Skyla úgy tudta, hogy a Földalatti város egy elég nagy település, ahol több tízezer ember él, így aztán a legkevésbé sem számított arra, hogy a harmadik napon találkozni fog egy ismerősével.

A lány még egyszer kinézett az egyik gyümölcsös bódé mögül, hogy biztos lehessen abban, nem a képzelete játszik vele és valóban Kiyotót látja. Azonban Skyla nem képzelődött és tényleg a fiút látta, aki jelenleg az egyik bódén található árukat nézegette.

"A lehető leggyorsabban el kell tűnnöm innen, hogy tudjam figyelmeztetni Nilót és Acotot, ugyanis ez azt jelenti, hogy Marbe-ék ismét utólértek minket" - gondolta magában Skyla. - "Egyszerűen nem hiszem el, hogy Kiyotónak is ma kellett a piacra jönnie!"

Így aztán Skyla az éhségéről is megfeledkezve menekülni kezdett a helyszínről.

Három utcával később Skyla lihegve lefékezett, ugyanis úgy gondolta, kellőképpen messzire került a vásártól. Miközben a lány a hátát az egyik ház falának támasztva pihent, váratlanul előlépett az utca elejéről Kiyoto.

- Te meg mit keresel itt? - lökte el magát a faltól Skyla, miután észrevette, hogy Kiyoto figyeli őt.

- Csak nem elhitted, hogy le tudsz rázni? - kérdezte Kiyoto. - Az Akadémiában alapfokó képzettségnek számít az, hogy valaki hangtalanul tud lopakodni.

Miközben a fiú beszélt, Skyla a keze ügyébe készítette a pisztolyát, hogy szükség esetén meg tudja védeni magát.

- Hol hagytad az új barátaidat? - kérdezte gúnyosan Skyla. - Hol van Marbe és Jarick?

- Marbe és Jarick nem a barátaim - mondta szinte védekezve Kiyoto, majd a szavakat lassan megformázva hozzátette. - Téged viszont még mindig a barátomnak tartalak.

Azonban Skyla megunta a beszélgetést, és ezért meglõtte az egyik háznak a tetejét, mire a magasból vagy négy-öt deszka lezuhant a lány és Kiyoto közé. Skyla kihasználta a fiú zavarodottságát és menekülni kezdett abban a reményben, hogy most talán sikerül leráznia Kiyotót.

Ez viszont nem sikerült, ugyanis a következő pillanatban Skyla már az egyik alacsonyabb ház tetejéről hallotta Kiyoto hangját.

- Nem kell ezt csinálnod, Skyla! Ha visszajössz az Akadémiába, minden lehetne olyan, mint régen és nem kellene tovább egymás ellen harcolnunk!

- Ugye tudod, hogy ez egy hazugság, Kiyo? Ha visszamegyek az Akadémiába, ki fognak végezni árulás miatt! - kiáltotta Skyla, miközben a tekintetével a fiú után kutatott.

- Én vagyok az uralkodó fia, úgyhogy meg tudom győzni a tanárokat, hogy hagyjanak életben - felelte Kiyoto.

A következő pillanatban Kiyoto leugrott a tetőről, majd Skyla elé lépett és ismét megszólalalt:

- Kérlek, Skyla! Hiányzol...

Erre a kijelentésre a lány szíve fájdalmasan összeszorult. Ez volt az a hangsúly, aminek régen soha sem tudott ellenállni és ezzel egyszer Kiyoto még arra is rá tudta venni őt, hogy törjenek be az Akadémia konyhájára.

Most viszont Skyla csak megrázta a fejét, ugyanis váratlanul tudatosult benne, hogy most már nem az Akadémiában vannak és Kiyoto pedig az ellensége, akinek a szavában nem bízhat meg.

- Sajnálom, Kiyo, de nem mehetek veled - szólalt meg végül Skyla, majd elõvette a pisztolyát.

Azonban mielőtt még a lány lõhetett volna, Kiyoto eléugrott és kirúgta a kezéből a pisztolyt. Erre Skyla meglepetten hátralépett egyett, mire egy kiálló kődarabban elesett. Azonban a lány nem rémült meg, hanem azonnal a pisztolyáért nyúlt. Kiyoto viszont gyorsabb volt nála, és odébbrúgta a lány pisztolyát, majd elõvette a saját fegyverét és egyenesen a fegyvertelen Skylára célzott.

"Azt hiszem, itt a vége" - gondolta rémülten Skyla. - Kiyoto biztosan meg fog ölni.

Miközben a lány rettegve nézett Kiyoto szeme közé, arra gondolt, hogy álmában sem gondolta volna, hogy egyszer ennyire fog rettegni attól az embertől, aki valaha a legjobb barátja volt.

Azonban Kiyoto képtelen volt meghúzni a ravaszt és ráadásul egy utolsó szemétládának érezte magát, amiért fegyvert fogott Skylára.

"Ha most Marbe lenni itt, ő biztosan megfenyegetné Skylát, azzal, hogy vagy velünk jön vagy lelövi"- gondolta magában Kiyoto. - "Én viszont nem vagyok Marbe és nem kell azt tennem, amit ő tenne."

Erre a gondolatra Kiyoto maga mellé eresztette a fegyverét és levette a tekintetét a lányról.

Skyla nem tudta, hogy mi okozta a változást a fiú viselkedésében, abban viszont biztos volt, hogy itt a tökéletes pillanat arra, hogy elmeneküljön. Így aztán a lány felpattant a földről és felkapta a közelben heverő pisztolyát, majd rohanni kezdett.

Azonban Kiyoto nem vette üldözőbe őt és nem repített golyót a lány fejébe, hanem helyette némán bámulta azt a pontot a földön, ahol pár perccel ezelőtt még Skyla volt.

Kiyotóban csak percekkel később tudatosult, hogy vesztett és ezért dühödten felordított és az öklével az egyik ház falára csapott.

******

Skyla olyan gyorsan rohant, amilyen gyorsan csak tudott és csak tizenöt perccel később mert megállni, hogy megnézze, Kiyoto vajon üldözi-e õt. Amikor a lány rájött, hogy a fiú már rég nincs a nyomában, megkönnyebbülten felsóhajtott és ezek után már jóval lassabban haladt arra a helyre, ahol megbeszélte Nilóval és Acottal, hogy találkozni fognak.

"Bárcsak tudnám, hogy Kiyoto miért hagyott futni" - gondolta magában Skyla, aki képtelen volt megérteni, hogy Kiyoto miért vesztegette el a lehetõséget, hogy elfogja vagy megölje õt.

Amikor Skyla megérkezett a találkozóhelyre, egyedül Nilót találta ott.

- Miért nem hoztál semmit sem? - kérdezte csodálkozva Nilo.

- Azért, mert összefutottam Kiyotóval, aki meg nem igazán hagyott vásárolni - felelte Skyla.

- Miért, mi történt? Marbe és Jarick is ott voltak? - érdeklõdött tovább Nilo.

Skyla mindent elmesélt, ami vele történt, miközben magában örült annak, hogy nincs itt Acot, ugyanis tudta, hogy a fiú csak azt mondaná, hogy ne foglalkozzon a történtekkel, és engedje el Kiyotót, Skyla pedig bízott abban, hogy Nilo talán tud mondani neki valami hasznosabb tanácsot is.

Miután Skyla elmondta, hogy Kiyoto hogyan hagyta megszökni, hozzátette:

- Egy valamit viszont nem értek. Ha Kiyotónak meg volt a lehetõsége arra, hogy megöljön, akkor azt miért nem tette meg?

"Azért, mert még mindig ragaszkodik hozzád" - gondolta magában Nilo, azonban ezt nem merte megmondani Skylának. - "Ugyanúgy ragaszkodik hozzád, ahogy te ragaszkodsz hozzá. De kérlek, Skyla, ne hagyd, hogy Kiyoto irányítson, mert akkor soha sem fogjuk tudni elhagyni a Hekore-t."

Nilo csak ebben a pillanatban jött rá, hogy mennyire retteg attól, hogy egyszer Skyla meggondolja magát és inkább visszamegy az Akadémiába, Kiyotóval. Nilo viszont soha többé nem akart visszatérni oda és tudta, hogy Acot ugyanezt érzi. Arról viszont fogalma sem volt, hogy Skyla mit érez, és pontosan ezért Nem tudommal válaszolt Skyla kérdésére, remélve, hogy így nem fog többet felmerülni Kiyoto témája.

Ebben a pillanatban Acot visszatért, mire Skyla neki is elmesélte, hogy Kiyoto megtámadta õt. Nilónak azonban feltûnt, hogy a lány kihagyta azt a részletet, hogy Kiyoto hagyta õt futni.

"Mit tervezel, Skyla?" - gondolta aggódva Nilo. - "Miért nem mondod el Acot-nak, hogy mi történt valójában?"

******

Miután Kiyoto elvesztette Skyla nyomát, visszatért Marbe-hoz és Jarick-hez, akik jelenleg a dolgaikat pakolták össze, hogy tovább álljanak.

- Találtál valamit? - kérdezte Marbe, amikor észrevette a közeledõ fiút.

- Semmit - hazudta Kiyoto, ugyanis úgy gondolta, jobban jár, ha inkább nem mondja el, hogy képtelen volt elkapni Skylát.

- Akkor viszont tovább indulunk - hozta meg a döntését Marbe. - Jarick ne szórakozz tovább az ételekkel, hanem tedd el végre õket valahová, és induljunk!

Marbe szándékosan az elhagyatottabb utcákat választotta, ugyanis úgy gondolta, Skyláék is biztosan egy ilyen úton haladnak.

Miközben a három fiú végig sétált az utakon, Marbe bosszúsan gondolt arra, hogy sokkal könnyebb lett volna, ha a szökevényeket még a Fõvárosban kapja el, ugyanis ott a rendõrök tudtak volna nekik segíteni. Azonban a Földalatti városban szinte egyáltalán nem volt közbiztonság és mivel ez a város bûnözõk kedvelt lakhelye volt, ezért plusz egy körözési plakát senkinek sem keltette fel a figyelmét.

"Ha nem figyelek, akkor itt Skyláék hatalmas előnyre tehetnek szert" - gondolta magában Marbe, miközben már azt is elkezdte tervezni, hogy hogyan fogja elkapni Skyláékat.

Azonban a fiú nem jutott a gondolatai végére, ugyanis váratlanul elsétált mellette egy férfi, aki megszólította őt:

- Marbe! Te meg mit keresel itt? Nem az Akadémián kellene lenned?

- És te mit keresel itt? - kérdezett vissza Marbe. - Mit akarsz ebben a koszfészekben, apám?

Erre Kiyoto és Jarick döbbenten összenéztek, ugyanis egy pillanatig sem gondolták volna azt, hogy az idegen férfi Marbe apja.

- A Fővárosból egy kis időre át kellett költöznünk az anyáddal és a bátyáddal a Földalatti városba, ugyanis itt kaptam munkát - felelte végül a férfi.

"Minél hamarabb el kellene tűnnünk, mert ennek a beszélgetésnek nem lesz jó vége" - gondolta magában Jarick, ugyanis õ Kiyotóval ellentétben tudta, hogy Marbe-nak milyen viharos kapcsolata volt a családjával.

- Én pedig egy küldetés miatt vagyok itt - húzta ki magát büszkén Marbe, ugyanis remélte, hogy ezzel fontos embernek tûnhet az apja szemében. - Az Akadémia igazgatója megbízott azzal a feladattal, hogy kapjak el néhány szökevényt.

- Mit szólnál, ha részletesen elmesélnéd ennek a küldetésnek a részleteit az anyád és az én társaságomban? - kérdezte a férfi, majd választ sem várva megragadta Marbe karját és elkezdte maga után húzni.

Amikor megérkeztek a férfi házába, az előszobában tartózkodó asszony azonnal megölelte Marbe-ot és kérdezõsködni kezdett felőle.

Miközben Marbe válaszolt az anyja kérdéseire, körbenézett és megállapította, hogy ez a ház sokkal rosszabb állapotban van, mint az, amiben egy évvel korábban laktak.

"Tehát megint pénzhiánnyal küzdenek" - gondolta Marbe. - "Akkor úgy néz ki, ez a küldetés, most nagyon kapóra jön, ugyanis ha elkapom Skyláékat, pénzhez fogok jutni, amivel pedig tudok rajtuk segíteni. De addig is adok nekik egy előleget, hogy biztosítsam őket arról, hogy én jóval többet teszek a családunkért, mint az ostoba bátyám."

Így aztán Marbe a pénzüknek több, mint a felét a szüleinek adta, ami miatt se Jarick, se Kiyoto nem szóltak egy árva szót sem.

- Köszönjük, Marbe! - hálálkodott a fiú anyja a pénz miatt. - Soha nem gondoltam volna, hogy valaha is ekkora pénzösszeggel fogsz támogatni minket!

- Nincs mit! - vonta meg a vállát Marbe, miközben úgy csinált, mintha semmi energiájába sem került volna az, hogy ennyi pénzhez jusson.

- A vacsora elkészítésével pont most végeztem, úgyhogy ha éhesek vagytok, adhatok belőle - mondta Marbe anyja. - Sajnos nem adhatok olyan sokat, mert kell hagynom egy nagyobb adagot Madox-nak is, de ha azt a keveset nagyon szívesen nektek adom.

Miközben Marbe bosszúsan felhorkantott a bátyja nevének említésére, Kiyoto köszönetett mondott.

Azonban Marbe igazi szenvedése csak akkor kezdődött, amikor kezdetét vette a vacsorázás.

- Marbe, azt hiszem tévedtem és tényleg jó ötlet volt, hogy beléptél az Akadémia diákjai közé - szólalt meg a fiú apja. - Így legalább összebarátkoztál Kiyotóval. Abban pedig biztos vagyok, hogy az uralkodó fia csak jó hatással lehet rád.

- Büszke vagyok rád Marbe, amiért végre elkezdtél a helyes útra lépni és nem csak pénzre, hanem egy hasznos szövetségesre is szert tettél - mondta Marbe anyja. - Kiyoto a lehető legjobb társ, akit erre a küldetésre kaphattál.

- És ki ez a másik fiú, aki veled jött? - kérdezte Marbe apja.

- Őt Jarick-nek hívják - felelte Marbe, aki kezdte egyre rosszabbul érezni magát, amiért a szülei azt hitték, hogy jóban van Kiyotóval.

- Ne viccelj velem, hogy még mindig jóban vagy azzal a mocskos utcagyerekkel? - kérdezte döbbenten Marbe apja. - Egyáltalán az Akadémia tanárai hogyan bízhattak rá egy ilyen fontos küldetést egy ilyen tehetségtelen alakra?

- Az utcán nevelkedett fiatalok egytől-egyig megbízhatatlanok és ostobák, úgyhogy én a helyedben már rég leváltottam volna ezt a fiút egy Kiyotóhoz hasonló értékes szövetségesre - folytatta Marbe anyja.

- Madox mikorra fog hazaérni? - váltott témát Marbe, ugyanis nem bírta tovább hallgatni, hogy a szülei a legjobb barátját szidják.

Továbbá Marbe szerette volna elkerülni azt, hogy találkoznia kelljen a bátyjával, ugyanis tudta, hogy abból csak veszekedés lenne.

- Mivel ő éjszaka is szokott dolgozni, ezért valószínûleg holnap regggel - felelte a fiú apja olyan hagsúllyal, ami egyértelművé tette Marbe számára, hogy azt szeretné, ha a fiatalabbik fia is dolgozna éjszaka.

"Akkor remélhetőleg mire hazaér, addigra mi már itt sem leszünk" - gondolta magában Marbe.

A vacsora további részében Marbe szülei az idősebb gyerekük sikereiről kezdett beszélni, amivel csak még jobban felbosszantották Marbe-ot. Így aztán a vacsora végeztével Marbe a lehető leggyorsabban elmenekült a helyszínről. Jarick azonnal Marbe után indult, azonban Kiyoto úgy döntött, hogy ő inkább a konyhában marad és segít elpakolni.

Amikor Marbe belépett az egyik szobába, nem tudta tovább magában tartani a feszültségét és teljes erővel belerúgott egy székbe, ami kis híján eltaláta a helyiségbe belépő Jarick-et.

- Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy a saját családom hogyan lehet ekkora tapló! - dühöngött Marbe. - Azok után, hogy ennyi pénzt adtam nekik, az lenne a minimum, hogy legalább nem kezdenek el kritizálni.

- Ne foglalkozz azzal, amit a szüleid mondanak, hiszen láthatóan nem is ismernek téged - felelte higgadtan Jarick.

Erre Marbe megpróbálta összeszedni magát és amikor kifújta a levegõt, ismét megszólalt:

- Ne haragudj, amiért a szüleim ennyire leszóltak téged. Nem ezt érdemelted volna.

- Semmi baj - vonta meg a vállát Jarick. - Én megelégszem azzal, hogy tudom, te nem ezt gondolod rólam.

- Az bezzeg nem tûnik fel nekik, hogy Kiyoto mekkora egy szerencsétlen és fogalmuk sincs arról, hogy Kiyoto csak hátráltatja a küldetésünket.

- A szüleid ugyanazt csinálják, mint az Akadémiában a tanárok, és csak azért istenítik Kiyotót, mert az apja a bolygó vezetõje - felelte Jarick.

- Pontosan ezért gondoltam arra, hogyha végeztünk a küldetéssel, akkor valahogyan el kellene távolítani Kiyotót, mert különben ő aratná le a babérokat - mondta Marbe.

- És ezt hogyan szeretnéd elérni? - érdeklődött Jarick.

Azonban Marbe nem tudta elmondani az ötleteit, ugyanis váratlanul belépett a szobába Kiyoto, és jelentette, hogy befejezte a pakolást.

Ezek után a három fiú egy ideig vitatkozott arról, hogy mikor induljanak el, és végül abban állapodtak meg, hogy másnap reggel folytatják az útjukat és az éjszakát pedig itt töltik.