Teddy Lupin megbűvölve nézte a dobozkát, tele emlékekkel. Sokat gondolkodott már a kis doboz történetén. Azon, hogyan került az apja ágya alá és ki az a fiú, aki hasonlít Siriusra, de mégsem lehetett jóban a tekergőkkel. Minden egyes alkalommal, mikor kinyitotta a dobozt, furcsa volt látni az apját a roxforti éveiben. Barátokkal körbevéve. Név szerint tudta, kik azok, hisz' Andromeda elmutogatta neki, hogy a szemüveges, mindig kócos, fekete hajú fiú James, Harry apja, a válla alá érő, enyhén hullámos, sötetbarna- már-már fekete- hajú, mindig bőrkabátban lévő fiú a nagymamája unokatestvére, Sirius, az egérképű, áruló Peter, a hosszú, enyhén hullámos, gyönyörű vörös hajú, zöld szemű lány Lily, a két szőke hajú lány Marlene és Dorcas, az enyhén sötét bőrű, fekete hajú lány Mary, a középbarna hajú fiú Frank, Neville professzor apja, a barna, vállig érő hajú lány pedig Alice, aki a Roxfort után levágatta a haját.És végül ott volt az apja, Remus. Arcát és kezeit látható karmolások szelték át, sápadt volt, világosbarna szemeiben zöldet is fel lehetett fedezni, pár szeplővel pettyezett orrán is volt egy nagy heg, haja világosbarna volt és kissé kócos. Mindent összevetve nem nézett ki a legpompásabban, de Teddy imádta. Andromeda mesélte neki, hogy mennyire csodás ember is volt Remus. Okos, megértő, igazi könyvmoly, szerény, olyan, akire lehet támaszkodni és mindig ott terem, ha kell, megbízható, végtelenül odaadó és legtöbbször visszahúzódó, de ha valaki csak egy rossz szót szólt a barátaira, bárkinek eltörte az orrát. Teddy sokat nézegette az anyjáról és Sirius bácsiról készült fotókat is, amiken mindenki olyan vidám volt!

' Peter az ágyán ült, cukorkát majszolva egy kis fadobozból, amit az anyja küldött neki, tele finomabbnál finomabb nyalánkságokkal. A fiú kifogyott a finom édességből és felnézett a három szobatársára.
-Mi van?- kérdezte az egérszerű fiúcska, még mindig teli szájjal.
-Most ettél meg egy komplett ebédet, harom szelet tortát és négy szelet almáspitét!- kapta ki a dobozkát a fiú kezéből James és a saját ágyára dobta.- Na, azt képzeltük el, hogy hajszínező sampont rakunk a mardekárosok samponjai helyére, viszketőporos szappanokat és ragyanövesztő arckrémet! Már csak ki kell dolgozni a tervet. Na, mi itt találkoznánk, ti hoznátok a-
A kis dobozt James a nap végén az ágya alá hajította, mondván, ne lábatlankodjon az ágyán semmi kis doboz, mert ő nem engedte meg neki. Ezután Sirius felvilágosította, hogy James rakta az saját ágyára, a fiú pedig csak legyintett.

Egy évvel később a nyáriszünet előtt James és Remus aggódtak Sirius miatt, így kitalálták, küldenek neki képeket. Remus elővette azt a többezer képet, amit az évek alatt készített és a két fiú kiválogattak kétszázötven darabot. Remus azt mondta, nem jó ötlet csak úgy megtölteni egy borítékot képekkel, mert Sirius anyja elégeti majd az összeset, ha megtalálja őket, így James előhalászta a dobozt, egy rég elveszett kviddicskesztyűvel együtt, aminek párja már két éve kereste. James beledobta a képeket, majd a vakáció első napján elküldte a kis dobozt, tele hülyébbnél hülyébb fényképekkel.

Sirius, hogy anyja meg ne találja és ne égesse el az egyetlen boldogságát a Grimmauld téren töltött időben, az ágya alá rejtette őket és megparancsolta Sipornak, hogy ne nyúljon hozzájuk és hallgasson az egészről. Regulus viszont megtalálta őket és csak annyit fűzött hozzá, hogy okos ötlet volt az ágy alá dugni őket, hiszen Walburga sosem piszkolná be a ruháját, olyasfajta undorító dolgokkal, mint a letérdelés a padlóra. Regulus nem árulta el a képeket, de egyet elkért. Azon mind rajta voltak. Sirius odaadta, bár nem értette, minek a fiúnak egy fénykép olyanokról, akiket utál, de Reg nem köpte be, a doboz pedig két éven át az ágya alatt lakott. Sirius minden este kivette a kedvenc fotóját, amit Remus megfordított kamerával készített és azt szorongatva aludt el. Közel tudva minden fontos embert az életében magához. Remus egy kviddicsmeccsen csinálta a fotót. Ő, James és Regulus a seprűiken voltak, Remus, Peter, Lily, Alice, Frank, Dorcas, Marlene és Mary pedig mind a kamerába néztek. Mindenki rajta volt, aki fontos volt neki, akkor is, ha az öccsének fogalma sem volt az egészről. Sirius a kis dobozkát, egy pulcsit és pálcáját kezében tartva szökött meg az úgy nevezett "otthonából" és mindig az ágya alatt tartotta a párszáz fényképet, akkor is, ha már úgyse nyúlt volna hozzá senki. Sirius James és Lily esküvőjén vállt meg a doboztól, mikor ajándékként adta oda Jamesnek.
-Ha majd ötven év múlva, életed szerelmével leülsz a teraszra, az unokáitok játszanak majd a kertben, te előveszed majd ezt a dobozt és megnézed a fényképeinket. Néha majd gondolj ránk, oké? - nyújtotta át a kis fadobozt Jamesnek Sirius, majdnem sírva. Ezzel átadva a legnagyobb kincsét a legjobb barátjának. Sirius a kedvenc képét rakta legfelülre, minden egyes képet odaadott Jamesnek, hogy a fiú, aki mostmár egy megházasodott férfi, sose felejtse el a Roxfortban töltött, mókás éveiket. James hihetetlen gyorsasággal ölelte át Siriust.
-Mi az, hogy néha? Úgyis minden hétvégén meglátogattok majd!- nevetett James Tapmancs vállába.
-Megígéred, hogy akkor se felejted el az első csínyünket, ha már Lily-vel az oldaladon üldögélsz a verandán és rohadt öreg leszel?- Sirius szemeibe könnyek gyűltek.
-Soha a világon!- tette a szívére a kezét James, mintha esküt tenne, majd újra megölelte Siriust. A két tekergő még pár percen át ölelkeztek, majd a csatlakoztak az ünneplőkhöz.

James a doboz tartalmát sosem ürítette ki, csak töltötte,  de a kis fadoboz, mintha feneketlen lett volna. A dobozba még akkor is Remus fényképei kerültek, de ezeket James sok kérlelés után szerezte meg. Így a kis fadobozban már vagy ötven kép volt a kisbaba Harry-ről, az esküvőjükről Lily-vel és arról a napról, mikor Harry megszületett. James kedvenc képén Lily emelgette a néhány hónapos Harry-t, miközben Remus és Sirius két oldalról szórakoztatják a babát. A kanapé mögött Marlene, Dorcas, Mary, Alice és Frank, akik ugyancsak a kisbabájukkal foglalkoznak. Ezt James készítette, mikor levágódott a karosszékbe és meglátta a pillanatot, azonnal felkapta Remus fényképezőjét és véletlenül csinált húsz ugyanolyan képet.

Remus azon a szürnyűséges éjszakán, mikor megölték legjobb barátait, elment a romos házhoz és megtalálta a fadobozkát James ágya alatt. Remus nem tudta, miért tartotta ott a fiú, de nem is nagyon érdekelte. A doboz teljesen épségben volt, Remus pedig felnyitva érezte a melegséget. Két barátja legfontosabb emlékeit őrizte a doboz, amit azon az estén hazavitt magával. Nem tudta volna otthagyni. Túl sok csodás emléket őrzött a kis fadoboz.

Majdnem tizenkét évvel később a dobozba új képeket raktak. Azokat a képeket, mikor Sirius kiszökött az Azkabanból és egy hónappal azután, hogy elszökött Harryék segítségével a Roxfortból, meglátoga Remust. A kettő fiú újra tizenhat éves diákok voltak a Roxfortban, akik hülyeségeket csináltak azon a két napon, amíg Sirius maradt. Így a dobozba mindenféle képek kerültek. Olyanok, amiken a kettő hülye fejeket vág, fejjel lefelé ülnek a kanapén, de volt egy-egy elkapott kép is arról, Sirius hogyan nézett fel a kajájából kiskutya szemekkel, mert desszertet akart enni reggelire.

Két év elteltével már hárman szerepeltek a fotókon. Sirius, Remus és Dora. Egy-egy képet Harry-vel is csináltak, de a fiú az iskolában volt a legtöbb idejében, így nem volt olyan könnyű fotózkodni. Remus egyik kedvenc képe, mikor Harry a tűzön át beszélt nekik, Sirius és ő pedig letérdelve hajoltak a kandallóba, amit az akkor érkező Dora azonnal megörökített. Néhány képen a Weasley család szerepelt, de a legtöbben még mindig Sirius és Dora vigyorogtak.

A dobozba sokáig nem rakott bele semmit senki Sirius halála óta, de mikor megszületett Teddy Lupin, Remus elővette az ágya alól a kis fadobozt és tovább töltötte a kisfia mosolygós arcával és feleségével.'

Végül Remus halála után Andromeda megtalálta a dobozt, amit odaadott Teddy-nek, akinek újra a legnagyobb kincse lett a dobozka. Teddy egyszer megmutatta a kis fadobozt Harry-nek, akit ugyanúgy elvarázsolt a doboz tartalma, mint eddig mindenkit előtte. Végül Teddy megtartotta a dobozt és ő töltötte tele a kis fadobozkát az ő legszebb pillanataival.
Ez a kis fadoboz, ami annyi emléket őrzött meg az évek alatt és olyan sok boldog percről kapott képet, hogy talán, ha elvarazsolnák, sem tudná az összeset elmondani.

□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□

Jól látjátok, kettő oneshot-ot raktam ki egy nap alatt. Csak úgy dobálom ki magamból ezeket. De várjatok, amíg meglátjátok, miket raktam ki a többi "könyvembe"!😅

Ez kicsit teória jellegű lett, de nem láttam sehol ilyet, az én agyam szüleménye. Ha akarjátok, lehet csinálok majd egy olyan részt, amiben teóriákat mutatok be. Bár eddig csak kettő van, ami nagyon nagyon tetszik, de biztos van még egy-egy, amik tetszenének, ha látnám őket.

Nektek mi a kedvenc teóriátok?
Írjátok meg, mert ezen a téren tényleg 0 vagyok. 😅

Puszi,
            Vanda!😘