S: "Nyisd ki az ajtót drága"
L: "Ezt benézted édes"
S: " Gyere ki mert megfagyok...amugy tetszik, hogy édesnek hívsz"
L: "Mi a franc???"
S: "Tényleg tetszik"
L: "Nem arra írtam hülye. Te itt vagy?"
S: "Aha"
L: "Nem akarnál mondani valamit?"
S: "Itt hagytad a suliba a tolltartód és elhoztam."
S: "Meg látni akartalak"
L: "Ja én meg most futottam le a maratont úszva biciklivel"
S: "Megfagyok gyere ki Em"
Most megpróbálhatnám elhitetni veletek, hogy legszívesebben hagynám szarrá fagynj, de valahol legbelül, valami nagyon elrejtett énem be akarta engedni.
- Csá! - nyitottam ajtót kedvesen.
- Beengedsz? - vonta fel tökéletes szemöldökét.
- Te meg milyen betegségben szenvedsz? Bocs, de nem szokásom beengedni idegen srácokat a házamba.
- Hé, nyugi. - tette fel a kezét védekezőn - és amúgy meg nem vagyok idegen. Már ismersz.
- Bár ne így lenne - motyogtam szemforgatva.
- Szüleid itthon vannak? - váltott témát.
- Igen, de ma este indulnak New Yorkba. Egy hónapra - sóhajtottam.
- És az baj?
- Nem szeretek egyedül lenni - vallottam be.
- Van egy iszonyat jó ötletem! - kiáltott fel lelkesen.
- Jaj, ne!
- Szóval, az a helyzet, hogy a lakótársaimnak elege lett belőle, hogy a rajongók folyamatosan a csengőn lógnak. És őszintén szólva engem is felcsesz. - kezdett bele, én pedig már akkor tudtam, hogy ennek marhára nem lesz jó vége...
- Na, ne! Ezt te sem gondolhatod komolyan?! Most frankót azt akarod, hogy engedjen meg, hogy egy full idegen srác együtt lakjon velem??? - háborodtam fel.
- Hát bevallom, ez így tényleg szarul hangzik, de kérlek Em! - kezdett könyörögni.
- Nézd én ezt nem értem. Miért nem mész és veszel egy kicseszett villát, hogy abban élhesd le a kicseszettül tökéletes életed? Miért, mond miért van szükséged egy olyan kicseszett átlagos lányra mint én? -akadtam ki.
- Ezt most rögtön fejezd be - szakított félbe - rohadtul fogalmad sincs róla, hogy milyen az életem. De tudod mit elmondok én neked valmit. Az életem minden csak nem tökéletes. Nem tudod milyen érzés az, hogy nem feküdhetek két percig nyugodtan az ágyamba, mert a csengőn folyamatosan lóg valaki, a telefonom meg állandóan csörög. Nem tudod milyen érzés az amikor nem tudok nyugodtan kimenni sétálni egyett, mert vagy a rajongók ugranak rám vagy az utálók szólogatnak be. Nem tudod milyen az mikor folyamatosan rajtad van a világ szeme és te nem léphetsz rosszul. Nem tudod milyen az amikor az életedből szó szerint kitörlődik az a szó, hogy magánélet. A sulinkban is az igazgató kért meg mindenkit, hogy viselkedjenek velem emberként. A sulinkban ahova alapból azért mentem el, hogy úgy érezzem magam mintha átlagos lennék. Mert ugyan olyan vagyon mint mindenki más. Én is csalódok, hibázok, örülök, sírok. A francba is Em, akár milyen nehéz is elhinni de vannak érzéseim! - kiabált könnyes szemekkel.
Nekem pedig földbe gyökerezett a lábam. Mert életemben talán először úgy igazán megsajnáltam valakit. És őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy ez a valaki pont Shawn Mendes lesz. Aztán fogalmam sincs miért, de odamentem hozzá és szorosan átöleltem a nyakát. Pár másodpercel később megéreztem kezeit a derekamon.
- Sajnálom - sugtogtam a fülébe - Őszintén szólva ebbe még sosem gondoltam bele így. És holnap beköltözhetsz a vendég szobába - tettek hozzá zavartan majd nyomtam egy puszit az arcára.
- Köszönöm - mosolyodott el végre őszintén.
- Most mennem kell elköszönni a szüleimtől - néztem a szemébe kissé csalódottan, mert nem akartam otthagyni - és köszi a tolltartót!
- Tudod jól, hogy nem azért jöttem - nézett mélyen a szemembe.