Sziasztok!! Ez egy újabb könyv kezdete :)
Ezt a könyvet a legjobb barátomnak írtam Rose-nak! Remélem tetszik! :) Kellemes időtöltést kívánok a könyv olvasóinak!  ~Mio

Reggel van. A napfény besüt az ablakon. Egyszer egy hangra keltem fel.
-Melody ideje lenne felkelned!! -mondta anya mérgesen.
-Anyaa....kérlek még öt perc!!! -mondtam félálomban.
-Nem Melody!! Elkésel az iskolából! -mondta anya majd kiviharzott az ajtón.
Nagynehezen felkeltem majd felöltöztem és indultam le reggelizni.
Gyorsan megettem a pirítósomat és indultam is.
Beléptem az ajtón,végigmentem a folyosón majd fel a lépcsőn.
A biológia terem előtt várakoztam mikor megérkezett Tereza.
-Szia Melody! -jött oda hozzám.
-Szia Tereza! -mondtam én is mosolyogva.
Ezután elkezdtünk mindenről beszélni,de egyszer valaki odalépett mögém.
-Sziasztok! -köszönt oda egy fiú.
-Ömmm....Szia! -motyogtam mikor megláttam ki is az.
Erik volt az. A suli leghelyesebb fiúja.
-Beszélhetnénk? -kérdezte óvatosan.
-I-Igen,persze! -mondtam még mindig remegve.
Elsétáltunk a folyosó végére és ott egy padra leültünk.
-Nos,hogy vagy? -kérdezte mikor meglátta,hogy remegek.
-K-köszönöm jól v-vagyok! -mondtam.
-Lenne kedved suli után sétálni egyet a parkban? -kérdezte egy nagy mosollyal a száján.
-Persze! -mondtam már kicsit nyugodtabban.
-Rendben,kettőkor találkozunk a bejáratnál! -mondta majd megölelt.
Megfogta a kezemet és visszasétáltunk a teremhez ami addigra már nyitva volt.
Bementünk az ajtón,de még mindig egymás kezét fogtuk. Egyszer elengedtük egymást majd leültünk a helyünkre. Ahogy leültem Tereza mellé már egyből érdeklődött.
-Mi volt? Mesélj Melody! -kérdezte kíváncsian.
-Hát....elhívott a parkba suli után. -mondtam.
-Úristen!! Elhívott téged a suli leghelyesebb fiúja!! -Tereza kiakadt.
-Igen! És Tereza nyugodj meg!
-Jó rendben! Bocsi! -mondta.
A nap gyorsan eltelt. Már háromnegyed kettő volt amikor elindultunk Terezával a folyosón. Mielőtt odaértünk a bejárathoz Terezával megöleltük egymást.
-Mesélj majd! -mondta és elindult haza.
Odaértem a bejárati ajtóhoz és Erik már ott várt.
-Mehetünk Melody? -kérdezte a fiú.
-Természetesen Erik! -mondta mosolyogva.
Már egy ideje a parkban sétáltunk. Leültünk egy padra.
Néztük a kis tavat és azt ahogy úszkálnak benne a hattyúk.
Egyszer Erik megfogta a kezemet.
-Kérdezhetek valamit?
-Persze! -mondtam.
-Lennél a barátnőm Melody?  -kérdezte udvariasan a fiú.
-Igen! Örömmel! -válaszoltam miközben egy kicsit elpirultam.
Ezután Erik megcsókolt majd felálltunk és elindultunk kezén fogva.
Sétáltunk a parkban amikor hírtelen egy kocsi jelent meg majd....
A kocsi teljesen elütött volna ha egy kutya be nem ugrik elém és meg nem ment.
A Kocsis elhajtott. Ott feküdtünk a földön. Egyszercsak egy hangot hallottam.
-Melody!!! Úristen!!! Jól vagy? -kérdezte ijedten a mellettem térdelő fiú.
-I-igen! Jól vagyok!! -mondtam majd felültem és a mellettem fekvő kutyára néztem.
-Hogy került ide ez a kutya?  -kérdezte Erik.
-Nemtudom! Egyszer elém ugrott és megmentett! -mondtam.
-Tessék?! Ez a kutya mentett meg? -kérdezte meglepődve.
-Igen! -mondtam majd megláttam,hogy a kutya vérzik.
-Erik gyorsan elkell vinnünk a kutyust az állatorvoshoz!
-Rendben! -mondta majd felkaptam a kutyust és indultunk az állatorvoshoz.
Ahogy megérkeztünk az orvos egyből fogadott minket.
Megvizsgálta a kutyát tetőtől-talpig.
-Ugylátom eltört a jobb első lába! -mondta az orvos majd bekötötte a kutya lábát.
-Köszönjük doktorúr! -mondtam.
-Mi a neve a kutyusnak? -kérdezte az orvos.
-Ömmm....Luna! -vágtam rá egy éppen eszembe jutó nevet.
-Nagyon szép neve van! És gyönyörű maga a kutya is! Egy gyönyörű fajtiszta Border Collie! -mondta az orvos mosolyogva.
-Köszönjük doktorúr! -mondtuk szinte egyszerre majd elindultunk haza.
Kiléptünk az ajtón és sétálni kezdtünk az utcán.
Egyszer ránéztem a kezemben fekvő kutyára.
-Mit csináljunk vele? -kérdezte Erik.
-Nemtudom! De most nem hagyhatjuk magára szegényt!!! -mondtam határozottan.
-Rendben! -mondta Erik.
Közben a házunk elé értünk. Erik bekopogott az ajtón.
Az ajtó kinyílt anya pedig odaszaladt hozzám és adott egy puszit a homlokomra.
-Annyira aggódtam érted Melody!! Gyertek be!! -mondta.
Beléptünk az ajtón majd Anya és Erik leültek az asztalhoz míg én a kutyust lefektettem a kanapéra. Ezután én is csatlakoztam a beszélgetéshez.
-Köszönöm a teát Mrs Bush! -mondta Erik.
-Nagyon szívesen Erik! -mondta anya,de ahogy meglátta,hogy teli vagyok sebekkel és vérrel a mosoly letörlődöttaz arcáról.
-Melody mi történt veled? És miért van itt ez a kutya?!  -kérdezte anya ijedten.
-Elütötte egy kocsi ahogy a parkban sétáltunk! -válaszolt helyettem Erik.
-A parkban?! Egy kocsi?! És kérlek ezt a kutyát vidd el a házból! -anya teljesen összezavarodott.
-Igen Anya! Ez a kutya megmentette az életemet! -mondtam.
-Értem! Az a lényeg,hogy nincsen semmi bajod! -mondta anya megkönnyebbülve.
-Kérlek Anya!!! Hagy maradjon itt a kutyus!! Ennyivel tartozunk neki hiszen megmentett!! És amúgy sincsen jó állapotban! Ahogy beugrott elém az autó őt is elütötte és eltört a jobb első lába!!! -mondtam már majdnem sírva.
-Jó rendben,de ha van gazdája akkor visszakell vinnünk neki! -mondta anya.
-Rendben! Ja és bemutatom a barátomat Eriket! -mondtam.
-A-a barátodat? -anya teljesen elámult,hogy a lányának lett barátja.
-Igen! -mondtam majd megöleltem Eriket.
-Annyira boldog vagyok!! -röpdösött az örömtől majd odajött és megölelt minket.
-Ittmaradhat Erik éjszakára?  -kérdeztem.
-Természetesen! Szívesen látlak Erik! -mondta mosolyogva.
-Köszönöm Mrs.Bush -mondta Erik is mosolyogva.
Én közbe odamentem a kutyushoz,de nem volt rajta se nyakörv se cím vagy telefonszám.
Eközben Anya és Erik is odajött.
-Hogy hívják a kutyust? -kérdezte anya miközben megsimította a kutyus fejét.
-Luna! -mondtam büszkén.
-Nagyon aranyos kutyus! -mondta anya majd egy nagyot ásított.
-Igen az! -válaszoltunk egyszerre.
-Gyerekek én elmegyek aludni ha nem baj! -mondta miközben mégegyet ásított.
-Nembaj Anya! Menj csak! Jó éjt! -mondtam.
Ahogy anya elsietett mi még mindig a kutyust néztük. Egyszer Erik megszólalt.
-Melody találtál rajta nyakörvet,címet vagy telefonszámot?  -kérdezte Erik.
-Nem,nincsen rajta semmi. -mondtam miközben elkezdtek hullani a könnyeim.
-Akkor megtartjuk! -mondta majd letörölte a könnyeimet.
-De azt nem lehet!! Anya sose egyezne bele! -mondtam ismételten sírva.
-Majd megoldjuk Melody! Kérlek ne sírj!  -mondta aggódva Erik.
-Rendben! -mondtam majd odabújtam hozzá. Ezután adott egy csókot,hogy megnyugodjak.
-Menjünk aludni! -mondta Erik majd felállt.
-Rendben! -mondtam miközben felemeltem Lunát.
Ahogy felértünk a szobámba a kutyust letettem az ágy végére.
Erik és én is befeküdtünk az ágyba majd megcsókoltuk egymást aztán Erik elaludt, viszont én még mindig Lunát néztem. Egyszer kibújtam az ágyból és odaültem a kutyus mellé.
-Köszönöm! -mondtam miközben símogattam majd adtam a fejére egy puszit.
Ezután visszabújtam az ágyba.
-Jó éjt Luna! -mondtam majd elaludtam.