Álmodom? Anya s apa velünk nyaral, nyugodt tegeren hajókázunk. Olyan békés! Boldog mosollyal mulatatjuk egymást; Testvéreimmel fogócskázunk, mintha 9 éves kis óvodások lennénk, apa csókot lop szerető feleségétől, Nap melegsége nem fogható szeretetükhöz.
Tudom, ez nem a valóság, mégis, hihetetlenül valódinak érződik minden! A nap, a tenger illata, kis családom szeretetteljes ölelése, a levegő. Mocorgás.
Hirtelen kizökkentett valami ebből az illúzióból vissza, kegyetlen valóságomba.
Valaki mellkasán fekszem, ki szorosan tart karjai védelmében. Lassan nyitom szemeim, fejem picit emelem fel, Gabival fekszem egy ágyban. Túl kómás vagyok hirtelen felindulásból lelökni, visszaalszok egy kicsit. Később majd hisztizek, addig is most kihasználom ezt a pillanatot, hiszen többször nem fog előfordulni.
...
Az első évem az egyetemen. A tanárok kedvesek, az osztály is, a kedvem s mosolyom elveszett. Szereztem barátokat, muszáj is szocializálódnom, nem hagyhatom hogy tovább aggódjanak miattam és szünet nélkül "Szegény Bencikét megviseli a szülei halála" lemez nem mehet tovább! Andor és Reni szintén szenvednek, egymás támaszai vagyunk. Jelenleg úgy érzem, teljesen megváltoztam. Amikor jól kezdem érezni magam, ismeretlen furcsa érzés kerít hatalmába, ez nem a gyász. Talán bűntudatként körül tudnám írni, de mire fel? Nem tettem semmit, amiért bánkódnom vagy hibáztatnom kellene magam. Össze vagyok zavarodva, hogyha a saját érzéseimre kell hallgatnom. Hiányzik Andor, legközelebb hálaadáskor láthatom. Reni viszont sokat dolgozik a cégnél, de tud időt szakítani rám, mindig megkérdezi hogy megy az egyetem, ha kell segítség szóljak neki, ha kell intéz nekem magántanárt. Személy szerint jobban szeretném, ha ő foglalkozna velem. De itt volt már az ideje hogy én is függetlenebbé váljak, ezért is bizonyítok, keményen tanulok hogy egy napon, tudjak enyhíteni nővérem terhén.  Ezért kérvényeztem a biznisz szakra való átiratkozásom. Ott akarok lenni a testvéreim mellett, ahová tartozok. Ha Gabira gondolok, megnyugszok. Ha már felhoztam, ki hitte volna hogy egy egyetemen tanulunk, a szak ugyanaz, ám ő a felsősöm. Néha úgy érzem, mintha követnének, kicsit ilyesztő, de hiába fordulok hátra, nem látom ki követne. Otthon se érzem magam egyedül, hiába érkezik haza este vagy egyeltalán nem Nővérem. Olyan, mintha valaki vagy valami folyton vigyázná lépteim. Talán anyáék vígasztalnak. Ami segít jobban érezni magam, talán az, mindent elkezdtem leírni egy noteszbe. Amolyan naplószerűség, de mégsem az. Csak leírom, mit csináltam, illetve következő nap mivel töltöm az időm; aznap pedig lehúzom a listáról befejezett napi célom, feladataim.  Sok időt töltök a suli könyvtárában, ahol emberek vesznek körbe, de csend uralkodik. Senki se szól hozzám, mindenki hagyja a másikat tanulni. Ezzel legalább testvéreim lelkét nyugtatom, "szocializálódok" miközben csak egyedül tanulom, hogyan legyek jó a marketingben; Ezzel segítséget nyújtva cégünknek. Miután végeztem a könyvtárban, mert már lassan el kellett hagynom, hazafelé vettem utam. Ugyanaz az érzet fogott el, mint az elmúlt két hónapban, mintha nyomomban lenne valaki. Nem merek szólni, aggodalmat nem szeretnék ültetni se Reni se Andor elméjébe. Lehet egy "titkos megfigyelő", akit Reni bérelt fel, "bármi történhet" esetre. Így nem foglalkozom ezzel. Helyette a "Gólyaavatáson" töröm az agyam. Elmenjek vagy se? Igazából hangulatom se a legjobb; ugyanakkor anyáék se szeretnék hogy egész életemet a  gyász eméssze. Azt szeretnék, ha boldog lennék; de ez nem lenne önző tőlem? Andor Amerikában, Reni a cég s a mi érdekünkben feladta a saját szabadságát és átvette az irányítást, keményen dolgozik mindannyiunkért.. Ezért én sem tétlenkedem! Minden tőlem telhetőt megteszek, segítsem őket a jövőben!

Szia Bencus, milyen volt a napod? - R-Reni? Te itthon vagy? - Ennyire meglep? Ne haragudj, sokat mulasztok itthon, viszont van egy, nem is két jó hírem! Az elsővel kezdem, mostmár home office-ban is dolgozhatok, ha fontos aláírni való vagy látogatások célja végett keresnek, persze be kell mennem elintézni; de a többit itthonról intézhetem! - Ez azt jelenti, mostmár nem egy üres házba jövök haza? - Így van. - Hurra! Végre nem kell egyedül lennem! Nagyon örülök! Ígérem csendben tanulok, halkan közlekedek a lakásban, ha kell ki se lépek a szombámból és.. - Hé hé, nyugalom, levegőt is vegyél! Nem kell szellemként közlekedned, apa dolgozó szobájában leszek, azt csinálhatsz itthon amit szeretnél, nem fogsz zavarni. - És a második jó hír? - Andor befejezi a tanulmányait odakint, így hazajöhet, itthon fog majd továbbtanulni egy másik egyetemen.. - Ő is itthon lesz?! Annira boldog vagyok!
...

Tudtam hogy magányos. Kemény két hónapot tudok le, mindezt azért hogy végre ne érezze magát egyedül. A cégen belül is meg kellett vívnom egy kisebb csatát, itthonról tudjam a munka 80%-t végezni. Andorral beszéltem és hazahívtam őt. Második félévét valamelyik itthoni egyetemen fejezi be, így újra együtt lehetünk, mi hárman! Persze vonakodott, mivel a távolság az, ami segít neki jobban feldolgozni az eseményeket. Végül belátta, Bencének szüksége van közelségünkre. Lassan, de összeszedjük magunkat! Egymást nem hagyhatjuk hátra, együtt sikerül átvészelni magunkat.  Most már csak a gólyatáborra kell rávenni, muszáj barátokat szereznie; egyedül nem lehet, ebben a világban szükség van a jó kapcsolatok kialakítására. Jessus, úgy beszélek, mint apa. De igaza van, mint mindig.
...

Ugye nem halucinálok? - Persze hogy nem; Úgyhogy szedd össze magad, irány az egyetem, barátkozás, tanulás, szórakozás, szerelmebeesés.. - Azért ne siettessük ennyire a dolgokat. Nekem bőven elég, ha te és Andor mellettem vagytok. - Benikém, szükség van kapcsolatokra. Ezzel olyan dolgokat könnyítesz meg a jövőbeli énednek, amiket most persze nem fogsz fel; De hidd el, fontos mind magán, mind munka szempontjából. - Tudom. Ezt is tanultam az órán. Kapcsolatok nélkül olyan, mintha defektes gumival mennél egy szöges autópályán. - Na látod, megy ez! Gyakorlatban is alkalmazd. Ezért is lesz jó ötlet az egy hetes gólyatábor, amit november végén rendeznek meg a felsőévesek. - Erről honnan tudsz? - Kaptam körlevelet, vissza is küldtem azzal az üzenettel, részt veszel rajta. - Tessék? - Mindent kitöltöttem, most már csak fel kell készülnöd az útra. - Én nem akartam rá elmenni. Nincsennek barátaim az osztályomból. - Két hónap depresszióval ment el, időben kellett volna elkapni, körülményekhez képest hagytam a levegőben. Most viszont ÉDESEM, nincs választásod; El Fogsz Menni! - Mégis miért mennék oda? - Először is, mert így sikerülni fog barátokra lelned, másodszor ott lesz Gábor is. - Gabi? - Igen, ő a marketing szakon az egyik felső évesed. Érdekes játékot is fognak bemutatni, amit immáron harmadik éve rendeznek meg a kampuszon. - Mi lenne az? - Igazából nem tudom, majd te elmondod, miután részt vettél. - Nem is tudtam, Gabi szintén itt tanul, ráadásul marketinget. - Hihetetlenek vagytok fiúk! Néha feltűntők, majd eltűntök egymás szemei elől. Komolyan nem értem mi folyik kettőtök között. - Lemaradtam valamiről? Van köztünk bármi is? - Kicsikorotok óta összejár a két család, sokat játszottatok, jól kijöttök egymással. Igaz, kevesebbet jártunk össze, mikor különböző gimibe jártatok, ennek ellenére szoros kapocs van Vörös és Tenger családjaik között. Rémlik te kis amnéziás? - Nem vagyok az! - Dehogyneeem! - Ne húzd az agyam!
...

Érdekes. Alig emlékszek a gyermekkorom azon részére, ahol mi együtt játszottunk. Áhh, megint keveredek a képregényemmel; Térjünk vissza a valóságba, úgy bizony! Hihetetlen hogy eddig elkerültük egymást az egyetemen. Kíváncsi vagyok, vajon összefutunk-e majd a táborban, ha már Reni előszeretettel regisztrált.
...