Amikor Skyla Kiyotóval az oldalán belépett az igazgatói irodába, magában arra gondolt, mennyire furcsa az, hogy most nem azért jött ide, mert az igazgató valamilyen büntetést ki akart szabni rá, amiért megint megszegte az Akadémia szabályzatának egyik pontját.

Továbbá a lánynak az is furcsa volt, hogy nem tudta eldönteni, képzelődik-e vagy sem és vajon az igazgató a szemüvege mögül tényleg rosszallóan tekint rá.

"Kicsit olyan érzésem van, mintha az igazgató nem akarná, hogy itt legyek" - gondolta magában Skyla, majd elkapta a tekintetét az idősödő férfiról, és inkább a mellette nyugtalanul feszengő Kiyotóra tekintett.

A pár perces kínos csönd akkor ért véget, amikor a maradék négy tanuló és Keron is megérkezett. Amikor ez megtörtént, az igazgató megszólalt:

- Mielõtt Keron elmondaná a küldetés részleteit, én is szeretnék mondani pár szót. Mivel fontos feladatot bíztunk rátok, ezért most fokozottan kérek mindenkit, hogy az Akadémia nevéhez méltóan viselkedjetek és eszetekbe se jusson magánakcióba kezdeni, hanem mindig a parancsot kövessétek.

- Értettük! - felelte a hat diák egyszerre.

- Rendben van. Akkor átadom a szót Keron-nak - mondta az igazgató.

Erre az említette elõlépett az igazgató asztala mögül, és magyarázni kezdett a tanulóknak:

- A feladatunk egy három fõs csempészbanda elkapása lesz. Mivel a gyakori felbukkanási helyeiket is tudjuk, és a rendõrség is a segítségünkre lesz, ezért ha követitek a parancsokat, nem lesz probléma.

Ezek után Keron egy térképen megmutatta, hogy hol rejtõztek a bûnözõk, majd azt is felfedte, hogy a rendõrség tagjai hol fognak állomásozni.

Miután végzett a terv felvázolásával, a diákok felé fordulva megszólalt:

- Van kérdés?

- Nincsen - felelték kórusban a diákok, mire Keron bólintott.

- Akkor fél óra múlva jelenjetek meg az iskola bejárata elõtt. A fegyvereket és az adóvevõket akkor fogjátok megkapni, ha átléptük az Akadémia kapuit.

Ezek után Keron elhagyta az igazgatói irodát, majd pár másodperc múlva a diákok is magára hagyták az igazgatót.

- Annyira izgatott vagyok! - mondta lelkesen Skyla Kiyotónak. - Álmodni sem mertem volna, hogy egyszer az évfolyam legjobb öt diákjaival együtt egy küldetésre megyek!

- Én azért egy kicsit félek is - felelte Kiyoto. - Hallottam egyszer egy olyan pletykát, hogy volt már olyan akadémiai diák, aki életét vesztette egy ilyen küldetés során. Ráadásul a pletyka szerint az igazgató direkt intézte úgy, hogy az a diák meghaljon, ugyanis meg akart szabadulni tõle anékül, hogy neki kelljen kivégeznie õt az Akadémiában.

- Ugyan, Kiyo, fölösleges ennyire aggódni, te vagy az uralkodó fia, úgyhogy nekik az az érdekük, hogy téged minél tovább életben tartsanak, hogy legyen trónörökös - felelte Skyla. - De ha másféle problémánk akadna, akkor is ott lesz nekünk a rendõrség és Keron is, hogy segítsenek.

Ekkor a fiú megtorpant, majd Skylára nézve megszólalt:

- Én nem magam miatt aggódom, hanem miattad. Az igazgató egyértelműen nem kedvel téged, és ezért félek, hogy tervez valamit.

Skylát megdöbbentették a hallottak, ugyanis nem számított ilyen válaszra, éppen ezért fogalma sem volt arról, hogy mit feleljen.

- Éppen ezért megesküszöm neked, hogy végig figyelni fogok rád, és nem hagyom, hogy bárki is bántson - folytatta Kiyoto.

Ettõl a kijelentésrõl kellemes melegség tetjedt szét Skyla szívében, ugyanis eddig Kiyoto még soha sem fejezte ki neki szavakkal azt, hogy mennyire fontos személynek érzi Skylát az életeben.

- Köszönöm - motyogta megilletõdve Skyla.

Erre Kiyoto bólintott, majd Skyla csalódottan vette tudomásul, hogy a fiú hátrébb lépett egyett, hogy legyen közöttük távolság.

Nekem meg mégis mi bajom van? - kérdezte önmagától Skyla. - Pár évvel ezelõtt egyáltalán nem érdekelt, hogy Kiyo egy lépéssel közelebb vagy távolabb állt hozzám.

Azonban Skyla nem tudta megfejteni ezt a problémát, ugyanis Kiyoto ismét megszólalt. Most viszont halkabban kezdett el beszélni, mint korábban, ugyanis sejtette, hogy a többiek még a közelben lehetnek.

- Ráadásul az is bosszant, hogy Jarick is a csapatunk tagja, aki biztosan nem szívesen dolgozik együtt velünk.

- Örüljünk annak, hogy legalább Marbe nincs benne a csapatban - felelte Skyla, miután visszanyerte a lélekjelenlétet.

Ekkor Skyla és Kiyoto ismét sétálni kezdtek az udvar felé, közben pedig megbeszélték, hogy mennyivel jobb lenne, ha Acot került volna a csapatba, és nem pedig Jarick.

Hamarosan megérkezetek az udvarra, ahol Keron már várt rájuk. Öt perccel késõbb pedig a csapat többi tagja is megérkezett, így végre útnak indulhattak.

Keron és a hat diák némán vonult végig a Fõváros utcáin, és tíz perccel késõbb már a Fõváros elõkelõbb részei helyett a szegénynegyedben jártak. Ezt a környéket egyedül Jarick ismerte, és amikor megérkeztek ahhoz a gyártelephez, ahol a csempészek tanyáztak, a fekete hajú fiú meglepõdve állapította meg, hogy õ már ezen a környéken többször is járt.

Azonban Kiyoto és Skyla még soha sem jártak itt, és ezért gyanakodva nézték a magasba nyújtózó, füstöt pöfögõ gyárakat.

- Csak akkor fogunk behatolni a bázisukba, ha a rendõrök már bennt vannak és jeleztek nekem, hogy mehetünk - mondta Keron a diákoknak, mire azok bólintottak.

Azonban a dolgok nem úgy alakultak, ahogyan azt Keron eltervezte, ugyanis a három fõs csempészbanda egyik tagjának sikerült kiszöknie egy olyan ajtón, aminek a létezésérõl Keron nem tudott, és ezért nem is õrizte azokat.

A bûnözõ rohanni kezdett az utcákon, és Keron meg a hat diák hiába lõttek rá, nem tudták eltalálni.

Mielõtt a férfi eltûnhetett volna az utca végén, a Reed nevû fiú a parancsot megtagadva a bûnözõ után rohant.

- Reed, gyere vissza! - kiáltotta Keron.

Azonban miután a fiú a többszöri felszólítás ellenére sem állt meg, Keron maga elé meredve megszólalt:

- Arra csak rendõrök vannak, akik azonnal tüzet fognak nyitni, ha meglátják a bûnözõt. Reed-nek esélye sem lesz kitérni akkora tûzerõ elõl.

- Akkor most mit csináljunk? - kérdezte Kiyoto, miközben magában gondolkozni kezdett azon, hogy hogyan menthetnék meg a csapattársukat.

- Semmit nem fogunk csinálni - felelte Keron. - A továbbiakban nem foglalkozunk Reed-el, hanem behatolunk a bázisukba.

Amikor ezt Skyla meghallotta, nem gondolkozott tovább, hanem Reed után futott.

- Skyla! Ne menj el! - kiáltotta rémülten Kiyoto, azonban a lány nem hallgatott rá.

- Ha Skyla után indulsz, annak a súlyos következményei lesznek mind a kettõtökre nézve - nézett rá Keron Kiyotóra, mire a fiú lehajtotta a fejét, és némán Keron után indult.

Egyedül abban bízhatok, hogy Skyla egyedül is szembe fog tudni nézni a rá leselkedõ veszélyekkel - gondolta magában Kiyoto.

Eközben Skylának sikerült utól érnie Reed-et, aki még mindig a bûnözõt üldözte.

- Reed, vigyázz! Le fognak lõni! - kiáltotta Skyla.

Erre a fiú meglepõdve hátrafordult.

A csempész viszont tovább rohant, és amikor befordult a következõ utcasarkon, húsz pisztolycsõ meredt rá, amik egyszerre nyitottak tüzet.

Egy másodperc múlva pedig a férfi holtan esett össze.

Amikor Skyla és Reed továbbmentek az utcán és óvatosan kinéztek a fal mögül, õk is megbizonyosodhattak arról, hogy a bûnözõ valóban meghalt.

Ezt követõen pedig visszafordultak.

- Köszönöm, hogy megmentettél - szólalt meg Reed. - De hol vannak a többiek?

- Õk már behatoltak a csempészek bázisába - felelte Skyla.

- Akkor engedély nélkül indultál utánam? - kérdezte Reed, mire Skyla bólintott. - Akkor miattam fognak megbüntetni. Ne haragudj, Skyla! Nem akartam ezt!

- Semmi baj. Tisztában vagyok a tettem következményeivel - felelte Skyla.

- Még egyszer szeretném megköszönni, amit értem tettél - hálálkodott Reed. - Ha te nem jössz utánam, a rendõrök nem csak a bûnözõt, hanem engem is megöltek volna.

- Tényleg nincs mit köszönnöd - vonta meg a vállát Skyla, aki magában nagyon örült annak, hogy Reed ennyire hálás, ugyanis úgy érezte, így nem hozott fölösleges áldozatot. - Már csak abban kell reménykednünk, hogy nem fogunk olyan szigorú büntetést kapni.

Amikor Skyla és Reed visszatértek a bûnözõk bázisa elé, a többiek már végeztek a megmaradt két csempész elfogásával, és már csak a bázisuk átkutatása maradt.

Mivel Keron éppen a közelben lévõ rendõrökkel beszélt, ezért a diákok magukra maradtak egy rendõrrobottal, aki éppen a bázis apróbb repedéseit vizsgálta át.

- Most mit kell csinálnunk? - kérdezte Skyla Kiyotót miután õ és Reed visszatértek.

- A rendõrrobotokat kell elirányítanunk azokra a szakaszokra, amik még nem lettek átvizsgálva - felelte Kiyoto, aki magában megkönnyebbülten állapította meg, hogy Skylának semmi baja sem esett. - Keron szerint a rendõrrobotoknak drogot, ékszereket és pénzt kellene talániuk, de ezeket valószínûleg a csempészek valahová elrejtették.

- Értem - felelte Skyla, majd õ is a rendõrrobotok felé fordult.

Két órával késõbb a rendõrrobotok megtalálták a keresett dolgokat, így aztán elindulhattak visszafelé az Akadémiába.

Amikor megérkeztek az igazgató irodájához, Keron besétált oda, azonban meghagyta a diákoknak, hogy õk várakozzanak egy kicsit.

"Keron most számol be az igazgatónak arról, hogy mi történt" - gondolta görcsbe rándult gyomorral Skyla.

Öt perccel később Keron visszatért:

- A jutalmatokat késõbb kapjátok meg. Skylán és Reed-en kívül mindenki elmehet. Ti ketten pedig induljatok befelé.

Erre Skyla és Reed megszeppenve összenéztek, majd egyszerre beléptek az igazgató irodájába.

Az irodában jelenleg nem csak az igazgató és Keron tartózkodott ott a két fiatalon kívül, hanem a helyettes is megjelent.

Erre Skyla még jobban behúzta a nyakát, ugyanis tudta, hogy a helyettes sokkal hirtelen haragúbb és agresszívabb természet volt az Akadémia tanárai között, aki mindig kedvét lelte abban, ha kegyetlen büntetéseket oszthatott a diákoknak.

- Elmondtam, hogy kövessétek a parancsokat - állt fel az igazgató a székébõl. - És ti erre mit csináltatok? Megszegtétek õket!

Váratlanul a helyettes elõlépett, majd elõször Reed-et utána pedig Skylát rúgta gyomorszájon, mire mind a ketten összegörnyedtek a fájdalomtól.

- Tudjátok meg, hogy ti ketten vagytok az Akadémia szégyene! Még arra is képtelenek vagytok, hogy egy parancsot szó nélkül kövessetek!

Ugyan Skyla hallott már olyanról, hogy a helyettes megütött egy szemtelenkedõ, rossz tanuló diákot, de õ még soha nem kapott pofont, és ezért ezt a helyzetet még annál is megalázóbbnak találta, mint amikor a pincét ki kellett takarítania büntetésbõl.

Itt azonban a megaláztatások még nem értek véget, ugyanis az igazgató elõszedett egy felmosóvödröt, tele vízzel, amit a helyettes odarúgott Skyla és Reed elé:

- Takarítsatok ki itt mindent!

Skyla igyekezett megállni, hogy ne kiáltson fel fájdalmában, ugyanis a vödör olala megvágta a kezét, amikor az odacsapódott, ráadásul a kilöccsent víz egy része a hajárára és a ruhájára fröccsent, így fázni kezdett.

Skyla és Reed két óráig takarították az igazgató irodáját, és akárhányszor a helyettes elégedetlen volt a két diák takarítási sebességével, beléjük rúgott.

Miután végeztek, az igazgató megszólalt:

- Egyikõtök sem mehet el többet egyetlen küldetésre sem, amíg az Akadémia tanulói vagytok. Te pedig Skyla, jól jegyezd meg, amit mondok! Még egy ilyen tévedés és nem fogok veled ilyen kegyelmesen viselkedni! Most pedig tûnjetek innen!

Azok után, hogy Skyla keze és lába vérzett, és mindene fájt, nem különösebben érdekelte a rá kiszabott büntetés, azonban az igazgató fenyegetése annál jobban aggasztotta õt, ugyanis tudta, hogy egyet jelent azzal, hogy ha még egyszer hibázik, ki fogják õt végezni az Akadémia udvarán, csak úgy mint a politikai bűnözõket és a genosói foglyokat.

"Nem ezt érdemeltem volna azok után, hogy megmentettem egy társam életét" - gondolta csalódottan Skyla. - "És most már ez a sokadik eset, amikor igazságtalanul büntettek meg vagy igazságtalanul korlátozták a szabadságom. Egyszerűen elegen van abból, hogy az Akadémiában folyamatosan félelemben kell élnem! És ha a Hekore-on az uralkodó szolgálatába állok az Akadémiás éveim után, ez a rettegés soha sem fog véget érni."

Skyla rájött, hogy egészen idáig azzal hitegette önmagát, hogy a szigorú szabályok és büntetõmunkák oktatási célból léteztek. Most azonban rájött, hogy az Akadémia egyedüli célja az, hogy elnyomják õket és egy harcra képes, érzelemmentes gépeket neveljenek belõlük, akik mindenféle körülmények között engedelmeskednek az uralkodónak. Azonban azok után, hogy egy önálló döntést sem hozhatott meg szabadon, úgy érezte, elég volt az Akadémiából.

Ebben a pillanatban Skyla belebotlott a folyosó tébláboló Kiyotóba, aki egészen idáig itt várakozott a lányra.

- Skyla, minden rendben van? - kérdezte Kiyoto, amikor észrevette, hogy a lány több helyen is megsérült.

- Nem, semmi sincsen rendben - felelte Skyla, majd váratlanul elfogyott az önuralma, és elsírta magát.

Erre Kiyoto odalépett Skylához, és a karjaiba zárta a lányt, aki kétségbe esetten kapaszkodott belé, miközben továbbra is zokogott.

- Itt vagyok, Skyla! Most már minden rendben lesz, nem kell félned - suttogta Kiyoto, miközben a lány hátát simogatta.

- Elegem van az Akadémiából - szipogta Skyla. - El fogok szökni innen.

Kiyoto úgy gondolta, hogy Skyla nem gondolta komolyan azt, amit mondott, de ennek ellenére aggódva a folyosó végére pillantott, ugyanis tudta, hogyha ezt valaki meghallja, annak következményei lesznek. Így aztán inkább nem is reagált erre a kijelentésre.

Annak ellenére, hogy Skyla komolyan gondolta azt, amit mondott, rájött, hogy lehet, figyelik õket, és ezért ezt a mondatát nem kellett volna ilyen nyíltan kimondania. Ezért aztán ismét megszólalt:

- Sajnálom, Kiyo, nem kellene ilyeneket mondanom. Ne haragudj! - mondta, majd elengedte a fiút.

- Semmi baj - felelte Kiyoto, majd letörölte a lány könnyeit az arcáról.

Erre Skyla lehunyta a szemét, és úgy élvezte az érintést, így nem vette észre, hogy Kiyoto közelebb lépett hozzá, majd lehajolt, hogy egyvonalba kerüljön az arcuk.

"Vajon mit szólna hozzá Skyla, ha most megcsókolnám?" - futott át hirtelen a gondolat Kiyoto fején, de aztán azonnal meggondolta magát. - "Nem, ezt nem tehetem meg vele, hiszen egyszer sem adta a jelét annak, hogy többként gondolna rám egy egyszerű barátnál."

Így végül Kiyoto a lány arcára lehelt egy apró csókot, majd ismét megszólalt:

- Azt kívánom, bárcsak meg tudtam volna akadályozni, hogy ezt tegyék veled a tanárok. Talán, ha beszéltem volna Keronnal, akkor...

- Ne hibáztasd magad, Kiyo - felelte Skyla, miközben igyekezett leküzdeni azt a zavarát, amit a fiú cselekedete okozott. - Keron úgyse hallgatott volna rád. Nekem éppen elég az, hogy most itt állsz mellettem, és megpróbálsz megvigasztalni.

Ugyan ez se gyõzte meg teljesen Kiyotót, de ennek ellenére a fiú aprót bólintott, majd ismét megszólalt:

- Le kellene tisztítani a sebeidet. Nem lenne jó, ha elfertõzõdnének.

- Igazad van - válaszolta Skyla. - Akkor majd találkozunk késõbb...

- Én is szeretnék veled jönni. Ha már nem tudtam megakadályozni, hogy ez történjen, akkor legalább hadd segítsek! - kérte a fiú, amibe Skyla beleegyezett.

Így aztán Skyla és Kiyoto elmentek a lány szobájába, ahol elõszedték a kötszert és a fertõtlenítõszert.

Szerencsére a lány szobatársai nem voltak jelen, így Kiyoto mindenféle probélma nélkül el tudta látni Skyla sebeit.

Azonban a fiú keze minél tovább elidőzött Skyla bőrén, a lány annál jobban kezdett zavarba jönni.

Skyla érezte, hogy Kiyoto milyen óvatosan kezelte le a sebeit, és mindig megkérdezte, nem csípi-e őt a fertőtlenítő szer. Ezt a gondoskodást pedig kifejezetten kellemesnek és megnyugtatónak találta, főleg azok után, ahogy az igazgatóhelyettes bánt vele.

A lány még soha sem látta, hogy Kiyoto valaha is ennyire gyengéden bánt volna akárkivel is, ezért úgy érezte, most valami különleges dolog történik kettőjük között.

Másfél órával később Kiyoto végzett, így a lány szemébe nézve megszólalt:

- Végeztünk. Most már remélhetőleg rendben leszel.

- Köszönöm - felelte Skyla, miközben megérintette a vele szemben ülõ osztálytársa kezét.

- Nincs mit - válaszolta a fiú, és miközben óvatosan végigsimította Skyla kézfejét, abban reménykedett, hogy a lány nem húzza el onnan. - És... és ígérem, hogy megpróbálok kigondolni valamit arra, hogy többet ne alázhassanak meg így.

Erre Skyla nem mondott semmit sem ugyanis magában tudta, hogy a barátja hiába törné magát, az uralkodó úgysem szüntetné meg az ilyen típusú büntetéseket az Akadémiában.

Azonban mielõtt felelhetett volna, Kiyoto felkelt mellõle, és megszólalt:

- Most viszont ne haragudj, de mennem kell, mert rövidesen elérkezik a takarodó ideje.

- Persze, menj csak nyugodtan. És még egyszer köszönöm, hogy segítettél.

Erre Kiyoto a lányra mosolygott, majd kilépett a szobából.

Azonban az uralkodó fia a lehetõ legrosszabb pillanatban hagyta el a szobát, ugyanis Skyla szobatársai pont abban a pillanatban léptek be a helyiségbe. Így miután Kiyoto hallótávolságon kívülre ért, a lányok azonnal vihogni kezdtek, majd Skyla felé fordulva beszélni kezdtek:

- Nicsak, mit keresett itt Kiyoto?

- Csak nem te vagy az a szerencsés lány, akinek az uralkodó fia udvarolni kezdett?

- Mikor lesz az esküvõ? Ugye engem is elhívsz majd?

- Ne butáskodjatok már! - felelte nevetve Skyla, miközben az egyiküket megdobta egy párnával. - Semmi nem történt, csak a küldtetésrõl beszélgettünk. - hazudta a lány.

- Nem hiszek neked! - felelte Skyla szobatársa, szintén nevetve, miközben visszadobta a lánynak a párnát. - De mivel tudom, hogy úgyse fogsz mondani semmit sem, ezért legalább azt meséld el, hogy mi történt a küldetésen!

- Igen, az engem is érdekel!

- Mindent mesélj el, Skyla!

- Rendben, elmesélem - felelte a lány, aki lámpaoltásig a küldetés részleteit ecsetelte, gondosan kihagyva azt a részletet, hogy az igazgató megbüntette őt, és azt hazudta, hogy a küldetés során sebesült meg.

Miután pedig elcsöndesedett a szoba, Skyla elkezdte végiggondolni, hogy hogyan tudna megszökni az Akadémiából.