Aznap éjjel Skyla volt az éjjeli őr, és ennek kivételesen örült, ugyanis tudta, azok után, hogy találkozott Kiyotóval, úgyse tudna elaludni.

A lány szeretett volna erős maradni Nilo, Acot és a közös céljuk miatt, azonban pár órával később mégis azt vette észre, hogy a könnyei csendben folytak le az arcán. Pár perccel később pedig már rázta a zokogás.

Skyla úgy érezte, csak most tudatosult benne, hogy Kiyoto valóban az ellenségük, aki minden erejével azon dolgozik, hogy megakadályozza a szökésüket.

A következő pillanatban Skyla egy kéz érintését érezte meg a vállán, mire összerezzent és oldalra fordította a fejét, hogy lássa, kivel van dolga.

- Minden rendben, Skyla? - kérdezte Nilo, aki arra riadt fel, hogy azt hallja, Skyla sír.

Ugyan Nilo biztos volt abban, hogy a másik lány rosszul érzi magát, de ennek ellenére úgy érezte, muszáj megszólítania őt. Nilo abban bízott, ha tud beszélni a csapattársával, akkor talán Skyla nem fog tovább keseregni.

- Ne aggódj, nincsen semmi baj, csak... - kezdte Skyla, de aztán megrázta a fejét, és inkább máshogyan fejezete be a mondatot, mint ahogyan azt eredetileg tervezte. - Tényleg, elfelejtettem megköszönni, hogy megmentettél, Nilo. Ha te nem találsz rám, akkor engem mostanra már kivégeztek volna.

- Nincs mit! - felelte boldogan Nilo, ugyanis nem gondolta volna, hogy Skyla köszönetet fog neki mondani. - Hiszen végül is csapattársak vagyunk, nem igaz?

- De igaz - mosolyodott el Skyla, mire Nilo úgy érezte, a kék szemû lány végre tényleg befogadta õt a csapatba. - Most viszont menj vissza aludni, mert már csak két órát tudsz pihenni és utána õrségváltás következik.

- Rendben - válaszolta Nilo, majd úgy tett, ahogy a másik lány kérte.

Miután Nilo elaludt, Skyla arra gondolt, hogyha szeretné győzelemre vinni a csapatát, akkor el kell engednie Kiyotót és a hozzá fűződő összes érzelmét.

"Kiyoto ellenem fordult, Nilo és Acot viszont itt vannak velem, úgyhogy ők azok, akikre számíthatok" - gondolta magában Skyla, miközben váratlanul eszébe jutott az az emléke, amikor először találkozott Kiyotóval.

Skyla nem teljesen értette, hogy a rendőrök miért vitték őt az Akadémiába, de ennek ellenére örült, hogy új otthona lesz.

"Ott talán még barátokat is találhatok" - gondolta a hat év körüli lány, aki nem igazán bánta, hogy megszabadult a szüleitől.

Eddig Skyla ideje nagy részét az egyik szomszédnál töltötte és mivel az ott lakó öregasszonynak nem voltak unokái, szívesen játszott Skylával és néha még ételt is adott neki. A lány csak este ment haza, és akkor is a lehető leggyorsabban elmenekült a szobájába, ugyanis rettegett a folyamatosan ordibáló, alkohol szagot árasztó szüleitől.

Eleinte Skyla szeretett az Akadémia tanulója lenni, ugyanis rögtön a második napon összebarátkozott egy vele egykorú fiúval, akit Kiyotónak hívtak. Ezek után pedig nem volt többé magányos és unatkozásra se maradt ideje.

Skyla még arra is emlékezett, hogy a fiúra az Akadémia egyik elhagyatott folyosóján talált rá.

- Nehogy elmond a többieknek, hogy láttál! - kérte a folyosón várakozó fiú, aki azt várta volna, hogy erre a lány bólint majd továbbáll.

Azonban Skyla nem így tett, ugyanis feltett egy kérdést:

- Azok elől az osztálytársaink elõl bújkálsz, akikkel tegnap láttalak? Azt hittem, ők a barátaid.

- Azok után, hogy egyedül az apámról kérdezgetnek, nem nevezném őket a barátaimnak.

- Miért, ki az apád? És téged hogy hívnak? Tényleg, elfelejtettem bemutatkozni. Én Skyla vagyok.

- Az én neven Kiyoto és az apám pedig a bolygó vezetője - mutatkozott be a fiú.

- És te hogyan kerültél az iskolába? - érdeklődött Skyla.

- Az apám beiratott, ugyanis azt akarta, hogy olyan katona legyen belõlem, aki az otthonunkat fogja szolgálni - felelte Kiyoto. - Te hogyan kerültél ide?

Erre Skyla elmesélte neki az eddigi életét, mire Kiyoto is könnyebben megnyílt és elmondta, hogy ő milyen körülmények között élt.

Skyla és Kiyoto az elkövetkezendő pár napban rengeteget beszélgettek és Skyla nagyon gyorsan megtapasztalta, hogy Kiyoto se az apjáról se pedig a bolygó irányításáról nem szeret beszélni, úgyhogy az ezzel kapcsolatos kérdéseit inkább nem tette fel neki.

Skylának az is feltűnt, hogy rengetegen keresik Kiyoto társaságát, de mivel még csak egy kisgyerek volt, ezért nem tudta, hogy ez azért van, mert érdekbarátságot akartak kötni a fiúval. Azonban Skylát nem zavarta, hogy a barátja népszerű, ugyanis tudta, hogy a sok ember közül Kiyoto mégis vele tölti a legszívesebben az idejét.

Két hónappal késõbb Skyla rájött, hogy mivel neki túl hosszú név a Kiyoto, ezért elkezdte a fiút Kiyónak hívni.

Kiyotót nem zavarta a ráragadt becenév, ugyanis úgy gondolta, ezzel Skyla azt fejezi ki felé, hogy barátok és majd a bajban számíthat rá.

"A legjobban az bánt, hogy még pár héttel ezelőtt is azt hittem, Kiyoto biztosan mellém fog állni és velem fog tartani" - gondolta csalódottan Skyla, majd sóhajtott egyett és elhatározta, hogy most már nem fog tovább keseregni, hanem inkább felkelti Nilót, hogy végre ő is tudjon aludni egy kicsit.

******

Másnap reggel Skyla megnézte a holotérképen, hogy merre felé kell menniük és miután megállapított, hogy melyik út lenne a leggyorsabb a Csillag platform felé, megszólalt:

- Sajnálom, de át kell kelnünk a Felhő térről vezető átjárón, mert az a legrövidebb út, és most nem vesztegethetünk időt.

- De hiszen az a terület mindig nyüzsög a rendőröktől! - mondta Nilo. - Biztosan nincsen valami másik út?

- Én is megnéztem a térképet és a többi utca, amin haladhatnánk szintén zsúfolt az emberektől, úgyhogy nem lenne értelme kerülni - felelte Acot.

- Ha felvesszük a köpenyünket és magunkra húzzuk a kapucnit, akkor talán bele tudunk olvadni a tömegbe - mondta Skyla. - Továbbá nem szabad se túl lassan se túl gyorsan haladnunk, mert azzal csak felhívnánk magunkra a figyelmet. A házak tetejét szintén figyeljétek, és ha megláttok egy arcérzékelőt, nagy ívben kerüljétek ki, hogy semmiképpen se érjen titeket a hatósugara.

Ezek után Skyla, Acot és Nilo útnak indultak. Azonban a három fiatal nem igazán beszélgetett, ugyanis mindannyian aggódtak, hogy hogyan fognak tudni átjutni az átkelőhelyen.

Hamarosan megérkezetek az átkelőhelyhez, ahol valóban rengetegen sétáltak, a rendőrök pedig véletlenszerűen igazoltatták az embereket.

Ebben a pillanatban Skylának feltűnt egy fiatalokból álló, meglehetõsen részeg társaság, akiket a rendõrök messziről elkerültek, ugyanis nem akartak balhét. Skyla úgy gondolta, ebbe a társaságba tökéletesen be tudnának olvadni. Így aztán a lány jelzett Acot-nak és Nilónak, majd mind a hárman elindultak.

- Kicsit dülöngéljetek, hogy minket is részegeknek higgyenek - súgta oda Skyla a két barátjának, aki egyedül attól félt, hogy a rendőrök észreveszik, hogy ők hárman józanok.

Acot, Nilo és Skyla fél úton lehettek az átkelőhelyen, amikor az egyik fiú összeverekedett az egyik polgárral, mire Skyláéknak el kellett menekülniük a helyszínről, ugyanis a rendőrök elindultak feléjük, hogy leállítsák a verekedést.

Ezek után Skyla, Nilo és Acot az út többi részét egyedül tették meg. Ugyan a három fiatalnak sikerült átjutniuk az átkelõhelyen, de az utca végén, ahová elérkeztek, négy rendőr állta az útjukat.

- Igazoltassák magukat! - utasította az egyik rendőr őket, mire Nilo kétségbe esetten Skylára nézett, ugyanis fogalma sem volt, hogy mit kellene tennie.

Skyla azonban nem válaszolt Nilo kimondatlan kérdésére, hanem elõvette a pisztolyát és megtámadta a rendőröket, mire Nilo és Acot is csatlakozott hozzá a harcban és megölték őket, mielõtt még erősítést tudtak volna hívni.

- Ne tüntessük el valahová a hullákat? - kérdezte Acot.

- Arra most nincs idő - felelte Skyla. - Szerintem tűnjünk el innen olyan gyorsan, amilyen gyorsan lehet.

Így aztán Skyla, Nilo és Acot futni kezdtek és miközben Skyla rohant, tudta, hogy ezek után biztosan nem kímélnék meg az életüket. De ennek ellenére mégis különös boldogságot érzett a szívében. Úgy érezte, most már nem kell engedelmeskednie egy olyan felsőbb hatalomnak, ami csak kihasználja a képességeit.

******

Körülbelül három órával azután, hogy Skyla, Nilo és Acot elmenekültek az átkelőhelyrõl, Marbe és a csapata is megérkezett a helyszínre.

- Odanézzetek! - mutatott Marbe a halott rendőrökre, majd odament a hullákhoz és megvizsgálta őket. - A lövéseket pontosan adták le, így ki van zárva, hogy ők egy egyszerű utcai verekedés áldozatai. Biztos vagyok abban, hogy ezeket csakis Skyla és az a két másik bolond ölhette meg.

- És akkor most merre menjünk tovább? - kérdezte Jarick.

- Mivel erre felé csak egy utca vezet tovább, ezért szerintem arra felé mentek tovább. Azok után, hogy megölték ezeket a rendőröket, nem lenne valami biztonságos lépés visszafordulni az átkelőhelyre - felelte Marbe. - De mivel biztos akarok lenni abban, hogy nem tévedek, ezért ki akarom kérdezni annak a boltnak az egyik dolgozóját.

"Ennek biztosan nem lesz jó vége" - gondolta magában Kiyoto, miközben a két fiú után indult. - "Marbe és Jarick túlságosan agresszívak ahhoz, hogy türelmesen tudjanak tárgyalni az eladókkal."

Erre a gondolatra eszébe jutott, hogy akkor lehet, neki kellene vezetnie a kikérdezést, azonban ahhoz már túl gyáva volt, hogy ezt a kérdését jelezze a két fiú felé.

Kiyotónak igaza lett, ugyanis Marbe valóban nem a békés utat választotta a tárgyaláshoz. Miközben a testesebb fiú egy pisztolyt tartott az egyik eladó fejéhez, Jarick az ajtó elé állt, hogy senki se tudjon elmenekülni.

- Ha válaszolsz a kérdésemre, akkor elengedlek, de ha nem, akkor halál fia vagy - szólalt meg nyugodtan Marbe. - Megértettük egymást?

Erre az eladó rémülten bólintott, mire a fiú ismét megszólalt:

- Láttad, hogy ki ölte meg az ebben az utcában található, halott rendőröket?

- Nem láttam - felelte reszketve az eladó.

- Akkor egy használhatatlan alak vagy - mondta villámló szemekkel Marbe, miközben engedett az indulatainak és meghúzta a ravaszt, mire a férfi holtan esett össze. - Van itt bárki, aki látta, hogy mi történt ebben az utcában? - kiáltotta Marbe, mire egy fiatal férfi megszólalt, és miközben beszélni kezdett, abban reménykedett, hogy az információ, amit mondani fog, elég lesz ahhoz, hogy a három fiú végre eltűnjön a helyszínről.

- Dulakodás hangjait hallottam az utcáról és ezért kinéztem az ablakon. Így pedig pont megláttam, amint három fiatal, két lány és egy fiú átrohannak ezen az utcán.

- Tehát igazam volt, és valóban egyenesen mentek tovább - mondta magának Marbe, miközben elindult az ajtó felé.

Amikor mind a hárman kiértek a szabad levegőre, Kiyoto megkönnyebbülten lélegzett fel, ugyanis örült, hogy nem kell tovább néznie a zsákként elterült, halott eladót.

Kiyoto gyűlölte, hogy Marbe ártatlanokat ölt csak azért, hogy közelebb kerüljön a céljaihoz, és még jobban elborzasztotta a gondolat, hogy Skyla ugyanígy viselkedett.

"Hiszen azok a rendőrök végső soron csak a munkájukat akarták végezni" - gondolta Kiyoto. - "Ijesztő, hogy Skyla ennyire megváltozott, ugyanis én soha nem gondoltam volna, hogy még ölni is képes lenne csak azért, hogy itthagyhassa ezt a bolygót. Azt még meg tudom érteni, hogy nem akar az apám katonájaként dolgozni, de ettől függetlenül nem kellett volna elszöknie. Biztos vagyok abban, hogy ezt meg tudta volna beszélni az igazgatóval, hogy engedje el őt, és akkor nem kellene menekülnie. Ha Skyla maradt volna, nem kellene rá vadásznom és továbbra is barátok lehetnénk."

Kiyotót a gondolataiból a csörgő holohívó és Marbe parancsoló szava rántotta ki, aki közölte, hogy akárki is keresi őket, ő akar beszélni az illetõvel. Erre a fiú engedelmesen odaadta neki az eszközt, mire Marbe a zöld gombra nyomott, és fogadta a hívást. Erre a holohívón azonnal megjelenet az Akadémia igazgatójának az alakja, aki rögtön beszélni kezdett:

- Hogy áll a küldetés, Marbe?

- Minden rendben halad, uram! Ismét Skyláék nyomára akadtunk és ezért már nem kell sok idő, hogy elkapjuk õket - felelte Marbe.

- Ha nagyon nem bírtok velük, akkor üzenjetek és utánatok küldünk egy tanárt, hogy segítsen nektek.

- Ez teljesen szükségtelen, uram, ugyanis tökéletesen boldugulunk maguntól is. Egyedül annyi probléma, hogy több pénzre lenne szükségünk, ugyanis az élelmünk fogyásnak indult.

- Egy feltétellel küldök nektek pénzt - emelte fel a mutatóujját az igazgató. - Ha súlyosabbra fordul a helyzet, akkor azt haladéktalanul jelzitek az Akadémiának.

- Értettem - felelte Marbe. - Most viszont mennünk kell, mert nem akarok több időt vesztegetni. Viszont hallásra!

Ezek után Marbe kikapcsolta a holohívót, de még mielőtt eltette volna, elégedetten vette észre, hogy az igazgató által ígért pénz azonnal megérkezett a holohívóra.

Ugyan a holohívón még volt pénz és a készpénzük sem fogyott még el, de ennek ellenére Marbe úgy gondolta, jobb ha több pénzük van, ugyanis bármi történhet.

"Ha pedig még több pénzt szerzek és a szüleimnek is küldök belőle, akkor rá fognak jönni, hogy sokkal hasznosabb tagja vagyok a családnak, mint a bátyám, aki a jó jegyein kívül még semmit sem tett le az asztalra" - gondolta magában Marbe, miközben már el is kezdte tervezni, hogy hogyan fog meggazdagodni a családja. - "Előbb-utóbb biztosan rá fognak jönni, hogy sokkal jobban járnak, ha engem támogatnak és nem pedig őt."

Idő közben Marbe felgyorsította a lépteit ugyanis most már mindennél jobban szeretett volna szembenézni Skyla csapatával.