Miután bejelentette a nagy hírt az anyánk, Siriusszal felmentünk a szobájába és megálltunk a tükör előtt.

-Nem értem - mondta Sirius. -Hogy lehet, hogy nem is tudtam?

-Mégis mit? - kérdeztem meglepetten.

-Hát, hogy kettő van belőlem. Belőlünk.

-Igen. Én se sejtettem volna. Ha csak valaki azt mondja, hogy: Na helló képzeld van egy ikertestvéred! Nem hittem volna. Csak ahogy most így látjuk egymást a tükörben... Tényleg mintha egy ember lenne, csak mi ketten vagyunk. -Mondtam elég hitetlenül.

-És mi történt veled az elmúlt 12 évben? – kérdeztem, miközben ledobtam magam az ágyra.

- Várj egy percet! Te 12 vagy? -kérdezte hirtelen.

-Miért mennyi lennék 30? -kérdeztem vissza értetlenül.

- Nem azért. Csak én 13 vagyok. - válaszolta félszegen, talán kicsit szomorúan.

-Nem. Te nem 13 vagy hanem egy egoista! -válaszoltam nevetve. -Na miért van mikor a szülinapod?

-Holnapután - mondta és kihúzta magát.

-És szerinted nekem? - nevettem el magam Sirius hülyeségén. - Hát holnapután!

~Sirius szemszöge~

Amikor megtudtam, hogy van egy ikertesóm teljesen ledöbbentem. Na jó talán nem feltétlenül ezért, hanem inkább azért, mert ő az. Nem mintha nem hasonlítanánk, hanem inkább azért is, mert a típusa nem tűnt olyannak, mint az enyém. Szépnek szép, de akkor is ő olyan bátor természetű. Nem azért, mintha én nem lennék bátor, csak én inkább csábos vagyok. Na mindegy. Ezt akkor is nehéz felfogni pedig az utolsó dolog, amit nehéz volt felfogni az az átváltoztatástan házi volt. Ja mindjárt vissza kell menni a Roxfortba és mit fogok mondani James-nek, Remus-nak és Peter-nek? "Szevasztok srácok! Képzeljétek, van egy ikertestvérem!" 

-Cassi-

-És milyen a Roxfort? -kérdeztem Siriust az ágyamon fekve, amit anya bevarázsolt a szobába.

-Király, van négy ház: a Mardekár, a Hugrabug, a Hollóhát és a Griffendél! -mondta - Az a legjobb - tette hozzá vigyorogva.

- Gondolom te is Griffendéles vagy - mondtam, és elgondolkodtam mi lenne akkor, ha nem a griffendélbe kerülnék.

Sirius

A lány tökre nem hasonlított rám. A haja világos szőke volt, mint Narcissa-nak, de fölfelé sötétedett. Egyáltalán nem hasonlított az én göndör, sötét fürtjeimre, de rájöttem miért nincs meg benne az a bizonyos vonzerő, ami bennem.

                                                                                         ***

Reggel felébredtem, és mikor felkeltem láttam, amint egy világos lila hajú lány a szoba tükör előtt áll, és magát nézi. Na jó túlzás, hogy nézi inkább illegeti.

-Jézus, atya, úristen!!! -kiáltottam fel, így köszöntve a hívatlan látogatót.

-Jaj Bocsánat! -felelte szánalommal a hangjában -ezt elfelejtettem mondani. -na ez aztán már tényleg sok! velem nem lehet így beszélni!!! -metamorfmágus vagyok 

-Akkor megköszönném, ha vissza változnál. -mordultam rá.

 Ebben a percben becsukta a szemét és a haja újra rövid vállig érő lett, vissza változott a már jól ismert világos szőke felfelé sötétedő loknis hajba.

-Ezt ne csináld máskor! -nevettem el magam.

-Oké. Majd mindig szólok előtte. -mosolyodott el ő is.- És, mi a reggeli? 

-Mindig más. Általában lazac vagy valami ilyesmi. 

-Várjunk csak. Mi az, hogy ilyesmi? -kérdezte tágra nyílt szemmel. Az egyetlen magyarázat a viselkedésére az volt, hogy alergiás rá így gyorsan megnyugtattam.

-Á ne aggódj minden féle van. A lényeg annyi, hogy jó drága legyen.

-Ti milyen mocskosul gazdagok vagytok?!

-ÁÁÁ annyira nem vagyunk gazdagok... Csak minden évben szokott lenni egy bál meg ilyenek.