Aznap éjszaka Skyla vállalta, hogy kezdi az éjjeli őrködést, ugyanis azok után, ami közte és Kiyoto között történt, úgyse tudott volna elaludni.

"Ezek után még inkább azt szeretném, ha Kiyoto velem jönne a Mahity-ra" - gondolta magában Skyla. - "A Hekore-nak már teljesen mindegy, egyedül Kiyoto úgysem tudná megváltoztatni a bolygó helyzetét. Az uralkodó alatt dolgozó tanácsadók úgysem fogadnának el olyan törvényeket, amik több szabadságot biztosítanak a polgároknak."

Ebben a pillanatban Skylának eszébe jutott, hogy fél évvel korábban erről is beszéltek Kiyotóval.

A tizennyolc éves Skyla és Kiyoto éppen stratégia órán ültek, amikor a kék szemű lány úgy döntött, küld egy levelet a mellette ülő barátjának.

Természetesen a lány a papírra nem a közelgő szökésük terveit írta fel, ugyanis tartott attól, hogy mi fog történni, ha ezt észreveszi egy osztálytársuk vagy még rosszabb esetben a tanár. Így aztán csak egy egyszerű beszélgetés kezdeményező mondatot írt fel a papírra, amit aztán odaadott Kiyotónak.

Az uralkodó fiát szintén nem hozta túlságosan lázba a tanóra témája, így aztán kinyitotta a lapot, elővette a tollát és válaszolt Skyla kérdésére, amely azt tudakolta, hogy az órák után kimennek-e majd az udvarra.

Erre a kérdésre Kiyoto természetesen igennel válaszolt, aminek Skyla nagyon megörült, ugyanis az utóbbi időben Kiyotót egyre több rajongó vette körbe, ahonnan a fiú nehezen tudott szabadulni.

"De úgy néz ki, Kiyoto továbbra is a barátjának tart, és ennek ellenére is hajlandó velem beszélgetni "- gondolta magában Skyla. - "Sőt, még azt is megígérte, hogy elszökik velem. Azok után, hogy Nilo feltétlenül velünk akar jönni, legalább annyi pozitívum lesz a dologban, hogy Kiyoto és Acot is ott lesznek mellettem."

Időközben Skyla és Kiyoto beszélgetni kezdtek a papír segítségével, amit igyekeztek úgy átadni egymásnak, hogy a tanár semmiképpen se vegye észre. Azonban mindez a Skyla mellett ülő Acot figyelmét nem kerülte el, aki először vetett egy rosszalló pillantást a két barátjára, de aztán annyiban hagyta a dolgot, ugyanis nem akarta tönkretenni a kettőjük szórakozását.

Tizenöt perccel később véget ért az óra, így Skyla és Kiyoto azonnal az Akadémia udvara felé vették vették az irányt.

- Úgy néz ki, az itt eltöltött tizenkét év alatt sikerült megtanulnunk úgy levelezni az órák alatt, hogy ne bukjunk le - vigyorgott rá Skyla a fiúra.

Erre Kiyoto egy féloldalas mosollyal a szája szegletében felelt neki:

- Már csak azt kellene megtanulnunk, hogy az éjszakai kirándulásainkat hogyan oldjuk meg, úgy, hogy a tanárok ne vegyenek minket észre.

Skyla tudta, hogy erre a kijelentésre nevetve kellett volna válaszolnia valami humoros dolgot, tekintve, hogy valóban sokszor kiszöktek már a folyosókra az éjszaka közepén, azonban azok után, hogy a lány azt tervezte, végleg elszökik innen, jobbnak látta az óvatosságot:

- Beszéljünk inkább másról.

- Rendben - felelte Kiyoto, aki rájött, hogy Skyla valószínűleg azt akarja, hogy kerüljék az összes szökéssel kapcsolatos a témát, amíg ilyen sokan vannak a közelükben.

Ezek után a két fiatal egy ideig még az udvaron sétálgatott, de aztán lefeküdtek a puha fűbe, hogy élvezzék a tavaszi napsugarak érintését a bőrükön.

- Azok után, hogy ilyen szép az idő, legszívesebben elmennék sétálni egyet a városba - álmodozott Skyla, ugyanis bármennyire is igyekezett kerülni ezt a témát, mostanában mindenről a közelgő szökés jutott az eszébe.

Ezúttal Kiyoto figyelmeztette a lányt:

- Halkan, Skyla! Ha valamelyik tanár meghallja, hogy ki akarsz menni az utcára, biztosan nagyon le fog szidni.

Erre a kék szemű lány elkomorodott, de azért lehalkította a hangját, majd ismét az osztálytársa felé fordulva megszólalt.

- Látod, ezért akarok megszökni az Akadémiából - felelte suttogva Skyla. - A tanárok most már azt is meg akarják határozni, hogy miről beszélhetünk, és miről nem.

- Szerintem ez a túlzott szigorúság véget fog érni, ha a Hekore megnyerte a háborút a Genosóval szemben - felelte Kiyoto.

- Ebben miért vagy ennyire biztos? - kérdezte Skyla, majd választ sem várva gyanakodva hozzátette.- Ugye nem gondoltad meg magadat és te is velünk jössz?

- Nem gondoltam meg magam - mondta Kiyoto, holott valójában egyáltalán nem akart elszökni, ugyanis ezt a lépést túl kockázatosnak tartotta.

Kiyoto már régen feladta, hogy lebeszélje Skylát erről a tervről, ezért az maradt az egyedüli reménye, hogy amikor el fogják kapni Skyláékat, majd közben fog járni az érdekükben, hogy ne bántsák őket.

- Köszönöm, hogy velem jössz, Kiyo - felelte megkönnyebbülten Skyla. - Nélküled nem tudnám elképzelni az új életemet a Mahity-n.

- Nincs mit - válaszolta Kiyoto, miközben kezdett egyre jobban lelkiismeret furdalást érezni, amiért hazudott Skylának.

"A legközelebbi titkos találkozónk alkalmával muszáj lesz elmondanom neki, hogy nem megyek vele"- gondolta Kiyoto, miközben óvatosan a tenyerébe fogta Skyla csuklóját, majd simogatni kezdte azt.

A lánynak jól esett a fiú érintése a kezén, ugyanis ettől megnyugodott, és úgy érezte, minden rendben lesz.

Skyla a szíve szerint közelebb húzódott volna a fiúhoz, azonban attól félt, hogy mi lesz, ha ezt Kiyoto tolakodásnak veszi, ezért inkább nem csinált semmit, csak némán élvezte a fiú közelségét.

Skylában most merült fel először, hogy lehet többet érez Kiyoto iránt a barátságnál, azonban a lány ezt a gondolatát igyekezett a lehető leggyorsabban száműzni a fejéből.

"Most arra kell koncentrálnom, hogy meg tudjak szökni az Akadémiából" - gondolta magában Skyla. - "Majd ha megérkeztem a Mahity-ra, ráérek foglalkozni az érzéseimmel."

Ebben a pillanatban Skyla gondolatai ismét visszatértek a jelenbe, és miközben belélegezte a hűvös, éjszakai levegőt, rájött, nincs érteleme tagadni önmaga előtt, hogy beleszeretett Kiyotóba.

******

Amikor a Nap első reggeli sugarai megcsillantak a Főváros utcáin, az uralkodó azonnal felébredt, hogy nekiálljon dolgozni.

Azonban Enzor nem tudott túl sokáig a munkájára koncentrálni, ugyanis ismét eszébe jutott, hogy még mindig nem oldotta meg Kiyoto problémáját.

Ebben a pillanatban az uralkodó kopogást hallott az irodájának a bejárata felől.

- Jöhet - adott engedélyt Enzor, mire belépett az ajtón Keron, a kezében egy arany tálcával, amin egy csésze kávé és egy pirítós foglalt helyet.

- Jó reggelt, Uram! - köszöntötte Keron az uralkodót. - Meghoztam a reggelijét. Hová tegyem le?

- Köszönöm, Keron - felelte Enzor. - Tedd csak le ide az asztalomra.

Erre Keron bólintott, majd miután letette a tálcát az asztalra, elindult kifelé. Azonban váratlanul az uralkodó megszólalt:

- Egy időre fel foglak menteni az összes feladatod alól, ugyanis azt szeretném, ha Kiyotóék után mennél és legalább három hétig megfigyelés alatt tartanád őket, hogy megtudjam végre, miért nem haladnak a küldetésükkel - közölte az uralkodó, ugyanis úgy gondolta, ha Keron ír jelentéseket a fiáról, akkor hátha könnyebben fog találni valami kivetni valót a fia viselkedésében, és akkor eltávolíthatja őt az útból mindenféle további indokok keresése nélkül. - Azt pedig, hogy mit csinálnak, minden nap jelentsd nekem. Megértetted?

- Igen, felség - hajolt meg Keron. - Mikor induljak útnak?

- Az lenne a legjobb, ha még ma délután elindulnál - felelte Enzor.

- Rendben. Akkor összeszedem azokat a dolgaimat, amikre szükség lehet a küldetés során, és után elindulok - válaszolta Keron, majd kisétált az uralkodó irodájából.

"Úgy néz ki, hogy az uralkodó és a fia teljesen eltávolodtak egymástól" - gondolta magában Keron, miközben elindult a szobája felé. - "Ennek ellenére nem szeretném, ha az uralkodó megparancsolná nekem, hogy öljem meg Kiyotót, mert arra nem lenne szívem. Biztos vagyok benne, hogy Kiyoto még csak nem is sejti, hogy mekkora veszélyben van, úgyhogy valamit ki kellene találnom arra, hogyan védjem meg azt a szerencsétlen fiút az apja haragjától. Egyedül attól félek, hogyha túl nyíltan kezdem el Kiyotót védeni, akkor az uralkodó azt fogja hinni, ellene fordultam és meg fog öletni."

Tíz perccel később Keron összepakolt és útnak indult, és mivel út közben nem foglalkozott azzal, hogy nyomot keressen a szökevényekről, ezért négy nappal később meg is érkezett abba az erdőbe, ahol Kiyoto, Marbe és Jarick táboroztak.

"Ha gyalog haladnak tovább, akkor maximum öt nap alatt el lehet érni a Csillag platformot" - gondolta magában Keron. - "Kiyotóéknak ez az utolsó esélyük, hogy elkapják a szökevényeket és bizonyítsák az uralkodónak a rátermettségüket. Ha ez sikerülne nekik, akkor talán az uralkodó sem akarna lépéseket hozni Kiyoto eltávolítása érdekében."

Miközben Keron a jelenlegi helyzetén gondolkozott, elindult, hogy keressen magának egy rejtekhelyet, ahonann megfigyelheti Kiyotót, Marbe-ot és Jarick-et.

Keron a megfigyelésnek a következő napon állt neki, és három napig folyamatosan a három diák nyomában volt. Azonban bármennyire is igyekezett, nem sikerült semmi gyanúsat sem találnia a három fiú viselkedésében.

Ennek ellenére a harmadik nap végén a holohívón keresztül elküldte a megfigyeléseit az uralkodónak, és magában pedig imádkozott, hogy Enzor semmi kivetni valót ne találjon a munkájában.

"Sajnos az egy túl hiú remény lenne a részemről, ha abban bíznék, hogy ezek után az uralkodó vissza fog hívatni" - gondolta magában Keron. - "Egyébként sem értem, hogy az uralkodó miért engem bízott meg ezzel a feladattal, amikor van a palotában neki dolgozó kém. Én csak egy katona vagyok, aki nem is ért ahhoz, hogyan kell észrevétlenül embereket figyelni."

Mivel már elkezdett besötétedni, ezért miután Keron elküldte a megfigyeléseit az uralkodónak, lefeküdt aludni.

*****

Ugyan Kiyoto nem vette észre, hogy Keron a nyomukban van, de vele ellentétben ezt Marbe-nak és Jarick-nek is feltűnt.

- Egyértelmű, hogy Keron azért követ minket, hogy valami hibát találjon a viselkedésünkben, amit majd az uralkodó ellenünk fog felhasználni - mondta Jarick az egyik alkalommal, amikor Kiyoto éppen nem tartózkodott a közelükben, ugyanis elment sétálni az erdőbe.

- Meg kellene ölni Keront, mert láthatóan nem fog elmenni innnen, amíg nem talált valamit, amivel le tud minket járatni az uralkodó előtt - felelte Marbe.

- Ráadásul Keron minél tovább marad itt, Kiyoto egyre jobban gyanakodni fog ránk, hogy miért viselkedünk vele "kedvesebben" és valószínűleg ő is észre fogja venni Keront - válaszolta Jarick.

Ezek után Marbe és Jarick egy ideig a gondolataikba mélyedtek és azon töprengtek, hogy hogyan oldják meg Keron problémáját.

Jarick-nek fogalma sem volt, hogy mennyi ideig maradtak csendben, de végül Marbe megszólalt:

- Ha megöljük Keront, akkor azt rá kell kennünk Kiyotóra, ugyanis akkor az uralkodó bizalma biztosan meg fog rendülni a fiában.

- És mikor öljük meg? - kérdezte Jarick, azonban erre a kérdésre Marbe nem tudott válaszolni, ugyanis ebben a pillanatban visszatért Kiyoto.

Így aztán Marbe-nak a lehető leggyorsabban el kellett terelnie a témát, ha nem akarta, hogy Kiyoto gyanút fogjon.