Rövidesen besötétedett, és Nilo, Acot meg Skyla kénytelenek voltak szembesülni azzal, hogy fogalmuk sincs, hol fognak aludni.

- Azt hiszem, keresnünk kell valami elhagyatottabb utcát és talán ha behúzódunk az eresz alá, akkor nem fognak minket észrevenni - mondta Skyla.

- Az őrségről ne feledkezz meg! - figyelmeztette Acot a lányt. - Öt óránként váltjuk egymást, és így mindannyian fogunk tudni pihenni, és nem fognak tudni rajtunk ütni.

- Nem lehetne, hogy keressünk valami szállót vagy kocsmát, ahol aludhatunk? Semmi kedvem sincs a földön aludni, hogy megfázzak - húzta a szája szélét Nilo.

- Nem fogom azt a kevés pénzünket olyan luxusokra pazarolni, mint egy kényelmes ágy - jelentette ki Skyla. - Ha nem tetszik a földön való alvás, akkor akár vissza is mehetsz az Akadémiában található pihe-puha ágyikódba.

- Nilo, mostantól a túlélésre játszunk, és az lesz a legjobb, ha ezt nagyon gyorsan megszokod - bólintott komoran Acot. - Most egy ideig a földön fogunk aludni és éhezni fogunk, de ha sikerül eljutnunk a Mahity nevű bolygóra, akkor talán lesz normális fekhelyünk és rengeteg ételünk is.

- Igazad van - hajtotta le a fejét Nilo, aki már bánta, hogy ennyire elhamarkodottan beszélt és rájött, hogy még rengeteg mindent kell még tanulnia az utcai életről.

Ugyan Nilo bocsánat kérően Skylára pillantott, de a lány csak elfordította a fejét. Az éjszaka békében telt el, és amikor már csak Skyla maradt hátra az éjjeli őrködésbõl, a lány gondolkodni kezdett.

"Hiába kaptuk azt a tanácsot, hogy a Napot kövessük, én mégis azt gondolom, nem ártana egy rendes térkép. Ha lenne egy térképünk, sokkal könnyebben tudnánk tájékozódni" - gondolta magában Skyla. - "Persze ehhez be kéne törni egy adatbázisba, és el kéne lopni onnan az adatokat. Szerencsére így, hogy velünk van Acot, ez nem lesz olyan nehéz feladat. Majd Nilo és én védjük őt, amíg dolgozik, de természetesen az lenne a legjobb, ha nem kellene használnunk a fegyvereinket."

Miután Skyla felébresztette Acot-ot és Nilót, elmondta nekik a tervét, amit Acot először kockázatosnak tartott, de amikor megpillantotta Skyla és Nilo tekintetében csillogó elszántságot, nem tiltakozott tovább.

"Talán a betörés alatt megtanulnak egy kicsit jobban együttműködni" - gondolta magában Acot.

- Skyla, én innen néhány utcára ismerek egy adatbázist, amit nem őriznek olyan sokan. Szerintem oda betörhetnénk - javasolta Nilo.

- Mennyi idő eljutni oda? - kérdezte Skyla.

- Körülbelül 15 perc - felelte Nilo.

- Rendben, akkor vezess oda minket - egyezett bele Skyla.

Nilo látta a másik lány a tekintetében, hogy csak azért egyezett ebbe bele, mert ő nem ismert másik adatbázist, és azt mind a hárman tudták, hogy hatalmas időveszteség lenne keresni egy másikat.

Nilo tudta, hogy Skylának mennyire nem tetszik, hogy most az ő tudására kell hagyatkozniuk, de ő mégsem tágított amellől a célja mellõl, hogy bebizonyítja a csapattársának, kifizetődő megbíznia benne.

Miután odaértek a céljukhoz, Acot egy pillanat alatt feltörte az adatbázis elektromos ajtajait, és közben még a vészjelzőket és a kamerákat is kikapcsolta.

Ezek után Nilo, Skyla és Acot egymás hátát védve bentebb araszoltak.

- Most merre menjünk tovább? A térképek részlege bárhol lehet - suttogta Nilo, aki kénytelen volt megállapítani, hogy az emlékeiben ez a hely jóval kisebbnek tűnt.

- Mivel nincs olyan sok időnk a nyitásig, ezért váljunk külön, és aki megtalálja a térképeket, az jelez a többieknek - javasolta Skyla, mire mind a hárman bólintottak, és útnak indultak a fényesre csiszolt adattárolók és számítógépek labirintusában.

Két perccel később Acot felkiáltott, mire Skyla és Nilo is rémülten ugrottak fel, és azonnal a fiú felé vették az irányt.

- Valami baj van, Acot? - kérdezte aggódva Skyla.

- Pont jó, hogy jó dolog történt, ugyanis megtaláltam a térképek részlegét, és már el is kezdtem letölteni a bolygó térképét - felelte Acot.

- Akkor amíg elkészülsz a letöltéssel, addig mi őrködünk. Nilo, te Acot jobb oldalát figyeld, enyém a bal oldal. De vigyázz mert a te oldaladon két ajtón keresztül is be lehet jutni ide - mondta Skyla, mire Nilo bólintott.

"Remélem, nem fogom megbánni, hogy neki adtam a nehezebb feladatot" - gondolta sóhajtva Skyla. - "Azt hiszem, ha egy évvel ezelõtt akartam volna elszökni, Nilóban még csak fel sem merült volna a csatlakozás lehetősége, és azonnal elárult volna az igazgatónak. Kiyoto pedig gondolkodás nélkül követett volna, amíg most már esze ágában sincs velem tartani. Kiyoto tíz éven keresztül volt a legjobb barátom, és ennek ellenére nem beszélhetek vele többet. Természetesen tudom, hogy ő a bolygó vezérének a fia, de valamiért mégis azt hittem, hogy Kiyoto ennek ellenére velem fog jönni. De persze ez nem így lett. Ő az Akadémiában maradt, én pedig elszöktem."

Amikor Skyla a koncentráló Nilo irányába pillantott, maga sem tudta, hogy miért, de eszébe jutott egy emléke, amikor Nilo és ő még külön oldalon álltak.

Aznap délután Skylának valami beadandót kellett készítenie, és ezért délután lement a könyvtárba. A barna hajú lány nem szeretett odamenni, ugyanis ezt a helyet a könyvek jelenléte miatt elképesztően régiesnek találta. Az egész bolygón összesen két könyvtár volt, és mivel az egyik az Akadémiában kapott helyet, az igazgató és a tanárok mindig figyelmeztették a diákokat, hogy ezekkel a történelmi tárgyakkal óvatosan bánjanak, és ha lehet, inkább az ott elhelyezett két adathordozó egyikét használják információ-keresésre. Pont ezért Skyla nem is lepődött meg azon, hogy Kiyoto a könyvtárat mindig "az Akadémia béna múzeumának" hívta.

Amikor Skyla belépett a könyvtárba, azonnal szembesülnie kellett azzal a ténnyel, hogy sajnos nincs egyedül, ugyanis Nilo és a barátai is a helyiségben nézelődtek.

Amíg Skyla a könyvtárban tartózkodott, két hibát is elkövetett. Először is: nem menekült el azonnal a helyszínről amikor meglátta Nilót, másodszor pedig ugyanazt az adathordozót akarta volna használni, mint Nilo csapatának az egyik tagja.

- Nézzétek, Skyla azt hiszi, hogy erősebb nálunk!

- Kellene az az adathordozó, mi?

- Most is szólni szeretnél a tanároknak, igaz?

- Fogadjunk, hogy anélkül az ostoba Kiyoto nélkül tehetetlen vagy!

Skyla tisztán emlékezett rá, hogy az utolsó mondatot Nilo mondta neki, ugyanis az összes sértés közül ezen bosszantotta fel magát a legjobban.

"Hogy képzelik ezek azt, hogy sértegetik Kiyót? Ő az Akadémia legjószívûbb és legrendesebb diákja!" - gondolta magában Skyla, miközben bármennyire is szeretett volna, nem húzott be ezért egyet Nilónak.

Azonban a verekedés elkerülhetetlen volt, ugyanis a következő pillanatban az egyik fiú Skylára vetett magát, majd a többiek is követték az ő példáját.

- Mit szólnátok, ha ezt a moslékot bezárnánk abba a szekrénybe? - szólalt meg váratlanul Nilo, mire a többiel lelkesen bólogatni kezdtek, majd megfogtak a félájultra vert Skyla testét, és bedobták egy szekrénybe, majd rázárták a lakatot. - Na, így próbáljál meg árulkodni!

Ez volt az utolsó mondat, amit Skyla hallott, ugyanis ezek után a kis csapat kimasírozott a könyvtárból.

Skyla három órán át ordított, hogy szabadítsák ki, ugyanis a könyvtáros valamiért nem tartózkodott a könyvtárban, és csak jóval késõbb tért vissza. Skyla arra is emlékezett, hogy miután kiszabadult, azonnal Kiyoto felé vette az irányt, akinek mindent elsírt. Kiyo pedig végig ott maradt mellette, és addig nem engedte el, amíg a lány összes könnye fel nem száradt.

"Kiyo mindig ott volt mellettem, amikor szükségem volt rá, és ezért egyszerűen nem értem, hogy miért akart az Akadémiában maradni" - gondolta magában Skyla, azonban a gondolataiban nem jutott tovább, ugyanis váratlanul Nilo nyugtalanul megszólalt.

- Acot, végeztél már?

- Még nem, de már nem kell sok idő - hangzott a felelet.

- Akkor igyekezzél, mert azt hiszem, hogy valakik közelednek felénk, ugyanis látom az alakjukat az ajtó mögül - mondta idegesen Nilo. - A lehető leggyorsabban el kellene tűnnünk innen.

A következő pillanatban a világos barna hajú lány megérzései beigazolódtak, ugyanis, két, körülbelül velük egyidős fiú betörte az ajtót.

- Egyszerűen tudtam, hogy Skyláék törtek be ide - szólalt meg a fekete hajú fiú, aki észrevette az egyik polc elõtt sétálgató Nilót.

Skyla azonnal megállapította, hogy az egyik volt osztálytársukkal, Jarick-el és az ő egyik barátjával, Marbe-al van dolguk.

"Tudhattam volna, hogy az Akadémia is fog embereket küldeni utánunk" - gondolta magában Skyla - "És persze, hogy a két legerőszakosabb osztálytársunkat küldik utánunk."

Ekkor Skyla rájött, hogy valakinek kezelnie kellene a kialakult helyzetet, ezért odakilátott Nilónak:

- Próbáld meg lelőni Marbe-ot és Jarick-et!

Skyla remélte, hogy Nilo figyelemelterelő hadművelete mûködni fog, és a két fiú addig is nem Acot-al fog foglalkozni.

Amikor Nilo bevetette magát a harcba, Skyla azonnal tudta, hogy jól döntött, ugyanis látta, hogy a lány jelenleg harci vágytól volt fűtve, és úgy se maradt volna nyugton Acot mellett.

- Hé, Nilo, üzenem Skylának, hogy Kiyoto is velünk van! - kiáltott fel váratlanul Marbe. - Ha visszatér az Akadémiába, akkor megint láthatja őt, és nem kell egymás ellen harcolniuk!

Kiyoto nevének az említésére Skyla szíve szaporábban kezdett dobogni, és csak nagyon nehezen tudta rávenni magát, hogy Acot mellett maradjon.

"Nem, az lehetetlen! Ha az Akadémia utánunk küldte volna Kiyót, biztosan elintézte volna, hogy ne kelljen utánunk jönnie!" - gondolta magában Skyla, ugyanis nem akarta elfogadni azt a lehetőséget, hogy a fiú önként vállalkozott az egyik régi barátja levadászására.

Szerencsére a következő pillanatban Acot végzett a térkép letöltésével, így aztán mind a hárman menekülõre foghatták a dolgot.

Amikor kiértek az épületből, Nilo megpillantott egy leszálló űrtaxit, ahonnan gondolkodás nélkül kilökte az utast és a pilótát is, majd jelzett Acot-nak és Skylának, hogy kövessék õt.

- Készüljetek, ingyenes utazásra megyünk! - mondta vigyorogva Nilo, majd elindította az űrtaxi motorját, mire a jármű a levegőbe emelkedett, így Marbe-nak és Jarick-nek esélyük sem volt utolérni őket.