Skyla észrevétlenül lopakodott keresztül a mezőn, hogy elérje azt a várost, ahol Kiyoto betegeskedett. Miután megérkezett a városba, viszonylag rövid idő alatt megtudta, hogy melyik utcában helyezkedik el a kórház, ahová nem volt nehéz bejutni, ugyanis a portás a könyökére támaszkodva szunyókált, és ezért nem vette észre Skylát. Ezt követően kiderítette, hogy melyik szobában van Kiyoto és mivel a folyosókon sem tartózkodott senki, ezért könnyedén el tudott jutni odáig.

"Remélem, Marbe és Jarick nincsenek itt és nem őrzik őt"– gondolta magában Skyla, miközben óvatosan kinyitotta az ajtót, és belesett a résen.

A lánynak szerencséje volt, ugyanis Kiyotón kívül senki sem tartózkodott a szobában, így aztán beljebb lépett. Miközben óvatosan a szoba közepe felé vette az irányt, az ablakon bevilágító, gyenge holdfényben is észrevette, hogy Kiyoto mennyire sápadt, és még a vastag takaróréteg alatt is remegett.

Skyla lassan közeledett Kiyoto ágya felé, ahová aztán leült, majd megfogta a fiú tűzforró kezét. Ugyan fogalma sem volt arról, hogy mit mondjon Kiyotónak és azt sem tudta, hogy a fiú reagálna-e a szavaira, de ennek ellenére mégis megszólította őt.

- Kiyo – suttogta a lány. – Itt vagyok.

- Skyla – felelte erőtlenül Kiyoto, miközben egy pillanatra kinyitotta a szemét.

"Akkor mégis érzékeli a jelenlétem" – gondolta Skyla, miközben megszorította a kezében pihenő fiú kezét és miután összeszedte magát, ismét megszólalt.

- Éveken keresztül te voltál a legjobb barátom, sőt talán még ennél is több voltál számomra. Mindenkinél jobban bíztam benned és te mégis cserben hagytál engem és magamra hagytál – mondta Skyla, miközben nyelt egyet, hogy meg tudja őrizni a higgadtságát. – És ennek ellenére mégsem tudtom elképzelni, hogy milyen lesz az életem a Mahity-n, nélküled.

Ebben a pillanatban a lányban tudatosult, hogy már percek óta úgy beszélt Kiyotóhoz, hogy a fiú csuklójára apró köröket rajzolt az ujjaival, és ezért elvörösödött és érezte, hogy már a hangja sem szól olyan erőteljesen.

- Én... én szóval csak azt akartam mondani, hogy nagyon fogsz hiányozni – fejezte be végül a mondani valóját a lány, majd megpróbált felkelni az ágyról.

Azonban erre a fiú továbbra is Skyla kezét fogva megszólalt.

- Ne menj el, Skyla! – kérte Kiyoto, miközben a szemei meglepően tisztán csillogtak a magas láza ellenére.

- Sajnálom, de muszáj lesz – felelte keserűen a lány, de ennek ellenére visszaült az ágyra, és olyan alaposan végigfuttatta a tekintetét a fiú arcvonásain, mintha csak attól félt volna, hogy egyszer elfelejtheti azokat.

Skyla kisimította a fiú izzadt haját a szeméből, majd óvatosan megcsókolta Kiyoto láztól égő homlokát.

- Vigyázz magadra, Kiyo – motyogta Skyla, majd vissza sem fordulva a szoba ajtajához sietett, és kilépett rajta.

Kiyoto pedig még sokáig nézte azt a pontot, ahol utoljára látta a lányt.

******

Miután Skylának sikerült kijutnia a kórház épületébõl, megkönnyebbülten felsóhajtott. Szerencsére senki sem vette észre õt, és így nem maradt nyoma annak, hogy valaha is itt járt volna.

Viszont az érzései továbbra is tornádóként kavarogtak benne, és érezte, hogy egy pillanatra meg kell állnia, ha nem akar elájulni. Így aztán nekitámaszkodott az egyik ház falának, és miután lenyugodott a szívverése, ismét útnak indult.

Azonban Skylának nem tûnt fel, hogy Jarick kiszúrta az alakját az éjjeli sötétségben és utána indult.

Jarick kifejezetten büszke volt magára, amiért feltûnt neki Skyla jelenléte, ugyanis tudta, ennél nagyobb esélye nem lesz arra, hogy elkapja õt. Így aztán el is határozta, hogy amint a lány távolabb kerül a kórháztól, meg fogja támadni őt.

A fiú biztos volt abban, hogy Marbe majd azt akarja, övé lehessen a dicsõség, és azt szeretné majd mondani az igazgatónak, hogy ő kapta el a szökevényt, de ez Jarick-et nem érdekelte. Ő sem a pénzt, sem pedig a dicsőséget nem kergette olyan elszántan, mint Marbe, és ezért hajlandó volt lemondani ezekről.

Ráadásul azt érezte, sokkal tartozik Marbe-nak és ha ezzel a tettével vissza tud fizetni valamennyit a fiúnak, nem bánja, ha őt nem fogják kitüntetni.

Miközben Jarick Skyla után iramodott, váratlanul eszébe jutott az egyik olyan emléke, ami miatt még inkább azt érezte, hogy sokat köszönhet Marbe-nak.

A tíz év körüli Marbe és Jarick éppen az Akadémia egyik folyosóján sétáltak, azt a termet keresve, ahol a következő órájuk lesz. Azonban váratlanul az egyik osztálytársuk, a kövérkésebb testalkatú, vizenyős kék szemû fiú, Mac és két további barátja megjelent elõttük. Jarick tudta, hogy Mac és a barátai nem igazán kedvelik őt, és mivel nem akart balhét, ezért félrehúzódott a folyosóról.

Azonban a fekete hajú fiúnak nem volt szerencséje, ugyanis Mac megszólította őt:

- Mit keresel itt már megint, te utcakölyök? Nem megmondtam, hogy az utcákon van a helyed? Az Akadémia nem érdemli meg, hogy olyan mocskos alakok járjanak ide, mint amilyen te vagy.

Jarick nem értette, hogy miért baj az, hogy az utcán élt, amikor számtalan korabelinek és nála egy picit idősebb fiataloknak is az az utca adott otthont. Jarick ebben a környezetben nőtt fel, és számtalanszor megtapasztalta már, hogy csak bűnözéssel lehet túlélni az ottani rideg életet.

"Ne aggódj, Ricky! Ez csak egy átmeneti állapot! Előbb-utóbb biztosan lesz valami normális munkám" – mondogatta mindig Hollie, miután Jarick és a számára testvért jelentő Hollie csatlakoztak egy bûnszervezetbe.

Azonban egy utcai összecsapás során a lány meghalt és ezért Jarick soha sem tapasztalhatta meg, hogy milyen lett volna Hollie normális munkája. Amikor pedig kihajították őt a bûnbandából, azt is kénytelen volt megtanulni, hogy csak magára számíthat.

Így aztán Jarick nem szégyellte a múltját, hanem sokkal inkább büszke volt arra, hogy neki még ilyen körülmények között is sikerült életben maradnia.

Pontosan ezért Jarick nem is tudott mit válaszolni Mac-nek, így Marbe vette át a szót:

- Az igazgató megmondta, hogy mindenkinek egyenlõ joga van ahhoz, hogy az Akadémia tanulója lehessen. Márpedig miután az igazgató beszélt velem és Jarick-el, azt mondta, hogy mind a kettőnket alkalmasnak lát arra, hogy az Akadémia tanulói legyünk.

- Ti? Alkalmasok? Na, ne nevettessetek! – felelte az egyik fiú. – Ismeritek egyáltalán azt a szabályt, hogyha valakiben az Akadémia igazgatója csalódik, azt nem kirúgja, hanem megöleti?

- Ismerem ezt a szabályt – felelte Marbe. – Sőt, azt is tudom, hogy erre azért van szükség, hogy az alkalmatlan emberek ne tudják tovább szállítani az Akadémia, az igazgató és az uralkodó titkait.

- Nyolc évvel ezelőtt volt az utolsó ilyen kivégzés, de erős a gyanúm, hogy az utcakölyök jelenlétével ez még idén meg fog változni – jelentette ki Mac.

Ennél a kijelentésnél elfogyott Marbe türelme, és ezért olyan erővel vágta gyomorszájon Mac-et, hogy a fiú összegörnyedve a földre zuhant.

Erre Mac két csatlósa Marbe-ra vetette magát, és ott ütötték a fiút, ahol csak érték.

Az események túl gyorsan történtek Jarick számára, és ezért képtelen volt megmozdulni. A fekete hajú fiú nem tudta eldönteni, hogy ő is csatlakozzon a verekedésbe, vagy inkább szóljon egy tanárnak.

Azonban ez a probléma viszonylag hamar megoldódott, ugyanis két perccel később a folyosót felügyelő egyik tanár megjelent a fiúk előtt, és szétválasztotta a verekedőket.

- Marbe és Jarick kezdték a harcot, mi csak védekeztünk! – ugrott fel a földről Mac, akibe a tanár jelenléte miatt azonnal visszatért az élet.

- Hazudik! – szólt közbe Marbe. – Jarick egy ujjal nem ért senkihez sem!

Erre a tanár viszonylag gyorsan meghozta az ítéletét, és Mac-et meg Marbe-ot is az igazgató elé vitte.

Ezek után Jarick egész nap lelkiismeret furdalással küzdött, ugyanis úgy érezte, a tanár igazságtalanul ítélkezett, és neki is el kellene szenvednie valamilyen büntetést, már csak azért is mert magára hagyta Marbe-ot a bajban, és nem ment el ő is az igazgatóhoz.

Jarick csak délután találkozott újra a sápadt Marbe-al, aki elmesélte, hogy az igazgató büntetésként két heti padláspucolást adott neki.

- Nem szeretnéd, hogy én is veled menjek takarítani? – kérdezte Jarick.

- Ugyan már! – legyintett Marbe. – Inkább örülj, hogy ezt megúsztad.

Egy pillanatra vigyor kúszott Marbe arcára, majd hozzátette:

- Ez viszont azt jelenti, hogy kénytelen leszel az én házi feladataimat is megírni, mert így nekem erre nem lesz időm.

- Rendben, meg lesz – felelte Jarick.

A fiú örült, hogy legalább ennyivel tudja támogatni Marbe-ot, ugyanis tudta, hogy kettőjük közül egyértelműen Marbe járt rosszabbul.

Ebben a pillanatban Skyla elhagyta a kórház területét és visszatért a város határához, mire Jarick előugrott a fal rejteke mögül és a lányra támadott.

Skyla az utolsó pillanatban hallotta meg, amint valaki rálép egy gallyra, és ezért ösztönösen a földre vetõdött. Ezt pedig nagyon jól tette, ugyanis a következő pillanatban eldördült Jarick pisztolya.

A fekete hajú fiú észrevette, hogy a lövése még csak meg sem sebesítette Skylát, és ezért harcstílust változtatott. Jarick a földrõl felugró lányra egy tõrrel támadott, ami kis híján Skyla mellkasába fúródott, és mivel a lány még időben elfordult, csak a karját súrolta a fegyver, ami egy vágást hagyott maga után.

- Nem unod még azt, hogy folyton üldözöl? – kiáltotta Skyla, miközben előkapta a pisztolyát.

Azonban a lány nem volt elég gyors, ugyanis Jarick kiütötte a kezébõl a fegyvert, így Skyla csak hátrálni tudott.

A lánynak az volt az egyedüli szerencséje, hogy magával hozta a tőrét is. Így aztán az éjszakát pengék csattanása vágta ketté.

- Soha sem fogtok elkapni minket! – szólalt meg ismét Skyla, miközben megpróbálta megrúgni az ellenségét.

Ugyan a rúgás eltaláta Jarick-et, de ennek ellenére a fekete hajú fiúnak arcizma sem rezdült, és igyekezett úgy viselkedni, mint aki meg sem érezte a fájdalmat.

- Előbb-utóbb mind a hárman el fogjátok nyerni méltó büntetéseteket, amiért megszegtétek az Akadémia szabályait és az uralkodó ellen fordultatok – felelte Jarick, miközben a lány feje felé szúrt a tőrével.

Skyla még időben elhajolt a felé száguldó tőr elől, majd jobb oldalra ugrott és onnan támadott Jarick-re, remélve, hogy a fiú azt az oldalát kevésbé védi.

- Csak azért jöttél el erre a küldetésre, mert Marbe ezt parancsolta, igaz? – szólalt meg ismét Skyla, ugyanis abban reménykedett, hogyha beszél Jarick-hez talán el tudja terelni a fiú figyelmét és győzelmet arathat. – Már az Akadémiában is megmondták, hogy csak ahhoz van eszed, hogy Marbe parancsait kövesd!

"Akkor az Akadémiában alaposan félreismertek" – gondolta magában Jarick, miközben szándékosan nem válaszolt, ugyanis tudta, hogy a vita csak elterelné a figyelmét. – "Egyébként pedig teljesen hidegen hagy, hogy mit gondoltak rólam az Akadémiában, azok után, hogy se engem, se Marbe-ot nem ismerték."

Ekkor Skyla támadott, azonban Jarick kitért előle, és mivel látta, hogy a lány a sérülései miatt egyre lassabban mozog, ezért elhatározta, hogy felgyorsítja kettõjük harcát.

"Skyla mozdulatai annyira kiszámíthatóak" – gondolta magában Jarick. – "Egyedül azokra a mozdulatokra alapozza a lépéseit, amiket minden egyes diák megtanult az Akadémiában."

Ez a gondolat újabb ötletet adott Jarick-nek, ugyanis elhatározta, hogy harcstílust vált, és azzal a techikával fog harcolni, amit még az utcai banditáktól lesett el fiatal korában.

A hatás nem maradt el, ugyanis két percen belül Skyla három sérülést is szerzett: kettõt a vállára, egyet pedig a combjára.

"Ha ez így folytatódik, Jarick le fog győzni és megöl"– rémült meg Skyla. – "Egyértelműen vesztésre állok, úgyhogy azt tenném a legjobban, ha megpróbálnék elmenekülni."

Így aztán Skyla hátrálni kezdett.

Azonban Jarick átlátott rajta, és ezért az összes lehetséges módon igyekezett megakadályozni azt, hogy a lány elszökjön.

"Bárcsak itt lenne Nilo és Acot!" – gondolta Skyla. – "Együtt könnyedén le tudnánk győzni Jarick-et."

Váratlanul Skyla meghallotta, hogy valami jármű közeledik feléjük, mire a lány csak még jobban megrémült, ugyanis tartott attól, hogy a közeledő jármû Jarick szövetségeseit hozza magával.

Rövidesen a lány megpillantotta a jármûvet, amiről kiderült, hogy egy tank volt. Mivel a tank nem lassított, ezért Skyla úgy gondolta, hogy a benne utazó katonák nem ide jönnek, tehát, ha valahogyan fel tudna ugrani a járműre, el tudna menekülni Jarick elõl.

Így aztán Skyla igyekezett közelebb araszolni ahhoz a területhez, amirõl feltételezte, hogy a tank el fog haladni.

A tank Skyla számára megfelelően haladt, ugyanis ahhoz kellõképpen lassú volt, hogy fel tudjon ugrani a hátsó részére. Ahhoz pedig kellõképpen gyors volt, hogy le tudják hagyni Jarick-et, aki kétségbe esetten futva próbálta utolérni tankot.

Miközben Skyla megkapaszkodott a tank leghátsó, kiálló részénél, kivételesen hálát adott az Akadémia tanárainak, amiért arra is megtanították őt, hogy hogyan ugorjon fel mozgó tárgyakra.

- Ezt nem hiszem el! – ordított fel a következõ pillanatban Jarick, miután rájött, hogy nem fogja tudni utolérni a lányt.

A fekete hajú fiú kiáltása még sokáig visszhangzott a sötétben süvítő Skyla fülében.