Zihálva keltem. Sajgó fejemmel nézek körbe.. Realizáltam helyzetem, itthon vagyok. Hol máshol, természetesen álmodtam mindent. Telekinézissel hogyan lehetne egy tóba lökni bármit, bárkit. Főleg megégeti.. Lehetetlen. Gabi hol lehet? Kicsit gyengén kelek fel, mire lábam padlót érte volna, észrevettem Gabit a földön. Olyan hülye, nyugodtan aludhatott volna mellettem, semmi baj nem lenne vele. De legalább a vendég matracot megtalálta. Lemegyek a konyhába, reggelit csinálni. Semmi extrát, csak egy alap tojásos kajának indult, amíg valaki hirtelen a derekamnál átkarolva megölelt. Zavarodottan álltam és vártam, mi lesz hősünk következő lépése.
...

Hmm.. Jó illata van. - Jó reggelt neked is. - Jó reggelt. - Hogy aludtál a földön, ha már az ágyban nem találtad a helyed. - Miután bealudtál a tegnap esti filmen, így be vittelek, betakartalak, majd megágyaztam a matracon és ott aludtam. A helyzet nem tetettem volna kihasználni. - Mégis milyen helyzetet? - Már nem vagyunk gyerekek, nem aludhatok csak úgy melletted, hacsak.. - Szóval ezzel azt akarod mondani, ha mennék a gólyatáborba és a sorsoláskor téged kapnálak, akkor is a földön aludnál, mert már "nem vagyunk gyerekek"? - Úgyis jössz. - Nem. - Láttam a neved a regisztrációs listán. Kénytelen vagy jelen lenni. - Sajnos pont menni fog a hasam.. - Van hasfogó. - Lázas leszek. - Lázcsillapítót is van. - Kitörik a gerincem, így nem mehetek..
...
Megfordított, egyenesen farkasszemet nézve egymással. Szorosan fogta derekam, azon a bizonyos pontnál.. Khmmm.. Szerintem nem kell részleteznem, mennyire volt forró a helyzet, illetve kezdett ébredni..
...
Kerekesszékkel is lehet közlekedni, majd felépülsz a legjobb orvosok segítségének hála. - Meg fogok halni. - Feltámasztalak és várni fogok arra, mikor kinyitod a szemeid és elviszlek a táborba!
...

Leírhatatlanul felforrósodott a levegő közöttünk, annyira szorosan egybeforrt a testünk, mintha egy léttező organizmus lennénk. Mikor ajkaink teljesítették volna be végzetük, megszólaltam, ezzel félbeszakítva égetően szexuális pillanatunk.
...
A reggelink kész van. A szokásos helyen megtalálod a tányérokat.. É-és segíthetsz megteríteni az asztalon. - Rendben.
...
Reggeli közben beszélgettünk a múltról. Mennyit játszottunk és rengeteg időt töltöttünk el egymás társaságában. De miután külön gimibe kezdtünk járni, azóta kevesebbet találkoztunk. Majd eltelt 4 év és már az egyetemen találkoztunk. Össze se beszélve, ugyanazon szakon tanulunk, csak egy év különbséggel de szinte ugyanazt tanuljuk. Tudom, kicsit a gondolataim zavarlak, igyekszek mindent érthetően elmagyarázni. Nos, Gabi egy szintmérő segítségével, feljebb kerülhetett egy osztállyal, persze ehhez kétszer annyit kellett tanulnia, a zh-k is nehezebbek voltak. De sikerült neki magántanár mellett persze megcsinálnia. Ezért ő számít a legfiatalabbak az osztályában, de mindenki elfogadta; Beilleszkedése könnyű menet volt. A tanárok sokat várnak el tőle. rettentően büszke vagyok rá. Valaiért mikor ovis korunkra térünk rá akkor az emlékezetem kihagy, az általáos iskolai korszakunkról is halovány emlékek maradányai, foszlányai derengenek. Miért? tudtommal nem volt semmijen más traumatikus gyerekkori emlékem, amiért ennyire ne tudnék emlékezni. Fogadjunk korai demenciám van.. Egyáltalán van ilyen? Ha igen, ezek szerintvagyok annyira "szerencsés" hogy legyen. Miután reggeliztünk, megbeszéltük hogy megyünk sétálni, szombat van, tanulni kivételesen nem kell, ő is szabad én meg egyedül lennék itthon, szóval kimozdulunk közösen. Együtt. Kettesben.. De nem randizunk. Legalább is én nem teintem annak.
Nagyon szépen süt a nap. Sétálunk a parkban, mint a szerelmes kaaszok. röhögünk, továbbra is mindenféle butaságról is beszélve. Örülök hogy vele töltöm a napot. így nem kell arra gondolnom hogy aszüleim meghaltak és ezért magányosabb vagyok. De mikorGabi veem van, úgy érzem, meg tudok a magánnyal küzdeni és kevésbé fáj a cudar valóság.
...

De kár hogy nem hoztunk magunkkal inni valamit. - Várj, a túloldalt van egy árus. Veszek inni, mit szeretnél? - Csak vizet. - Oké, addig vrj meg itt a padnál, sietek vissza. Addig is pihensz kicsit. - Oké.
...
Két perc telt el, de már egy idős néni mormogását hallotta füleim, úgy hiszem nekem beszél. Odafordultam..
...

Aranyom, a valóság, mit alkottál, szét fog esni. - Parancsol? - Mindennek ára van. Ha valamit nem kigondolva alkotsz, lesznek benne hibák. Ezért szenvedsz ebben az életben is. - E-ezt én nem értem. - Mert nem emlékszel, azoknak is a töredéke papíron olvasod. Muszáj emlékezned és helyrehozni, mindent vagy az a rengeteg élet, mit megmentettél al fog veszni az időfolyamban. - Ki maga? - Akiről nem tudtál Odaát. Hozd helyre és keress meg ott, ahol minden elkedődött. - Nem értem.. Miről beszél. - Bence, el kell fognadod ami történt, nem hozhatsz csak úgy létre olyan dolgokat, amikről még nincs fogalmad hogyan kell irányítani! Ezért haltak meg a szüleid és akik akkor haltak meg, itt is meg fognak. Javítsd ki amíg nem késő.. - Bence meghoztam az üdítőket.. Kivel beszélgetsz? - Nem látod ezt az idős hölgyet? - Kit? - Eltűnt.. Itt volt egy nő és.. Azt mondta az én hibám. - Szerintem megsütött a nap, gyere menjünk moziba. A kedvenc képregényhősöd vetítik vászonra. - Csak nem? - De bizony! Galvaria és a Fény útja. 17-kor vetítik.
...

Nem tudom ki volt az a nő, de elég zagyvaságokat hordott össze.. Film közben is ezen kattogok. MEg néhány filmrészlet téves.. Nem ugyanaz, mint a képregényekben. De viszont a mondanivalója hasonlít. Mindegy, elengedem, most élek, most van, élek a pillanatnak. Elfelejtve egy piás öregasszony mondanivalóját.
A film végére feloldódtam, persze szegény Gabit sajnáltam, amiért végig kellett hallgatnia, miért vol pontatlan a film, de figyelmesen hallgatta minden szavam és kérdezett és nem megpróbálta érteni, hanem meg és meg is tudta érteni. Ez boldogsággal töltött el. Mégha majdnem aztt hitte megőrültem a parkban. Hazamentünk, megvacsiztunk és aludtunk. Másnap felkeltünk, én beugrottam egy könyvesboltba, Gabi pedig hazament. Tudni akartam egy pár dolgot. Ennyire nem kaphattam napszúrást.
...

Maga? - Megtaláltál. - Most is képzelődök? Nem. Hús, vér alakban látsz. Ez az idős hölgy kinézet az, amit képes vagy feldolgozni. Ráadásul ő nagyon közel állt hozzád, míg élt. -Nem értem az egészet. - Most vagy jó helyen. Itt megtalálod a szükséges válaszokat. Miután megvannak, utána beszélehtünk többről. - Én csak a beadandómhoz keresek könyvet.. - Milyen beaadandó? - E-egy pillanat fel kell vennem a telefont.. Haló? - Szia Bence, most kaptuk a hírt, a tanárúr elhalasztotta a beadandókat, mert lebtgedett és kórházba került. Egy ideig helyettesítik. - E-ez fantasztikus hír.. t-tehát nem kell péntekre megcsinálnunk? - Nem halottál az előbb? Beteg a tanár, helettesítik, de aki vagy akik fogjákőt helyettesíteni, nem fogják a beadandót kérni a tanár kérésére, csupán az új anyagokat adják le, amíg lábadozik. - Ez nagyszerű hír Viki. De ne haragudj, most mennem kell. Beszléünk még! - Oké, de..
...
Hogy? - Ülj le és olvasd el ezt a könyvet. Miután a képregények történésé tudod. Szükséged lesz azokra a lexikális tudásokra, amikre nem volt teljesen időd, mert a gyász eluralkodott az elméden és az Univerzum szíve befolyásolta döntéseidet. - Lehetetlen ez az egész. Miért csinál belőlem totálisan hülyét? - Feledést választotta, kinek Halálnak angyalai ragadták el szívének darabjait. Reni és Gábor maradtak. Őket is elveszítve fékezhetetlen pusztításba kezdtél volna. Ezrt választottad ezt, egy új valóságot, új dimenzót megalkotva. Ám a régi szabályok érvényesek itt is, ezért van felborulva e világ rendszere. Ha továbbra se akarsz emlékezni, elpusztul az új univerzum és a Főnix-rendszerben kelsz fel. - Hogy ezt elkerüljem, el kell olvasnom ezt a könyvet. - Igen. Így menthetsz meg mindenkit.
...