Skylának körülbelül tíz percet kellett utaznia a tank hátsó végében kapaszkodva, amikor végre elérte a mocsári faluk csoportjának az elsõ települést. Így aztán leugrott a jármûrõl, és gyalog folytatta az útját.

Rövidesen sikerült megtalálnia a mezõn rejtõzködõ Acot-ot és Nilót, akik nem igazán tûntek jókedvûnek. Ennek ellenére mégis beszélni kezdett, ugyanis tudta, hogy a mondandójával nem várhat reggelig.

- Marbe és Jarick a közelben vannak, úgyhogy a lehetõ leggyorsabban magunk mögött kellene hagynunk ezt a területet – mondta Skyla.

- És te erről honnan tudsz? – kérdezte gyanakodva Acot.

- Ezt meg hogy érted? – felelte vissza Skyla.

- Úgy értem, hogyha láttad Marbe-ot és Jarick-et, akkor biztos vagyok abban, hogy Kiyotóval is találkoztál, és azért maradtál ilyen sokáig távol – vágta rá azonnal Acot, akinek váratlanul a tekintetében kigyulladtak a düh szikrái.

Erre Skyla elsápadt, ugyanis arra nem gondolt, hogy Acot ilyen könnyedén át fog látni rajta.

Mivel a lány nem felelt semmit, ezért Acot most már biztos lehetett abban, hogy Skyla és Kiyoto valóban találkoztak. Amikor erre Acot rájött, a harag teljesen elpárolgott belőle és a helyét pedig bánat vette át.

- Te nem is akarsz új életet kezdeni a Mahity-n – jelentette ki vádlóan Acot. – Inkább visszamennél az Akadémiába Kiyotóhoz, igaz? De ha ez az igazság, akkor én nem akarlak hátráltatni, nyugodtan fordulj vissza.

- Ez egyáltalán nincs így, Acot! – kiáltott fel Skyla. – Az életemet tettem kockára azzal, hogy elszöktem az Akadémiából! Azok után, amennyi utat megtettünk és amiket átéltünk, csak még biztosabb lettem abban, hogy itt akarom hagyni a Hekore-t! Gyűlölöm ezt a bolygót és rosszul vagyok attól, hogy ez a hely az állítólagos otthonom!

Amikor Nilo meglátta, hogy Acot ismét felkészült a visszavágásra, inkább közbeszólt:

- Kérlek titeket, ne veszekedjünk tovább! Sokkal jobban tennénk, ha egy ilyen fárasztó nap után inkább aludnánk.

- Rendben, aludjunk – egyezett bele Acot. – De én leszek az elsõ éjjeli õr.

Erre mind a két lány rábólintott. Azonban amikor Skyla lefeküdt a földre, fájdalmasan felszisszent és érezte, hogy könnyek gyűlnek a szeme sarkába.

Nilo és Acot azonnal a kék szemű lány felé kapták a tekintetüket, hogy megnézzék, minden rendben van-e. Addigra Skyla már felült, és amikor ránézett a karjára, döbbenten állapította meg, hogy vérzik.

Ez a két barátjának is feltűnt, mire Acot jelzett Nilónak, hogy hozzon ide egy kis vizet, és az egyik tiszta pulcsiját.

Miután Acot és Nilo a víz segítségével megtisztították Skyla sebét és a bekötözték az egyik pulcsival, Acot megszólalt:

- Mivel se fertőtlenítőszer, se kötszer nincs nálunk, ezért egyelőre ennyivel kell beérned.

- Remélem, nem fog elfertőződni – tette hozzá Nilo.

- Mindkettőtöknek köszönöm a segítséget – felelte hálásan Skyla, majd sóhajtva hozzátette. – És sajnálom, hogy veszélybe sodortam a küldetésünket Kiyoto meglátogatása miatt.

- Megbocsátok – válaszolta a fiú. – Csak többet ne legyél ennyire felelőtlen.

Erre a kijelentésre Nilo megkönnyebbülten felsóhajtott, ugyanis nem gondolta volna, hogy a két barátja ilyen hamar meg fog bocsátani egymásnak.

Így aztán Nilo és Skyla is nyugodtan le tudtak feküdni aludni.

Másnap reggel a három fiatal fáradtan vánszorogott elõre a mocsári faluk csoportja felé, ahová rövidesen meg is érkeztek.

A legelső, kiürített falut továbbra is hekore-i katonák őrizték, így nagyon óvatosnak kellett lenniük, ha nem akartak leleplezõdni.

Skyláék gond nélkül áthaladtak két falun, azonban a harmadikban Nilo észrevett egy magányosan várakozó teherautót és egy gondolat szöget ütött a fejében, aminek hangot is adott:

- Nem kéne feltörnünk az autót? A tulajdonosai most úgyis a harcokkal vannak elfoglalva, és lehet, hogy onnan tudnánk ételt szerezni.

- Rendben – felelte Skyla. – Megpróbálhatjuk feltörni, mert nem hiszem, hogy lenne jobb lehetõségünk ételhez jutni.

- Az lenne a legjobb, ha a teherautót három különböző irányból közelítenénk meg – mondta Acot, mire a két lány bólintott, és az egyikük jobbról, a másikuk pedig balról indult el, míg a fiú hátulról közelítette meg a járművet.

Acot könnyedén feltörte a teherautó csomagtartóját, és amikor meglátta, hogy nem csak ételek, hanem katonai ruhák is vannak ott, úgy döntött, azokból is szerez.

Azonban a fiú nem tudta túlságosan megtölteni a táskáját, ugyanis váratlanul egy férfi rájuk kiáltott:

- Azonnal tűnjetek onnan!

Skyla rögtön a hang felé kapta a fejét, és csodálkozva állapította meg, hogy az Akadémia egyik tanárával állnak szemben.

Ugyan a férfi csak két évig oktatta őket harcművészetekre, mert utána áttették egy másik osztályba tanárnak, de a lány úgy emlékezett rá, mint aki mindig igyekezett segíteni nekik és csak nagyon ritkán osztott büntetést.

Az aznapi harcművészetek óra nem kis nehézséget okozott a tíz éves Skylának. A lány bármennyire is igyekezett nem tudta megcsinálni helyes sorrendben a harcmozdulat lépéseit, pedig Acot és Kiyoto is megpróbálta megmutatni neki.

Végül Skyla feladta a próbálkozást és bánatosan lerogyott az egyik bordásfal alá.

- Ha nem fogom tudni megtanulni, egyest fogok kapni erre a gyakorlatra – mondta kétségbe esetten Skyla.

- De az osztályzásig még van három napunk! – próbálta bíztatni Kiyoto a barátját. – Biztos vagyok benne, hogy addigra sikerül megtanulnod!

- Micsoda? – ugrott fel nyugtalanul Skyla a földrõl. – Három nap alatt biztosan nem fogok tudni felkészülni az osztályzásra!

Kiyoto ugyan szerette volna megvigasztalni Skylát, de ebben a pillanatban megjelent elõttük az Atkinson névre hallgató tanáruk és megszólította õket:

- Mi a baj, gyerekek? Miért nem dolgoztok?

- Skyla nem érti a gyakorlatot és megpróbáltam neki elmagyarázni, de így sem jött rá, hogy hogyan kellene megcsinálni, úgyhogy kérem, tudna neki segíteni? – kérdezte Kiyoto, aki remélte, hogy a tanár magyarázata tudna segíteni a barátjának.

- Persze, gyere Skyla! Akkor most lassabban fogom megmutatni ugyanazokat a lépéseket – mondta Atkinson.

Erre Skyla tekintete végre felragyogott és hálásan megszólalt:

- Köszönöm, tanár úr!

A magyarázat után Skyla valóban megértette a gyakorlatot és három nappal késõbb pedig nem csak egy jó jegyet, hanem dicséretet is kapott Atkinson-tól.

Ez pedig azért maradt Skyla számára meghatározó élmény, ugyanis se az elõtte se az utána következõ harcmûvészetek tanára nem volt ilyen türelmes és jóindulatú vele.

Amikor Skyla, Nilo és Acot Atkinson felé fordultak, a férfi döbbenten állapította meg, hogy nem néhány egyszerű tolvajjal van dolga, hanem a volt tanítványaival.

Skyla látta a döbbenetet a volt tanára tekintetében, ezért a lány bízott abban, hogy ezt a konfliktust el fogjak tudni intézni vér nélkül.

Azonban a következő pillanatban Atkinson tekintetére rátelepedtek a düh felhői és undorodva köpte ki Skyláék felé a szavait:

- Árulók! Most megfizettek azért, amiért cserbenhagytátok az igazgatót és az uralkodónkat!

Azzal Atkinson tüzet nyitott a volt tanítványai felé.

"Nem tudom, hogy miért vártam megértést tőle, amikor egyértelmű, hogy ez a tanár is csak a rendszerünk egyik agymosott embere" – gondolta csalódottan Skyla, miközben megpróbált hátrálni.

- Nilo, Acot, erre gyertek! – kiáltotta el magát Skyla, ugyanis észrevette, hogy a barátai az ott elhelyezkedő épület miatt csapdába szorulhatnak.

Skyla úgy döntött, inkább menekülniük kellene. A lány nem szívesen vallotta be, de azért választotta ezt a technikát, mert régen ez a férfi volt az egyik kedvenc tanára. Pontosan ezért nem tudott egy egyszerű ismeretlenként tekinteni rá és képtelen lett volna megölni. Ez azért is volt ironikus számára, ugyanis Atkinson egyike volt azoknak a tanároknak az Akadémiában. aki mindig hangsúlyozta, hogy harcok közben mennyire fontos az, hogy megtanulják érzelmek nélkül elpusztítani az ellenséget.

Skyla tudta, hogy ezért a tettért Acot túlságosan is érzelgõsnek nevezné õt, de azok után, hogy az élete nagy részét az Akadémiában élte le, képtelen volt az összes oda kapcsolódó emlékét gyűlölni, hiszen jó pár boldog pillanatot is megélt abban az iskolában.

Atkinson viszont nem úgy gondolkozott, mint Skyla és amikor észrevette, hogy a volt tanítványai hátrálni kezdenek, csak még erősebben kezdett előre nyomulni.

Ekkor Skyla meghallotta, hogy valakik közelednek és ezért oldalra fordította a fejét, hogy lássa, mennyi új ellenséggel kell megküzdeniük. Atkinson pedig a lánynak ezt a pillanatnyi figyelmetlenségét akarta kihasználni.

Azonban Acot észrevette, hogy Atkinson Skyla szíve felé céloz, és ezért a fiú elõre ugrott és a földre terítette a tanárt. Erre a férfi nem számított, ezért nem csak hogy elesett, de még a fegyverét is elejtette. Ezt követõen Atkinson puszta kézzel próbálta meg felvenni a harcot Acot ellen és a kezével megragadta a fiú torkát azzal a céllal, hogy kiszorítja belőle az életet.

Acot-nak az volt az egyedüli szerencséje, hogy a pisztolyát még mindig a kezében szorongatta, így azzal továbbra is tudott harcolni.

Atkinsonnal a harmadik lövés végzett. Miután a tanárból elszállt az élet, Acot torkán lazult a szorítás, és így végre fel tudott kelni.

Miután Acot, Nilo és Skyla elmenekültek a helyszínről, a fiúra elemi erővel csapott le a gondolat, hogy tulajdonképpen megölte az egyik tanárát, ami miatt azonnal lelkiismeret furdalást kezdett érezni.

- Sajnálom – motyogta Acot. – Nem volt más lehetőségem.

- Semmi baj – felelte Skyla, akit teljesen lesújtottak a történtek. – Végső soron megmentettél.

******

Miután Skyla eltűnt az éjszakában, Jarick lélekszakadva futni kezdett a kórház felé, és amikor megérkezett, kettesével szedte a fokokat, hogy elérje azt a szobát, ahol Marbe aludt.

Amikor megérkezett, berontott az ajtón, és elkiáltotta magát:

- Marbe, ébredj!

- Mi történt? – kérdezte a szemét dörzsölve a fiú.

- Harcoltam Skylával, de megszökött egy tank segítségével. Mit kéne csinálnunk? Biztos vagyok abban, hogy ő és a bandája is a közelben vannak – hadarta el Jarick egy szuszra.

- Akkor azonnal utánuk kell indulnunk! – ugrott ki az ágyából Marbe.

- De mi legyen Kiyotóval? Ő nem tud velünk jönni – mondta a fekete hajú fiú.

- Nem érdekel Kiyoto! – vágott vissza dühösen Marbe. – Felőlem akár fel is fordulhat! Eddig is csak hátráltatott minket, úgyhogy nem fogom hagyni, hogy miatta csússzanak ki a kezünkből a szökevények!

- Az uralkodót viszont nagy valószínűséggel érdekli a fia sorsa, úgyhogy ha jó színben akarunk feltűnni előtte, akkor életben kell tartanunk Kiyotót – felelte higgadtan Jarick, aki idő közben visszanyerte a hidegvérét.

- Igazad van – ismerte el Marbe. – Akkor viszont felhívjuk az uralkodót és tanácsot kérünk, hogy mit csináljunk.

- Most hívjuk fel az uralkodót? – kérdezte Jarick, aki biztos volt abban, hogy az uralkodó nem fog örülni annak, ha éjszaka zaklatják őt.

- Igen, most – válaszolta Marbe. – Nem késlekedhetünk.

Az uralkodó azonnal fogadta a két fiú hívását, ugyanis Enzor éppen dolgozott, és néhány hivatalos papírt írt alá, amire nap közben nem maradt ideje.

Miután Marbe elmondta, hogy mi történt, Enzor fejében azonnal több lehetõség is végigcikázott.

"Ha most elindulnak, nagy valószínűséggel sikerülne elkapni a szökevényeket, viszont akkor Kiyoto védelem nélkül maradna, betegen. Ha pedig bármi történne a trónörökössel, azért a polgárok engem hibáztatnának, és akkor biztosan fellázadnának" – gondolta Enzor. – "Nem hagyhatom magára Kiyotót úgy, hogy a közeli falvakban genosóiak tartózkodnak, mert ha ők tudomást szereznek arról, hogy a fiam védelem nélkül maradt, biztosan utána indulnának. Jelen esetben az lenne a legbiztonságosabb döntés, ha Marbe és Jarick sehová sem mennének."

- Amíg Kiyoto nem gyógyult meg, ne menjetek sehová sem – szólalt meg végül az uralkodó, aki magában remélte, hogy amíg gondolkozott, az aggodalmai nem ültek ki az arcára.

- Értettük, fenség – felelte Marbe és meghajolt a holohívó felé, ahol Enzor tekintete még mindig ott volt. – És még egyszer szeretnék elnézést kérni az okozott kellemetlenségekért. Ha tudtam volna, hogy Kiyoto szervezete ennyire gyenge és nem bírja a megpróbáltatásokat, akkor inkább nem vállaltam volna az egész napos gyalogtúrát a szökevények után.

Marbe magában elégedetten nyugtázta, hogy elérte a kívánt hatást, ugyanis erre az uralkodó összeráncolta a szemét, majd megszólalt:

- És én még azt hittem, hogy a küldetés alatt Kiyoto csak megerősödik. Szeretnélek megkérni titeket, hogy tartsátok rajta a tekinteteket a fiamon, mert az utóbbi időben egyre szétszórtabb lett. Ha pedig Kiyoto végre összeszedte magát annyira, hogy ki tudjon lépni az ágyából, ne vesztegessétek az időt és azonnal induljatok el.

Ezt követően Enzor nem várta meg Marbe válaszát, hanem bontotta a vonalat, mire Marbe elégedetten Jarick-re nézve megszólalt:

- Úgy néz ki, Kiyoto betegségét is sikerült az előnyünkre fordítani.