Gyors helyzetjelentés

hali, hogy vagy, mizu? Az én nevem Cassiopeia Black. Röviden Cassi. A nagynénimmel lakom New York-ban az ivermorny-ba járok. Szóval szuper életem van. Vagyis... Azt hiszem, csak volt. Ugyanis pár napja a szeretett nagynénim Alice, bejelentette, hogy neki sürgősen el kell utaznia. Úgyhogy egyedül leszek itthon pár napig a házimanónkkal, Mantival. Utána hazamegyek. Nagyon kedves szeretetre méltó lény Manti, és mindig úgy képzeltem, hogy egyszer az enyém lesz. Mégsem akarok visszamenni a szüleimhez tudom, butaság, mert sohasem találkoztunk, és mi is lehetne egy lány álma, mint hogy láthassa az igazi szüleit, de én hallottam róluk. Borzalmas emberek, gyilkosok és a fél család tébolyodott. Igen... Ilyenek a Black-ek!

1. fejezet Mantival nagyon jó volt. Most, hogy már én vagyok a gazdája olyan dolgokat tesz meg nekem, amiket még soha! Nagyon jó, de azért Alice-nek nem kellett volna elmennie. A három nap leteltével felszálltunk a mugli repülőre (A parancsomra Manti olyan varázslatot küldött magára, hogy a muglik előtt láthatatlan legyen, de én lássam.) A gép leszálltakor elköszöntem Mantitól és azt parancsoltam neki, hogy menjen Alice-hez Amikor leszálltunk Londonban, kinyújtottam a varázspálcás kezem, ahogy Alice mondta és máris ott termett egy busz, amiről leugrott egy fiúcska, na jó talán kicsit volt fiatalabb nálam...

-Jó napot kívánok a nevem Stan, Stan Shunpike, én leszek ma este a hölgy kalauza. Üdvözlöm a kóbor grimbuszon az útfélen rekedt mágusok és varázslók segélyjáratán, csak nyújtsa ki pálcás kezét és mi máris ott vagyunk.

-jó-jó nyugi -néztem rá a fiúra, aki látható buzgalommal végezte a munkáját. Megdermedt és az arca most unott közönyt tükrözött. -Na jó, bocsi. Segítesz feltenni a ládát? -mosolyodtam el mire "Stan. Stan Shunpike" is így tett. leugrott a buszról és segített felvonszolni az utazó ládámat.

-És hova akarsz menni?

-London. Grimauld tér 12. -idéztem fel a hallottakat.

-Hé Ern azt mondja a Grimauld tér! -kiáltott oda a vezetőnek -A Grimauld tér veszélyes hely kislány. -fordult felém -A gyilkos Blackek lakják.

-Jó! -vetettem oda neki -egyébként nem ülhetnék le valahol? - néztem körül ugyanis minden hely foglalt volt.

-Mit is mondtál mi a neved?

-nem mondtam. -vetettem oda neki mérgesen, amikor egy éles bal kanyar után hátravágódottam egyenesen a falnak.

-Egyébként van egy emelet is. És jó lenne, ha megmondanád mi a neved, kérsz-e forró csokit és azt is, hogy mikor fizetsz.

-mennyi lesz? -kérdeztem, mi után felborultam egy piros lámpánál.

-2 gálya, 3 knút. -mondta Stan. -Megálló van Ern. Mrs. Sturgis le akar szállni.

Megálltunk (hanyatt is estem volna, ha Stan nem kap el) és az idős hölgy leszállt. Az ajtók becsapódtak.

-Taposs bele Ern.

-Ez az taposs bele Erni! -ismét elindultunk, de pár perc múlva ismét megálltunk.

-A Grimauld tér 12. Leszálló van kis hölgy és ne felejts el fizetni se. -kifizettem a pénzt és leugrottam a buszról. Mire hátra fordultam, hogy elköszönjek már el is tűnt. Oda sétáltam a 12-es ház elé és bekopogtam. Vártam, aztán az ajtó kinyílt és a túloldalán egy fekete hajú, 13 éves forma fiú állt.

-hát te meg ki vagy? -Kérdezte, miközben elhajolt egy átok elől.

-Cassiopeia Black vagyok. Cassi. -néztem rá -és te?

-Sirius -mondta. Látszott, hogy valamiért nem akaródzott neki kimondani azt, hogy Black. Kínozni akartam egy kicsit ezért tovább kérdezősködtem -és van vezeték neved is?

-B... Black!

-Crucio! -hallottam meg egy nő kiáltását, és ezzel együtt egy átkot láttam meg elsuhanni Sirius feje fölött pár centire. Oda szaladt a nő, hogy megnézze kivel beszél a fia. Amikor rám nézett az arcából kifutott a vér.

-Sirius ő az ikertestvéred Cassiopeia. -Jelentette be fagyosan. Egymásra néztünk, és ugyan azt döbbenetet láttuk tükröződni a másik arcán...