Amikor Nilo és Acot másnap reggel felébredtek, döbbenten állapították meg, hogy Skyla sehol sincsen.

- Te jó ég, mi történhetett vele? Azonnal át kell kutatnunk az erdőt! - pattant fel idegesen a földről Nilo és már indult is volna, hogy megkeresse a társát, azonban Acot megállította őt.

- Nyugodj meg, Nilo! Nem biztos, hogy baja esett, lehet, hogy csak észrevett valamit az erdőben és ezért ment el - felelte Acot. - Lehet, hogy pár perc múlva már itt is lesz.

- Biztos, hogy valami baja esett! - kiáltotta Nilo. - Ha minden rendben lenne, akkor az éjszaka felébresztett volna, hogy vegyem át az őrséget! Mi van, ha az Akadémiának sikerült elkapnia Skylát? Mi van ha most is azért kínozzák õt, hogy árulja el, hol vagyunk? Azonnal Skyla keresésére kell indulnunk és meg kell mentenünk őt!

- Nilo, a pánikolással nem fogunk elõrébb jutni! - felelte higgadtan Acot. - Végig kell gondolnunk, hogy mit csináljunk, mert különben Skyla helyzetén is csak rontunk.

- Jó, akkor mit csináljunk? - kérdezte Nilo. - Nekem semmi öteletem sincsen.

Miközben Nilo nagyokat lélegezve próbált lenyugodni, magában azon töprengett, hogy soha nem gondolta volna, hogy egyszer aggódni fog Skyla miatt, azok után, hogy rendszeresen veszekedtek.

Nilo soha nem gondolta volna, hogy ez a szökés ennyire meg fogja változtatni őt és a Skylához való hozzáállást. Amíg a küldetés elején Nilo csak egy hasznos szövetségest látott Skylában, aki segíthet véghezvinni a terveit, addig most már a barátjaként tekintett a lányra.

Miután Nilo összeszedte magát, Acot elkezdte felvázolni a tervét.

- Emlékszel, hogy az előző napon azt beszéltük meg, hogy Dinw városban fogunk találkozni? - kérdezte Acot, mire Nilo bólintott. - Akármi is történt, Skyla valószínûleg abba az irányba fog indulni, ezért nekünk is oda kell mennünk. Továbbá a városban érdeklődhetünk arról, hogy tudnak-e valamit Skyláról, hiszen ha plakátot nem is láttak róla, az Akadémiából szökött diákról biztosan hallottak valamit.

- Rendben - bólintott Nilo, akit megnyugtatott az, hogy van valami tervük Skyla elõkerítésére.

Ezek után Acot és Nilo megreggeliztek, majd útnak indultak. Nilo pedig őszintén bízott abban, hogy akármi is történt Skylával, oda fog találni Dinw-be.

******

Előző éjszaka Marbe, Jarick és Kiyoto Dinw egyik kis kocsma szerű épületének az egyik szobájában húzták meg magukat.

Marbe kivételesen nem fenyegette meg a kocsma tulajdonosát, hanem kifizette neki a szállást és a fõtt ételt is, így aztán Kiyotónak nem kellett konfliktustól tartania.

"Valószínûleg tegnap este Marbe azért nem akart kötekedni, mert a tengeri csata kellõképpen kifárasztotta õt" - gondolta magában Kiyoto, amikor reggel felébredt.

Ezek után Kiyoto kisétált a szobájából az elõtérbe, ugyanis úgy döntött, hogy egyelõre Marbe-ot és Jarick-et nem ébreszti fel.

Az elõtérben rajta kívül még két másik ember és a tulajdonos tartózkodott, akik éppen a híreket nézték egy holovetítõrõl.

A holovetítõn szerepelõ háromdimenziós figura magára vonta Kiyoto figyelmét, így a fiú is leült, hogy megnézze a napi híreket.

- Tegnap délután négy óra körül egy fiatal, harminc év körüli nõ próbálta meg a Csillag platformon keresztül elhagyni a Hekore-t - mondta a bemondó, mire a holovetítõ megmutatta a nõ arcát.

Ugyan a menekülõ, akit elkaptak, nem Skyla volt, ennek ellenére Kiyoto gyomra mégis összeszorult, ugyanis tudta, hogy a lány és a két barátja is oda tart. Ez a hír pedig csak egy újabb bizonyíték volt Kiyoto számára, hogy a Hekore-t lehetetlen elhagyni.

- Az uralkodó úgy rendelte el, hogy törvényszegõt két nap múlva fogják kivégezni az Akadémia nevû intézetnek az udvarán - mondta tovább a bemondó. - Most pedig térjünk át az idõjárásra. Az elmúlt pár órában a Hekore felé viharfelhõk érkeztek, és ezért a bolygó északi oldalán élõknek...

Kiyoto az idõjárás jelentés további részét már nem fogta fel, ugyanis az agya már teljesen máshol járt.

A fiú gyomra felfordult attól, hogy a beszélõ milyen érzéketlenül jelentette be, hogy ki fognak végezni egy embert.

Ráadásul Kiyotót az is zavarta, hogy az apja úgy határozott, az illetõt az Akadémiában fogják kivégezni. Természetesen nem ez volt az elsõ eset, hogy az Akadémiában elrettentésként végig kellett nézniük, amint megölnek valakit, de ennek ellenére Kiyoto ezzel a módszerrel soha sem tudott megbékélni és tudta, hogy ezeket a nyilvános kivégzéseket Skyla is gyûlöli.

Kiyoto most már biztos volt abban, Skyláékra is ez a sors vár, ha egyszer elkapják õket, és bármennyit is könyörögne az apjának, nem tudná elintézni, hogy Skylának kegyelmezzenek.

Kiyoto pedig rájött, hogy ezért az a legjobb amit tehet, hogy hagyja elszökni Skylát, ugyanis nem tudná elviselni, ha megölnék a lányt.

Az elmúlt pár percnek köszönhetõen Kiyoto feje hasogatni kezdett és ezért úgy érezte, ha nem jut azonnal friss levegõhöz, el fog ájulni. Így aztán kilépett a kocsma ajtaján és elindult, hogy egy kis sétával lenyugtassa a háborgó lelkét.

Kiyoto annyira belemerült a gondolataiba, hogy nem tûnt fel neki, hogy követni kezdték õt, és ennek meg is lett a következménye.

A következõ pillanatban négy férfi vetette magát Kiyotóra, aki bármennyire is próbált védekezni, nem tudta kikerülni a felé száguldó ökölcsapásokat. Így aztán amikor felszólították õt a megadásra, Kiyoto gondolkodás nélkül felemelte a kezét, jelezve, hogy nem fog tovább harcolni. Erre két férfi ismét a földbe döngölte õt és miután összekötötték a fiú kezeit, talpra rángatták.

Kiyoto a szíve szerint megkérdezte volna a négy férfit, hogy õk kicsodák, azonban a fiú úgy gondolta, úgy se válaszolnának neki, ezért inkább csöndben maradt.

"Mivel Marbe és Jarick biztosan nem fognak keresni, ezért a lehető leggyorsabb meg kell szöknöm ezektől az alakoktól" - gondolta magában Kiyoto, miközben bevezették őt egy erdõbe.

Kiyoto az erdőben még több férfit és még pár nőt pillantott meg, és ezért a fiú arra következtetett, hogy valami rabló társaságnak került a karmai közé.

Váratlanul egy férfi elõjött a fák sûrûjébõl és Kiyoto legnagyobb meglepetésére a férfi Skylát tartotta fogságban.

- Te meg mit keresel itt? - kérdezte döbbenten Kiyoto, azonban Skyla nem tudott válaszolni, ugyanis a fogvatartója elüvöltötte magát.

- Pofa be! Egy fogoly nem beszél!

Ezek után a banditák útnak indultak és mivel két különbözõ ember szállította a foglyokat, ezért Kiyoto és Skyla nem tudott beszélni egymással.

Két órás sétálást követõen Kiyotóék megérkeztek egy kisebb kastély elé. Az épületen látszódott, hogy valaha hatalmas volt, most azonban a falak több helyen is leomlottak és az oldalán pedig kúszónövények futottak fel.

Kiyoto és Skyla számára is nyilvánvaló volt, hogy ez az elhagyatott kastály volt a bûnözõk bázisa.

Mielõtt a banditák bevitték volna az omladozó épületbe a két fiatalt, mind a kettõjüknek bekötötték a szemüket, ugyanis nem akarták, hogy a két fogoly lássa a bázisukat és tudják, hogy milyen a kastély szerkezete.

Kiyoto és Skyla szemérõl akkor került le a szemkötõ, amikor megérkeztek egy kisebb cella elé, ahová mind a kettõjüket bezárták.

Miután a két fiatal fogvatartói eltûntek, Skyla nagyot sóhajtva a hátát a falnak döntötte, majd leült a mocskos földre.

Ugyan Skyla egyelõre nem tudta, hogy hogyan fog megszökni innen, de mindennek ellenére örült, hogy Kiyotóval zárták egy cellába, mert Kiyotót legalább ismeret és így a fiú jelentett egy biztos pontot a sok ismeretlen arc között.

Azonban Skylának fogalma sem volt, hogy hogyan kellene megszólítania Kiyotót vagy egyáltalán mit kéne mondania a fiúnak.

"Pedig régen mindent meg tudtunk beszélni" - gondolta csalódottan Skyla. - "Most pedig olyan ellenségek vagyunk, akik már semmit sem tudnak mondani egymásnak."

Kiyoto szintén rosszul érezte magát a kialakult a helyzet miatt, azonban a fiú elhatározta, hogy most úgy fog beszélni a lánnyal, hogy kivételesen nem harcolnak egymás ellen. Így aztán Kiyoto megpróbálta összeszedni a bátorságát, hogy meg tudjon szólalni. Ugyan Kiyoto megpróbált határozottan beszélni, de ennek ellenére a hangja mégis erõtlennek tûnt:

- Sajnálom, Skyla, hogy így alakultak köztünk a dolgok és külön oldalra kerültünk. Szeretném, ha tudnád, hogy mindennek ellenére én nem tekintelek ellenségemnek és én soha sem akartam ellened küzdeni.

Itt Kiyoto szünetet tartott, majd miután kifújta a levegõt, hozzátette:

- Tudom, hogy milyen fontos neked, hogy eljuss a Mahity-ra, úgyhogy ha rajtam múlna, nem üldöznélek tovább.

Ez a kijelentés hirtelen érte Skylát és ráadásul azt sem tudta eldönteni, hogy hihet-e a fiúnak, és ezért csak még rosszabbul érezte magát, ugyanis amíg mind a ketten az Akadémia tanulói voltak, Skylának soha sem kellett attól tartania, hogy Kiyoto be akarja csapni õt.

- Mégis mit akarsz, Kiyoto? - fonta össze a karjait Skyla, miközben ügyelt arra, hogy semmi féle érzelem se üljön ki az arcára.

Skyla továbbra sem értette, hogy a volt osztálytársa mit akar elérni, és ezért inkább óvatos akart maradni és felkészítette magát arra, hogy lehet, Kiyoto csak hazudik, és ezzel akarja tõrbe csalni õt.

- Azt akarom, hogy minden olyan legyen, mint régen - felelte halkan Kiyoto. - És ebben az a legrosszabb, hogy tudom, minden megváltozott körülöttünk.

Kiyotónak ez a mondata szíven ütötte és megtörte Skylát, így a lány képtelen volt továbbra is a közöny álarca mögé rejtõzni. A lány egyszerûen érezte, hogyha Kiyoto egészen idáig hazudott, amit most mondott, azt biztosan komolyan gondolta.

A következõ pillanatban Skyla felállt a fal mellõl és megszólalt:

- Akármelyik oldalon is állsz, ez nem változtat azon, hogy valaha barátok voltunk. És éppen ezért ha sikerül elhagynom a Hekore-t, akkor sem fogok megfeledkezni rólad.

Skyla maga sem tudta, hogy miért, de ekkor megfogta Kiyoto kezét és hozzátette:

- Kérlek, Kiyoto, tegyél meg annyit, hogy te sem fogsz megfeledkezni rólam!

- Ha akarnálak, akkor sem tudnálak elfelejteni, Skyla - felelte Kiyoto, majd átölelte a lányt, aki ezen elõször meglepõdött, de aztán viszonozta az ölelést.

Abban a két percben, amíg a két fiatal csukott szemmel élvezte egymás közelségét, Skyla úgy érezte, mintha megint az Akadémiában lenne, ahol Kiyoto jelentette számára a biztonságot.

Miközben Kiyoto végigsimította a lány hátát, Skyla beleborzongott a fiú érintésébe és ezzel egy idõben tudatosult benne, hogy talán jobban ragaszkodik a fiúhoz, mint amennyire kellene.

Ez pedig félelemmel töltötte el õt, ugyanis a fiú már olyan régóta részese volt az életének, hogy nem tudta elképzelni azt, hogy milyen lesz az, amikor több bolygónyi távolság fogja elválasztani õket.

Amikor pedig Skyla elengedte a fiút, rájött, hogy a Mahity-n sokkal nehezebb lesz Kiyoto nélkül élnie, mint azt elsõre gondolta volna.

Skyla szerette volna leplezni, hogy milyen sokat jelentett neki ez az ölelés, ezért azonnal megszólalt:

- Ha meg akarunk innen szökni, együtt kell mûködnünk.

- Ez számomra eddig is nyilvánvaló volt - felelte Kiyoto, aki pedig azt próbálta leplezni, hogy mennyire jólesett számára az, hogy Skylát a karjaiban tarthatta. - Már csak az a kérdés, hogy hogyan kellene a szökést véghez vinnünk, és azt hiszem, ha megszökésrõl van szó, akkor abban te vagy a szakértõ, hiszen az Akadémiából is sikerült megszöknöd.

- Azt hiszem, már van is egy ötletem - felelte Skyla, aki nem reagált Kiyoto viccelõdésére.

Skylának nem telt sok idõbe, amíg elmondta, hogy mit tervez, amire Kiyoto rábólintott.

Fél órával késõbb elérkezett a tökéletes lehetõség a terv végrehajtására.

Egy õr éppen a cellákat ellenõrizte és ez Skylának is felkeltette a figyelmét.

- Most, Kiyo! Itt a lehetõségünk a szökésre!

Erre a fiú Skylára támadott és úgy csinált, mintha meg akarná fojtani a lányt. Eközben Skyla torka szakadtából ordítani kezdett:

- Kérem segítsen! A cellatársam megõrült! Meg akar ölni!

Erre az õr azonnal odarohant Skyláék cellájához és megpróbálta rávenni Kiyotót, hogy fejezze be az õrjöngést. Azonban Kiyotóra nem volt hatással a szép szó és továbbra is úgy csinált, mintha meg akarná ölni a lányt.

- Most már aztán elég legyen! - kiáltotta dühösen az õr, és miközben kinyitotta a cellát és belépett oda, tovább ordítozott. - Ne merészelj kárt tenni a foglyomban!

Skyla tudta, hogy az õr félni fog attól, hogyha valaki megsérül, akkor kevesebb pénzért adhatják el az illetõt, és ezért biztos volt abban, hogy az õr még közelebb fog jönni hozzájuk. Így aztán a lány egy pillanatra sem hagyta abba a színészkedést és továbbra is játszotta, hogy szenved.

Amikor az õr már kellõképpen közel volt Skyláékhoz, a lány egy bólintással jelzett, mire õ is és Kiyoto is a férfira támadtak.

Ketten jóval erõsebbek voltak az õrnél, így miután megszerezték a férfi pisztolyát, Skyla leütötte vele az õrt, mire az ájultan rogyott a cella koszos földjére.

Ezt követõen Kiyotónak és Skylának sikerül kijutniuk a cellából, mire Skyla megszólalt:

- Most jön a terv második része.

Erre Kiyoto bólintott, majd mind a ketten nekiálltak megvalósítani a szökésük következõ részét.

******

Amikor Jarick jelentette Marbe-nak, hogy sehol sem találja Kiyotót, Marbe elégedetten elmosolyodott.

- Ez egy tökéletes lehetõség arra, hogy megingassuk a tanárok és az uralkodó Kiyotóba vetett hitét - dörzsölte meg elégedetten a tenyerét Marbe. - Ha két óra múlva sem fog elõkerülni, akkor elõször az igazgatóval fogok beszélni, utána pedig az uralkodóval.

Marbe legnagyobb örömére Kiyoto két óra múlva sem tért vissza, így elõször felhívta az igazgatót. Az igazgató türelemre intette Marbe-ot, és azt mondta, hogy várjon, hátha idõ közben elõkerül Kiyoto.

Ezek után Marbe az uralkodót kereste fel a holohívó segítségével. Marbe tudta, hogy az uralkodó mindig elfoglalt, ezért nem volt biztos abban, hogy fog tudni beszélni Kiyoto apjával.

Azonban az uralkodó kivételesen azonnal fogadta a hívást, ugyanis úgy gondolta, semmi jót sem jelenthet az, ha az Akadémia diákjai keresik õt.

Amikor az uralkodó tekintete megjelent a kijelzõn, Marbe elõvette a legkétségbe esettebb hangját és tekintetét, majd a lehetõ legalázatosabban megszólalt:

- Elnézést kérek, amiért zavarom, felség, de a fia, Kiyoto eltûnt. Legutóbb tegnap este találkoztam vele és azóta nyomát se láttam. Mit kellene, hogy tegyek?

- Az egyikõtök azonnal induljon a keresésére, a másikótok, viszont ne mozduljon el a helyszínrõl, hátha Kiyoto visszatér - utasította az uralkodó, miközben megpróbálta megõrizni a méltóságát és a higgadtságát.

- Értettem - bólintott Marbe.

A fiú viszont úgy döntött, hogy a beszélgetést nem fogja ennyiben hagyni és még tovább rombolja Kiyoto hírnevét, ezért még hozzátette:

- Eddig is előfordult, hogy Kiyoto eltűnt pár órára, de olyan még soha sem történt, hogy az éj leple alatt lopakodott volna el.

Ugyan Marbe nem tudta, hogy Kiyoto pontosan mikor tûnt el, de úgy döntött, ha egy kicsit túloz, abból semmi baj sem származhat, hiszen úgy sem fog erre rájönni az uralkodó.

- Micsoda!? - kelt ki magából teljesen Enzor és felpattant a székébõl.

Marbe érezte, hogy az uralkodó egyre jobban kezd kijönni a sodrából, és ez ügyben nem is tévedett akkorát.

A képernyõ túloldalán Enzor valósággal tombolt a dühtõl. Enzor képtelen volt elhinni, hogy a fia ennyire megbízhatatlan legyen és ezekben a vészterhes idõkben rendszeresen egyedül bóklászoljon.

Ugyan Enzor-nak fogalma sem volt, hogy a fia miért tûnt el, de a fejébe rögtön két kép is betolakodott. Az egyik képkockában a fiát genosói katonák kínozták információért cserébe, a másik képen pedig Kiyoto éppen titkos szövetségeket kötött annak érdekében, hogy letaszítsa az apját a trónról.

Enzor a második lehetõséget még valószínûbbnek is tartotta az elsõnél, ugyanis még élénken élt a fejében az a kép, amikor még húsz évvel ezelõtt megölte a mesterségsen életben tartott, szikkadt testû és elméjû 99 éves apját. Enzor pedig rettegett attól, hogy rá is az a sors vár, hogy a saját fia fogja megölni.

A félelme ellenére Enzor nem akart megválni a tróntól, ugyanis azok után, hogy milyen sokat kellett várnia arra, hogy megszerezhesse a hatalmat, biztosan nem akart lemondani róla.

Így aztán Enzor elhatározta, hogy ha Kiyoto továbbra is ilyen gyanúsan fog viselkedni, akkor kénytelen lesz bizonyos lépéseket tenni.

Miután Enzor kiszabadult a gondolatainak fogságából, egy fokkal higgadtabban ismét megszólalt:

- Ha legközelebb ilyen történik, akkor hamarabb szóljál! Most pedig indulj és keresd meg végre Kiyotót, ha pedig megtaláltad értesíts!

Ezek után Enzor kinyomta a hívást, Marbe pedig elégedetten Jarick-re vigyorgva megszólalt:

- Mostantól Kiyoto összes ballépését jelenteni fogjuk az igazgatónak és az uralkodónak, és akkor a küldetés végére talán mindannyian rá fognak jönni, hogy Kiyoto micsoda egy balfék. Akkor pedig nem csak az elismerést, hanem az összes pénzt is bezsebelhetjük.

- Arról viszont ne feledkezz meg, hogy nem hívogathatjuk õket naponta - hûtötte le Jarick a fiút, ugyanis nem akarta, hogy Marbe meggondolatlanul cselekedjen. - Mert akkor viszont ránk fognak gyanakodni, és akkor az egész tervnek lõttek.

- Ebben igazad van - ismerte el Marbe. - Bõven elég, ha kéthetente egyszer jelentjük Kiyoto szerencsétlenkedéseit.

- És most mi legyen? Elinduljak megkeresni Kiyotót? - kérdezte Jarick.

- Szerintem bõven elég, ha délután körbenézel egyszer a városban - felelte Marbe. - Ha pedig Kiyoto miatt fogunk lassabban haladni, azt szintén az előnyünkre fordíthatjuk.

- Rendben - felelte Jarick, aki magában örült, hogy Marbe végre megnyugodott, és hónapok óta először a tekintetében sem vélte felfedezni a harag szikráit.

Amikor Marbe bekapcsolta a holovetítőt, és elkezdtek nézni valami ostoba komédia műsort, Jarick megnyugodva kifújta a levegőt.

"Végre van egy olyan napom, amikor tudok pihenni" - gondolta elégedetten a fekete hajú fiú, miközben hátradőlt a kanapén. - "Marbe-nak igaza volt. Sokkal jobb lenne ez a küldetés, ha Kiyoto nem lenne a csapattársunk."