Amikor reggel megszólalt az ébresztő, Skyla és a szobatársai morgolódva ugyan, de készülődni kezdtek. Miután átöltöztek rohanni kezdtek abba a tanterembe, ahol az első órájuk volt.

Ugyan Skyla a szíve szerint a napot a reggelizéssel kezdte volna, de tudta, hogy erre csak az első óra után lesz lehetősége.

A lány pont időben érkezett meg a tanterembe, ugyanis amikor leült a két szobatársa közé, azonnal kezdetét vette a matek óra.

Skyla ismét semmit sem értett abból, ami az órán történt, és a mellette ülő két lány arcáról pont ugyanezt az értetlenséget olvasta le.

"Úgy néz ki, kénytelen leszek megint Acot-ot megkérni, hogy magyarázza el a tananyagot" – gondolta magában Skyla. – "Az a szerencsém, hogy hetente csak kétszer van ilyen órám és helyette inkább harccal kapcsolatos dolgokat tanulunk."

Az óra vége felé Skyla Kiyoto felé pillantott, abban a reményben, hogy el tudja kapni a fiú tekintetét, azonban ezt Kiyoto nem vette észre, ugyanis éppen az egyik barátjával próbált olyan halkan beszélni, hogy azt ne hallja meg a tanár.

Így aztán Skyla csalódottan elfordult, és abban kezdett reménykedni, hogy hátha majd a szünetben tud beszélni a fiúval.

Amikor kicsöngettek, Skyla már indult is volna Kiyoto felé, azonban megdöbbenten tapasztalta, hogy ezzel már elkésett, ugyanis az egyik lány osztálytársa, már lefoglalta magának Kiyotót, hogy elmesélhesse neki az egyik vicces történetét.

- Mit nézel, Skyla? Indulnunk kellene a következõ órára!- szólalt meg mellette az egyik szobatársa, Inaly.

- Semmit nem nézek, induljunk – felelte gyorsan Skyla, majd elindult az ajtó felé, ugyanis úgy érezte, kínos lenne, ha most akarna odamenni Kiyotóhoz.

Skyla nem értette, hogy jelenleg miért zavarja annyira az, hogy Kiyoto jelenleg egy másik lánnyal beszél, hiszen korábban az évek során természetessé vált számára, hogy a fiúval rengetegen akarnak jóban lenni, amiért õ az uralkodó fia.

Azonban az idei évben ezek a rajngók egyre jobban idegesítették Skylát, és többször is azt érezte, hogy legszívesebben lekeverne egy pofont azoknak a kétszínû alakoknak, akik akadályozták, hogy négyszemközt lehessen Kiyotóval.

- Tényleg, most egyáltalán milyen óra jön? – szólalt meg váratlanul Belin, Skyla másik szobatársa.

- Haditechnika – felelte sóhajtva Skyla. – és az egyel lentebbi emeleten leszünk, a 209-es tanteremben.

- Akkor induljunk! – indítványozta Inaly.

Erre Skyla még utoljára Kiyotóra nézett, és miután meglátta, hogy a fiú felnevet valamin, bánatosan megállapította, hogy a fiú biztosan nem fogja egy ideig az õ társaságát keresni.

A csalódottsága után Skyla örült annak, hogy legalább a két szobatársa itt van, hogy beszélgessen vele, ugyanis úgy érezte, ha most egyedül maradna a gondolataival, csak még jobban elkeseredne.

- Nem tudom, hogy ez mennyire igaz, de azt hallottátok, hogy állítólag ma Keron el fog jönni az Akadémiába? – szólalt meg ismét Belin.

- Ezt honnan tudod? – kérdezte Inaly. – Egyáltalán mit keresne itt Keron?

- A pletykák szerint olyan diákokat fog keresni, akiket elvihet egy küldetésre – hangzott a felelet.

- Milyen küldetésre vinne diákokat? – kérdezte Skyla, aki a küldetés szóra azonnal fellelkesült, és rögtön megfeledkezett Kiyotóról.

Skyla tudott arról a szabályról, hogy a 16 életévüket betöltött, legtehetségesebb diákokat a tanárok elvihetik küldetésekre, amelynek során nõhet a diák tekintélye az Akadémiában és ha sikerrel járnak, pénzt is szerezhetnek.

A lány eddig két küldetésen vett részt, néhány évfolyamtársával együtt, és mind a kétszer az osztályfõnökük vezetésével egy közönséges bûnözõt kellett elkapniuk.

- Sajnos errõl nem tudok semmit – felelte Belin.

- Én nagyon szívesen mennék küldetésre, úgyhogy remélem, Keron engem fog kiválasztani – mondta Inaly. – Gondoljatok csak bele! Mekkora megtiszteltetés lenne az uralkodó elsõ számú emberének az oldalán harcolni!

- Azt hallottátok, hogy Keron a legutóbbi küldetés során egy pisztolylövéssel nyolc genosóit terített le? – kérdezte Belin.

- Bárcsak én is ilyen erõs lennék! – álmodozott Inaly. – Szerintetek ha már idejön, nem akarna minket tanítani legalább egy picit?

- Ahogy én hallottam, Keron mindig nagyon elfoglalt, úgyhogy ennek eléggé kevés az esélye – felelte Skyla. – Én úgy gondolom, hogy sokkal több esély van arra, hogy valóban küldetésre keres embereket. De vajon Keron hogyan fogja kiválasztani azokat a diákokat, akik vele jöhetnek? – kérdezte a kék szemû lány, aki nem csak a pénz, hanem az unalmas mindennapokból való kizökkenés miatt is szívesen jelentkezett volna a küldetésre.

- Remélem, nem a jegyek alapján fog választani, mert akkor esélyem sincs – húzta a száját Belin.

Ebben a pillanatban a három lány befejezte a beszélgetést, ugyanis megérkeztek a tanterem elé, ahol kezdetét vette az óra.

Délután az igazgató hangja felcsendült a hangszórókból és közölte, hogy az összes legfelsõbb osztályba tartózó diák jelenjen meg, mert Keron szeretne beszélni velük.

- Látjátok, megmondtam, hogy Keron el fog jönni az Akadémiába! – mondta izgatottan Inaly, miközben õ és Skyla elindultak az udvarra.

Amikor megérkeztek, Skyla a tekintetével azonnal Kiyotót kezdte keresni, és bosszúsan állapította meg, hog megint azzal a lánnyal beszélget, akivel délelõtt is együtt nevetgélt a szünetekben.

"Ez meg mit akar Kiyotótól?" – gondolta Skyla, miközben rögtön a fiú felé vette az irányt. – "Kiyo ma még nem is beszélt velem, de azzal a lánnyal ma már sokadjára is szóba áll."

- Kiyoto, beszélhetnénk egy percre? – szólalt meg Skyla.

- Nyugodtan menjél csak, Kiyoto! Majd elmondom késõbb – mondta a lány, mire Kiyoto bólintott és Skyla után indult.

Hát ezt nem hiszem el! Ennek az ostoba alaknak van bõr a képén, hogy Kiyotót utasítgassa? Mit képzel ez magáról? – füstölgött magában Skyla.

Ebben a pillanatban Kiyoto megtorpant, majd Skylára nézett:

- Mit szeretnél?

A lány csak ebben a pillanatban jött rá, hogy tulajdonképpen semmi fontosat sem akart mondani, csak azt szerette volna, hogy Kiyoto hozzá beszéljen. Így aztán kétségbe esetten próbált kigondolni valamit, ami elég sürgõs volt ahhoz, hogy elhívja magával a fiút.

Azonban nem jutott eszébe semmi féle használható ötlet sem, ezért csak ennyit kérdezett:

- Öhm, tudod, hogy Keron miért hívott ide minket?

Skyla ugyan a szobatársainak köszönhetõen tudta, hogy valami küldetésrõl lehet szó, de mivel szeretett volna Kiyotóval beszélgetni, ezért úgy tett, mintha semmit sem tudna.

Mivel Kiyoto nem válaszolt azonnal, Skyla attól kezdett el tartani, hogy a fiú csak le fogja szólni õt, amiért ilyen ostoba kérdés miatt rángatta el a reflektorfénybõl, azonban semmi ilyesmi nem történt, hanem helyette a fiú alaposan megválogatva a szavait így felelt:

- Nekem errõl Keron semmit se mondott.

- Rendben – felelte gyorsan Skyla, miközben ismét valami téma után kezdett kutatni a fejében.

Ekkor azonban megjelent Keron, és beszélni kezdett. Skylának nem kerülte el a figyelmét, hogy miután megjelent az uralkodó katonája, Kiyoto azonnal elkomorult.

Skyla még emlékezett azokra az idõkre, amikor Keron Kiyoto számára nem egy fájó seb volt a múltból. Amikor még gyerekek voltak, Kiyoto mindig lelkes lett, amikor Keron megjelent valahol, és a lány biztos volt abban, hogy az egész Akadémiában Kiyoto néz fel a legjobban a katonára. Azonban Skyla tudta, hogy ez azért változott meg, mert idõ közben Kiyoto és Keron elhidegültek egymástól.

Így aztán Skyla tudta, hogy a fiú most Keron jelenléte miatt érzi rosszul magát, és ezért szerette volna valahogyan megvigasztalni a fiút. Ugyan a lány nem mondott Kiyotónak semmit sem, mert félt attól, hogy leszidják, ha Keron beszéde közben megszólal, de együttérzése jeleként biztatóan Kiyoto vállára tette a kezét, abban bízva, hogy a fiú így is érezni fogja, hogy segíteni szeretne neki.

Kiyoto ugyan nem mutatta ki, de ennek ellenére tökéletesen tudta, hogy ezzel az apró gesztussal mit akar neki üzenni a lány.

Magában pedig örült, hogy Skyla szavak nélkül is megértette õt, és nem kellett neki magyarázkodnia, és így a bánatába hála is vegyült, amiért Skyla mellette állt, és megpróbálta megvigasztalni õt.

Idõ közben kiderült, hogy Skyla szobatársainak igazuk volt és Keron valóban azért jelent meg, hogy diákokat keressen egy küldetésre.

- Mivel a küldetés részletei titkosak, ezért csak azoknak fogok beszélni róla, akik részt fognak venni – mondta Keron. – Azt pedig, hogy kik fognak részt venni, egy egy héten át tartó tudáspróba fogja elmondani, ami az erõtöket és a tudásotokat is felméri. Aki ezekben a tesztekben bekerül az elsõ hat helyre, az fog velem jönni.

Ezek után Keron az Akadémia udvaráról elindult vissza az épületbe, maga mögött hagyva az izgatottan suttogó diáksereget.

******

Skyla úgy érezte, hogy a próbák eléggé nehezek voltak, és ezért egy héttel késõbb aggódva közelítette meg Kiyoto és Acot társaságában azt a táblát, ahol az eredményeiket tették.

Skyla fönntrõl kezdte el nézni a táblát, ugyanis legfölül jelenítették meg a legjobbakat.

- Kiyoto, te lettél az elsõ! – kiáltotta izgatottan Skyla, amikor meglátta a barátja nevét a lista legtetején.

- Sajnos számítottam arra, hogy engem fognak legfölülre sorolni – húzta a szája szélét Kiyoto. – Szerintem az apám nem akarta, hogy valaki más legyen az elsõ helyezet, és mivel õ az uralkodó, ezért el tudta intézni, hogy én kerüljek legelõre.

- Ó, hát ebben van valami igazság – felelte Skyla, majd tovább nézte a rangsort.

Jarick lett a második helyezet, valami Albert lett a harmadik – olvasta tovább Skyla. – Majd egy újabb osztálytárs, Fiona a negyedik, Reed az ötödik és... ez szinte hihetetlen!

- Kiyoto, Acot, ti is látjátok? Hatodik lettem! – ugrott fel a levegõbe izgatottan Skyla.

- Gratulálok! – mosolygott rá Kiyoto a lányra. – Úgy néz ki, elmehetünk együtt egy küldetésre.

- Már alig várom, hogy elinduljunk! – felelte Skyla, miközben õ is a fiúra mosolygott, és miközben összekapcsolódott a tekintetük, érezte, hogy a szíve egyre hevesebben kezd dobogni a mellkasában.

- Ha bárkit érdekel, én kilencedik lettem – szólalt meg Acot, akinek a hangjából sütött a csalódottság, hiszen egyértelmû volt, hogy egy ilyen helyezettel nem vehet részt a küldetésen.

- Sajnálom, Acot – fordult együttérzõen Skyla a fiú felé. – De biztos vagyok abban, hogy legközelebb te is velünk jöhetsz!

- Egyébként százhúsz diákból a kilencediknek lenni szerintem elég szép eredmény, úgyhogy nyugodtan büszke lehetsz arra, amit elértél – próbálta Kiyoto megvigasztalni a barátját.

- Hiába szép eredmény, ha egyszer kilencedik hellyel nem engednek küldetésre – morogta vissza Acot, aztán váratlanul hozzátette. – Ne haragudjatok, nem panaszkodok tovább! Nem akarom elrontani az örömötöket.

- Semmi baj – felelte Skyla. – Érthetõ, hogy csalódott vagy.

- Ide nézzetek! Marbe tizenkilencedik lett! Nilo pedig csak a huszonhetedik! – szólalt meg ismét Kiyoto, hogy elterelje Acot figyelmét.

- Szegény Belin meg csak a hetvennyolcadik lett – tette hozzá Skyla, aki azt is elkezdte megnézni, hogy a szobatársai milyen helyezést értek el.

Miután Acot egy fokkal jobban kezdte érezni, ő is megnézte, hogy a többi ismerőse milyen helyezést ért el, után pedig ő, Kiyoto és Skyla kimentek az Akadémia udvarára beszélgetni.

Miközben Skyla a két legjobb barátja között sétálgatott, még nem is sejtette, hogy ez az akció mekkora hatással lesz rá és a döntéseire.