Marbe, Jarick és Kiyoto nem voltak sokkal lemaradva Skyláéktól, ugyanis a következő napon ők is átsétáltak a Kristályváros kapuja alatt.

- Jarick, te nem itt születtél? - szólította meg Marbe váratlanul a fekete hajú fiút.

- De igen - felelte Jarick, akit meglepett, hogy a barátja emlékezett erre az információra.

- És milyen érzés viszontlátni a szülővárosodat? - érdeklődött Marbe.

Miközben Marbe beszélgetni próbált, Kiyoto magában azon gondolkozott, hogy hirtelen a fiú miért akart csevegni, annak ellenére, hogy még továbbra sem tudták, vajon Skyláék merre indulhattak tovább.

"Ráadásul azok után, hogy az egyik rendőr belekötött a keresési módszerébe, azt hittem, hogy a nap hátralevő részében Marbe-nak egyedül ahhoz lesz kedve, hogy szétverjen valamit vagy valakit" - gondolta magában Kiyoto.

- Igazából nem emlékszem túl sokra, mert csak négy éves voltam, amikor itthagytam a Kristályvárost, úgyhogy sokkal inkább a Fővárost érzem az otthonomnak, mert ott nõttem fel - szólalt meg egy pár másodperces csendet követően Jarick, aki csak azért nem kezdett többet mesélni a gyerekkoráról, mert Kiyoto is a közelükben volt.

Jarick pedig nem bízott Kiyotóban és ezért nem akart vele megosztani bizalmas információkat.

- Értem - felelte Marbe. - Én még soha sem hagytam el a Fővárost.

- Én sem - tette hozzá Kiyoto, akinek elege volt abból, hogy csak csöndben várakozik.

- Téged senki sem kérdezett - mordult rá Marbe Kiyotóra, aki egyáltalán nem volt kíváncsi a fiúra, ugyanis Jarick-el szeretett volna beszélgetni.

Ezek után a beszélgetés félbe maradt és egyik fiú sem erőlködött, hogy találjanak valami témát.

Marbe tudta, hogy Jarick nem beszél szívesen a gyerekkoráról és ezért nem faggatta tovább a fekete hajú fiút a Kristályvárosról és inkább a város tanulmányozására fordította a figyelmét.

Miközben az utcákon sétáltak, Jarick-nek eszébe jutott az a pillanat, amikor utoljára sétált végig Kristályváros utcáin.

Jarick még túl fiatal volt ahhoz, hogy megértse a halál fogalmát, és ezért amikor a szomszédai közölték vele, hogy a szülei meghaltak és kidobták az utcára, a fiú azt hitte, hogy ez nem végleges állapot és estére biztosan hazajöhet.

Azonban amikor a négy éves fiú este visszatért a háza elé, és sírni kezdett a küszöb előtt, ismét csak azzal találta szembe magát, hogy a szomszédok elkergetik őt és elmondják neki, hogy mivel meghaltak a szülei, ezért ide nem térhet vissza többet.

Jarick nem tudta, de ezt a jelenetet egy tizennégy éves lány is végignézte és miután Jarick ismét kirohant az utcára, a lány utána eredt és rövidesen utól is érte őt.

- Szia, én Hollie vagyok! - köszönt rá a síró gyerekre a lány.

Azonban Jarick nem reagát, ezért Hollie új módszerhez folyamodott.

- Nem vagy éhes? - kérdezte a lány, majd elővett a zsebéből egy olcsó édességet, és odaadta a fiúnak.

Erre Jarick könnye azonnal elállt és miután megette a lánytól kapott ételt, végre hajlandó volt megszólalni.

- Én Jarick vagyok.

- Gyere velem, Jarick! - kérte a lány, és mivel Jarick úgy sem tudott volna mást csinálni, engedelmeskedett a lánynak.

Az elkövetkező évek nagy változásokat hoztak Jarick számára. A fiú követte a szintén árva Hollie-t abba az étterembe, ahol felszolgálóként dolgozott és amikor a lány kijelentette, hogy ott akarja hagyni az éttermet és a Fővárosban szeretne szerencsét próbálni, nem volt kérdés, hogy Jarick szintén vele jön.

- Mikor indulunk a Fővárosba? - kérdezte az egyik este Jarick, miközben ő és Hollie az alváshoz készülődtek az étterem egyik raktárban, ahol az étterem vezetője elszállásolta a lányt.

- Mikor szeretnél indulni? - kérdezett vissza Hollie.

- Most azonnal! - kiáltotta izgatottan az öt év körüli Jarick. - Szeretném látni azokat a felhőkarcolókat, amikrõl a múltkor meséltél!

- De hiszen este van! - nevetett fel Hollie. - Ilyen időben nem érdemes útnak indulni, Ricky!

- Ne hívj Ricky-nek! Az annyira óvodás név! - nyafogott Jarick.

- Ugye tudod, Ricky, hogyha lennének szüleid, akkor te még mindig óvodába járnál? - kérdezte Hollie, majd hozzátette. - Na, de most már nyomás aludni, holnap nagy nap vár ránk!

- Akkor indulunk a Fővárosba, igaz? - érdeklődött izgatottan Jarick, miközben azzal sem törõdött, hogy Hollie megint a becenevén szólította őt. - Mesélsz még valami történetet a Fővárosról?

- Majd holnap mesélek róla. Most viszont menjél aludni - mondta szigorúan Hollie.

- De én még nem vagyok fáradt!

- Azt mondtam, alvás, Jarick! - utasította Hollie, mire a kisfiú szomorúan az ágynak gúnyolt szivacshoz kullogott.

Hollie valóban másnap akarta otthagyni a Kristályvárost. Azonban tudta, hogy mielőtt végleg maguk mögött tudják hagyni ezt a helyet, még egy utolsó dolgott el kellett intézniük.

- Jarick, vedd le a kristálysapkát! - mondta Hollie, miközben a saját fejéről leszedte azt a sapkát, amit még a szülei adtak neki évekkel ezelőtt.

- De miért? Nekem mindenki azt tanította, hogy a kristálysapkát kötelező viselni az utcákon - felelte csodálkozva Jarick.

- Ha a Fővárosban akarunk elhelyezkedni, akkor csak a hátrányunkra vállna, ha tudnák, hogy a Kristályvárosból származunk - magyarázta Hollie, mire Jarick bólintott és levette a sapkát a fejérõl.

Ezt követően pedig mind a ketten átlépték a Kristályváros kapuit és többet vissza sem néztek.

Amikor Hollie és Jarick megérkeztek a Fővárosba, a lány azonnal csatlakozott egy bűnszerveztbe, amiről úgy gondolta, hogy jó döntés volt, ugyanis sokkal jobban jövedelmezett, mint a felszolgálói állás a kristályvárosi étteremben.

Az évek során Jarick Hollie-ra úgy kezdett el tekinteni, mintha az anyja vagy a nővére lenne és ezért, amikor valaki kimondta előtte a család szót, mindig Hollie arcát látta maga elõtt. Ha Jarick őszinte akart lenni magához, már arra sem emlékezett, hogy az anyja és az apja hogyan néztek ki.

Éppen ezért Jarick-ben egy világ tört össze, amikor Hollie meghalt egy bűnszövetkezetek közötti összecsapás során. Az akkor tíz éves fiúnak fogalma sem volt arról, hogy mit kellene tennie és céltalanul lézengett az utcákon, egészen addig, amíg össze nem találkozott Marbe-al, akivel rövidesen össze is barátkozott.

Ugyan Marbe-nak volt családja, de ennek ellenére a fiú mégis rengeteg idõt töltött Jarick társaságában az utcákon, ugyanis Marbe szülei az idősebb és tehetségesebb fiukkal foglalkoztak többet, mert tőle várták el, hogy pénzt hozzon a családba.

Így aztán amikor az egyik napon Marbe azt javasolta, hogy csatlakozzanak az Akadémiába, Jarick nem tiltakozott. Így aztán Jarick és Marbe egy osztályba kerültek Skylával, Kiyotóval és a szintén abban az évben érkező Acottal.

Jarick pedig azóta is azt érezte, hogy csakis Hollie-nak és Marbe-nak köszönheti, hogy életben tudott maradni. A fiú régebben többször is elgondolkozott azon, hogy Hollie mit szólna Marbe-hoz, de aztán rájött, hogy ezen nincs értelme gondolkodnia, hiszen erre már úgy sem tudhatná meg a választ.

"Hollie most huszonnyolc éves lenne, ha élne" - gondolta magában Jarick. - "Lehet már férje és gyerekei is lennének."

Jarick a szíve szerint megkérte volna Marbe-ot, hogy menjenek el abba az utcába, ahol régen az az étterem állt, amiben Hollie dolgozott és ezt csak azért nem kérte meg, mert nem akart Kiyotónak magyarázkodni.

Miközben Jarick a múltján gondolkozott, Marbe nem tétlenkedett, hanem az új környezetet vizsgálta. Az eredmény pedig nem maradt el, ugyanis rövidesen a fiúnak feltûnt, hogy a település lakói valami miatt nyugtalanok, és amikor kikérdezte őket, azt is megtudta, hogy miért. Marbe-nak sikerült kiderítenie, hogy Skyla és a csapata keresztülhaladtak a városon és a többség szerint a Földalatti város felé vették az irányt.

Azonban Kiyoto legnagyobb meglepetésére Marbe nem akart azonnal Skyláék után indulni, ugyanis Marbe kijelentette, hogy õ azonnal pénzt akar szerezni, mert a Földalatti város összes lakója olyan szegény, hogy erre ott biztosan nem lesz lehetõségük, ő pedig nem akart kifogyni a pénzből egy olyan helyen, ahol azt nem lehet pótolni.

"De hiszen még bőven van pénzünk" - gondolta magában Kiyoto, miközben Jarick megragadta a karját és elrángatta őt a helyszínrõl.

- Ha jót akarsz magadnak, akkor nem vitatkozol Marbe-al - súgta fenyegetően Jarick, miután megfelelő távolságba kerültek Marbe-tól.

"Azt mondjuk nem tudom, hogy mióta Marbe a vezérünk. Hiszen végső soron én vagyok a bolygó vezérének a fia, úgyhogy nekem kellene engedelmeskedniük" - gondolta bosszúsan Kiyoto. - "Persze az is igaz, hogyha rajtam múlna, akkor nem is lennénk itt, mert magamtól biztosan nem indultam volna Skyla után azzal a céllal, hogy elfogjam őt. Ugyan Skyla magamra hagyott, de egyszerűen képtelen lennék arra, hogy megöljem. És van egy olyan érzésem, hogy ezt az apám és a tanáraim is tudják és ezért ezt az egészet egy próbatételnek használják, hogy végül őket választom-e vagy Skylát."

Azonban Kiyoto úgy döntött, hogy nem fog választani, hanem ha legközelebb találkozik Skylával, rá fogja beszélni arra, hogy jöjjön vissza vele az Akadémiába.

Ebben a pillanatban Kiyoto megunta a csendet, és ezért elhatározta, hogy megszólítja Jarick-et.

- Amíg mi pénzt szerzünk, addig Marbe mit fog csinálni? - érdeklődött a barna hajú fiú.

Kiyoto biztos volt abban, hogy Marbe tervez valamit, és mivel nem akart kellemetlen meglepetésekkel szembesülni, ezért abban bízott, hogy majd Jarick elmondja neki Marbe tervét.

Azonban Kiyotónak csalódnia kellett, ugyanis Jarick-nek fogalma sem volt arról, hogy Marbe mire készül.

- De mivel előbb vagy utóbb úgyis el fogja mondani, ezért teljesen fölösleges ezen aggódni - mondta még utoljára Jarick, majd ismét csöndbe burkolózott.

"Ha egyszer visszajutok az Akadémiára, akkor biztosan el fogom mondani az összes osztálytársamnak, hogy igazuk volt és Marbe-al meg Jarick-el tényleg nem lehet beszélgetni" - gondolta haragosan Kiyoto. - "Ez a két idióta egyedül a verekedéshez ért."

Ugyan Kiyoto nem tudta, de Jarick azért nem akart beszélgetni a fiúval, mert kénytelen volt megküzdeni azzal, hogy a gyógyuló félben lévő sebei ismét felszakadt, és újból mély fájdalmat érez Hollie halála miatt.

"Ez a hely folyamatosan a Hollie-val töltött időkre emlékeztet" - gondolta keserűen Jarick. - "Remélem Marbe nagyon hamar kitalálja, hogy merre haladjunk tovább, mert egy percnél sem akarok tovább itt maradni, mint amennyira szükséges."

Kiyotónak igaza lett és Jarick valóban nem a békés utat választotta ahhoz, hogy pénzhez jussanak. A fekete hajú fiú megfenyegette az egyik étterem tulajdonosát és miután a férfi kiadta az ott található összes pénzt, Jarick lelőtte őt.

Kiyoto ugyan nem tudta, de a férfi akit Jarick lelőtt, annak az étteremnek volt a tulajdonosa, aki még sok-sok évvel ezelőtt Hollie fõnöke volt.

"Most megkapta amit érdemelt" - gondolta magában Jarick, miközben kisétált az étteremből. - "Még mindig emlékszem, hogy Hollie mennyit panaszkodott, amiért sokat kell dolgoznia és ahhoz képes milyen kevés pénz kap. Ráadásul egy szűk raktárhelyiségben kellett aludnunk, ő pedig soha sem segített, hogy jobb körülmények között élhessünk, holott ő volt a városunk egyik leggazdagabb polgára."

- Muszáj mindenkit megölnöd, aki a szemed elé kerül? - kérdezte felháborodottan Kiyoto, miközben elindultak vissza Marbe-hoz.

Kiyoto gyűlölte, hogy Marbe és Jarick mennyire érzéketlenül viselkedtek vele és a többi emberrel is és utálta azt a módszert, ahogyan a két fiú pénzhez vagy információhoz jutottak. Ráadásul attól is félt, hogy a két forrófejű fiú azonnal meg fogják ölni Skylát, ha egyszer megpillantják őt, ezt pedig Kiyoto mindenféleképpen szerette volna elkerülni.

- Remélem, nem te akarod megmondani, hogy mit csináljak, azok után, hogy eddig még semmit sem tettél hozzá a küldetésünk sikeréhez - felelte hidegen Jarick, mire Kiyoto végleg feladta, hogy a fekete hajú fiú tudatára adja, mennyire helytelen, amit tesz.

Rövidesen Jarick és Kiyoto visszatértek Marbe-hoz, aki éppen az egyik bányász fejéhez tartotta a pisztolyát.

- Találtam egy kedves embert, aki hajlandó keresztülvezetni minket a barlangrendszeren - közölte Marbe a híreket. - Hoztatok magatokkal pénzt?

- Igen - felelte Jarick, mire mind a három fiú elindult a barlang felé.

- Csakhogy tisztázzuk a helyzetet! Ha nem engedtek be minket, lelövöm ezt a férfit! - kiáltotta oda a döbbenten várakozó bányászokhoz Marbe, mire mindannyian mozdulatlanok maradtak.

A bányásznak köszönhetően Marbe, Jarick és Kiyoto egész gyorsan a barlang végére jutottak, ahol a Földalatti város bejáratával találták szembe magukat.

- Köszönöm a segítséget! - mondta Marbe, majd a pisztolyával olyan erõsen ütött a bányász fejére, hogy az azonnal elájult.

Marbe a biztonság kedvéért a bányász zsebeit is átkutatta, azonban nem talált ott semennyi pénzt sem, így aztán csalódottan lépte át a Földalatti város kapuit.

******

Ez idő alatt Nilo, Skyla és Acot már rég a Földalatti város közepén sétáltak és a város hangulatával barátkoztak, ugyanis tudták, hogy ez egy nagyobb város, ahol több napot fognak eltölteni.

Skyla egyszerűen nem tudta megszokni, hogy ez a város a föld alatt helyezkedik el és ezért a fejük fölött folyamatosan egy tető húzódott. Erről a bezártságról a lánynak az Akadémia szigorú falai jutottak az eszébe, ami abban hasonlított a Földalatti városhoz, hogy soha sem látta a csillagokat amikor nyugovóra akart térni. Skyla pedig tudta, hogy amíg ebben a városban marad, biztosan hiányozni fog neki az, hogy a csillagok alatt aludjon és érezze a bőrén a hűvös, esti szellőt.

Skyla annyira belemerült az új város tanulmányozásába, hogy végül Acotnak kellett figyelmeztetnie õt, hogy még mindig nem találtak új energiacellát Nilo pisztolyába. Ezek után a három fiatal útnak indult, hogy keressenek egy boltot, ahol találnak energiacellát.

Szerencséjükre találtak is egy ilyen boltot, így a továbbiakban Nilónak nem kellett attól félnie, hogy nem fogja tudni megvédeni magát egy tűzharc során.