Mindenki tudta, hogy az uralkodó felhőkarcolója hol helyezkedett el a Fővárosban, azt azonban senki sem tudta, hogy abban a bizonyos felhőkarcolóban jelenleg miféle indulatok uralkodtak.

Amióta az ott dolgozók megtudták, hogy egy pár száz főből álló genosói katonacsoport betört a Hekore-ra, pánikolni kezdtek és az uralkodónak sok időbe telt, mire le tudta csillapítani az indulatokat.

Azonban Enzor tudta, hogy az emberek csak akkor fognak megnyugodni, ha sikerül elbánniuk a genosói katonákkal és pontosan ezért üzent a fiának, Kiyotónak és ezért mozgósította Keron csapatait.

Ebben a pillanatban Enzor megérkezett Keron lakosztálya elé, mire az ott tartózkodó, huszonnyolc év körüli katona mélyen meghajolt, majd miután felegyenesdett, megszólalt:

- Már csak a csapatomnak kell szólnom, és utána azonnal indulok, felség.

- Rendben, Keron – felelte Enzor, majd hozzátette. – Úgy néz ki, bármennyire is igyekeztünk, a mostani látogatásukat nem tudtuk eltusolni.

- Pedig én tényleg mindent megtettem az ügy érdekében – válaszolta Keron, miközben eszébe jutott, hogy nyolc évvel ezelőtt pár genosói kémnek nemcsak a Hekore-ra, de még az uralkodó otthonába is sikerült beszivárogniuk.

"De szerencsére arról az esetről senki sem szerzett tudomást" – gondolta magában Keron. – "Meg persze az más helyzet volt, hiszen akkor összesen csak tizenöt embert kellett felkeresnem és megölnöm, most viszont több százan érkeztek a Hekore-ra."

Végül is Keron gondolatainak az vetett véget, hogy Enzor ismét megszólalt:

- Nem a te hibád, hiszen most sokkal többen jöttek a Genosóról, mint nyolc évvel ezelőtt – legyintett elnézõen az uralkodó, majd hozzátette. – Lenne még egy feladatom számodra, Keron. Azt szeretném kérni tőled, hogy amikor találkozol Kiyotóval, figyeld meg őt, ugyanis kíváncsi vagyok, változott-e valamit azóta, hogy elindult a küldetésére.

- Értettem, felség – hajolt meg Keron, aki tudta, ez összesen annyit jelent, hogy derítse ki, Kiyoto tervez-e az apja ellen fordulni.

"Nagyon furcsa lesz Kiyoto után kémkedni, hiszen régen olyan volt, mintha Kiyoto az öcsém lett volna" – gondolta a fiatal férfi, miközben ügyelt arra, hogy az aggodalma ne üljön ki az arcára. – "Annak ellenére hogy már nem állunk olyan közel egymáshoz, mint régen, nem szeretnék ellene harcolni és biztos vagyok benne, hogy Kiyoto ugyanezt érzi. Remélem, az uralkodó nem fog rákényszeríteni arra, hogy megküzdjek Kiyoto ellen, mert akkor fogalmam sincs, hogy mihez kezdenék."

Keron soha sem értette, hogy az uralkodó miért nem bízott meg a fiában. Erről pedig nem csak ő, hanem a felhőkarcoló összes dolgozója tudott, és pontosan ezért arról kezdtek pletykálni, hogy az uralkodó nem Kiyotót, hanem Keront fogja az örökösévé tenni és Keron lesz a következõ uralkodó. Keron szintén hallott errõl a pletykáról, azonban úgy gondolta, hogy ennek a pletykának kevés a valóság alapja, ugyanis biztos volt abban, hogy Enzor hiába bízik meg benne jobban, nem fogja megtörni a hagyományokat.

- Köszönöm – mondta végül az uralkodó. – Sok sikert, Keron!

Ezzel az uralkodó kisétált a fiatal férfi lakosztályából, és Enzor már nem hallotta, hogy Keron torkából egy feszült sóhaj tör fel és azt sem látta, ahogy Keron nyugtalanul barna fürtjeibe túrt.

Enzor egyedül azt érzékelte, hogy a háta mögött az egyik munkása kételkedő pillantással ránéz és ezek után különösen szerette volna, ha Keron küldetése sikerrel jár.

*****

A genosói katonáknak egyáltalán nem ment olyan könnyen a foglyok szállítása, mint ahogyan azt várták volna, ugyanis többen is megpróbáltak megszökni. Természetesen ezeket az engedetlen embereket a katonák azonnal lelõtték, de ennek ellenére a rend mégsem akart kialakulni és ezért tíz perccel késõbb meg kellett állniuk.

- Szóval, Skyla, mi a terved? – suttogta Acot.

- Ha adunk információkat az uralkodóról és az Akadémiáról, akkor biztosan el fognak engedni minket – suttogta vissza Skyla.

- De hiszen ez árulás! – kiáltott fel Nilo, aki meghallotta, hogy Skyla és Acot miről beszélnek. – Ha információkat...

- Ne ordíts, Nilo! – szólt rá a lányra Skyla, ugyanis észrevette, hogy nem csak a körülöttük lévő emberek, hanem a katonák is felfigyeltek rájuk.

- Ha információkat adunk az uralkodóról és az Akadémiáról, azzal eláruljuk a Hekore-t – folytatta halkabban Nilo, akit Skyla ötlete teljesen felháborított.

- És akkor mi van? – kérdezett vissza türelmetlenül Skyla. – Amikor elszöktünk az Akadémiáról, gyakorlatilag a teljes Hekore az ellenségünkké vált, úgyhogy most az elveiddel semmire sem fogsz menni. Továbbá ha az Akadémia igazgatója hagyta volna, hogy szabadon távozzunk, akkor most nem kényszerülnék arra, hogy eláruljuk õket. Úgyhogy ha el akarsz jutni a Mahity-ra, akkor azt teszed, amit mondok.

Nilónak az utazásuk ideje alatt természetessé vált, hogy Skyla hozza meg a döntések többségét és Acot meg ő is hallgattak rá. Azonban a lány úgy érezte, most érkezett el az az idõ, hogy ellentmondjon Skylának, ugyanis bosszantotta, hogy a kék szemű lány nem akarta végighallgatni őt.

- Még nem fejeztem be a mondandóm, Skyla! – szólalt meg ismét Nilo.

Acot-ban ebben a pillanatban tudatosult, hogy Nilo valószínűleg a múltjáról akar mesélni Skylának, ezért ő is figyelmezette a lányt:

- Skyla, kérlek, most az egyszer hallgasd végig Nilót és utána hozd meg a döntésedet.

Ugyan Skylát bosszantotta, hogy Acot Nilónak ad igazat, de ennek ellenére morcosan odavetette Nilónak:

- Mondd el, amit akartál.

- A szüleimet a Genoso katonái ölték meg – kezdte Nilo, de mivel úgy érezte, hogy erõtlen a hangja, ezért megköszörülte a torkát, és úgy folytatta. – Nagyon sokáig az volt a célom, hogy csatlakozhassak a Hekore hadseregéhez, ugyanis bosszút akartam állni a Genoso katonáin. Most viszont az lett a legfontosabb célom, hogy eljuthassak a Mahity-re, ugyanis elegem lett az Akadémiából, de ennek ellenére még mindig haragszom a Genoso lakóira és katonáira.

- És soha nem is fogsz nekik megbocsátani – szólt közbe halkan Skyla,a ki csak ebben a pillanatban értette meg, hogy mit érez Nilo.

A genosóiak elvették Nilo gyerekkorának a maradékát, az otthonát és megölték a szüleit, és ezért Skyla biztos volt abban, hogy a lány soha sem fog megbocsátani a Genoso lakosainak.

Nilo azonban nem reagált Skyla megszólalásársa, hanem tovább folytatta:

- Mivel nincs jobb ötletem annál, amit te javasoltál, ezért alkalmazkodni fogok hozzád. De ez nem jelenti azt, hogy jó szájízzel teszem ezt. A szívem szerint soha sem lépnék szövetségre ezekkel az undorító alakokkal, hanem megölném az összeset – mondta Nilo, miközben a tekintetében olyan izzó gyűlölet jelent meg, amelyhez hasonlót Skyla még soha sem látott.

Skyla pedig rájött, hogy Nilo sokkal mélyebben gyűlöli a genosóiakat, mint amennyire régen őt gyűlölte. Ez pedig furcsán hatott Skylára, ugyanis nagyon sokáig azt hitte, hogy Nilo őt utállja a világon a legjobban, és ezért terrorizálta őt folyamatosan.

Skyla úgy érezte, azok után, hogy megismerte Nilo múltját, tett egy lépést afelé, hogy jobb barátok lehessenek. Pontosan ezért a kék szemű lány megszorította Nilo csuklóját és megszólalt:

- Ne haragudj, Nilo! Nem kellett volna veszekednem veled.

- Semmi baj – felelte Nilo és megbocsátása jeleként ő is megszorította Skyla kezét.

Erre Acot megkönnyebbülten felsóhajtott, majd megszólalt:

- Most, hogy szent a béke, szólhatunk végre a katonáknak?

Skyla válasz helyett elengedte Nilo kezét, majd kérdőn a lányra nézett, aki aprót bólintva jelezte, hogy õ készen áll.

Erre Acot elkiáltotta magát:

- Hahó, genosói katona! Azt hiszem, tudunk mondani valamit, amit érdekelheti magát!

- Csönd legyen, fogoly! – kiáltotta vissza a genosói katona.

Azonban Acot nem adta fel és ismét megszólalt:

- Tudunk mondani az információkat az uralkodóról.

Erre a kijelentésre három katona is odament Skyláékhoz, akik közül az egyik egy huszas évei végén lévő nő, a másik kettő pedig két harminc fölötti férfi volt.

- De csak akkor mondjuk el, ha megígéritek, hogy utána engem és azt a két lányt elengeditek – szólalt meg ismét Acot, miközben a fejével Nilo majd Skyla felé bökött.

- Rendben, áll az alku – felelte az egyik férfi, aki kíváncsi volt, hogy a három fiatal vajon milyen információval tud elõrukkolni.

Erre Acot, Nilo és Skyla titkos járatokról, rejtett fegyverbázisokról és az uralkodó felhõkarcolójának szobáiról kezdtek mesélni. Miután Skyláék végeztek a mondanivalójukkal, a nõ megszólalt:

- Ezeknek az információknak a felérõl már tudtam.

- Hogy micsoda? – kérdezte többenten Nilo, miközben tartani kezdett attól, hogy pont ezért nem fogják õket elengedni.

- Egyszer beépültem az uralkodó katonái közé, és így ki tudtam deríteni egyet s mást – vonta meg a vállát a nõ.

Ezen az információn Skyla teljesen ledöbbent, ugyanis neki senki sem mesélte, hogy a Genoso katonáinak valaha is sikerült volna lejutniuk a Hekore-ra.

De persze az uralkodó nem köteles mindenról informálni a polgárokat – gondolta magában Skyla. – Úgy néz ki, neki is megvannak a maga titkai.

- Egyébként miért adtatok ki információt a vezetőtökről? És ti honnan tudtok ilyen információkat? – szólalt meg ismét a nő.

Azonban a nő hangjából annyira hiányzott az ellenségeskedés, hogy Skyla úgy érezte, mintha nem is az életével játszanának, hanem csak éppen arról beszélgetnének, hogy milyen az időjárás. Skyla pedig pont ezért nem tudta eldönteni, mit gondoljon a nőről.

- Az Akadémia diákjai voltunk, csak elszöktünk – felelte Skyla. – Azóta pedig menekülünk a rendőrség és néhány volt osztálytársunk elől.

- Tehát akkor ti is az uralkodó ellenségei vagytok – állapította meg a nő. – Aki pedig Hekore uralkodójának az ellensége, az a mi barátunk. Fiúk, engedjétek el ezt a három fiatalt, és kísérjétek a hajómhoz! – utasította a Genoso katonája. – Segítünk nekik átkelni a Kagyló-tengeren.

- Értettem – felelte az egyik férfi, majd eloldozták Skyla, Acot és Nilo bilincseit, mire a három fiatal csodálkozva nézett egymásra, ugyanis nem gondolták volna, hogy tényleg el fognak tudni szabadulni.

*****

Fél órával később Nilo, Skyla és Acot megérkeztek a Kagyló-tenger kikötõjében várakozó egyik hajóhoz, ahol nem csak menedéket kaptak, hanem a nő parancsára a katonák ruhákat és meleg ételt is adtak nekik, sőt még arra is volt lehetőségük, hogy normális körülmények között elmehessenek egy fürdőszobába és lefürödhessenek.

Miután Skyla, Nilo és Acot elkészültek, sokkal jobban érezték magukat, és miközben kisétáltak az indulni készülõ hajó fedélzetére, vidáman beszélgetni kezdtek. A fedélzeten pedig megtalálták azt a nőt, aki megengedte, hogy feljöhessenek a hajóra.

- Na, hogy tetszik nektek a hajóm? – kérdezte elégedetten a nő, de aztán észbe kapott. – Tényleg, még be sem mutatkoztunk egymásnak. Az én nevem Talia. Titeket hogy hívnak?

- Én Skyla vagyok.

- Én Acot.

- Én Nilo.

- Azt mondtátok, hogy az Akadémiából szöktetek meg, igaz? Akkor ismeritek Kiyotót?

- Igen – felelte Skyla, aki magában nem teljesen értette, hogy Kiyoto hogyan kapcsolódik ide, de elhatározta magában, hogy a fiúról nem fog információt adni.

- Akkor véletlenül nem ismeritek Keront is? – érdeklõdött tovább Talia.

- Miért, mit akarsz Kerontól? – kérdezte Acot, aki ugyan soha sem találkozott az említett férfival, viszont rengeteget hallott róla, ugyanis a legtöbb fiatalnak az Akadémiában Keron volt a példaképe.

Keron valaha szintén az Akadémia diákja volt, és utána pedig valahogyan sikerült bejutnia a felsőbb körökbe és végül pedig az uralkodó testőreként kötött ki, akinek a sikeres küldetéseit a diákok mindig szájról szájra adták, Acot szerint erősen kiszínezve.

- Nem akarok tőle semmit – felelte Talia, aki úgy érezte, jobban jár, ha inkább nem osztja meg a három szökevénnyel azt, hogy milyen bonyolult múltja volt Keronnal.

Így aztán Talia inkább témát váltott:

- Na és miért szöktetek el az Akadémiából? Én úgy hallottam, hogy ott jók a körülmények és ezért a diákok szeretnek ott tanulni.

Talia azt inkább nem tette hozzá, hogy akitõl ezt hallotta, az Keron volt és most már tartott attól, hogy a férfi erõsen túlzott az iskolával kapcsolatban.

Erre Skyla, Acot és Nilo összenéztek, ugyanis mind a hármójuknak meg volt a maga oka, amiért elegük lett az Akadémiából. De ennek ellenére Skyla úgy döntött, hogy egy rövidített változatot fog előadni:

- Egyszerűen elegünk lett abból, hogy a tanárok mindenben korlátoztak minket, és gyakorlatilag önálló gondolatunk sem lehetett a világról, továbbá mindben vakon kellett engedelmeskednünk nekik.

- Értem – bólintott Talia. – Amikor én a legutóbb itt jártam, az Akadémiába nem jutottam be, viszont az uralkodó rezidenciáját alaposan feltérképeztem abban a két évben, amíg a Hekore-on tartózkodtam, további tizennégy társammal együtt.

- Hogy a pokolba tudtál két éven keresztül rejtőzködni? – kérdezte teljesen ledöbbenve Skyla, mire Talia elkezdte mesélni, hogy hogyan épült be a király testõrségébe.

Talia egyedül csak azt a részletet hagyta ki, hogy idő közben egyre szorosabb kapcsolatba került Keronnal, de ettől függetlenül eldicsekedett azzal, hogy azalatt az idő alatt mit fedezett fel és mire jött rá.

Skyla pedig azt vette észre, hogy minél több időt töltött el Talia közelében, annál jobban elkezdte megkedvelni és arra gondolt, hogyha másmilyen világban élnének, akár még barátok is lehettek volna.

Erre a kis időre amíg utaztak, Nilo megpróbálta félretenni a gyűlöletét a Genoso katonái felé, és amikor a hajó útnak indult, Nilo reménykedett, hogy ez a hajóút hozzásegíti őket, hogy hamarabb eljuthassanak a Mahity-re, ugyanis szerette volna végleg maga mögött hagyni a Hekore és a Genoso konfliktusát.