagy a mázlid, Golden maknae-köpködte a szavakat.
-Tae, azért te sem panaszkodhatsz-szólalt meg Hoseok-hozzám alig jön valaki-szomorkodott.
-Hozzám sem, handeu-pacsizott vele elkeseredetten Nam.
-Na jó, ezt most untam meg-álltam fel idegesen, majd kiviharzottam a teremből.

Felvettem a sapkámat és a maszkomat, és megindultam kifelé, amikor Jin utánam szólt.
-Kooksshi, várj!-kiáltotta.
-Nem akarok beszélni-szóltam hátra, majd futásnak eredtem. Tudtam, hogy gyorsabb vagyok Jin-hyungnál, de azért tartottam tőle, ezért a legközelebbi utcába befordultam,aztán össze-vissza, ész nélkül rohantam, ameddig csak bírtam.

Egy elhagyatott kávézónál fáradtam el. Senki nem volt se bent, se a közelben, ezért nyugodtan le tudtam ülni a bejárat lépcsőjére.
-Ki elől bújkálsz?- kérdezte az ablakból pár perc múlva kedvesen egy idős hölgy.
-Mindenki elől-sóhajtottam. Bentről halkan hallani lehetett a Coffee című számunkat.
-Jin is mindig ide jön, amikor egyedül akar lenni. Te vagy Jungkook, igaz?
-Igen, én vagyok-sóhajtottam- és köszönöm az információt, akkor megyek is. Jin-hyung keres-húztam el a számat.
-Szerintem már mindegy-biccentett a hátam mögé-mostmár ne hagyd itt!
-Nem fogom-mosolyodtam el erőltetetten.
-Nehogyh elfussh-lihegett fáradtan-csókolomh Jenmin Noona, bemehetünk?
-Bármikor, Jinnie, bármikor-zárta ki az ajtót.
Beültünk a legkisebb zugba, ezzel biztosítva a biztonságot.
-Mit hozhatok?
-Én egy extrán forró forró csokit szeretnék-mondta Jin.
-Nekem jó lesz a Caramel Macchiatto enyhén forrón is-mosolyogtam a nénire. Megtisztelem a számainkat.
-Rendben. Kihozom, aztán eltűnök, kacsintott, majd elsietett.
-Nagyon kedves néni-jegyeztem meg.
-Ő az őrangyalom-mosolyodott el.
Pár percig csak csendben ültünk, pontosan addig, amíg Jenmin noona meg nem hozta a rendelt italainkat.
-Nagyon forró forró csoki, és egy enyhén forró Macchiatto, karamellás-szolgált ki minket, aztán eltűnt.
-Ahh, de jó-kortyolt bele az italába Jin- ha most nem fáztam meg nem is fogok többet, az biztos-köszörülte meg a torkát.
-Nem kellett volna utánam futnod-reagáltam le.
-Úgy ismersz, mint aki csak úgy hagy elmenni? Pontosan tudom, hogy vártad, hogy megtaláljalak, hiszen szükséged van a támogatásra. Más hagyta volna, hogy elmenj, de én nem. Nem tesz jót, ha magadban őrlődsz.

Tévedett. Ha egyedül akarok lenni utálom, ha zaklatnak.

-Köszönöm-húztam mégis mosolyra az ajkaimat. Ennyit megérdemel.
-Inkább mondd el, mit érzel.
-Nem lényeges-vontam meg a vállam.
-Jeon Jungkook-emelte fel a hangját.
-Jólvan. Elmondom, de csak mert miattam fáztál meg.
-Hajrá-sürgetett.
-Elegem lett abból, hogy szó szerint semmibe vettétek a rajongóinkat. Nem tárgyak, attól még, hogy rengetegen vannak. Mindegyikőjüknek egyenként olyan érzelmeik vannak mint bármelyikünknek. Tök normálisnak tartjátok, hogy a jövőben nyílvánosan fogjuk összetörni a fanjaink szívét, a sajátjainkét. Belegondoltál már, hogy mi játszódik le azokban a lányokban? 'Úristen, megcsókolt az egyetlen szerelmem, elkezdem tervezni a házasságot!'... Mi lenne, ha megtudnák, hogy emberszámba sem véve, röhögcsélve gondoltok az egészre? Hidd el, akkor tényleg csak nálam állnának sorba lányok. És kit érdekel, hogy milyen az arca? Ugyanúgy szeret minket a szép, és az enyhén szép lány is. Az kéne inkább a téma legyen, hogy vajon hány éjszakát fognak sírni miattunk, vagy rosszul gondolom?
Úgy viselkedtek, mint azok a fiúk akikről megfogadtuk, hogy nem veszünk példát-akadtam ki egy szuszra.

-Tudod Kookie-kezdte egy kis idő elteltével-te nagyon jó ember vagy. Sosem foglalkoztam még ennyit ismeretlenek érzelmeivel.
-Ők nem ismeretlenek-forgattam a szemem.
-Tudom, de közben mégis azok.
-Nagyon rossz a felfogásod, Seokjin-hyung.
-Mindenképp változtatok rajta. Köszönöm, Jungkook.
-Uhm, igazán nincs mit, Hyung- veregettem meg a vállát.
-Idd meg a kávéd-emlékeztetett.
-Oh, tényleg-kortyolgattam a már langyi italom.
A telefonom csörögni kezdett. Jimin keresett.
-Fel...-kezdtem a kérdést.
-Vedd-parancsolta.
~
-Igen?
-Merre vagy?-kérdezte aggódva Jimin.
-Olyan helyen, ahol az embereknek vannak érzéseik-flegmáztam.
-Jin ott van?
-Itt.
-Add oda neki, kérlek.
Átnyújtottam neki a telefont, és megittam a maradék kávémat.
-Igen elmondta-mondta Jin a telefonba- érzelmetlen megszólalásaink voltak, és semmibe vettük az Army-t-mesélte a problémámat. Szenzációs, köszi a bizalmat'!
-Neveljétek meg magatokat mire hazaérünk!
-Igen, ő is-forgatta a szemét.
-Szia-tette le.

-Nem akarok hazamenni-suttogtam.
-Ha nem lennék itt nem is mennél. Tudod mennyire elhagyatott helyen vagyunk? Nehéz hazatalálni.
-Azért jöttem ide, hogy ne találjon meg senki.
-Leleplezted a dugihelyemet, szerintem ne hisztizz-magyarázta.
-Mikor jársz ide?-érdeklődtem.
-Amikor elegem van, és ki akarok lépni.
-Mikor érezted ezt utoljára?
-A Mic Drop táncának tanulásakor-hajtotta le a fejét.

Hatalmas gombóc keletkezett a torkomban. Sokszor el is felejtem, hogy Jinnek nem a legnagyobb erőssége a tánc.
-Ilyenkor miért nem kérsz segítséget?-kérdeztem.
-Dehogy kérek. Egy idő után megtanulom, nem is emiatt vagyok szarul.
-Hanem?
-Emlékszel, hányszor álltunk meg próbákon miattam? Vagy 3 órával hosszabb lett a próba. Miattam szívtunk-mondta elhaló hangon.
-És? Hyung, mi egy csapat vagyunk. Nem teher más miatt többet gyakorolni egy-egy koreot-bíztattam.
-Akkor is szarul esik.
-Emlékszel amikor Hope nem tudta azt a részt a Not todayben? Hopi, a legjobb táncosunk.
-Emlékszem.
-5 órát szenvedtünk. Haragudtál rá?
-Nem, dehogyis.
-Oké, akkor ezt meg is beszéltük-mosolyogtam rá.
-Köszönöm Kook, ezek a beszélgetések nagyon fontosak nekem. Nagyon rég beszélgettünk ennyit.
-Bármikor, Hyung. Bármikor kiöntheted a lelked.
-Köszönöm, de mostmár menjünk haza.

Jó ötlet.