Obi-Wan még akkor is azt a chipet szorongatta a kezében, amikor hajójával sikeresen dokkolt az egyik leszállópályán. Felvette legjobb köpenyét, amire még Padmé is büszke lett volna, aztán a hajó rámpáján át kilépett a Zygerria napfényes világába.

Természetesen már várták őt; két zygerriai páncélba bújt őr lépett hozzá katonás kimértséggel, és Obi-Wan egyáltalán nem tiltakozott, amikor azok intettek, hogy kövesse őket.

Obi-Wan érezte a két őr feszengését, ami abból fakadt, hogy a jedi mester éles szemével mindent végigmért. A házakat, amelyek mellett elhaladtak, az ablakokban meglibbenő függönyöket. Egy pillanatra a férfi még egy nagy, kerek szempárt is meglátott a függöny résein át, de az is hamar eltűnt. Abban viszont biztos volt, hogy a kerek szempár nem egy őslakoshoz tartozott.

Az őrök sisakjuk mögé rejtették véleményüket, egy szóval nem méltatták Obi-Wan könnyed kérdéseit a zygerriai életről. A mester a chipre nézett a kezében, aztán az őrökre, és rossz előérzete igencsak elhatalmasodott rajta. Most sokat adott volna Quinlan erejéért, mert még ő is érezte, hogy a zygerriaiak oldalán lógó ostorok sokat mesélhetnének neki.

A királyi palota kékje, úgy tűnt, az eget is betölti, egzotikus stílusa még a jedit is lenyűgözte, pedig őt aztán nehéz volt bámulatba ejteni.

Az őrök beterelték a hatalmas kapukon. Amerre a jedi járt, mindenki elnémult egy pillanatra, érezni lehetett a visszafojtott lélegzetek feszültségét. Obi-Wannak az is hamar feltűnt, hogy az őrei láthatatlan falat képeznek köré; a jedi nem láthatta tőlük a város piacterét, csupán annak zsivaja ütötte meg a fülét.

Obi-Wan nem is számolta, hány termen vezették keresztül. A sok dísztől és a gyümölcsök édes, ragadós illatától megszédült.

– Szóval igazak voltak a hírek – visszhangzott végig a termeken egy erőteljes férfihang. A jedi mester a hang irányába kapta a fejét, hogy egy díszesen öltöztetett zygerriai nagyúrral találja szembe magát. A zygerriai szeme ellenszenvesen villant fel, ahogyan intett őreinek. Azok a jedihez léptek, és várakozásteljesen felé nyújtották kezüket. Kenobi szórakozott mosollyal adta át a fénykardját.

A zygerriai férfi közelebb lépett a jedihez. Sunyi arcára lapultak macskafülei. – Atai Molec, a királynő főtanácsosa – mutatkozott be azzal a hangsúllyal, ami feltételezte, hogy Obi-Wan lépten-nyomon az ő nevébe akad bele. A jedi csak mosolyogva bólogatott.

– Miféle híreket hallott rólam, Molec főtanácsos? – kérdezte, igyekezve figyelmen kívül hagyni az őrök ostort szorongató kezét.

– Inkább én kérdezek, jedi, mert én vagyok otthon, nem pedig te. – Molec intett, az őrök visszavonultak őrhelyeikre. Obi-Want egy cseppet sem nyugtatta meg, hogy a két fegyveres zygerriai kikerült a látóteréből. – Mit keres egy magadfajta coruscant-i békepap a bolygómon? Ha kémkedni jöttél, jedi, akkor nagyon nagy csalódásban lesz részed, mert itt aztán semmit sem fogsz találni.

Obi-Wan ajkáról nem akart eltűnni az az átkozott mosoly, amely hamar Molec idegeire ment. – Inkább a királynőddel tárgyalnám meg ittlétem részleteit, ha megengeded. Az Obi-Wan Kenobi nevet is egészen nyugodtan bejelentheted a kérésem mellé.

Molec megmutatta ragadozó fogsorát vicsorában. – Ez itt a Peremvidék, Kenobi. A te neved nem sokat ér az én királynőmnek. A Köztársaságod...

– Elég lesz, Molec.

Csengő, mély női hang fojtotta a főtanácsosba a szót. Obi-Wan felpillantott a lépcsősorra, és a fénytől körbeölelt karcsú alak megkezdte lassú, kimért leereszkedését a fokokon. A királynő aranykoronáján megpihent a beszüremlő fény, és ez a fény meggyújtotta arany szemeiben is a lángot. Pávakék ruháján is arany ragyogott, és a nő vállán lila tollú kirosi madár énekelt.

Molec torkából mormogás tört fel, mint egy veszett vadállatból, de aztán elfoglalta helyét királynője jobbján az utolsó előtti lépcsőfokon. Miraj Scintel, a Zygerria királynője így a jedi mester fölé magasodhatott, tanácsosával együtt.

– Miért is kereste fel a Köztársaság lovagja az otthonunkat? – kérdezte a nő. Hangjának gunyoros éle még a hosszú karmánál is jobban vágott.

– Lenne egy kérdésem, amit fel szeretnék tenni felségednek. Ha lehet – nézett Molecre a jedi áthatóan – a kíséreted felemelő társasága nélkül.

Miraj egy pillanatra elbizonytalanodott, de aztán intett a jedinek, hogy kövesse. Obi-Wan küldött Molecnek egy diadalmas mosolyt, ahogyan követte a nőt a trónterme felé.

– Mondd hát, miért jöttél – foglalt helyet elegánsan a királynő a trónján. Madara is elcsendesedett, nagy okos szemét a jedi mesterre függesztette.

– Egy sajnálatos ügyet jöttem felderíteni, amely ügy ehhez kapcsolódik – emelte a magasba Obi-Wan a chipet. A királynő szeme elkerekedett, aztán vészesen összeszűkült.

– Nem tudom mire vélni ezt a... ezt a tárgyat, Kenobi – mondta a nő, de a madara bagolyként huhogva röppent fel a válláról, ahogyan idegesen fészkelődni kezdett. Harag villant fel az arany szemekben. – Magyarázatot várok.

– Ez a chip egy meg nem nevezett forrás szerint egy rabszolga chipje volt hajdanán. A chip, szintén a meg nem nevezett forrás vélekedése szerint, zygerriai gyártmány.

– Akkor a meg nem nevezett forrásod egy bolond! – kiáltott fel Miraj rosszul leplezett indulattal. – Ha arra mersz célozni, hogy nekem, nekünk bármi közünk van ehhez a mocskos fémdarabhoz, igazán rossz helyen kutakodsz.

Még akkor is, ha hajlott volna arra, hogy elhiggye a királynő állítását, Obi-Wan kétkedve nézett a nő szemébe. Ebben a néma pillanatban borzalmas sikoly csendült fel a trónterem elfüggönyözött szekciójából, amit érthetetlen, csukladozó beszéd követett. Miraj felpattant a trónjáról.

– Az a sikoltó, hangjából ítélve twi'lek is egyetért veled, királynő? – kérdezte Obi-Wan higgadtan, míg az Erővel elrántotta a függönyt. Az anyag mögötti helyiségben kicicomázott twi'lek lány zokogott, tébolyult tűzben égő szemét egyenesen Kenobira emelte. A lány körül két újabb zygerriai őr állt; az egyikük gyanús lassúsággal húzta vissza a kezét a köpenye rejtekébe.

Miraj Scintel leviharzott a trónjáról, és alig pár lépésnyire fékezett le a jedi előtt. – Semmi közöd az udvartartásomhoz, jedi! – sziszegte. – A galaxis minden pontján twi'lekek milliói zokognak, oda is mind el fogsz menni az önelégült képeddel? Azt hiszed, tudsz mindent, csak mert egy pillantást vetettél a világomra, de nagyon nagyot tévedsz. Nem tudsz semmit.

Obi-Wan nem hátrált meg a szemkontaktus elől. – Nekem egy zokogó twi'lek is elég indok ahhoz, hogy közbelépjek, nem kell millió. Ehhez éppen eleget tudok.

Miraj megvillogtatta éles fogait, de végül elfordult a jeditől. – Felteszem neked a kérdést, Kenobi – intett a nő kecsesen, a trónja felé igyekezve –, hogy vajon a te drágalátos Coruscantodon hány napig maradna száraz ennek a lánynak a szeme. Ott is milliók sírnak, éppen a ti markotok alatt, jedik – Miraj a trónra ült, ismét fenségének fényében. – Vidd vissza a vádaskodásodat oda, ahonnan hoztad. – Obi-Wan merőn nézte a síró lányt, akinek szemében könyörgés csillogott. Mivel a jedi nem mozdult, Miraj felemelte a hangját. – Távozz, jedi mester! A vendégeskedésed véget ért. Őrök! Kísérjétek vissza az urat a hajójához.

Obi-Wan diplomáciai követként nem tehetett semmit. Ha azt mondták, mennie kell, hát akkor mennie kellett. Engedelmesen követte a vezetőit, egy szót sem szólt.

Jedi mesterként azonban már más volt a helyzet. A hajója rámpája alatt leütött két őr nem fog sok mindenkinek árulkodni egy jó darabig, és a robotpilótán repülő hajó sem kelt majd feltűnést. Ahogyan Obi-Wan Kenobi sem, aki, magára véve a zygerriai páncélt, teljes természetességgel hatalmazta fel magát a város körbejárására.

Miraj Scintel még sokáig nézte, ahogyan Kenobi lassan eltűnik a messzeségben. Karmával idegesen kaparta trónja karfáját, és a mindig derűs kirosi madarat is elhessegette magától.

A királynő végül felpattant a helyéről, a magánlakosztálya menedékét keresve. A sötétben kék alak hintázott a holoprojektor kivetítésében.

– Királynő – üdvözölte a hologram a minden ízében dühtől reszkető nőt. – Micsoda kellemes meglepetés, hogy hív. Azt hittem, magának már derogál, ha velem kell beszélnie.

– Hagyja másnak a szarkazmusát, Dooku – köpte a királynő. – Egy jedi van a bolygómon.

– Ó. – A gróf szemöldöke a magasba szökkent. – Hát ez sajnálatos hír, bár nem látom, mi köze van ennek a hírnek hozzám.

– Ha aláírom a szerződést – Miraj úgy érezte, a térde elgyengül, kezével a székkarfába kapaszkodott –, akkor eltünteti a jediket a közelemből?

– Mi sem természetesebb. – Dooku ajkán rideg mosoly játszott. – De ahhoz szüksége van ránk.

Miraj hallgatott.

– A rabszolgabirodalomról szőtt álmai csak álmok maradnak, királynő, ha nem csatlakozik – szőtte tovább a szót Dooku behízelgő, de hideg hangján. – Ám együtt véget vethetünk a Köztársaság korrupt uralmának, és egy új kor köszönthet be szerte a galaxisban. Ehhez csak egy aláírás kell, semmi több. A maga függetlensége csak a Zygerria halálos ítéletét gyorsítja meg. A jedik, ha rájönnek, akkor...

– Elég lesz – emelte fel a kezét Miraj Scintel. – Elég. Aláírom a szerződést.

– Nagyszerű. Most pedig mondja meg, kérem, hogy melyik jedi van a bolygóján.

Miraj szeme haragosan összeszűkült. – Kenobi.

Ez most egy rövidebb rész lett, de nemsokára kitalálom, hogyan folytassam tovább ;) Remélem, azért eddig élvezitek a sztorit!