Ébredés
Szóval cselédként folytatom utam, bár sokkal jobb mint az erdőben emlékek nélkül bolyongani.. Egyenlőre a jelenlegi feladatomra koncentrálok, amit Zita elmondott nekem még az este. Legalább leköti valami a figyelmem; és adósa vagyok annak a srácnak, aki megmentett.. Meg a másiknak is.. De engem az a gyönyörű szép sötétbarna szemű srác érdekel, kinek szinte majdnem fekete íriszeivel szemeztem aznap.. Megkaptam a ruhámat, kicsit hülyének érzem magam benne, hiszen fiú létemre kell szoknyát hordanom.. Tudom, tudom.. A hátam közepéig érő hullámos hajam ami kompenzálja ezt a "kis" apró részletet.. Elmentem a konyhára, ahol átadták nekem Gábor reggelijét.. Vajon ő a megmentőm? Kicsit izgatott vagyok, milyen lesz az első találkozásom vele.. De csak azt nem értem miért akarom ennyire látni. Ezeken gondolkodván, az ajtaja elé értem.. Az ajtó nem fog magától kinyílni, így eleget ácsorogtam zavarodott tekintettel, ugyanis ez az ajtó nagyon ismerős a számomra.. Na most már be kell mennem.. Lassított felvételként nyúltam a kilincshez, lenyomtam, benyitottam, félénk hanggal köszöntem.. -J-jó reggelt!- besétáltam, letettem a bal oldalon lévő íróasztalára reggelijét, majd az ágy felé vettem az irányt.. D-de egy kicsit megtorpantam.. Egy kellemes érzés fogott el; félek hozzáérni, d-de mivel nem kelt fel, muszáj vagyok felkelteni..
[?] J-jó reggelt! Itt van a reggeli.. Miért kell ilyen mélyen aludnod?! Kelj fel! HAAAHOOOOOO!!? Esküszöm rád fogok ugrani! - Talán ez nem éppen egy cseléd szájából kéne ilyeneket mondani, de én akkor se leszek cseléd, pláne egy ilyen lusta dögnek! MEG SENKINEK! - Kelj fel, vagy szólok anyádnaak! [B.Gábor] Haa.. Mi, Ne szólj neki! Fent vagyok!
[?]
Hatalmas lendülettel kelt fel, megragadta a kezem, mire elveszítettem az egyensúlyom és az ágyába estem.. Mondhatom nagyon zavarban voltam, főleg ebben a ruhában. Lassan nyitottam ki szemem, majd mélyen a barna íriszeibe néztem és tudtam, ő volt aki ide hozott engem! Tehát ő Gábor. D-de nem arra számítottam hogy a félmeztelen testével felettem van az ágyán.
B.Gábor
Egy édes hang próbált felkelteni, de egyszerűen nem tudtam rá felkelni, akár tovább aludtam volna, amíg ki nem mondta határozott hangon "szólok anyádnak!" Erre gyorsan kipattantam az ágyból, reflex szerűen kaptam el a karját, majd az ágyra rántottam, felé kerekedve.. Ekkor jutott az eszembe ezt a srácot hoztuk haza. Anyám hagyta hogy a cselédem legyen. Ez egy jó hír, viszont ahogy egymással szemeztünk számomra kedvező pozícióban, a szemei.. Annyira hasonlítanak Bence gyönyörű szép tiszta kékes-zöld íriszeire. De nem csak a szeme, valahogy olyan érzésem lenne mintha ő lenne Bence. Ezért is akartam magam mellé! Ha ő az, itt marad mellettem, még egyszer nem veszíthetem el.
[?] M-most már felkelsz rólam? [B.Gábor] Bocsánat! [?] Ideje reggelizned, majd Zitához menned edzésre. [B.Gábor] Igaz is, a héten ma az utolsó hogy fel kell kelnem..-Utánna a magántanároddal kell tanulnod- I-igen.. Jól tudod. Jut is eszembe, van már bármilyen emléked a múltadról? [?] Még nincs. De Zita segíteni fog benne. [B.Gábor] Anyámat Zitának nevezed és még nem fagyasztott meg?! Ez furcsa.. [?] Miért lenne? Nagyon aranyos, kedves anyukád van. - Erre mondtam, a kisugárzása, a beszéde is olyan érzést kelt bennem, mintha vele lennék; Jézusom, pedig nagyon régen volt. - [B.Gábor] Inkább csak veled az. Egyedül csak te szólíthatod Zitának a Jégkirálynőt. [?] Ha végeztél a reggelivel, akkor menned kell, később nekem is csatlakoznom kell hozzátok. [B.Gábor] Akkor menjünk együtt. [?] Nekem még a szobádban van dolgom, utánna mehetek! Te pedig büntetést kapsz ha nem indulsz és érsz oda időben..- Nem számít, mindig késni szoktam.- De anyukád azt mondta.. - Nem számít, itt maradok és segítek neked, majd megyünk együtt. - J-jó.
[?]
Más választásom nem volt, megágyaztam neki, addig ő letusolt, a váltás ruháját előkészítettem, majd megvárta míg a reggelis tálcáját visszavittem a konyhára, majd pedig a szobájába érve gyorsan felporszívóztam. Felmosni nem kellett, így együtt mentünk át a kastély másik részébe, ahol az edzőterem van. Miközben együtt sétáltunk, egyfajta körbevezetés is volt, minden olyan nagy! A kert, amin átsétáltunk, meg maga a kastély! Mindenhol voltak őrök, éreztem rajtuk hogy erősek, de ami egyezett bennük, valamiért mindegyiknek víz alapú ereje van. Akkor ők egyfajta "Víz klánnak" számíthatnak. A többi lányszolgálóból pedig éreztem a gyűlöletet, irigységet, amiért Gabi oldalán sétáltam és jól el voltunk. Nem értem miért érzem ezeket. Valószínűleg ez a képességem, vagy csupán az egyik.. Picit ez is zavaros még, bár tudom, jóval többre vagyok képes mint amit jelenleg birtoklok, lehet köze van ahhoz, miért Nincsennek emlékeim; ha lesznek, felszabadul a valódi erőm is. És akkor tudni fogom ki is vagyok igazából..
[B.Gabi] Mindjárt ott vagyunk, addig elmondod min gondolkozol? Sajna nem vagyok telepata.. [?] Tudom, azon ha visszanyerem az emlékeimet, akkor az erőm is fel fog szabadulni? [B.Gabi] Van képességed? [?] Megérző, átérző képességem van, ami megmondja mások erejét, érzéseit, a veszélyt is megérzem, bár ennél még van több is de nem tudom mik azok.. [B.Gábor] Honnan tudod hogy van még elzárt erőd? [?] Nem tudom, hanem érzem. Már itt vagyunk igaz? [B.Gábor] Igen.
Beléptünk és ahogy gondoltam, Zita megtámadta Gabit, engem is majdnem eltalált, de Gábor kivédte, ellentámadásba kezdett, mondta menjek és keressek fedezéket, mert most a szabad ég lesz az egész edző pálya, ahol harcolni fognak.. Persze, igen, hova meneküljek HA mindehol a kedves fák vesznek körül minket, mert mélyen az erdőbe vezetett minket az út??! Elbújtam az egyik fa mögé, figyelve harcukat. Bámulatos.. Szóval így edzenek.. Zita nem kegyelmez még a saját fiának se, persze érthető, ha nála erősebb ellenséggel állna szemben, akkor neki kell győztesként kikerülni. Egyik fa dől a másik után, egyik megfagyasztva a másik pedig vízzel lett kidöntve. Jégoszlopok, jégkristályok, lándzsák repülnek egymás felé, Gabi teljes erejével küzd anyja ellen, egész sikeresen..
[B.Zita] Nahát, Sokat fejlődtek a képességeid, a harcmodorod is sokkal jobb, kiegyensúlyozottabb vagy, csak nem Napsugár az oka? [B.Gábor] Miről beszélsz, csak egyetlen egy személyt neveztél így! [B.Zita] Még nem jöttél rá? Pedig a lényeg az orrod előtt van, ha nem jut az eszedbe semmi fiam, majd kierőszakolom mindkettőtökből! [B.Gábor] Anya.. Te.. NEee!
[?]
Egy pillanatra megálltak, beszélgetni kezdtek, majd Zita támadni kezdett, de.. Engem vett célba! Miért?! Baszki ha ez eltalál meghalok! Futok ahogy tudok, Gabi is felém tart, de már nem tudok elugrani se! Kiáltani se volt időm.. Elfogott egy ismeretlen érzés.. Kezeimet kinyújtva magam elé helyeztem, szemeim becsuktam, vártam a találatra, de nem érkezett a jégcsóva..
B.Zita
Ahogy vártam! Mire Gabi mögé érkezett hogy egy falat emeljen kettejük elé, a jégcsóvámat visszalökte erős telekinézisével Napsugár, mivel nem tudja még hogy irányítsa tökéletesen, a jéggel együtt az előtte lévő fákat is kidöntötte. Nagyon erőssé vált, Mária büszkék lehettek rá!
[B.Gábor] E-ezt hogy?! [?] Nem tudom. De éreztem valahogy ki kell védenem, ami túl jól sikerült.. A fákkal együtt löktem vissza.. [B.Zita] Semmi baj, azért akartam hogy itt legyél, mert most elő tudtad hívni a telekinézisedet. Szépen lassan az emlékeid is visszatérnek, de úgy tűnik, előbb a hatalmad fog a felszínre törni, végül az emlékeid. Gabi, mára ennyi elég volt, menj vissza, mi még beszélgetünk kicsit. [B.Gábor] Ismerlek, tudom hogy vele is harcolni akarsz, de ennyi elég volt! Gyere velem!
Ahogy megfogta a kezem, hirtelen megszédültem, a földre estem, mindkét kezemmel fejemhez kapva mondtam ki egy nevet.. Gabi..
[B.Gabi] Hé! Itt vagyok! Hallasz engem?! [?] Menj hátrébb.. Az elmém szétszakad! Nagyon fááj.. [B.Zita] Fókuszálj a hangunkat! [B.Gabi] Nem lesz semmi baj, itt vagyok! [B.Zita] El fogja veszíteni az irányítást, lépj hátrébb! [B.Gabi] Nem hagyom magára! [B.Zita] Igyekezz! Nem bírja sokáig vissza fogni! Falat emelünk köré, így minket se fog nagyon bántani.. Gyerünk segíts jégfalat emelni, ez az ő érdekében is tesszük!
[?]
Egy kockába zártak, ami nem volt szűk, de tömör és hideg. Valamint még egy vastag jégfalat is emeltek közénk.. AHH nagyon fáj a fejem, mintha valami ki akarna törni belőlem.. N-nem bírom visszafogni.. Kinyitottam a szemem és valami furcsa erő járta át a testem és kezdett alakot ölteni.. Először olyan volt mintha egy védőburkot alkotnék magam köré.. Teljesen átjárt ez a meleg, fényes energia.. A színe pedig mint a láng.. Egy másik név is eszembe jutott.. Igen.. Ez az én nevem.. Ajjj nagyon fáj! Ki kell engednem.. ha nem teszem felrobbanok..
[B.Gábor] Anya ez a fal már nagyon vastag, nem hagyjuk abba, a végén megfagy.. [B.Zita] Nem fog, mert most ébred fel a teljes ereje, jól figyelj mert most fogod másodszor látni, bàr ez a teljes alakja lesz.. Remélhetőleg nem fog minket teljesen elsodorni vele..
B.Gábor
Amint kimondta ezeket a szavakat, eszembe jutott valami.. "Másodszor" csak nem "arra" gondol ami kis koromban történt?! Nem volt időm végiggondolni ezeket, ugyanis elkezdett ragyogni a jég, majd egy narancssárgás vöröses árnyalatot vett fel.. olyan volt mint a tűz. A jég pedig olvadni kezdett és elkezdett repedni.. Anyával nem győztük a repedéseket eltüntetni, de már késő volt.. Egy hatalmas lökéshullám darabjaira törte a jeget, és ő repült a magasba.. Bámulatos látvány volt, szerencsére a lökéshullám nem lökött minket nagyon messzire, de így is érzetem azt a hőt, ami a jégkocka belsejéből áramlott ki. Még jó hogy időben felhúztuk a falat mert lehet elégtünk volna.. A-az égen ez a srác.. az ereje teljesen körbevette, egy hatalmas madár alakban pompázott és világította be az eget.. Ekkor ugrott be az emlék.. Ő Bence!! Teljesen biztos vagyok benne! Ezért mondta anyám hogy másodjára látom, mert kiskorunkban is hasonló energiaburok vette őt körbe, de most egy madár alakban teljesedett ki. Mikor már elosztott elkezdett zuhanni.. Gyorsan elkaptam..
[?] A-az.. Én nevem.. [B.Gábor] Ne erőltesd meg magad. [?] Redas Bence.. [B.Zita] Tehát már emlékszel? [R.Bence] csak a nevemre, de semmi többre. És ez az erő.. Más mint a tiétek.. Nagyon más.. [B.Zita] Ne félj az erődtől! Pont hogy nem kell! Nagymamád is ezzel az erővel bírt, te pedig megörökölted; igen másabb a mi képességeinknél, éppen ezért vagy különleges, mert nem veszítetted el az irányítást, máskülönben mi halottak lennénk.. [B.Gábor] Anya! [R.Bence] Semmi baj.. Igyekeztem úgy szabadon engedni, véletlenül se sebezzelek meg titeket. [B.Zita] Viszont! A biztonságod érdekében, nem tudhatja meg senki egyenlőre a birtokon se, hogy te vagy Redas Bence! Az erőd miatt akartak téged és a családodat, a klánodat kiirtani.. Az erődről pedig hallgatnod kell, csak a megérző erőd van, ami azt jelenti hogy nagy valószínűséggel a "Szél klánjának" tagja lehetsz, érted?! [R.Bence] Igen Zita. [B.Gábor] Most pedig menjünk vissza a szobámba és pihenj le..
...
[Redas Andor] haahhh.. Bence.. Hát életben vagy?! Ha ezt én megéreztem, akkor bizony ők is.. Nővérem, gyorsan hívj össze egy gyűlést!
...
[Blackness Delta] Éreztétek ezt? [Blackness Venos] A Vörösbegy nem halt meg! [Blackness Geya] Aros, ez a te hibád! [Blackness Aros] Miért az enyém?! Együtt öltük meg vagy nem?! [Blackness Geya] Rád bíztuk a végső, halálos támadást, de még ezt is elszúrtad! [Blackness Venos] A tervünk! Most mi lesz, megint várhatunk évtizedekig?! Vagy ki tudja milyen szinten van.. [Blackness Demos] Nyugodjatok meg! Igen, erős, de még nem eléggé! Elvettük az emlékeit, mire visszaszerzi őket, semmi esélye nem lesz a győzelemre! Ráadásul a fehér fokozatot se érte el.. [Blackness Hugos] De még elérheti.. [Blackness Anus] De nem lesz rá elég ideje! Pluszban ha a 7 pecsétet használjuk rajta, akkor már semmi sem állíthat meg minket.. [Blackness Venos] Akkor már most el kell kezdenünk feloldani "a pecsétet" amin dolgoztunk. A tartalmát a tiszta fény tudja semlegesíti.. [Blackness Delta] amit csak a Fehér fokozaton tud létrehozni, hiszen maga "Isten fényét" idézi meg vele, ahhoz pedig áldozatot kell hoznia.. [Blackness Geya] Te már csak tudod.. [Blackness Demos] Elég! Alkossunk kört és oldjuk fel "a pecsétet".
Mert most eljött az idő az emberiség megfelezéséhez.
...
Sziasztook! Íme a harmadik rész, kicsit hosszú lett tudom😅😅 de ezt nem tudtam volna ketté bontani, meg szerintem nem lett volna olyan jó. Remélem tetszett és tovább fogjátok olvasni. Ha vannak helyesírási hibák elnézést kérek értük, pedig ellenőriztem 2x😅😅🥰😂 csak nem lesznek. Zita jól kiprovokálta Bencétől hogy védje meg magát, bár nem gondoltam volna ( vagy mégis XD ) ennyi elég ahhoz hogy az ereje a felszínre törjön, de mi lesz az emlékeivel? Ez is egy érdekes dolog, de végreeeee feltűntek Blacknessék 😂 alig vártam hogy betegyem végre őket.😇🥰😂 Remélem talizunk a kövi részben is, psuziiiiii sziasztoook!
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro