Skylának igaza lett, ugyanis amikor megérkeztek az üresen álló, eladó feliratú házba, amit jelenleg bázisukként használtak, kiderült, hogy Acot valóban nem örült Kiyoto jelenlétének. A fiú azonnal előkapta a pisztolyát, és a volt osztálytársára célzott azzal a szándékkal, hogy lelövi õt. És ezt nagy valószínűséggel meg is tette volna, ha Skyla nem kiált fel:

- Acot ne bántsd őt!

Erre Acot leeresztette a fegyverét, majd dühösen Kiyotóra nézve megszólalt:

- Mit akarsz itt?

- Én ajánlottam fel, hogy elhozom ide – felelte Skyla, majd elmondta, hogy a fiú hogyan mentette ki őt a tóból. – Ezek után nem hagyhattam, hogy ebben a hóviharban egyedül maradjon és halálra fagyjon.

- És mi a biztosíték arra, hogy Kiyoto nem fog fecsegni Marbe-nak? – kérdezett vissza Acot.

- Mivel Kiyoto is elmondta, hogy hol van az ő bázisuk, ezért ez nekem felér egy ígéretnek arra, hogy nem mondja el a bázisunk helyét – felelte Skyla.

- És azt honnan tudod, hogy Kiyoto az igazat mondja? – kötözködött tovább Acot.

- Azok után, hogy Kiyoto megmentette Skylát, szerintem nem fog elárulni minket – szólt közbe Nilo.

- Nilónak igaza van – felelte Kiyoto. – Nem akarok ártani nektek, ugyanis nem értek egyet azzal, amit az apám és Marbe tesznek. Tudom, hogy nehezen hiszitek el azt, amit mondok, de kérlek, most az egyszer bízzatok bennem, mert igazat mondok. Skyla kicsi korom óta a legjobb barátom, és mivel nem akarom, hogy baja essen, ezért nem fogok beszélni Marbe-nak rólatok. És egyébként sem akarok sokáig itt maradni, mert az gyanús lehet Marbe-éknak. Csak addig akarok itt maradni, amíg nem száradok meg.

- Acot, ebbe már igazán nem lehet belekötni – szólalt meg ismét Nilo, aki biztos volt abban, hogy Kiyoto igazat mond, és Skyla valóban fontos számára. – Jobban járunk, ha nem húzzuk tovább az időt, úgyhogy inkább elkezdem melegíteni a kisszobában lévő kályhát.

Erre Acot még utoljára vetett egy gyilkos pillantást Kiyoto-ra, aki ezt követően leszegett fejjel haladt el a fiú mellett a szoba felé.

Miközben a szobát egyre jobban betöltötte a tűz melege, a négy fiatal közelebb húzódott a kályhához, és egy ideig csöndben melegedtek.

Végül is a csöndet Kiyoto törte meg:

- Tényleg, még a boltból vettem ételt. Ha gondoljátok, akkor azt odaadhatom nektek. Marbe-éknak majd azt mondom, hogy zárva volt a bolt, és azért nem hoztam semmit. Tudom, hogy ez nem túl sok, de talán vacsorára pont elegendõ lesz.

- Köszönjük, Kiyoto – felelte Skyla a többiek nevében is, majd elkezdték szétosztani az ételt.

Miközben enni kezdtek, ismét csönd ereszkedett rájuk.

Azonban Kiyotót nem zavarta az õket körülvevõ feszült némaság, ugyanis örült, hogy még egy kicsit Skylával lehet.

Hamarosan a vacsorázás véget ért, és mivel addigra már sötétedni is elkezdett, Kiyoto úgy döntött, itt az idõ, hogy útnak induljon.

- Köszönöm, hogy segítettetek – állt fel a földrõl Kiyoto. – Ígérem, nem fogok mondani rólatok semmit sem.

Kiyoto azt már nem tette hozzá, hogyha teheti, akkor akadályozni is fogja Marbe-ékat a küldetésükben, ugyanis úgy gondolta, úgysem hinnének neki.

Azonban amikor a fiú elindult a kijárat felé, váratlanul Skyla megszólalt:

- Kikísérlek.

- Akkor én is jövök – szólalt meg Acot.

Azonban Nilo közbeszólt, ugyanis szeretett volna Skyla védelmére kelni:

- Arra semmi szükség. Ha Kiyoto bántani akarná Skylát, már rég megtette volna.

Erre Acot csöndben maradt, Skyla pedig hálásan Nilo-ra pillantott, ugyanis úgy érezte, a barátja megérti, hogy most szeretne kettesben maradni Kiyotóval.

Miután Skyla és Kiyoto kiértek a ház elé, a fiú megszólalt:

- Legszívesebben azt mondanám, hogy majd találkozunk legközelebb, de azt hiszem, számodra az lenne a legjobb, ha nem találkoznánk, mert akkor biztosan nem kerülnél veszélybe.

- Sajnálom, Kiyoto – felelte halkan Skyla, és miközben óvatosan megölelte a fiút, magában tudta, hogy nem kell neki elmagyaráznia, mit sajnál. – Én minden nap azt kívánom, bárcsak ne váltak volna külön az útjaink.

- Én ugyanezt érzem – válaszolt Kiyoto, miközben a homlokát Skyla homlokának döntötte, hogy még közelebb érezhesse magához a lányt.

- Kiyo, nem kell ezt tenned – motyogta Skyla. – Ha szeretnéd, akár ebben a pillanatban bevehetünk a csapatba.

- Tudod, hogy ezt nem tehetem meg – felelte Kiyoto. – Ha én elmegyek, akkor ki fogja irányítani a Hekore-t az apám után?

Erre Skyla nem tudott semmit sem mondani, úgyhogy inkább elengedte Kiyotót, majd ismét megszólalt:

- Kezd sötétedni. Jobban tennéd, ha útnak indulnál.

- Vigyázz magadra, Skyla! – búcsúzott el Kiyoto, majd hátat fordított a menekülõk bázisának, és útnak indult, maga mögött hagyva a könnyeivel küzdõ lányt.

******

Skyla, Acot és Nilo másfél hónapnyi probléma mentes utazást követõen sikeresen megérkeztek a következõ nagyváros elé, ami a Mefem névre hallgatott.

Ez alatt az idõ alatt a kegyetlen téli idõ véget ért, így amikor a három fiatal megérkezett a város kapuja elé, a vastag hóréteg már olvadásnak indult.

Azonban mielõtt átlépték volna Mefem kapuit, Acot megszólalt:

- A jó hírem az, hogyha áthaladtunk Mefem-en, akkor már csak három kilométer választ el minket a Fekete Várostól, ami pedig egy köpésre van a Csillag platformtól. A rossz hírem viszont az, hogy ebben a városban van egy bázis, ami volt akadémiás tanulók otthona. Vagyis miközben keresztülhaladunk Mefem-en, nagyon óvatosaknak kell lennünk, ugyanis az itt található összes rendõr és katona valaha az Akadémia tanulója volt.

- Rendben – felelte Skyla. – Akkor ebbõl az következik, hogy maximum két nap alatt keresztül kell haladnunk Mefem-en, hogy ne kelljen itt olyan sok éjszakát eltölteni.

- Oké – felelte Nilo. – Akkor indulunk?

- Igen – válaszolta Skyla, majd mind a hárman beléptek a városba.

Acot-nak igaza volt, ugyanis az utcákon valóban nyüzsögtek a rendõrök, és így sokkal lassabban tudtak haladni, mint ahogyan azt tervezték. Éppen ezért Skyla arra gondolt, hogy lehet jobban járnának, ha a további utat a Mefem-ben található, híres házvasúton tennék meg. A Mefemben található, messze földrõl híres házvasút a magasban elhelyezkedõ házak tetejét kötötte össze, hogy a város magasabb szintjén található lakóhelyekre a lehetõ leggyorsabban el lehessen jutni.

- Oda nézzetek! – mutatott a magasba Skyla, ahol egy sínen ismét tovább robogott egy házvasút, ami tömve volt emberekkel. – Olyan sokan utaznak ezekben a vagonokban, hogyha mi is beszállnánk, a sok ember között biztosan könnyen el tudnánk vegyülni. És akkor nem csak a rendõröket tudnánk kijátszani, hanem még gyorsabban is haladnánk.

Ugyan ebbe Acot és Nilo is beleegyezett, de ennek ellenére rövidesen kiderült, hogy ez nagyon rossz ötlet volt.

A három fiatal alig ült három percet a házvasútban, amikor váratlanul felkiáltott mögöttük valaki:

- Azonnal állítsátok meg azt a három embert! Azok az akadémiai szökevények!

Amikor Skyla hátrapillantott, azonnal rájött, hogy egy rendõr kiáltott rájuk, aki négy vagonnal hátrébb ült náluk.

- Tûnjünk innen! – közölte Nilo, akinek szintén feltûnt a probléma, ugyanis a rendõr idõközben a tömegben megpróbált elõrébb furakodni. – Ugorjunk ki most!

- Rendben – felelte Skyla, mire mind a hárman házvasút pereméhez sétáltak, és egyszerre ugrottak le onnan.

Skyláéknak szerencséjük volt, ugyanis a házvasút éppen egy magasabb szinten tartózkodott, így amikor az eggyel lentebbi szinten földet értek, az ugrás nem volt annyira fájdalmas.

Azonban a kiáltozó rendõr is felkészült az ugrásra, így Skyláéknak azonnal tovább kellett állniuk. Erre meg is történt a lehetõség, ugyanis a kettes szintre is befutott egy házvasút, amire mind a hárman felszálltak.

A rendõr rájött, hogy egyedül nem fogja tudni elkapni a szökevényeket, ezért azonnal értesítette a társait.

Így aztán amikor Skyláék két megállóval késõbb leszálltak a házvasútról, azzal kellett szembesülniük, hogy egy csapat rendõr áll velük szemben.

Ugyan a három fiatal leadott néhány lövést az üldözõikre, de rövidesen be kellett látniuk, hogy ezt a párbajt nem nyerhetik meg, így aztán futásnak eredtek.

- Mit csináljunk? Ezek után a város összes rendõre a nyomunkban lesz, úgyhogy nem fogunk tudni észrevétlenek maradni! – mondta futás közben Nilo.

- Akkor generáljunk káoszt – felelte Skyla. – Talán a káoszban nagyobb esélyünk lesz elvegyülni.

Erre rövidesen lett esélyük, ugyanis futás közben Acot észrevette, hogy az egyik utcában két rendõr éppen foglyokat szállít.

Két rendõrrel el tudunk bánni – gondolta magában Acot. – És ha a foglyok elszabadulnak, akkor a minket üldözõ rendõrök további problémákba fognak ütközni, amit kezelniük kell.

- Skyla! Álljunk meg! – kiáltotta Acot, mire a kék szemû lány kérdõen rápillantott. – Az egyik utcában foglyokat szállítanak át. Ha õket kiszabadítanánk...

- Rendben, induljunk arra! – felelte Skyla, meg sem várva a barátja válaszát, ugyanis pontosan tudta, hogy a fiú mit akar elérni.

Amikor Skyla befordult az utca sarkán, a fegyvere csövét azonnal az egyik rendõr felé fordította, és mielõtt még a férfi realizálhatta volna, hogy mi történt, a lány lelõtte õt.

Idõ közben Nilo lelõtte a másik rendõrt, Acot pedig elkezdte kiszabadítani a foglyokat, akiket aztán Skyla kezdett el irányítani:

- Figyeljetek! Mivel rendõrök közelednek, csak akkor fogtok tudni elmenekülni, ha rájuk támadtok és összezavarjátok õket! Ha ész nélkül minden irányba futni kezdetek, akkor csak lelõnek titeket, és esélyetek sem lesz a menekülésre! Megértettétek?

- Igen! – kiáltottak fel egyszerre a rabok.

A következõ pillanatban tíz-tizenöt rendõr egyszerre egyszerre fordult be az utcába és lõni kezdték az ott tartózkodókat, akik fegyver híján botokkal és téglákkal vették fel a harcot a rendõrök ellen.

Ugyan a rabok kevesebb harci eszközzel rendelkeztek, de mivel jóban többen voltak, ezért rövidesen a rendõrök elkezdtek visszaszorulni. Ez pedig esélyt adott Skyláéknak a menekülésre, és ezért rövidesen le tudták rázni a rendõröket.

Azonban hamarosan újabb problémába ütköztek, ugyanis amikor befordultak az egyik utcában, váratlanul azt vették észre, hogy egy hatalmas erõdítmény tornyosul elõttük, amit több méteres fallal és szöges drótokkal õriztek.

- Acot, biztos, hogy jó helyen járunk? – fordult a fiú felé Nilo.

- Igen, jó helyen járunk – felelte Acot. – Ez itt a mefemi katonák bázisa, és emellett kellene lennie egy utcának, amin ha keresztül megyünk, ki tudjuk kerülni a bázist.

- De én itt semmilyen utcát sem látok – szólt közbe Nilo.

- Pontosan ez a bajom – felelte egyre ingerültebben Acot, miközben a környéket pásztázta a tekintetével az utcát keresve.

Idő közben Skyla intézkedni kezdett, ugyanis elvette Acot-tól a holotérképet, és elkezdte tüzetesen átvizsgálni, hogy mit jelez a szerkezet.

- Nem lehet, hogy a bázis körül húzódó falat nézted az utcának? – szólalt meg baljósan Skyla.

Erre Acot elvette a lánytól a holotérképet, majd ő is mindent átnézett még egyszer.

- Azt hiszem, igazad van – felelte döbbenten Acot. – A nagy rohanásban elnéztem a holotérképet.

- Most mit csináljunk? – kérdezte kétségbe esetten Nilo. – Ha visszafordulunk, akkor egyenesen a rendőrök karjaiba sétálunk!

- Nincs más lehetőségünk, meg kell keresnünk a bázis gyenge pontját és be kell szivárognunk – felelte sötéten Acot.