Sirius és a már majdnem egy éves keresztfia a tetőn feküdtek, miközben a férfi boldogan mutogatta a kisfiúnak a csillagokat. Harry mindig csilingelően kacagott, amikor Sirius egy-egy új csillagképre mutatott és elmagyarázta, mi a neve és persze azt, miért. A húszas éveiben járó férfiú kedvenc időtöltése volt legjobb barátja gyermekével játszani. Még a motorján száguldást is felülmúlta.
Valahol mélyen hatalmas bűntudata volt, amiért az öccsét már nem tudta megmenteni. De most kapott egy új esélyt és legnagyobb céljaként tűzte ki, hogy ezt nem szúrja el. A lehető legjobb keresztapa lesz Harry számára és pont.

-Az ott a nagykutya csillagkép. A legfényesebb csillaga a Szíriusz, azaz én.-  vigyorodott el, majd belekezdett a történetbe.- Arról valójában sokkal kevesebbet tudni, mint a többiről, de- Sirius csak ekkor vette észre, hogy a kis Harry már rég nem figyel rá.- Hé! Nem érdekel, mi? Akkor haladjunk.- mosolygott keresztfiára, ahogy a kis paplant, amivel betakarta, majdnem elfújta a szél. Levette a bőrkabátját és ráterítette a csöpségre. Harry édesen nevetgélni kezdett és kis kezeivel a kabát egyik ujját kezdte dobálni egyik apró markából a másikba.

-Ilyen kezekkel fogó lesz belőled, te gyerek!- borzolt össze Harry kevéske haját Sirius, majd a gyereket magához húzva újra felpillantott az égre. A legelső csillag, amit meglátott a Regulus volt. Szomorkásan elmosolyodott, majd rámutatott a csillagra.- Az ott a Regulus, az oroszlán csillagkép legfényesebb csillaga.- Ahogy a testvérét jelképező égő golyót bámulta, minden emlék egyszerre lepte el az agyát. Visszanyelve a könnyeit a kisfiúhoz fordult és egy szeretetteljes mosolyt villantott rá.

- Akarsz hallani egy történtet egy hősről?- simogatta meg a baba arcocskáját mutatóujjával. Harry csak tapsikolva bólogatott, így Sirius felvette az kezeibe a gyermeket és az ég felé tartotta, hogy a kisfiú is jól láthassa a csillagot, majd olyan óvatosan, mintha az bármikor eltörhetne, az ölébe helyezte és jól betakargatta a kabátjával.

-Az a csillag egy hősről van elnevezve. Ezt a bátor varázslót Regulusnak hívták. A családja rossz eszmékben hitt, volt egy bátyja, aki mentette a saját bőrét, otthagyva őt. Regulus mindig okosabb volt a testvérénél. Tudod, kétféle bátorság van. "A bátorság egy olyan dolog, amit nem mindig látsz a felszínen. Sok fajtája van a bátorságnak, nem csak a sztereotipikus 'Én kiállok amellett, amiben hiszek' bátorság. Van csendes is. Erről a fajtáról sokkal kevesebbet beszélnek, de néha ezerszer is fontosabb, mint a tipikus fajta. A bátorság nem csak abból áll, hogy bocsánatmentesen azt csinálod, ami szerinted helyes, inkább lépéseket tenni olyan célok felé, amikről mások azt mondják, elérhetetlenek. Vagy eljátszani, hogy olyan vagy, amilyen nem, ha veszéllyel nézel szembe, kő kemény arcot vágni olyan sokáig, hogy valaki elhigye, az oldalán állsz, miközben egyáltalán nem. Ez az a bátorság, mikor névtelenül állsz ki a jó ügyért, és nem akarsz érte elismerést. Az emberek befolyáshatók olyanokkal, akikre felnéznek, szóval, ha a bálványod a hangos bátorság, valaki, aki mindig kiáll magáért, bármi is legyen a szituáció, a veszély szemébe néz és azt mondja "BASZD MEG" akkor, néha figyelj és meglátod azokat, akik a csendes bátorságba lettek kényszerítve. Azok, akik akkor állnak ki a jó ügyért, amikor senki sem figyel. Egy hüvelykről a másodikra változtatják meg a világot. A kezükbe veszik a dolgokat, ahelyett, hogy társakkal veszik körül magukat, akik majd elmondják a meséjüket, ha valami rosszul sül el."* Remélem érted a különbséget, Harry. Ez a lényege a történetnek. Ez a hős csendesen volt bátor. Bátrabb, mint bárki más.- fejezete be a mesét Sirius.

- Fáradt vagy, igazam van?-nézet egy kedves mosollyal a csemetére a férfi, ahogy meglátta annak hatalmas pislogásait.- Gyere, ágyba teszlek.- állt fel, majd óvatosan lemászott az erkélyre és bement Harry szobájába. Belerakta a kiságyába a keresztfiát, majd nyomott a kisfiú homlokára egy puszit. Kinézett az ablakon és csak bámulta a Regulust.

-Hát te?- Sirius megpördült és meglátta James Pottert az ajtófélfának dőlve. A férfi vigyorgott, majd bejött a szobába és belenézett a kiságyba, majd egy olyan szeretetteljest mosolyt villantott, amit Sirius is csak kétszer látott. Egyszer akkor, mikor legjobb barátja és Lily esküvőjén a nő megjelent a menyasszonyi ruhájában és másodjára akkor, amikor az újszülött Harryt kezében tartva Lily a kanapén ült, mellette Sirius és Remus, Peter pedig a fotelben. James akkor is az ajtófélfának dőlve mosolygott. Sirius tudta, a férfinek már van családja, de attól még, hogy van egy felesége és egy közös gyermekük, Remus, Peter és ő mindig a családja lesznek.

-Hahó, Sirius!- bökte meg röhögve barátját James.

-Oh, bocsi! Csak rá akartam nézni Harry-re.- vigyorodott el Sirius, mintha semmi sem történt volna.

-Oké. Itt van Remus. Gyere, megyünk társasozni.- fogta meg Sirius karját James és az ajtó felé kezdte húzni őt. Sirius egy utolsó pillantást vetett az égre, majd becsukta a szoba ajtaját és Jamessel együtt lerohant a lépcsőn, hogy aztán egy nagy ugrással félig a kanapén, félig Remuson landolva leüljön társasozni, úgy téve, mintha a világon nem változott volna semmi sem.

□□□□□□□□□□□□□

Egy majdnem 800 szavas novella, szerintem egészen jól sikerült.

* Nem pontosan fordított idézet az I'll be good-> Regulus Black (ME) című alkotásból. Ha tudtok angolul, mindenképpen nézzétek meg, mivel nagyon jó kis sztori! Nem fogom megjelölni az írót, mert valószínűleg nem értené, mi a jó Merlin folyik itt, de akkor is nagyon jó ez a könyv, amit ír és ez még csak a leírás! Ez a leírás! Ha ez nem nyerte el a tetszésed, nem tudom, mi fogja!😅

Puszaaaa